Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-22 / 8. szám

Szatmár 1911. februárius 22. HETI SZEMLE 3 volna a kath. sajtóalapra. Bezzeg, amikor Gajáry lapot akart alaptani, nem ment kol­dulni, kilincselni, nem irt ujságczikket, nem ment agitácziós útra: Herzog Péter, gelsei Guttmann, Elek Pál, Wolfner Tivadar és Tisza István egy klubszobában elintézték az egész dolgot, összeadtak egy fél millió koro­nát és megvolt „Az Újság“. A kath. sajtó­alap is együtt lesz. De minél előbb kellene, jobban kellene, mint hosszú szárazság után az eső. Az égő házban a tüzet rögtön loka­lizálni kell, a tolvajt rögtön el kell fogni, hogy tovább ne garázdálkodhassék. A mi házunk ugyancsak ég, a tolvajok ugyancsak garázdálkodnak, és mi mégis csak lassan ébredünk csendes álmainkból. A. íiaszonelv. Budapest, 1911. februárius 20. (N. E. dr.) A „Heti Szemle f. évi. januárius 25-iki számában kimutattam, hogy az egy­házi vagyon elkobzását nem a nemzeti köz­vélemény követeli, hanem ez csak a szabad­kőművesek óhajtása. A lelki ember — mint a “Heti Szemle“ mondja — a jelenségek mögé kiván pillan­tani. A jelenségek “lelkét“ akarja megis­merni, a nagy törvényt, amely szerint mozog minden ; és a törvényszerűség titkát: hon­nan a törvény ? Mi van a törvény mögött ? Ha az egyházi vagyon elkobzásának kérdését ebből a szempontból vizsgáljuk, mindenekelőtt meg kell ismerni a magyaror­szági szabadkőművesség nemzetközi helyzetét. A szabadkőmővesség ugyan az egész világon egy, de a páholyok tevékenységének és törekvéseinek különbözősége szerint meg­különböztetünk : I. Angolszász szabadkőművességet; II. Germán szabadkőművességet; III. Román szabadkőművességet. Ad I. Az angolszász szabadkőműves­séghez tartoznak : Angolország, Irhon, Skó­tország, Ausztrália és az Északamerikai Egyesült Államok. Ez a csoport hang­súlyozza a bibliában való hitet. A bibliát szimbólumnak tekinti, melynek egyetlen páholyasztalról sem szabad hiányozni. En­nek a szabadkőművességnek jellemvonása a rituálé és a jótékonyság. Ha ilyen páholyba magyarországi szabadkőműves betéved, ak­kor nem tudja, hogyan kell viselkednie, oly szövevényes a szertartásuk. Jótékonyságukról azok a milliók tesz­nek tanúságot, amelyeket ennek a csoport­nak kimagasló pénzemberei jótékonyczélra áldoznak. Ad II. A germán szabadkőművesség­hez tartoznak: Német birodalom, Dánia, Svédország, Norvégia. Ennek a szabadkőműves csoportnak jellemvonása a filozófia és az irodalom. In­nen van az, hogy a német irodalom és filo­zófia annyira kimagaslik más nemzetek iro­dalma és és filozófiai iskolái felett. Általá­ban ez is keresztény jellegű és a germán páholyok nagy részébe zsidót nem vesz­nek fel. Ad III. A román szabadkőművességhez tartoznak : Francziaország, Belgium, Hollan­dia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Délamerika és Magyarország. (Ausztriában a szabadkőművesi csoportosulás tilos. Ezek aztán ugyjátszszák ki a tilalmat, hogy páholyaikat és összejöveteleiket Po­zsonyban tartják a Hotel Savoy-ban.) Ennek a szabadkőműves csoportnak fő­jellemvonása a szocziális kérdések fejtege­tésének tultengése. Innen magyarázható, hogy a Ferrer-féle mozgalom nálunk is oly nagy hullámokat vert fel, mert a sza- badkőmüvesi testvéri szolidáritáson felül még a csoportbeli együvé tartozandóság érzete is melegítette a magyarországi szabadkőművesi sziveket. Főjellemvonása ennek a csoportnak a páholyokban a zsidó elem tultengése. A magyarországi 68 páholyból 65 pá­holyban a zsidók nagy többségben vannak és nem csalódom, ha azt állítom, hogy a 4500 magyarországi és osztrák páholytestvér közül 3 rész szintén a zsidó fajhoz tartozik. A masonica militans (Sándor Pálék) pedig merőben fajzsidókból áll. Az egyházi vagyon elkobzására irányuló törekvések mögé pillantva, megállapíthatjuk tehát azt, hogy az egyházi vagyon elkobzá­sát a szabadkőművesség kívánja és hogy a magyarországi szabadkőművesség zsidó fajú szabadkőművesség. Az előrebocsátott elvet szem előtt tartva azonban ezzel sem szabad a lelki embernek megelégedni, hanem tovább kell kutatni, honnan az egyházi vagyon elkobzására irá­nyuló kívánság? Mi van a kívánság mögött ? A választott népet a haszonelv vezeti. Az iskolákban a választott nép történe­tét a választott nép feljegyzései alapján ta­nítják. Pedig milyen más lenne a történelem, ha feljegyzéseket a filiszteusok, Pharaók és más hasonló sorsra jutottak hagytak volna hátra! Ez esetben a választott nép története egészen másképen festene, mint azt ma ta­nítják. De még a választott nép feljegyzése­iből is megállapítható, hogy egész életüket a haszonelv vezérli. Életük egyedüli czélja a birvágy és nyereség. Minden egyéb mást, ami nem e czél utáni törekvést tanúsítja, nem tartja figyelmére méltónak. A haszon­elv az a kulcs, amely előttünk a választott nép vándorlásainak, betolakodásainak kér­dését felnyitja. Ez elv alapján vándoroltak mindig oda, ahol gazdag, termékeny tarto­mányt találtak. Ezért hagyták oda Arábiát, a haszon­elv vezérelte Ábrahámot Mezopotámia felé és innen Kanaánba, melynek földje termékeny­sége, népe gazdasága által messze földön példabeszéddé vált. A haszonelv vezette a választott népet Egyptomba, mert a Nílus völgye gazdagságáról, termékenységéről, a nép kincseiről hires volt. Az a hét soványesz­tendő, amely mint álom szerepel, nem egyéb költött mesénél, amely a vándorlás igazi okának palástolására van felhozva. A bibli­ában is olvashatjuk, hogy a választott nép Egyptomban rövid idő alatt nagy menyiségü aranyat, marhát szedett össze, amely kap­zsiságuk az egyptomiakat annyira felbőszité, hogy Pharao király a választott népet or­szágából kénytelen volt kiűzni. A haszonelv vezérelte a választott népet vissza a Kana­ánba, ahol már megszokott pénzügyi hódítá­saikat folytatták és a benszülöttek birtoká­ban levő kincseket magukévá tették. A ha­szonelv vezette őket a filiszteusok földére, ahol a választott népet mindaddig barátsá­gosan fogadták, mig ki nem ismerték őket. Abimeleeh egészen nyíltan megmondta, hogy miért rázta le őket a nyakáról. A haszonelv alapján találjuk a választott népet a közép­korban Yelenczében, Genuában és napjaink­ban mindenüti, ahol csak kiszívható életned­vei érez. Hiszen minket is szétvertek a tatárok, törökök és felhasználhattuk volna okul a vi­lágban való vándorlásra, de államalkotó erőnk itt tartott bennünket. A történelem arra tanít, hogy a válasz­tott nép olyan, mint az aranka nevű nö­vény a lóherésben és lucze.násban. Tompa Mihály gyönyörűen énekli: „Fii, virág, mig hervadoznak, O gyarapszik, sarja buja : Ezt elnyomja a növésben, Azt helyéből is kitúrja.“ Ezt az életműködést ezek a Schma- rotzeninsecten ármánynyal, fortélylyal, csa­lafintasággal fejtik ki. Felhasználják erkölcstelen nőszemélye­iket is arra, hogy a hatalmat, pénzt birto­kukba kerítsék és hírvágyukat kielégítsék. Mikor az erkölcsök megromlanak, a társadalmi viszonyok meglazulnak — mondja Egan Lajos a „Zsidókérdés Magyarországon“ czimü kitűnő munkájában — az életszoká­sok elvadulnak, a feslettség és kicsapongás rothadást és feloszlást idéz elő, akkor fedez­zük fel a a Schmarotzeninsectent a rothadó húsban. Hol lát ma Magyarországon a válasz­tott nép még általa le nem aratott vetést ? Az egyházak vagyonában. Erre akar kúszni, ebből akarja az életnedvet kiszívni. A vá­lasztott népnek a történelemből kivilágló ősi ösztönét látjuk itt is működni a magyaror­szági fajszabadkőmüvességén keresztül, ke­rülő utón, fortélylyal, csellel, csalafintasággal. Politikai erkölcsök. A mai politiká­ban erkölcsöt keresni nehéz dolog. A közel múlt egyik főszereplőjéről Lukácsról, az ischli klauzula atyjáról, a legaulikusabb magyar politikusról a parlament nyílt színén állította ki Justh Gyula az erkölcsi bizonyítványt. Lukács talán a helyén fog maradni, de ezzel csak tápot fognak adni a leghevesebb ellen­zéki akcziónak. Van azonban az ellenzéknek egy árnyalata, melyhez — úgy rebesgetik, — városunk képviselője is tartozik, ez ugyan a Justh nevét viseli, de a történtek után in­kább Lukácsról kellene elneveznünk. Mert mialatt vezérük, Justh Gyula az önálló ban­kot követelte, azalatt ők Justh háta mögött más alapokon tárgyaltak; dehogy követelték, hogy Lukács a pártjukba lépjen, inkább haj­landók lettek volna a Lukács-pártot megala­kítani. És ezek oda állottak a nemzet elé és hirdették, követelték az önálló bank felállítá­sát 1911. január 1-re, akkor, amikor ők már rég megalkudtak Lukácscsal. Justh Gyulát nem akarjuk, nem is lehet Rákóczi Ferencz- hez hasonlítani, de az ő táborában is ott van­nak a labanczok, az alkuszok, a szabadság ügyének árulói, akik jó vásár fejében hajlan­dók letenni a fegyvert. „4 katholicisraus — sötétség!“ (-(-) A februárius 12-én lefolyt ev. ref. lelkész-beiktatáson Kovács J. István, az uj szatmári ref. prédikátor, a templomban ösz- szegyült és meghívott közönség előtt bekö­szöntőjében a gyűlölködés elfogultságával megvádolta a katholikus egyházat, mint a mely Isten dicsőségére csak az inquisitiót, a máglyát, gályarabságot szervezte; és aztán vallotta, hogy egyik őse megtántorodván, ka- tholikussá lett, ő is annak született, de ő megnyerte az Úrtól az erőt, hogy szakítson a sötétséggel és a világosság vallását kövesse, most ennek a szatmári ős református egyház­nak, mely oly hatalmas volt valaha, de any- nyi tért vesztett, lesz dolgozó munkása, hogy visszahódítsa mind, amit a Protestantismus itt elveszített. Ez volt gondolatmenete a déli banketten elhangzott beszédének is. Á féktelenül felcsapó gyűlölet, amely beszédében izzott, nemcsak a beiktatáson hi­vatalosan megjelent katholikus vendégeket sértette vérig vallásos és emberi érzületükben, de a felekezeti békét ökölcsapásokkal meg­semmisítő, durva támadás és kifakadás kíno­san érintette a helyi protestántismus vezető férfiait is. Minket fölmentene e bemutatkozás min­den kímélet alól és feljogosítana arra, hogy kesztyütlen kézzel bánjunk el a siheder-módra öklelőzővel szemben, de a jó ízlés és azaes- thetikai undor nem engedi, hogy sárdobálás­ban versenyre keljünk a magáról megfeled­kezett prédikátorral, aki gyűlöletet hozott, Pártoljuk a hazai ipart! Alindcn magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. t «EPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket. mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4..

Next

/
Thumbnails
Contents