Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-08 / 45. szám
/ ▼..‘‘I XX. évfoíyam^ ( ) Szatmáp, 1911. november* 8. <45. szám. HÉT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 1 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kózműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Egy évre — 6 K — f. Félévre — 3 „ — , Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sa jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések: egyszeri közlése s korona’----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A l ap megjelenik minden szerdán. A katholikus nagygyűlés. (+) Zúgó viharok süvöltósóben, vakmerő támadások ostromtüzében áll minden, a mi kétezer esztendő óta szent. Az emberi bölcselkedés, gőg és a nekiszabadult rombolás pusztító szenvedélye tör templomaink és szivünk szentélyébe. A keresztény kultúra alapjait rengetik. A keresztény erkölcs gyökereit tépik. A keresztény tudomány igazságai ellen bombákat vetnek. Az Egyház bástyáit döngetik. Iskoláinkból akarnak kiverni, vagyonúnkat elrabolni. Társadalmi és állami létünk ezeréves bázisai ellen folyik a pokoli támadás. Egyöntetűen, kitartással, bámulatos szervezettséggel. — A harcz vonalába oda kell állanunk! A vakok nyissák meg szemüket. Az alvók ébredjenek. A közömbösek valljanak szinl. A har- czolókat önlse el még tüzesebb kedv. Minden katholikus mozduljon meg a nagy riadóra! November 12-én millióknak kell egygyé forrni a Katholikus Nagygyűlés idején. A ki teheti, ott legyen! A ki nem jöhet, leikével, imádságával vegyen részt a seregszemlén ! Hogy tüneményes fönségii, óriási arányú legyen ez a nagygyűlés, a magyar kalholioismns táborba szállása. A XIX. század egyik leghatalmasabb alkotásában, a „Háború és békédben Tolsztoj fönséges képet fest: mint ébred rettentő erejének tudatára az óriás. Napoleon már legyőzhetetlen rémmé vált a nemzetek képzelődésében. És ellene száll táborba az orosz nép. Remegő félelem a lelkekben, a mint gyülekezik a nagy birodalom minden részéből a katonaság. Jönnek a csapatok, kimerültén, lerongyoltan, r yonfáradva s aggódó reménytelenségben. S a mikor együtt a százezrek — a végeláthatatlan táborban megjelenik a czár. Valami villamos ütés, szikra — és egy pillanat alatt kimondhatatlan lelkesedésben a hatalmas sereg. — Lebirhatatlan erejének tudatára ébredt! Ennek a csodás, fönséges erejű nagy látásnak és érzésnek kell ki- gyulni mindenekben ott a nagygyűlésen, hogy a magyar katholi- cismus megértse erejét és meghar- czolja tüneményes harczát — Egyházáért, hazájáért. — Minden katholikus mozduljon meg a nagy riadóra! Élni akarunk — élni fogunk! Szatmár, 1911. nov. 7. Amellett, hogy a keresztény, az egyedül jogosult és időszerű eme kultúrának országszerte vannak ellenségei, egyházmegyénk területén különleges nehézségek, sajátos ellenfelek is gátolják a Krisztus elvei szerint való társadalmi és egyéni fejlődést, haladást. A Pesten megjelenő istentelen, erkölcstelen irányú könyvek és lapok mellett, amelyek mindenfelé magukkal viszik a vallástalanság- nak mérgét, egyházmegyénk területén is, magában a püspöki székhelyen is jelennek meg könyvek, hírlapok, amelyek a helyi és személyi különös helyzeteket és viszonyokat fölhasználva terjesztik az embert és nemzetet, főként a keresztény elemet rontó gondolatokat, törekvéseket. A Szatmár-egyházmegyei Irodalmi Kör Ének Szent Imréhez. — MAGYAR bJlIYT. — Ősi nemzetünknek [egsze66 öröksége, lépett ifjúságunk egijetíen reménye, Hadd sírjuk feléd, ma 6ánkodó szavunkat, Hadd sírjuk feléd ma árva panaszunkat! halos magyar ajkon 6ün keszédje támad, Jlrmdny küzd e néppel győzelmes csatákat; & (lenünk sugafja véreink karagját, testvérek a testvér életét akarják. hogányok sietnek István örökéke, (jarázda szivekkel templomunk kövére, jf családi szentélyt alddöntik, ássák, %ünfelköke vonják fekér ragyogását. Ősi nemzetünknek legsze66 öröksége, (Pépeit ifjúságunk egyetlen reménye, Hadd virítson újra liliom-erényed, Ss akol kikajtott, vesszen el a vétek! Hegyen szép-virágos a szent szüzek kertje, Szikes (Pannónia, négy folyók szigetje. fflégy folyók szigetjén pezsdüljön az élet, Díyiljanak a 5im6ók, kófekér erények. ff riszt us szerelmének, fenséges Anyjának jf magyar nép örök, jó Díagyasszonydnak Hegyen a kezé6en kazánk koronája, Hegyen a szivéken kazánk ifjúságai! Dosztojevszkij. II. irodalmi tanulmány. I. A művészi tehetetlenség, csakúgy mint a politikai, mindig szeretett jelszavak után kapkodni. Egy elaggott, kimerültségében teremtésre már-már képtelen irodalmi korszak üvöltötte világgá a naturalizmus jelszavát, melynek nevében annyi undok „szép“-iro- dalmat kellett bevennie a türelmes —igazán türelmes ! — olvasónak. Jött Zola s iskolát alapitó könyörtelen Írásával föltárta az el- szörnyedő olvasónak mindazt — és csak azt! — ami az,életben bűn, förtelem, nyomor és gyalázat. És tette ezt valósággal a mordály- égető perverz gyönyörűségével; rémületet, kétségbeesést, vigasztalan lemondást kívánt csak kelteni, hogy beleoltsa a társadalomba a feltartózbatlan pusztulás, a megválthatlan elkárhozás öngyilkos eszméjét. S mindezt úgy árulták, mint a naturalizmus jelszavának kizárólag szabadalmazott termékét, mint tiszta szinigazságot, mint hamisítatlan valóságot. Művész és bíráló, iró és olvasó mintha mind egyszerre elfeledte volna a költészet sok századának leszűrt tanúságát: „Nem a való, de annak égi mása lesz, a mitől függ az ének varázsa“. De ahol legmélyebb a romlás, ott legközelebb a megváltás. Mint hitvány vadmacskát a fenséges oroszlán, úgy követi Zolát Dosztojevszkij Mihajlovics Tódor. Naturalizmus kell a kornak ? Hát ime az élet a maga borzalmas naturalizmusában ! Dosztojevszkij sem tartózkodik, bizony nem! leírni a pálinkás lebuj részeg napszámosát, az uzsorás piszkos üzletét, az éhező keserű képzelődését, a tüdővészes köhögését, az elgázolt ember összetörött, véres mellkasát. Ő is elkinozza (ha ez kell nektek 1) olvasóját a mosókonyha pállott gőzével, a szesz émelyítő szagával, a vér szédítő párájával, a szegénység, a piszok, a nyomor minden undokságá- val. S avval is, ami mindezeknél undokabb: a sárgára festett hajfürtök, a kendőzött arczok, a vegyes parfümök, a piros selyemszoknyák, a tüzvörös tollak utálatos képeivel. És mi lesz az eredmény ? Zola müveiből az életunt öngyilkosság kisértése vigyorog ránk. Az orosz mesternek könyvét — mindenik könyvét — ellenben, fájó megnyugvás kiséri. Igen, mert ő, ha megkínzott, meg is vigasztal. Lapunk mai száma 12 oldal.
