Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-01 / 44. szám

Szatmár, 1911. november 1. áldozatkészségüket. A szentmise után az egy­háztanács tisztelgett Szabó István praelátus- nál, majd az előkelő vendégkoszoru a templom renoválását keresztülvivő buzgó és híveiért élő Dimand Lajos esperes-plebánosnál gyűlt egybe, a ki 40 teritékü ebédet adott. Az ebéd alatt fel köszöntőket mondottak : Dimand La­jos, Morvay főszolgabíró a püspökre, Szabó István prael., Becsky Emil főispán, Damja- novich gk. lelkész, Hofbauer Ignácz, stb. Megyebizottsági tagok választása. Az üresedésben levő megyebizottsági tagsági helyekre a választások november 7-én lesznek. A választások elnökei: A nyirmegyesi kerület­ben Tukacs Lajos, a fehérgyarmatiban dr. Tor- day Sándor, a batiziban Helmeczy József, a sárköziben Kovásznay Zsigmond, a nagyszo- kondiban Klintók Ágoston, a kohóiban Keresz­tény Lajos, a jóházaiban Jeszenszky Béla és az avasujfalusi választókerületben Osváth Lajos. A választások reggel 9 órakor kezdődnek és délután 4 órakor fejeződnek be. Őszi papi corona. Á felsőungi espe- resi kerület papsága f. hé 24 én tartotta gyű­lését Ungváron. Buzinkay Gyula szerednyei pjébános meleg szavakkal üdvözölte Tahy Ábrahám uj esperest, a ki hasonló meleg­séggel válaszolt. A kitűzött tételeket Stvoboda Ferenc s. lelkész fejtette meg közmegelégedésre. Házasságok. Barabás Sándor huszti járásbirósági irodatiszt egybekelt Jánossy Erzsébettel. — Sabján János ungvári főgim­náziumi tanár házasságra lépett Krockma Mariskával. — St Honoré d’Eylan plébánia templomban Párisban egybekelt gróf Schön- born-Bucheim Ervin, szolgálaton kívüli cs. és kir. követségi titkár az északamerikai Egyesült-Államokbeli philadelphiai Wolff- Spodswood Katalinnal. Az ifjú pár még az esküvő napján rövid időzésre Londonba uta­zott, onnan pedig állandó téli tartózkodása helyére, Budapestre jön, ahol a gróf mint az Országos Iparbank elnöke működik. Debreczen főszámvevője. Domahidy Elemér Hajdumegye és Debreezenváros főispánja Jeney Gézát nevezte ki Debreezenváros főszám­vevőjévé. Jeney Géza régebben Szatmármegye főszámvevője és a református egyetemes kon- vent tisztviselője volt. Áthelyezés. Sztárek Dezső nagykárolyi dohánybeváltóhivatali tiszt Békéscsabára, Nagy Emil debreczeni dohánybeváltóhivatali tiszt pe­dig Nagykárolyba helyeztetett át. Államsegély. A földmivelésügyi mi­niszter Csengerbagos község közlegelőjének javítási költségei fedezésére 700 kor. állam segélyt engedélyezett. Eljegyzések. Dr. Csáthy Dezső elje­gyezte Félegyházy Erzsikét Szatmáron. — Pendl Mária Valériát eljegyezte Rácz László Szinér- váralján. — Dr. Pável Szilárd belényesi főgimn. tanár eljegyezte Klintók Ágoston meddesi kör­jegyző leányát Micikét. -- Czibur Andor ve­zérkarhoz beosztott honvédfőhadnagy eljegyezte vásárosnaményi Eötvös Helént Szatmáron. — Majtán Ferencz beregszászvidéki körjegyző el­jegyezte Bartha Margitkát Tiszabecsről. — Kis és nagycsoltói Bassó Ilonkát eljegyezte Illés Armand Ungváron. — Papp Sándor g. kath. papnövendék eljegyezte Volkay Nesztikét, Volkay Ódon newarki (Amerika) lelkész leányát. Apáczáinkról. „Ung“ ez. laptársunk az ungvári kórházról írva a következőkben em­lékezik meg kórházi apáczáinkról. „A fertőző pavillonban a jóságos arczu apáczafőnőknő, Domittilla nővér kalauzol. Domitilla nővér már 25 éve áll az ungvári betegápolás szolgálatában. Porosz-Sziléziából való, de egészen jól beszél magyarul. Az odaadás és takarékosság minta­képe. A Paulai Szent Vinczéről nevezett irgal­mas nővérek igazán pótolhatatlan szolgálatot teljesítenek. Sok szó esett már az apáczai és világi ápolónők előnyéről és hátrányairól, de a ki közelről figyeli a dolgokat, lehetetlen, hogy ne az apáczáknak biztosítsa az előnyt. Azt az igazán önzetlen önfeláldozást semmiféle más ápolószemélyzetnél megtalálni nem lehet. Ez időszerint összesen 19 nővér teljesít szolgálatot a betegek körül. Ezek közt van 2 porosz, 3 bajor, — a többi belföldi. Külön meg kell em­lékeznem Korikordia nővérről, a ki már 25 éve működik a fertőző betegek közt, — örökös veszélyben, mert ezek a bajok igen könnyen átragadhatnak ő rá is. „HETI SZEMLE“ — Mindig éltem haltam a fertőzőkért, — jelentette ki távozáskor. Lakásuk igen egyszerű. Hosszú sorban vannak czellaszerü ágyaik, miket vastag függöny választ el egymástól. Ebédlőjük a kápolna mel­lett van egy kis alacsony házikóban, a mely szintén önköltségen épült. Megható az az em­bermentő munka, a mit ezek az egyszerű, sze­rény nők végeznek. Lemondva az élet minden gyönyöreiről, — nagy fehér főkötős alakjuk korán és későn hangtalanul végigsuhan a be­tegszobákon, kötöznek, gondoznak, ápolnak, mély részvéttel fogják be a haldoklók szemeit — és mindezt olyan embereknek, kiket sohasem láttak, kik nem hozzátartozóik, senkijük. Aztán hosszú sorban látom vonulni őket a kápolnába, hol buzgón száll az ima — az idegen bete­gekért, a haldoklókért, a kétségbeesettekért . . . S mindez csak azért, mert nagy Mesterüknek kedves: — A betegeket gyógyítani . . Halálozások. Özv. csengerbagosi Ba- gossy Ferenczné szül. iványi Fekete Mária éle­tének 96-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után Kaplonyban elhunyt. — Tahy Béla turterebesi körjegyző 71 éves korában el­hunyt. Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija 5 K A Szatmär-Ugocsamegyei it Taitóspsitríl. Tanitókörökben s azokon kiviil csodál­kozva tekintenek ama valóban tarthatatlan helyzetre, melybe a Szatmár-Ugocsamegyei rk. tanítóegyesület néhány év előtt jutott. Megszűnt működni e tekintélyes egyesület, melynek beléletében tudomásunk szerint sem­miféle momentum elő nem fordult, mely eme szégyenletes állapot bekövetkezésére okul szolgálhatott volna. Bizonyos, hogy a meg­rekedés oka nem kereshető sem a vezető­ségben, sem a tagokban, kikben az egyesü­leti élet kelléke: a lelkesedés mindig meg volt. Emlékezzünk csak az utolsó gyűlésre !. .. Azóta jó néhány év telt el. Az élet sok baja nehezedett gondokkal terhelt fejünkre. Helyzetünk elviselhetetlenné vált. Méltán pa­naszkodhatunk tehát mi, hitvallásos tanítók, kik erőnket szívesen áldozzuk fel hivatásunk­nak, de egyben megköveteljük, hogy nekünk is megadassák az alkalom hivatásbeli és életszükségletbeli érdekeinknek előmozdítá­sára. El keli ismernünk, hogy akár a régi egyesület újbóli működésbe hozatalával, akár az Ung-Beregmegyei társegyesülettel terve­zett fúziónál — amit mindnyájan szívből óhajtunk — az anyagi kérdés kemény dió lesz. De bármennyire megkeményedett legyen is ez a dió, reméljük, hogy szerencsésen szét fog töretni, mert a gyűlések megtartásával felmerülő s az anyagiakat illető okok nem eshetnek oly súlyosan a mérleg serpenyőjébe, hogy azokat egy egyházmegyei tanítóegye­sület működésének fontossága le ne nyomná. Kétségtelen tehát, hogy az egyesület felélesztése sikerre vezet, mert ahhoz a tagok részéről szükséges támogatás meg lesz. Meg kell lennie! Mert elsősorban nekünk van szükségünk az egyesületre. Ki ne érezné közülünk azt, hogy a megélhetésünk 3—4 év óta 100%-tel súlyosbodott ? És mig az állami tanítók, tisztviselők helyzetén jogos igényeiknek részben teljesítésével valameny- nyire segítve van és lesz, addig mi belátha­tatlan időig a szándékos feledés homályában maradunk. Ilyen kilátás mellett lehetséges volna-e, hogy erőnk tömörítésére módot ne találjunk ? . . . De nemcsak szavunk hathatósabb fel­emelése végett van szükségünk az egyesü­letre. A tanítók tábora szellemileg is ki van éheztetve. Szellemi kincseket, irányitó esz­méket kér abból a forrásból, melyből sok éven át oly gazdagon táplálkozott. A régi eszmék bekérgesedtek már. Meg kellene azokat egy kissé tisztogatni. Az egyesületi gyűlések szellemi megújhodást nyújtottak. 7 Mindezekkel nem mondom azt, hogy az egyesület életben léte esetén rögtön a paradicsomba jutunk. Nem. De érezzük, hogy az immár életszükségletünkké vált egyesületi élet visszaállítása tovább el nem odázható. Az espereskerületi gyűléseken folyton sür­gették. utóbb már követelték ezt. Én is azt mondom, amit Gaál kollegám : Itt tenni kell valamit! Az a valami pedig nem lehet más, mint a gyűlés mielőbbi összehivása és a két egyesület egybeolvasz­tása. E nagy munka keresztülvitelére bizalom­mal fordulunk az egyesület érdemes elnöké­hez. Reméljük, hogy a szellemi kultúrának általa felkent éhes apostolaiért ezúttal is szí­vesen hoz egy kis áldozatot. Meg vagyunk arról győződve, hogy folyton hangosabbá váló mozgalmunk illeté­kes helyen nem fog ellenszenvvel találkozni. Ilyen lehetetlen állapot fentartását senki sem óhajthatja. De nem is méltó a tanítóság­hoz az a stagnáció, melyben egyesületünk évek óta senyved. A biztatójelt örömmel vettük e lap szá­mából. Most már várjuk a tettek elkövetke- zésének idejét. Egy tanító. Tömeges kilépés az Országos Kö­zépiskolai Tanáregyesületből. Az Orszá­gos Középiskolai Tanáregyesület elnökségé­hez tömegesen értekeztek és érkeznek a kö­zépiskolák tanáraitól kilépő-nyilatkozatok. A katholikus középiskolai tanárok, akik kilépé­süket bejelentették, három okra hivatkoznak. Az egyik a szombati gyűlésen a katholikus hitélet ellen intézett támadás; másik oknak mondják azokat a támadásokat, amelyeket az egyesület kebelében az idén kinevezett öt kongregációs igazgató és Barkóczy Sándor báró miniszteri tanácsos ellen intéztek; har­madik oknak pedig a Középiskolai Tanár- egyesületnek az állami középiskolai monopó­lium mellett való állásfoglalását. Feltűnést keltett, hogy Hajdú Tibor pannonhalmi fő­apát nyílt levelet intézett Négyesy László dr.-hoz, a Középiskolai Tanáregyesület elnö­kéhez, melyben szintén kilépését jelenti be a szombati ülésen történtek miatt. Levelében a többi között azt Írja, hogy a katholikus hitélet elleni állásfoglalás nem különböztet­hető meg magától a katholikus egyház elleni állásfoglalástól és ezért, mint a katholikus egyháznak hü fia, nem maradhat továbbra is tagja az egyesületnek. Tanügyi választások. A csanálosi rk. iskolaszék Bokk Gizella oki. tanítónőt és Csalányi József oki. tanítót az ottani iskolá­hoz tanitónőnek, illetve tanítónak választotta meg. A választások megerősítést nyertek. Kántortanitói választás. A döbröntei (Veszprém m.) róm. kath. iskolaszék Czilli Antal, vasfarkasfalvi osztálytanítót, a hely­beli kir. kath. tanitóképző volt növendékét, kántortanitónak választotta meg. E választás egyházhatóságilag megerősítést nyert. Az uj munkácsi internátus. A jövő évben Munkácson az állami főgimnázium diákjainak pompás internátust építenek három holdnyi területen, amit Schönborn-Bucheim Károly gróf egész ingyen adott. Az interná­tus Munkács egyik legszebb részén, a Su- gár-ut mellett épül és százhúsz diákot fogad be, a kik a szegény rutén papok és tanítók fiaiból fognak jó részben kikerülni. Az épí­tési terveket Lechner Jenő fővárosi építész készitette. A fölépítés, a berendezés 355 ezer koronába kerül, a mit a kultuszminisztérium fedez. A költségekhez Nedeezey János ötven­ezer koronával járult. A nagykárolyi konviktus megnyi­tása. A nagykárolyi Szent László konvik- tust novemberben fogja az igazgatóság ün­nepélyesen megnyitni. A megnyitási ünnep­ség reggel 9 órakor tartandó ünnepélyes mi­sével kezdődik, amelyen a főgimnázium énekkara fog énekelni. A templomból a tor­nacsarnokba vonulnak a résztvevők, ahol a diákok énekkara üdvözlő hymnuszt fog éne­kelni, Cseh Lajos gimn. igazgató pedig a konviktus történetét fogja ismertetni. Ezután a konviktus épületébe vonulnak át a jelen­levők és Fetser Antal püspök ünnepélyesen felszenteli a konviktus uj épületét. ISKOLA

Next

/
Thumbnails
Contents