Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-08 / 10. szám
Szalmái', 1911. márczius 8. lésekor ott termettünk mi is és bizonyos, hogy — ha már egyszer nekífeküdtünk, — virtusos emberséggel fogjuk a pajzsát tartani még akkor is, mikor Európa már régesrégen odébb állott alóla, s még csak azon sem tűnődik többé, hogy micsoda okokból lett az a rendkívül érdekes életű, de csak mérsékelten kiváló író: mindenek fölé emelkedő óriás tiszavirággá. AZ „UJ MAGYAR IRODALOM.“ — A legújabb magyar irodalomnak kétségtelenül megvannak a maga haladást és fejlődést jelentő alakjai. Nem is oly kevesen, mint némelyek hiszik. Ezek azonban, .— önálló egyéniségek lévén, — nem tartoznak együvé, mégkevésbbé egy kalap alá azzal a nagyhangú csoporttal, mely az „uj magyar irodalom“ címet egyszerűen lefoglalta magának. Ha akadna biológus, a ki a lázat valamelyes fejlődés jelének vallaná a szervezetben, lehet, hogy gondolkozóba esném, nem kedvező tünet-e irodalmunkban ez a túlcsigázott ujsze- rüség-hajhászó kedv. A láz azonban legalább is lappangó kórság jele. Ez esetben, szerintem, — gyorsan múló, könnyen kiheverhető mű-beteg- ség kísérője. Egyszerűen kissé már romlott oltóanyag-okozta láz. Magát a szert Berlinben kotyvasztják, kiselejtezett régi francia recipék után, olcsóbban, hígabban, reklámjaikban több csodás következést Ígérve, mint annak idején a franciák. így vett róla tudomást a Magyarországon élő ellenmagyarok csoportja. És neki esett. És folyt a kényszer-oltás a barbárul egészséges magyarok betegesen túlfinomulttá tételének okából. Jó ürügy volt rá, hogy egy tétova lelkű, de kivételes, igazi poéta valóságos betege lett még a régi, jobbik francia recipének, s Isten különös kegyelméből olykor csodálatosan szép lázálmaí voltak tőle. Keserűek, magyarok, nyugtalanok, egyéniek, egyedülvalók. Örök kár, hogy megválasztották fővezérnek. Egymagában többet jelentene. így azonban zászlóra írt neve s a költészet egyedülvaló forrásának hirdetett beteges vízió-látása csak hazug cégér, mely bűnbakot fog benne minden nyakatekert modorosságra, céltalan hűhóra, irodalmi bűncselekményre és — a német invázióra. * Nagyszerű ez a hűhó-háború! Nagy dobok, kis kadétok, sok-sok tedd-ide, tedd-oda közkatona, aranyfüstös csákók, Albohacen-fa- kardok, csalóka kultúrálmok, meghökkentő, de ártatlan rombolások, tömeges kivégzések előszóban, plakáton és előfizetési fölhíváson, mészárlások a hangversenyteremben, egy ügybuzgó német mecénás és egy kénytelen-kelletlen magyar fővezér! A kénytelen fővezér jobban utálja seregét, mint Ocskay utálhatta valamikor a maga toprongyosait, s féltesttel magaslik ki táborából. Mellére húsz arany érdem keresztet képzelek, megannyi versének címével. Ez a nehány uj, gyönyörű magyar Ady-vers kitörülhetetlenül benne van a magyar irodalomtörténetben. Külön fejezetben. Egy rendkívül érdekes jelenségnek, egy nagyon mély, negyon eredeti, nagyon magyar, de sajnálatosan dekadens és beteg költő-léleknek szentelt fejezetben. * Természetes, hogy ez a fejezet sohasem lesz abba a néhány sorba kebelezhető, a melyet majd egy valamikori irodalomtörténetíró a pusztán könnyebb érvényesülés és a közönség egyenes megtévesztése céljából Ady-lobogót lengető mű-beteg csoportról fog írni, melynek egész rikító fölmerülése nem jelenthet a magyarul tudó németség kultúrhóbortjánál egyebet. Az egész, kelleténél nagyobb jelentőségűnek kürtőit „nyugat-költészet“ főként egy magyar báróságot nyert német kultúr-ügynök buzgólkodása, ki pénzzel, mecénáskodással, a sokratesi maeutika parodi- zálásával igyekszik mindenre kész ál-tehetségek és áruba bocsátott valóságos talentumok útján elérni, hogy — legalább látszatra, — egy-két évig Berlin emlőin táplálkozzék a szerinte még egészen újszülött magyar irodalom. * El sem képzelhető valamely nemzet ellen súlyosabb erkölcsi merénylet, mint ha szellemi fejlődésének természetes útjával ellentétes útra terelik. Nem természetes az a fejlődés, mely szellemi életünkbe a magyar temperamentum legtipikusabb jellemvonásaitól merőben idegen uj ..HETI SZEMLE“ jellemvonásokat csempész, s a valódiak, a letagad hatatlanok, a mélyen gyökerezők és egészségesek továbbfejlődését meggátolja, — mert a megtévesztett nemzet hazug önáltatására vezethet, a mi pedig egyértelmű volna a magyarság intellektuális csődjével. * Egy magányos poétának szabad betegnek, hisztérikusnak, perverzitásokra hajlónak, dekadensnek, bármilyennek lennie, ha a mellett költő, művész és magyar tud maradni. Művész-joga, hogy mindenkor legigazibb énjét tárja föl verseiben és emberi joga, hogy olyan legyen, a minőnek Isten teremtette. Kárhozatos lelkiismeretlenség azonban még csak gondolni is arra, hogy ez a különleges egyéni költészet valaha is iskolának, irodalmi iránynak ismertessék el. Még a legszebb üvegházi virág sem méltó arra, hogy elsokasítva kiszorítsa a magyar róna kalászait, pipacsát, jegenyefáit. Még akkor sem, ha ez a szépséges miazmás virág — különös kivételképpen — magyar üvegházban, magyar földben termett. * Minden irodalmi irányt az öl meg, hogy legodaadóbb hívei ad absurdum viszik. Mivel azonban az ártalmast, hühóst, sallangost köny- nyebb ad absurdum paródiáig vinni, mint a helyest és a maga erejében nyugodtan bízót: — lázas földtúrásaiból látom, hogy ez az egész „uj magyar irodalom“ már is a maga sírját ássa. A SZABAD EMBER. — Az a valóban szabad ember, a ki sohasem habozik kimondani, hogy én: én vagyok, ennélfogva korlátlan ura gondolataimnak, a.melyek közé nem csempészhettek be semmit, sem erővel, sem fur- fanggal, mert én résen állok, megvámolok, fertőtlenítek mindent, s csupán azt a holmit vetem mérlegre, a melyre már ráütöttem a monogrammos bélyegzőmet. Nem nyűgözik megkopott hagyományok s nem görbeszti meg hátát föltétlenül minden tekintély. Egyéni ízlése és meggyőződése rendezkedik az agyavelejében, nem holmi rátukmált tanítómestereké. Az egyéniségnek éppen abban van a legnagyobb ereje, hogy hamarosan le tudja rázni magáról a mentorokat. Mit neki Corneille, Manzoni, Klopstock, ha mindjárt világraszóló nagyságnak állapította is meg a földkerekség valamennyi akadémiája! Neki nem tetszik. Felfujtnak, unalmasnak, hazugnak, vagy mit tudom én minek, minek nem találja. És van benne annyi celliniség, hogy minden lelkifurdalás és körülményes igazolások nélkül a könyvespolca legaljára helyezzen egész sereg olyan könyvet, a melynek a hivatalos szaktekintélyek ítélete szerint legfölül volna helye. WF^mzWí (kp.) A színházi hétnek két jelentősebb eseménye volt. Az egyik egy Shakespeare-i darabnak, „Romeo és Juliánnak szinrehozatala Beregi Oszkár vendégszereplésével. A másik Maeterlinck csodaszép drámájának, a „Monna Vanná“-nak előadása az újonnan szerződött fiatal uPsnő, Károlyi Sárika felléptével. Beregi Oszkár Shakespeare Rómeójának méltó interpreíátora. Igazi jellemszinész. Nagy egyéniség, aki átérti a darabot s össze is tudná tartani az egészet, ha méltó partnerei lennének. A nagy szerelmet, a fékezhetetlen szenvedélyt művészileg tudja kifejezni. Emellett szép, karcsú színész, aki megadja Rómeónak a külső illúziót is. Julia szerepet Zöldy Vilma töltötte be. — Igaz, hogy nem keltett bennünk külső illúziót, megjelenése, alakja nem felelt meg az ideálnak, melyet a fiatal, 14 éves Júliáról alkottunk magunknak, de a lelki átéléssel, művészi átérzés- sel feledtette velünk ezt a hiányt, mégis kiérez- tűk, hogy milyen az igazi Julia. — Emlitést érdemel még Herczeg Lőrincz barát szerepében. — Annál nagyobb volt az eltentét Beregi és a társulat egyes tagjai között. Nem tudtak beolvadni az összhangzatos, művészi játékba, dek- lamáltak, vagy külsőségeket kerestek, ahelyett, hogy a psichológiai tartalom kiaknázására törekedtek volna. A közönség csalódottan és elégedetlenül 5 távozott azért is, hogy Beregi elutazása miatt a darab nagy részét elejtették vagy elsiették. Maeterlinck drámájáról, a „Monna Vanná“- ról annak idején pro és contra sokat beszéltek. Annyi bizonyos, hogy jelentős költői alkotás, rendkívül kifejező szép nyelvvel, és hatalmas drámai erő nyilvánul meg benne. Ebben a darabban lépett fel először az újonnan szerződtetett művésznő, Károlyi Sárika. Művészi értékéről ma még határozott véleményt nyilvánítani nem tudunk. Játéka elfogadható volt. Az első és második felvonásban beszédjét alig értettük meg. A harmadik felvonásban azonban, amikor Prinzivalle sátorából visszatérve kicsinyes, gyanakvó, bosszúálló férje és a nemes Prinzivalle közt nyilvánuló ellentét lelkében megrázó tragikummá nő ki, már érthetőbb és bensőségesebb alakítást nyújtott. Művészetét fejlődésképesnek tartjuk. Színre került még a héten a „Herczeg- kisasszony“. Biz ez üres darab. Szürkeség, unalom a színpadon. Hűvös hangulat a nézőtéren. Üres ház. Tartalom hijján Lehár muzsikája teszi kedvessé a darabot és a szereplők közül Dénes és Burányi biztosítanak énekükkel némi sikert. Pénteken a „Luxemburg grófja“ ment. — Vasárnap este a „Gyerekasszony“-t, hétfőn „Az erdészleány“-t adták. Bokor József népszínműve „A gyerekasz- szony“ értéktelen alkotás, a régi népszínművekhez hasonlítva visszaesést jelent. A színészek a karzatnak játszottak, színpadi trükkökkel dolgoztak. Ennek, valamint Komáromy temperamentumos játékának, Sipos mókáinak és Herczeg humorának tulajdonítható, hogy a darabot érdemén felül kedvezően fogadták. Az előadást telt ház nézte végig. Heti műsor: Ma, szerdán Beregi Oszkár országoshirü művész, a Nemzeti Színház tagjának vendégfelléptével „Hamlet“. Csütörtökön : „Kisértetek“ Beregi Oszkár vendégfölléptével. Pénteken : „Rab Mátyás“. Szombaton : „Varázskeringő“. WÁ HÍREK ÖÉl Rákóczi, Kétszáz esztendeje . . . A Fejedelem kinyittató a munkácsi vár kapuját. Bus szél szántott végig a Verchovinán. Udvari dobosa veri szomorúan nem azt, hogy rajta, rajta, rajta, de ezt: Szülőföldem, bölcsőm, Te bus Magyarország! Immár Isten hozzád. Immár Isten hozzád 1 Kósza kurucz vitézek bus csapatában útnak indult a Fejedelem. A nap az estébe hanyatlott. A Fejedelem elhagyta Vereczkét. Egy^szük hegyszorosban, a hol egykor Árpád vezér jött be magyarjaival, megpihent a csapat. . . . „Őszi harmat után ..." — sirt a tárogató. Visszanézett a Fejedelem Nagy- Magyarországra. Busan visszanézett. Udvari kornétása meghajtotta még egyszer a Mária-lobogót. Az volt rá Írva/ Pro libertate . . . Aztán a fejedelem nyergébe szállott és utána hős kurucz vitézi. Bus szél szántott végig a Verchovinán. Árván maradt szegény Magyarország. Nagy hegyeknek ormán fujdogált a hideg szél. Piros csizma nyomát hóval lepte bé a tél...
