Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-20 / 51. szám

Ajándéktárgyakból, a műipar mindennemű /, külön baba és játékosztály Ragályinál Szatmár, Deák-tér 8. Telefon $496. __ _ _ = „HETI SZEMLE“ ________________________Sz^ A „magyar“ szabadkőmivesség. Irta: Id. EGAN LAJOS. II. Nem tehetek róla, még ha unalmasnak is tartják ezen lapnak tisztelt olvasói, Mik- lóssynak most már nagyonis időszerű könyvé­ből kitálalok még néhány dolgot, amit a magyarországi szabadkőművesek, a magyar társadalom kárára, véka alatt tartogattak, mert nagy hasznunkra lesz, ha a zsidóság­nak a szabadkőművesség titkos formájába bujtatott társaságát teljesen felismerjük és megtanuljuk azt, hogy az ő külön érdekük előmozdítására a keresztény elemeket is tőrbe tudták csalni és azoknak eszét, tekintélyét, jó összeköttetésüket, a mi társadalmunkat romboló czéljaikra kihasználni. A szabadkőművesség keletkezése és rövid történetével már ezen a helyen foglal­koztam azelőtt, most már újabb irányzatuk érdekel bennünket legjobban és ezt kutatva látjuk, hogy szakadás állott be köztük is. Egy része megmaradt az Istenfélő, hazát tisztelő, csupán jótékonyságot gyakorló test­véri szeretetben egyesülő embereknek, a kik oltárjukon a főhelyre helyezték a keresztény szent bibliát. De ezeket ne keressük minálunk . . . Az intézménynek ez a formája a zsi­dóság beolvadásával hamar túlélte magát, mert ebben a testvéri támogatás túlzásba hajtva, van. Az élet változó viszonyai által fölöslegessé, sőt nevetségessé vált formasá­gok gyakorlata által, mint fölöslegesen pa­rádézó intézményt sokan cserbehagyták, kü­lönösen amikor a zsidóság kezdett abba be­özönleni és többségével domináló helyet el­foglalni. A másik, a szecessziós rész, a franczia szabadkőművesség vezetése alá került magyar kőmüvesség zsidós része, cserbe hagyta a val­lásos és humanitárius alapot; ostoba gőg­gel hirdeti az emberi ész fölényét a sze­rinte mondva-csinált Istenségen és amellett a nemzeti szolidaritás érzetét is ki igyekszik pusztítani az emberiségből. A magyarországi páholyok jelenlegi tagjai túlnyomóan az idegenből ránkszakadt zsidóságból állván, természetes, hogy ennek a keresztény erkölcs alapján álló, a bibliát tisztelő szabadkőművesség nincs Ínyére, de szívvel lélekkel csatlakozik a szabadkőmű­vesség azon irányához, amely a vallástalan- ság és nemzetköziség alapján végzi bomlasztó, nemzetrontó munkáját. Ez ledobta e bibliát a főmester asztaláról és helyébe tette a nihil eszméjét, melylyel megtagadja a társadalom minden eddigi berendezését és ezen hazát, Istent, erkölcsöket, törvényeket tagadó állás­ponton akarja az egész emberiséget nemzet­közi alapon egyesíteni. Ebben az őrületben, a francziákat úgy­szólván csak a mi zsidógondolkozásu páho­lyaink követték. A tekintélyes német, angol és amerikai páholyok távol tartották magukat attól a világszövetségtől, mely megtagad minden vallást. Ezek megszakítottak velük minden összeköttetést. Ez a kiközösítés erős bizo­nyítéka annak, hogy a magyar kőmüvesség vallásellenes irányt követ, politizál, bomlaszt annélkül, hogy jobbat tudna alkotni. Ezért a magas műveltségű külföld nem tartja kí­vánatosnak a velük való összeköttetést, bár azoknak ténykedése, mely minden for­májában és minden árnyalatában magában hordja a társadalmat mételyező mérget, nekünk nem imponál, mégis jellemző, hogy az is megtagadja a velük való összeköttetést. Annál szomorúbb látványt nyújtott ennek a veszedelmes elemnek fellépése Magyaror­szágban, melynek ezeréves létét ez az utála­tos ellensége veszedelmesen megtámadja. Az ő hazafitlar ságát saját lapjuk és Jásziék megtapsolt beszédük bizonyítja, mi­dőn azt Írja az egyik: hogy a fölösleges páholyhazafiság, minden kőmüvesi akciónak megölő bolondsága; a másikat megtapsolják bamba hallgatói, amikor azt prédikálja : hogy „fejlődésünket sem a corpus juris elavult törvényei, sem a hazafiaskodó történészek frázisai előbbre nem viszik.“ Hivatalos lapjuk a Kelet m. é. 14-ik számában Somogyi Béla tanár tollából köz­zéteszi, hogy már az iskolába is be kell vinni az embergyilkoló hazaffyság ideológiá­jával szemben, a reális a politikai és gazda­sági emancipálásban nyilvánuló hazafiság elvét! Gratulálunk azoknak a szülőknek, a kiknek gyermeke ilyen urak nevelése alá kerül, a kiknek hivatalos lapjuk szerint: „a hazafias irányú tanítás ellenkezik a tárgyilagos igazság „kutatásával és hirdeté­sével“. Igazán nagy kábultság kell ahoz, hogy igy merik megtámadni legszentebb érzelme­inket a hazához, az erkölcshöz, az igaz­sághoz. Mérgezésükkel már nem is óvatosak, már nyilvánosan osztogatják azt és Purjeszék harczba akarják hivni a zsidó kőműveseket, a nyílt utczára kívánkoznak velük, mert ők össze akarnak ütközni az ezeréves hagyomá­nyokkal, a nemzeti gőggel! ügy látszik itt az ideje, hogy az állam- hatalom is beleavatkozzon ebbe a perbe, hogy megelőzze a kavarodást, mert tartani lehet tőle, hogy a közveszélyessé vált bolon­dok csakugyan az utczára mennek handa- bandázni, a honnan majd daganatokkal ke­rülnek a kórágyra. Igazat adnak nekünk, ha bolondulásról beszélünk, amit az ő saját észjárásuk bizo­nyít, midőn a minerva páholyban (1910. jan. 25.) azt hirdetik, hogy a magyar középisko­lai ifjúságot nemzeti érzéséből ki kell vet- kőztetni és helyébe a szabadkőműves ideált leikébe plántálni, a mely az ő jeles újságuk szerint (1910. decz. 8.) abban kulminál: hogy „a magyar nyelvtanítás, himnuszénekel- tetés a gyermeket csak elbutitják.“ Hát ilyen tanokat hirdetnek a magyar szabadkőműves zsidók, akik itt még néhány évtizeddel ezelőtt polgárjoggal sem bírtak. Ezektől áthidalhatatlan szakadék vá­lasszon el benőnket. A tb. fökapitányi kinevezés a vá­rosi közgyűlésen. A legutóbbi városi köz­gyűlésen, amelyről már hoztunk tudósítást lapunk múlt számában, — a Hajdú Károly tb. főkapitánynyá történt kinevezésével kap­csolatosan olyan kijelentések hangzottak el, amelyek ismertetését mellőzni nem lehet. Alább közöljük ezeket a nyilatkozatokat, amelyekhez — annyira határozottak és ért­hetőek, — kommentárt fűzni felesleges. Dr. Kelemen Samu Hajdú Károly III. ren- dőralkapitánynak tb. főkapitánnyá való kine vezéséhez fölszólalt, mert e kérdés az ő személyével is kapcsolatban áll, amennyiben ő a Hajdú Károly kinevezése ellen, miután azt nem találta a törvényes rendelkezésekkel egyezőnek, felebbezést adott be a közigazga­tási bírósághoz. Nem azért, mintha tudatos törvénysértést tételezett volna fel a főispánról, hanem mert az volt a meggyőződése, hogy a főispán jóhiszeműen tévedett s figyelmen kívül hagyta a törvény rendelkezését. Hajdú időközben lemondott a tb. állásról, majd ki­rályi kegyelem utján a minősítési törvény követelményei alól fölmentetett, f. évi nov. 30 án pedig a királyi kegyelem következté­ben a főispán újból kinevezte tb. főkapitánynyá. Nincs k^gása az ellen, hogy egy régi tiszt­viselő aködése ilyen módon nyer betetőzést. De nem hagyhatja szó nélkül azt a hangot és modort, amelylyel egy helyi lap (a „Sza­mos“), amely a hivatalos körökhöz legköze­lebb van e kinevezést tárgy illa, egy teljesen távol álló másik tisztviselő személyének rosszhiszemű s oda nem tartozó bevonásával és alaptalan, valótlan aposztrofálásával. Ez az eljárás nem szült jó vért a nagyközönség körében sem s inkább ártott Hajdú Károly- nak, mint használt.- — Kötelességének tar­totta, hogy ezeket kijelentse s kéri a főispánt és a polgármestert, hogy a jövőben kövesse­nek el minden lehetőt, hogy hasonló indisz- szonáns esetek elő ne fordulhassanak. Csaba Adorján elnöklő főispán e felszólalásra kije­lenti, hogy Hajdú Károly kinevezésének nem volt semmiféle személyi tendencziája; ezért amikor olvasta a kérdéses hírlapi közlemé­nyeket, ő maga ütközött meg rajtuk legjob­ban és a közgyűlés szil.. hangoztatja, hogy az ilyen eljárást a legnag,, ''b mérték­ben helyteleníti. — Dr. Vajay 1 'v pol­gármester is felszólalt. Ő akkor talos küldetésben távol volt, — mondá, — űkor a kérdéses hírlapi közlemények megje* mtek s érthetetlen indiszkréció következménye le­hetett, hogy a Hajdú Károly királyi kegye­lemre ajánlása érdekében felterjesztett hiva­talos iratok visszaérkezésük után mindjárt hirlapilag tárgyaltattak. Azt azonban kije­lentheti, hogy egészen más van azokban az iratokban, mint ami ferde világításban hirla­pilag közöltetett. A Hajdú Károly kinevezé­sének legfontosabb és legfőbb czélja az volt, hogy abban az esetben, ha a főkapitány és szabályrendeletileg kijelölt helyettese, az I. alkapitány betegségük vagy más egyéb oknál fogva akadályozva lennének, legyen egy har­madik olyan egyén is, aki a helyettesítésükkel bizassék. Őrködni fog a maga hatáskörében a fölött, hogy jövőre ilyenek elő ne fordulja­nak. A főispán és a polgármester válaszát úgy dr. Kelemen Samu, mint a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. u ü Egy 1 bó Naplója u n írja: Harsányi Kálmán. X. A cinquecentotól igen messze kerültünk; ma már nem pápák és kényurak a mecénások, hanem a személytelen jogi személyek, meg a mob és nem a San Pietro in Vincoli meg a Palazzo Pitti ékesitése a cél, hanem az állami és székesfővárosi középületeké, meg a bérházak parádés szalonjaié. Legalább minálunk, az. Megesik ugyan, hogy nagy-elvétve akad egy- egy főurunk, a ki milliókat áldoz műkincsekre, de — ments meg uram tőlük, ha Andrássy Dénesek. Még ha ösztöndíjakat adományozó Andrássy Dénesek is. Az idén jártunk Kraszna- horkán Varjas Endrével, s ott szégyenkeztünk jóformán egyetlen arisztokrata mecénásunk fej­letlen ízlése és magyar-megvetése fölött. Két dokumentumot láttunk hozzá. A képtárat és a mauzóleumot. A képtár német képtár; sok másodrendű, még több selejtes alkotással. Ma­gyar mű alig van benne; a mi van, az is jelentéktelen. Az egész múzeumban négy első­rendű értékes festményt találtunk. Négy nagy Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. , MOKKA “ keverék czégem különlegese- 1 klgr. 4-40 korona. Villany

Next

/
Thumbnails
Contents