Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-08 / 10. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1911. márczius 8. 9 „A.pró történetek“ ismertetése. (Az ..apró történeteket“ irta dr. Csókás Vidor neves író, ki irt jnár a fővárosi lapokba is, sőt wieni újságba is.) Mélyen tisztelt olvasó közönség! Mindenek előtt le a kalappal, mert ezeket az „Apró történetek“-et. 0 irta! Ő, ki több egyetemeket végig járt, diplomáinak száma rengeteg, tudása mérhetetlen. Az apró történeteket, bár azok a „Szamos“ f. évi 53. számában jelentek meg, a tudós (több egyetemet végig járt, sok diploma tulajdonosa) szerző tulajdonképpen a „Heti Szemlédnek szánta. Nagy veszteség érné lapunk azon olvasóit, kik a „Szamost“ a szenzácziót keltő „Apró történetek“ megjelenése hírére sem olvasták el, ha az „Apró történetek“-et meg nem ismernék, azért vállalkoztam én az ismertetésre. Érzem ugyan ily kiváló férfiúval szemben gyöngeségemet, (csak egy egyetemen hallgattam, csak egy diplomám van) de megkísérlem mégis az „Apró történetek“ ismertetését s homályos helyeinek magyarázását. A „Szamos“ 53. számában a tárcza rovatban „Apró történetek“ czim alatt 8, mondd nyolcz ilyen apró történet jelent meg. Hogy mennyire aprók lehetnek, azt Ítéld meg jámbor olvasó abból, hogy az apró „Szamos“ apró tárczájának apró hasábjaiból a nyolcz történet csupán 5 hasábocskát foglal le, melyek mindenike átlag 27 sort tartalmaz s igy a 8 történet elfért 135 rövid sorocs- kában. Az „Ápró történetek“ Írásával a tudós szerző a mese-irás terére csapott át. S ezen a téren uj irányt teremtett. Aesopus, Fáy s a többi apró meseirók állatokat, növényeket szerepeltetnek s a tanúságot az emberre szü rik le. A tudós szerző is szerepelteti az állatokat, de szerepeltet babákat, lapokat, a hasznot és dicsőséget, sőt a köveket is. Újdonsága azonban abban áll, hogy akár állatot, akár pólyás-babát, akár lapot, akár hasznot stb. szerepeltet, a fő szereplő mindig Ő. De lássuk részletesen. 1. „A kanári és a verebek A szürke verebek pávatollakkal ékeskedő csókát láttak a sárgatollu kanáriban és széttépték. Ez a mese veleje. Jupiter megkönyörült a balsorsra jutott kanárin, uj életre keltette s az most megint vígan fütyö- rész. Aki nem tudná, annak megmondjuk, hogy az újra életre kelt kanári egy tréfás vidor. 2. „ A rakonczdUan gyerekek és az okos ember.“ Egy nagyon okos embert a „rakonczát- lan kölykök“ (sic), kik-nek szamárságát a tudós nem tűrhette, s kiket fel akart világosítani, megdobálták sárral. Ujongj Jeruzsálem ! Ez a megdobált tudós nem más, mint a feltámadott kanári. 2. „A lefőzött béka.“ „Az a szegény béka, ki egyenlő akart lenni az ökörrel, s felfújta magát; többé nem szerepelhet, mint a nagyravágyás és hiú erőlködés példaképe.“ Mondja a feltámasztott kanári. Igaz, mert mi a béka pöffeszke- dése egy némely Íróéhoz képest, ki előtt ostobaság minden, ami nem az ő agyában született. 4. „A pályás-baba“. Azt példázza, hogy egy pólyás-baba szakáltalan emberré nőtt s aztán lévén sok testvére, ezek nem szerették, világgá ment hát s aztán újra vissza került régi hazájába, mert az uj hazában is rosszul folyt a dolga. S mi történt itthon ? O szerinte megint rosz- szul bántak vele. Az igazság szerint pedig az, hogy daczára a távolban viselt dolgainak itthon szeretetttel fogadták, de észrevéve, hogy bár nagy darabbá nőtt, még nem vetkőzte le a pólyás babák rósz szokásait, nem teljesitették szertelen kívánságait., nem adták kezébe a kést, nehogy megsértse magát s most a vidor férfiúból megint siró, panaszkodó pólyásbaba lett. 5. „Az élczlap Ebben a mesében elmondja az iró, hogy egy ifjú nagyon szeretett volna élcz- lapba kerülni, de mert sem nagy orra nem volt, s sovány se volt, kövér se volt, hires se volt, nem tudta czóíját elérni. Most végre nagy öröme van, mert lapunkba, melyet ő a Jeruzsálemből szétszóródottakkal ólczlapnak nevez, bele került. Dehát ha sem feltűnő testi mivoltjával, sem szellemi kiválóságával nem szolgált rá az élczlapba kerülésre, hogyan került bele mégis az „élczlapba“ ? Úgy, hogy nemcsak a híresek, nemcsak a kiváljék, de pólyás babák is kapnak néha nyomda- festéket. 6. „Nagy haszon és nagy dicsőség.“ Ebben elmondja az önzetlen iró, hogy őt, ki már 1892-ben irt a Heti Szemlébe s ezen Írásáért egy könyvet kapott jutalmul, őt, ki két fővárosi lapba sőt — „ordíts kapu, kiálts város“ — egy wieni lapba is irt, a Heti Szemle, mely „egy órai munkáért csak 10 fillért fizet,“ őt haszonleséssel és dicsőségkereséssel vádolja. Hallatlan vád, megérthetetlen beszéd! Hogy is tehettek ilyet szerkesztő uraim! Hát nem tudják önök azt, hogy az érdemes, tudós szerző a garast ki nem állhalja, hogy ellensége annak, aki pénzel kínálja. Nem tudják önök azt, hogy ő a megtestesült szerénység, ki haragszik, ha diplomáit emlegetik, sőt szerényen visszaküldte a franczia kitüntetést, melylyel budapesti működését akarták méltatni ? (Tévedésben van czikkiró, mert dr. Csókás Vidor ur tényleg be akart szerkesztőségünkbe lépni s csak nagyon csekély honoráriumot kért s most azért haragszik, mert igy sem fogadtuk társul. Szerk.) 7. „A malomkő Ebben már igazán aggkori gyengeség fogja el a szerzőt. Azon hiszemben van, hogy mert óva intették, hogy ne czégérezze magát és a reverendáját, hát féltek tőle. Nagyzási hóbortba esik s azt tételezi fel, hogy bárki is gondolhatta volna róla, hogy ő malomkővel is képes dobálózni. Nem doktor ur, nem gondolta ezt senki; régen ismerjük mi önt, hogy ön „köpni“ tud s hogy minket, mint Írja, csak „leköpött“. Nem mondjuk, mint ön a toliunkra adja, hogy „leköpött. Pfuj zsidó.“ Nem, nem ezt mondjuk, hanem azt, hogy pfuj irtóztató gőg és önhittség. Szerkesztői Üzenetek Többeknek. Böjtben rendezett mulatságokról, piknikekről nem adunk hirt. A katholikusokuak az Egyház parancsai értelmében tilos az ezeken való részvétel. S. T. Nagyon köszönjük buzgólkodását. Bár sok ily lelkes hive volna lapunknak, a ki jóindulatát, elismerését — előfizetők toborzásával fejezi ki, mint ön. Kérjük továbbra is fáradozásait. Dr. Csókás Vidor. A „Szamos"-ban jelzett följelentését várjuk. K. K. Sok helyről fordultak hozzánk e kérdéssel. Igen, nagynevű munkatársunk, Harsányi Kálmán, nagyértékü, jelentős czikkeit csak a mi lapunkba írja. Folytatja is, mint jelen és következő számainkból láthatja. Örülünk, hogy e drágakövek értékét annyira becsüli. A czikkek könyvben is megjelennek ugyan, de nem kerülnek könyvárusi forgalomba. Tehát őrizze meg ezentúl is lapunk példányait Kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkozunk. Belső munkatársak : KERTÉSZ PÁL, MERKER MÁRTON dr. és SÜDY TIBOR dr. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Győnőczédulák (emléklapok) alkalomszerű képpel illusztrálva, ötféle sziliben nyomtatva, 100 drb . K 1.10 ötféle színben, tetszés szerint összeválogatva, 100 drb K 1.10 Hátlapján kis ima nyomtatásával 100 drb . . . . K 1.60 Szent keresztuti áj latossá gi füzetecskék hivatalos kiadás, alkalmi képpel illustrálva, 100 drb fűzve 5.-— UJ bucsuimák 100 drb fűzve . . . K 4.— 8. „Csípi csóka.“ Ebben azt a hiszemét ereszti világgá, hogy a Heti Szemle tárcza-irója nem tudta volna a „csípi csóka“ folytatását. Dehogy is nem tudta! Sőt a csipkedő csókát varjú vágta, most meg a tollát rázogató csókát holló kopácsolja. Eddig a 8 apró történet. Most pedig, hogy én is mondjak egy történetecskét a 8 történetecske tanúságául, hallgasson ide doktor ur! A zseni-fiu szomorú vége. Eszes volt a fiúcska. Felkaptak rajta. Csiszolt rajta ez is, csiszolt rajta az is. A fiúcska megnőtt, ember lett belőle, de mert nagyon sokat tartott magáról, sehogysem tudott boldogulni. Bejárta a világot; tanult, még többet tanult, de haj! kicsiny volt a tartó a sok tudományhoz, összekeveredett a sok különböző ismeret s a szegény gazda nem tudott többé rendet teremteni köztük. Nem tudta, melyikből mennyit és mikor kell alkalmazni. A sok tudomány kellő kormányzás nélkül összeveszett egymással, aztán kibékültek s közös megegyezéssel megették a szegény gazdát. „Volt egyszer egy szegény ember,“ kibe belefult a tenger. Holló. Előkészítés az első sz. áldozáshoz azaz oktatás a penitencziatartás és oltáriszentségről. Illusztrációval, 100 drb . . . K 10.— Kapható a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi, WALEK és RAJZ angol és franczia különleges- ségii czipészék, hol salját ké- szitményü kész czipők is kaphatók bármilyen kivitelben. Szatmár, Széchenyi-u. 7. (Bölönyi-féle ház.)
