Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-20 / 12. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1912. márczius 20. 4 Márczius 15-ének ünneplése, A nagynapot mély bensőséggel ünnepelték meg a különböző intézetek. Másutt a város is ki szokta venni részét e hazafias ünnepből, igy Ung- vár diszgyüléssel adózott a magyar szabadság hajnalának, de nálunk még a Kölcsey-kör sem tartotta meg azelőtt szokásos diszünnepét. Holott az idén annál inkább kötelessége volt volna, hogy némikép lemossa azt a szégyenfoltot, a mely a kör működéséhez tapadt az idei szabad- lycealis előadásai egyikén, a mikor a Kölcsey- lobogtatta trikolor az anarchikus és destruktiv irányzat demagógiájának vörös lobogójóvá változott. — Még egy szomorú dissonans hang vegyült az idei márczius 15-i ünnepek ihlető chorusába: a Németi Polgári Társaskör viga- dozása, a hol tánczmulatság volt és a hol — az égjük helyi lap szerint — „jó minőségű italok, mint kiváló hangulatkeltők reggel hat óráig tartották együtt, a legjobb hangulatban a közönséget.“ Márczius 15-éhez méltatlan az ilyen ital-keltette hangulat. Annál bensőbb, melegebb volt iskoláink ünnepe. Lélekemelő, szivet-lelket nemesitő hazafias ünnepélyt tartott a papnövendékek Egyházirodalmi Iskolája, melyen a szemináriumi elöljáróságon kívül számos érdeklődő is megjelent. Az ünnepélyt a Hymnus vezette be, melj’et a papnövendékek énekkara adott elő. Ezt M. Csonth Ignácz IV. é. h. h. társulati elnök megnyitó beszéde követte, melyben gyönyörű szavakkal irta le azokat az érzelmeket, amelyekkel márcz. 15 ét ünnepelnünk kell. Utána Pir- salszky Ferencz I. é. h. h. szavalta el nagy hatással Petőfi „Nemzeti dal“-át. Ezt egy hatásos kuruczdal követte, Ékkel Lajos rónaszéki plébános szerzeménye. Az ünnepély középpontja Láng Ferencz III. é. h. h. ünnepi beszéde volt. Végig vezetett a történelmen s megmutatta, hogy miként nyilvánult meg minden időben a magyarnak hazaszeretete s a szabadság iránt való érzéke. Varjú Benő I. é. h. h. Petőfi „Égj' gondolat bánt engémet“ czimü versének előadása után, Gyulay Mihály III. é. h. h. vont felolvasásában párhuzamot a valódi és a modern értelemben vett szabadság között. Petőfi a Hortobágyon czimü melodrámát Lőrincz Lajos VIII. o. t. papnövendék adta elő szép alakítással: zongorán Deák IJános IV. é. h. h., hegedűn Radics István ÍV. é. h. h. kisérték. Majd a kar „Uj kurucz-nóták“-at énekelt. Végül Deák János IV. é. h. h. társulati főjegyző záróbeszédében kiemelte, hogy a katholikus papság mindig előljárt a hazaszeretetben. A szépen sikerült ünnepélyt a Szózat szivet tüzesitő akkordjai zárták be, melyet áz énekkar adott elő. Legvégül Szabó István praelátus kanonok, szemináriumi rektor intézett buzdító szavakat a növendékekhez. A kir. kath. főgimnázium Kazinczy-Önképzőköre Márczius Idusán diszgyüléssel adózott az 1848. évi márcz. 15-iki eseménynek emlékezetének. A választékos műsor, amelynek mindenegyes pontja hazafias, művészi szép és jó Ízlésünket teljesen kielégitette, méltán kiérdemli a legszigorúbb kritika mellett is a legnagyobb elismerést. Az ifjúsági vegyeskar többszöri kiváló szereplése, az ifjúsági zenekar precziz művészi kísérete és játéka, a Nemzeti dal ügynes előadása, Petőfi A nemzethez czimü költeménynek tüzes, mélyen áttérzett elszavalása, a komoly, tartalmas ünnepi beszé/d, a melodráma hatásos alakításával, a quintett a derék fiatal szereplőkkel, a Kossuth nóta, A puszták fia feledhetetlen he- gedüsolo zongorakiséret mellett mind arra szolgáltak és azt bizonyítják, hogy a kir. kath. főgimnázium és az ünnepély közönsége a legmél tóbban ünnepelte meg márczius 15-ét. Mindebben főrésze van Sándor Vencze tanárelnöknek, aki fáradtságot nem kiméivé buzgalmával, rátermettségével nemcsak kész számokat adatott elő, hanem maga is gazdagította szerzeményeivel a programot. Ábrányi E. „Magyar nyelv“ czimü költeménj'ét zenésitette meg és adta elő az ifjúsági vegyeskar ugyancsak az ő vezetésével. Semmi szükség a hazabeszélésre, a közönség Ítélt, a tetszés általános és impozáns módon nyilatkozott. Az ünnepélyen zene- és énekszámok szerepeltek, beszédet Erdős Jenő VIII. o. t. mondott, szavaltak: Szepessy F., Haluskayn S., Lengyel S., zenedarabokat adtak elő : Sztojka B., Szarukán K., Banner L., Banner A., Szarukán Z. és Róth S. A felső kereskedelmi iskola ifjúsági önképzőköre az alábbi műsorral tartotta meg diszgyü- lését: Szózat, Nemzeti dal, szavalta Ilk Rezső. Magyar ábránd, Vébertől hegedűn előadta zon- gorakisérettel Netter Endre. Ünnepi beszéd, mondta Petrován László. Petőfi a Hortobágyon, szavalta Grosz Adolf, zongorán kisérte Zeisler Ilona. Az utolsó honvéd, szavalta Molnár Anna. Magyar dalok, hegedűn előadta Endrédy Kornél, zongorán kisérte Géresy Juliska. Zászló a min- csoli tetőn, Irta és felolvasta Mezei Ferencz. A zászló, szavalta Dénes Béla. Himnusz, énekelte az ifjúsági férfikar. A ref. főgimnázium ünnepélyén : Szaplon czay Bertalan, Zámbory Pál, Bocskay Jenő; a ref. tanitónőképző és felsőbb leányiskola önképzőköre ünnepélyén pedig Görcs Erzsébet, Szigethy Piroska, Vass Erzsébet, Kovács Ida, Szenes Mária, Varga Ilona, Gáspár Ella, Horváth Anna, Dőry M., Nagy Gabriella működtek közre. Az elemi iskolák is hangulatos ünnepségekkel emlékeztek meg a nagy napról. XXI. Ez a cikk, — bár egyik-másik része bizonyára másként hangzanék, ha írójuk és közöttem nem volna meleg baráti viszony — már határozottan bírálat. Szép, szubjektív, egyetlen szempontú, de emelkedett szempontú, mint minden bírálat, mely az ő tolla alól kerül ki. Palágyi Lajos, az én állandó vitatkozó társam, alapelvi ellenfelem és érveim kitűnő köszörűköve mindig egyetlen szempontból ítél, mindig a legteljesebb szubjektivitással, mindig mélységesen őszinte meggyőződéssel és éppen azért mindig élesen, határozottan, világosan, de — tévesen. Hogy egyetlen szempont elégtelen az igazság kiderítésére, azt bőven kifejtettem már ebben a naplóban, de kifejtettem már azt is, hogy tiszteletben tartom az ilyen szubjektív megállapításokat is, mihelyt kétségtelen előttem az őszinteségük. Palágyi Lajosnak, mint mindenkinek, a ki mereven ragaszkodik a maga szempontjához, normái és mértékegységei vannak, a melyektől minden eltérést hibának ítél. Normáit és mértékegységeit görög eszményeiből, Homerosból, Aischylosból, Sokratesből vonta le, s a maga mély erkölcsi érzésével, a köznapitól mindig az eszményi felé forduló gondolataival tette egyénivé és merevítette meg. Mindig érdekes, a mit ebből az emelkedett szempontból mond, de értékelése sokszor megdöbbentő. Olykor mintha holdbéli gránittömböknek tenne szemrehányást, hogy nem olyan a súlyuk, mint a földieké. Hogy nem lehetnek olyanok, azt nem is vizsgálja meg. Nem olyanok, tehát kárhoz- tatandók. Állandó normákat szab a folyton változó szellemi világnak, s ezzel árulja el, hogy nem a dolgok megértésére tör, hanem az eszményeiért harcol. Eszményekért harcolni a küzdés legnemesebb fajtája. Más szavakkal ez a legszebb igazságtalanság, az emberi tirannizmus legmagasabb neme. A fölismert „legjobb“-nak ráerőszakolni akarása a más „legjobb“-ért harcolókra. Mindannyian harcosoknak születtünk, de harci kedvünket minden megértés lejjebb lohasztja. Igaza van Palágyi Lajosnak, ha megállapítja a harcból való kikapcsolódni kivánko- zásomat, de nem lehet igaza, mikor igy definiálja : „a mindent megérteni és megmagyarázni akaró felfogás, ha tökéletessége legmagasabb fokát éri el, teljes meddőségre, passzivitásra, egyénietlen semlegességre kárhoztatja a lelket.“ Ez a meghatározás két gondolatnak erőszakos egybefoglalása: a megértésé és az értékelésé. Az azonban, hogy valaki mindent meg akar érteni, távolról sem jelenti még azt, hogy minden megértett dolgot egyértékűnek' is vall. Megértek egy gyilkost; megértem az egész életét, az egész életén végighúzódó bonyolult okláncolatokat és mindent megértve megbocsátok neki. Megértem Dantét ugyanígy és megbocsátom neki páratlanul pártos igaztalanságait. Hogyan jelenthetné e két ember megértése azt, hogy a gyilkosságba sodort fickó és a pártos állásfoglalásra kényszerített szellemóriás között nem teszek különbséget ? Mit jelent hát ? Csupán azt, hogy megértésük által megszereztem a magam szemében azt az alapot, a melyen értéküket biztosabban, jobban, helyesebben állapíthatom meg. Meddőség ez, passzivitás, egyénietlen semlegesség ? Nem, inkább fokozott aktivitás, mely próbák alá vetett és teljesen megnyugtatott lelkiismerettel ítél, cselekszik és hat. Két ellentétes szempontból ítélő azt mondja egymás ítéletéről, hogy rósz; és minden rósz, mihelyt eltér az övétől. Az a felfogás, a mely felé én törekszem: két ilyen ellentétes ítéletre csupán annyit mond, hogy egyik sem lehet teljes. Ez nem semleges álláspont, mint a hogy a maguk igazáért egymás ellen irtóháborút folytatók látják, csak finomabb eszközökkel dolgozó. Nem mészárol és nem irt az egyik, s nem dicsőít mindent az egekig a másik táborban, de kimustrálja mind a kettőből azt, a mit megértett s megértve: értékelhet. Ha valaha hát ma szemmellátható, mily vakok a pártok efféle szellemi háborúságok esetén egymás értékeivel szemben. És szükségszerűen éppen ilyen vak mindenki, a ki egyetlen szempontból, tehát bármily nemes legyen is: pártszempontból ítél. Az a mértékegység, a melylyel a világ minden dolgát egyöntetűen akarjuk fölmérni: mindenkor megcsal bennünket. Mert mindennek más mértéke van. Ismerek valakit, a ki még Palágyi Lajosnál is hevesebben vitatja a görög szellem utolérheted enségét és fölülmulhatatlanságát. És mivel homéroszi talentumokkal már ezzel az egységgel meg nem mérhető értékeket: szentül meg van róla győződve, hogy megállott vagy visszafejlődött a világ. Cervantes, Shakspere, Dante, a krisztusi tan, a rabszolgaság eltörlése, Beethoven, Michelangelo, Newton, Velazquez nem jelentenek fejlődést, nincsen is fejlődés. Pártoljuk a hazai ipart! KEPESSÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A lcgkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú piramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. ,7 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4. Egt Író Naplója
