Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-15 / 46. szám
Szatmár 1911. november 15. „HETI SZEMLE 3 VALÓDI ANGOL ÉS úri divat különlegességek, fehérnemüek méret szerint. Teveszőr vadász kabátok, ujjas és ujnélküli mellények, hosszú és rövid harisnyák, Ragályinál Szatmár, Deáktér 8. szám, G illy én-ház. Telefon 296. tóhoz intézte a szerkesztő ur; ezt a Heti Szemle szellemi részét intéző kör titkárának illett volna tudnia. A keringőre való felhivásra csak any- nyit jegyzek meg, hogy sohasem fogok olyasmibe, minek a sikerében magam nem bízom. Különben is az én energiám csak korlátolt számú munkát bir meg; az ön fiatalos s igen sok munkatérre eredménnyel kiterjedő energiája annál inkább felölelheti munkakörébe a feltámasztás munkáját, mivel ön a sikerben bízva indulhat a munkába, hiszen háta- mögött áll a Kör, mely élni akar s kívánjuk, hogy éljen is. Béke velünk. Ratkovszki Pál. Mi és ők. Megvan tehát, illetőleg meglesz a debreczeni egyetem. Sőt protestáns jellegű lesz. Ezt a protestáns jelleget pedig nem csupán a debreczeni czivisek alczulatáról fogja nyerni, hanem — Zichy Jánostól, azaz a kormánytól. Lesz protestáns teológiai fakultása a létesítendő debreczeni egyetemnek, az évmegnyitó, évzáró és egyéb hivatalos istentiszteletek a református templomban lesznek. A hittudományi karra s a tanári kinevezésekre jelentékeny befolyást biztositolt a miszter a tiszántúli református egyházkerület számára, ami magyarul annyit jelent, hogy ezen egyházkerülettől függő tanszékekre soha más, mint meggyőződéséé (majdnem „vastagnyaku“-t irtunk) kálomista tanár kineveztetni nem fog. Mert protestáns testvéreink, dicséretükre legyen mondva, értenek az ő jogaik érvényesítéséhez, sőt kiterjesztéséhez. S ez a nagy különbség ő közöttük és miköztünk. Ok, lám szereztek egyetemet, mig mi elvesztettük a miénket. Ok felekezeti czélokra évről-évre nagyobb pénzbeli segítséget csikarnak ki az államtól; a mi egyházi javaink jó részét már is nem katholikus czélok és intézmények élvezik, a meglevők után pedig a szekularizáczió nyújtogatja enyves ujjait. A mi középiskoláink, jogakadémiáink egyre-másra jutnak az állam kezére; náluk a meglevők szaporodnak. Mi mindenütt csak védekezünk és hátrálunk; ők folyton támadnak, folyton jajgatnak és előrenyomulnak. Mindezt nem irigységből, vagy szemrehányásképen mondjuk. Csak a mi élhetetlenségünket és bűnös könnyelműségünket akarjuk ezzel illusztrálni. Azt azonban a történtek után elvárjuk protestáns testvéreinktől, hogy katholikus alapjaink megvédésére, autonómiánk megvalósítására, iskoláink biztosítására és egy katholikus egyetemnek államköltségen leendő felállítására irányuló törekvéseinket nem „klerikális előrenyomulásának fogják bélyegezni, hanem szivvel-lélekkel támogatni. Ezt kívánja a méltányosság és az igazság. Aki szép és olcsó ajándékot óhajt vásárolni, az menjen el a színházzal szemben levő óra és ékszer üzletbe, mert ott találja a legdusabb választékokat valódi arany és ezüst ékszerekben, úgyszintén valódi ezüst és chinai ezüst dísztárgyak, mindennemű zseb- és fali órákban. Tisztelettel özv. KJEPES DÁVLENÉ Szatmár, a színházzal szemben. 24 A zsidóság történetéből. Irta: Id. EGAN LAJOS. XVI. A szóáradatok sötét porfellege nemrégiben szinte elfeketitette a láthatárt, mert egy utczai krajczáros, zsidószellemben csinált lapot megrendszabályoztak, a mely lejtőjén napról-napra mélyebbre siilyedvén, a tisztesség törvényeinek megkerülésével belevonszolt pocsolyába, a sérthetetlen koronától a koldusig, minden, neki nem tetsző erkölcsi, politikai, nemzeti és családi dolgot, öröme telvén, ha beszennyezhetett valakit, azt remélvén, hogy a nálánál jobbat, bűzös festékjével mocskolva magához egyenlővé lefokozza és igy kéjeleghet rossz természetének eredményes munkájában. Hogy a tisztességes gondolkozásu emberektől régen óhajtott enyhe megtorlás miatt miért keletkezett a nagy zaj és a hangos jaj, megértjük, ba a zsidóságnak, a sajtó iránt nyíltan kifejezett véleményét és több irányú ténykedését figyelembe vesszük és bele tekintünk történetüknek a sajtóra irányult vonatkozásába. A mai sajtó bizonyos része, a zsidóérdeket szolgáló, zsidóizlessel folytatott üzleti vállalat és mint ilyen, minden más ideáloktól távol áll. Ettől jót nem várhatunk ezen a téren. Teljesen igaz a miniszterelnök férfiasán nyílt mondása: „van tisztességes sajtó, a mely méltó a leghathatósabb védelemre és legmelegebb becsülésre — és van olyan sajtó, mely nem a társadalom javát szolgálja, hanem az emberek alacsonyabb indulatai és szenvedelmeire hat, ezekkel él vissza,“ — De ehez mi még hozzá tesszük, hogy e zsidómodor szerint átváltozott, alacsony sajtó, súlyosabb korlátozásokat és rendszabályokat hiv ki maga ellen. A zsidósajtóra vonatkozó eme állításunkat fölösleges bizonyítani; elég ha rámutatunk arra a nagy lármára, a lárma okára, csinálóira, modorára, hogy megtudjuk, milyen ügyért hevültek némelyek. A nagyközönség tisztességes részének kinyílt a szeme, józanul tudja megítélni a nagy esetet, melyet elősegített az újságíró zsidóság temperamentumos kitörése, a mely a rég megérdemelt rendszabályozás ellen oly nagyhangon tiltakozott. A hangos, mindent eláruló tiltakozásnak, — hála az égnek, — már nem volt sem ereje, sem méltósága, sőt elég mulatságos volt. Talán ez az utóbbi érzés, a nevetségessé válás, nagyobb hasznára volt a köznek, mert talán ezen felsülés után, addig is, mig a szükségessé vált törvényrevizió segít a bajon, az erkölcsi érzés hiányában szenvedők még sem fognak elvadultságukban féktelenül nyilvános szemérmetlenséget űzni, az ország becsületét kipellengérezve, a köztisztesség, a magán és családi élet bepiszkolásával ocs- mány üzletet folytatni. A kijózanodott olvasó közönség pedig félrelöki az ocsmányságot. Még a zsidóérdek czélpontján is túllőttek már a tisztelt-ujságkiadók, akik csak áldozatokat kerestek, nem törődve azzal: mennyi nyomorúságot szenvedést, fájdalmat és utálatot okoztak féktelen kapzsiságukkal. A zsidók történetét kutatva, nem e-zt óhajtotta elérni a hires Montefiore Mózes, a zsidó közérdekek nagy támogatója, midőn történelmileg nevezetessé vált következő kijelentését megtette az 1840 iki krakói nemzetközi zsidógyülekezeten : „Ameddig a zsidóság nem lesz az egész világsajtónak ura, hogy a népeket azzal ámítsa és elszéditse, addig a mi uralmunk csak agyrém marad!" A nagy Montefiore ezzel rést nyitott a sok visszaélésnek. Ezt a rést nekünk" itthon mielőbb be kell tömni, mert a tények igazolják, hogy Montefiore ujmutatásától kezdve, a zsidóság a sajtó monopolizálás 1 után sóvárog és czélját majdnem elérte, mert sok újságot hatalmába kerített. De úgy mint sok más dolog, az ő kezében ez is elromlott, mert az ő sajtója is sokszor jobban szolgálja a magán spekulácziót, mint a zsidóság összér- dekét. A zsidóság összlármája egy túlzásba esett lapjuk megrendszabályozásn miatt elárulta őket és ez a temperamentumos lárma az ő közérdeküknek nem volt hasznára, mert az őket tudatlanul követő közönség most belátja önnön hibáját, hogy az ilyen korlátlanul vakmerő sajtó tobzódását érdemesnek tartotta olvasni, krajczárjaival támogatni és ezután szégyenkezve félre áll a lelkiismeretlenek félrevezetésétől, a szándékosan, pokoli számítással kieszelt hazudozások, ferdítések és ámítások nyomtatott ördögétől, mely fokozatos fejlődése mellett eleinte nehezen volt felismerhető és kerülendő. Ki kell mondani az igazat, a nagy zörgés, a tempramentumos lárma nem sajtó, hanem egyenesen zsidókérdésnek lett felismerve éppen a furcsa lárma következtében. Eleinte, a sajtó-monopolizálás kezdetén, csak úgy sunyimódon bántak az olvasóval, midőn a zsidó érdekek és érdemek előtérbe lettek állítva; az ő érdekeiket nem szolgáló, vagy éppen a nekik ártalmas dolgokat pedig agyonhallgatták. Hamis képek születtek igy az olvasó tömeg agyában. A nevezetes emberek mind a zsidóság sorából emelkedtek ki, de a sok csalásról, bukásról, hamisításról, uzsoráról, leánykereskedésről és egyéb hiénáskodásról keveset tudott meg a közönség és akkor a magyarosított nevekkel félrevezették. A reklám, az újság fönnállásának fontos tényezője lett. Nagydobot verni, lármásan, feltűnően hirdetni, elsősorban a zsidóság szokott, de ö hirdetéseivel ha csak lehet, első sorban olyan újságot támogat, mely a zsidó érdekek szolgálatába szegődött. A nem zsidók által szerkesztett és nem külön zsidóérdeknek szolgáló lapok is eme reklámjövedelem kedvéért csínján bántak velők. Külön kitaláltak és fönntartanak kő- nyomaios lapokat a vidéki lapok számára, a melyek vezérczikkel, tárczával, csupa zsidóérdekeket szolgáló teljes töltelékkel ellátják a vidéki szerkesztőt, aki csak néhány helyi eseményt ezekhez bozzátoldva kényelmesen szerkeszt és bocsájt közre olyan lapot, mely ismét csak a zsidóérdeknek áll szolgálatában. Ezek a lapok a szabadelviiséget fitogtatják, a szabadosság elérésén működve, aláássák lassanként, óvatos ütemben haladva a hazafiság, a vallásérzés szent fogalmát és átterelik az olvasó közönségüket a nemzetköziség és vallástalariság sivár mezejére; ott újra zsidóvezetők kezeügyében, az ő érdekűPártoljuk a hazai ipart! KEPESSÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket. mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. a MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.
