Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-25 / 43. szám

4 Szatmúr, 1911. október 25. tatjuk ezt az újságot . . . egészséges táplálé­kot kapnak. Észre sem veszik, ostyában kap­ják be azt a szellemi táplálékot, a mellyel visszakapják tiszta keresztény világnézetüket, mely nélkül benső, igaz katholizálásra gon­dolni sem lehet. A november elején megjelenő szám kezdi meg azt az eredeti regényt például (Itthon-otthon), melyből hatalmasan emelke­dik ki a keresztény nő alakja. A kinek, mint Mónikának édes mindene, leghatalmasabb életfegyvere a hit és az otthonnakforró szeretete. A ki napról-napra újra meghódítja férjét. A ki azt a közönyös embert beviszi a tem­plomba és ezzel az élet legszebb harmóniáját építi fel számára. Számonkint jön azonkívül már készen levő egy-egy eredeti elbeszélés. Mind az élet­ből ellesve. Mind tele vallásos, tiszta levegő­vel, életnézettel; úgy azonban, hogy azon a pietizmus kenetteljességét érezni sem lehet. Egész kis neveléstant, népszerű nevelés­tant fog találni az idei ciklusban az olvasó. Apró Téli Mesék, derültséget, sőt kacza- gást fakasztó apróságok egész özöne lepi el a heti számokat. A Gazdasági rovat bőséges. Tanácsok a mindennapi élet és higiénia köréből. Egyszóval bőséges anyagom áll rendel­kezésre, úgy hogy bátran mondhatom, kis újságom bármely ilyen irányú lappal ver­senyre kél. * * * Azt mondják nekem, sok tanítványod van a papság és tanítóság körében. Majd azok . . . Majd azok! Hagyjátok. Körülbelül úgy vagyok ezzel én is, mint az a jámbor iró, a ki igy okoskodott: — Sok az ismerősöm. Kiadom könyve­met. Azok mind megrendelik. Az ám, de az ismerősök is igy okoskodtak. — Hát ’iszen jó ismerősöm az az iró- ember, csak megküldi a művét. És mind a két oldalról bekövetkezett egy hosszú és végnélküli — várakozás. Ha a megyénkben pl. alakul egyesület, olvasókör ? Nyomban kapom a levelet, hogy ismerik nagylelkűségemet. Szegény a kör, meg az eklézsia. Ergo: tiszteletpéldány. Garmadával találhatók szerkesztőségemben az ilyen nagybecsű levelek. * * * Száz szónak is egy a vége. Arról van szó, hogy egy faluba vagy városba csak egyetlen példányban rendeljétek meg testvé­reim a „Téli Esték“-et. Ennek a kis lapnak galamb természete van. Hoz az magával aztán — egész „ducravalót“. 1. Miért gyógy utunk M ária­völgy ön ? 2. Mert Máriavölgyön a pa- rádi, bikszádi, gleichenbergi, karlsbadi, seltersi, emsi, bárt- fai gyógyvizeknek valóságos hasonmása van. 3. Máriavölgyi vizek a leg­kellemesebb, legüditőbb italt szolgáltatják. 4Máriavölgyi ásványvizet 7/n> literig 6 fillérért tölt bér­mentve érkező tiszta üvegekbe a Fürdőigazgatóság. os „HETI SZEMLE“ Egyházmegyei Kath. Sajtó-alap. Azok a tervek értek meg a végrehaj­tásra, a melyekkel szemben nincs helye a javallásnak, fontolgatásnak, de egyszerre ki­váltják az elhatározást: meg kell valósítani! Ilyennek kell lenni az egyházmegyei sajtóalap tervének is. Mert mióta Kálmánd az első tettel elő­állott, hóditó útjára indult a Sajtóalap gon­dolata. Mindig szélesebb körben ver hulíáin- gyürüket. Lavinaként mindig jobban nő. Már a máramarosi hegyekig eljutott. És pedig ezelőtt két héttel. Kis esperesi kerület a huszti. Négy pa- rochus gyűl ott csak össze a papi coronára. Messze élnek egymástól a nagy districtusban. És mikor összejönnek, várva-várják ezt az alkalmat. Mert szivüket cserélik ki. A leg­égetőbb, előttök a legszükségesebbnek látszó teendőket beszélik meg. Október 11-én az őszi corona Huszton volt. Es mind a négyen a legfontosabb ügy­nek az egyházmegyei sajtó ügyét tartották. Oly fontosnak, hogy nem inditványnyal, de beszédes tettel állottak a sajtó ügye mellé és egyenkint száz, összesen négyszáz koro­nát ajánlottak föl az egyházmegyei Sajtó­alapra. Milyen hatalom lehet a sajtó, ha érde­kében először az egyházmegye falvai szálla­nák síkra. Nem öntik a szót, nem vitatják a megvalósítás mikéntjét, de fönséges egysze­rűséggel, imponáló tudatossággal összeadják áldozataikat. Tűzzel lelkesedéssel, a szüksé­gesség meggyőződésével. Meghajolunk falvaink tiszteletreméltó lelkipásztorai előtt. Az ő férfias tettök, kell, hogy megnyissa mindnyájunk szemét. Kell, hogy tétovázó várakozásunkból mindnyájun­kat odahívjon — áldozni annál az oltárnál, a melynek neve: katholikus sajtó. És különös örömmel és hódolattal kö­szöntjük a huszti esperesi kerület papságát, a mely, mint kerület, a legelső az egyházme­gyében, a melyik a corona ügyei közt tár­gyalta az egyházmegyei sajtőalap ügyét és ezt példaadó áldozatával jelentősen megnö­velte. Az esperesi kerület okt. 11-i gyűlésén ez ügyben a következő, lapidarisan egyenes határozatot hozta: „A huszti kerület jelenleg működő, lelkészkedő papsága kötelezi magát a szatmári egyházmegyei kath. sajtóalapra egyénenként 100—100, tehát összesen 400 koronát önkéntes adományul lefizetni. — A fizetés az 1912. évben tartandó gyű­lésen kezdődik, s négy év alatt egyenlő részletekben történik. A befizetendő ösz- szeg annak idején, mint tőke lesz keze­lendő, s kamatai a jelzett célnál egyéb czélokra nem fordíthatók. A jelen határozat természetesen csak püspöki, kegyes jóváhagyás után lesz érvényes és kötelező. — Amennyi­ben tehát jóvá nem hagyatnék, vagy egyházmegyei sajtóalap nem létesittet- nék, a határozat hatályát veszti.“ * Az Egyházmegyei Kath. Sajtóalapra eddig fölajánlott összeg . . . 1465 K begyült összeg ...........................312 „ Sz ép irásu fiatalember, kereskedelmi szaktanfolyamot végzett, könyvelésben és üz­leti levelezésben több havi gyakorlattal bir, az esti órákban bárminő irodai munka elvég­zésére vállalkozik. Czime a kiadóhivatalban. Egy Iró Naplója m ü II. Október 8. Két évvel ezelőtt egyszer csodálatos mély hangulat fogott el bennünket a Margitszigeten. Túl voltunk már az éjfelen, de nem tudtunk elszakadni attól a már teljesen elnéptelene­dett, alvó parktól. Hallgattunk. Nem volt már mondanivalónk, de teljesen elnémulni sem tud­tunk. A ki a legfinomabb idegzetű volt közöt­tünk, az megérezte, mit kíván ez a hangulat. Meg is szólalt. „Mondjunk verseket.“ És mond­tunk verseket. Az kezdte, a ki megszólalt, mert belőle kívánkozott legjobban kifelé. Az ura versét, neki egyik legkedvesebbjét mondta el. Nem is mondta, de szavalta. Zengett tőle a sziget. Nem szeretem a patétikus szavalást, de hogy az övé olyan volt akkor és olyannak kellett lennie, azt megértettem. És gyönyörköd­tem benne. Egy kis csöndes elmerülés, néhány halkan váltott, de nem súlytalan szó után Pa- lágyi Lajos öblös, mély hangja váltotta föl az egykori drámai hősnőét. Vajda János két fekete gyémántját láttuk szavára a sötétből sötéten kiragyogni: „A magány“-t, meg az „Az üstö- kös“-t. Ismét halk szavak, ismét súlyosak. Utána Komjáthy Győző következett, apjának, a leghimnikusabb hangú magyar poétának „Ősz“ című versével. Valami különös fakó lelkesedés volt a fiú hangjában, a mi nem hatott rám jól. Mintha talmival vont volna be aranyat. Végül én következtem „A harang“-gal. Azóta sok verset hallott a sziget. Hagyo- mánynyá lett, hogy az újakat is ott kell bemu­tatnunk. Ma rám került a sor. Ritkán esik meg, mert csak nagy-elvétve írok verset. Kimentünk vele a szigetre. Későn indultunk, korán beal­konyult, már el is odáztuk, mikor a Pest felőli parton, teljes pompájában, a teli holdat vettük észre. Ezen a parton alig jár ember; ilyenkor már csak a lámpasoros főúton vannak sétálók. Tőlük menekültünk ide. A kápolna mögött, két szembehelyezett lócán foglaltunk helyet. Háttal a holdnak én, szembe velem Palágyi Lajos és a két nő. A holdvilág, az ősember esti mécsese beragyogta az írógép-betűs papirost. Olvastam. Kifejezhetetlenül szép volt az a nehány perc, melyben — a vers közepe felé — felhő vonult el a hold előtt, s kénytelen voltam elhallgatni. Nem szólalt meg egyikük sem, de mind a há­rom szempár végigleste azt a kis felhő-átvonu­lást, s én az ő arcuk földerüléséből láttam a folytatásra intő jelet. Ennek a három arcnak a némajátéka az én mai nagy élményem. Október 9. Ma este négy teljes órán keresztül ver­semről folyt a szó. Palágyi Lajos, (a legszere- tőbb szívű hóhér,) következetlenséget vélt benne észrevenni és ezt igyekezett föltárni előttünk. Elemében volt, s mélyen járó fejtege­tései ezer irányváltoztatással, ezer szempont­csereberével igyekeztek szembeszökően megvi­lágítani a hibát, hogy „Az aggteleki barlang­ban,“ kijavítva, — szerinte egészen kifogástalanná legyen. A társaság, — legmélyebben gondolkozó Aki igazán finom, kényel­mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, 9 az forduljon bizalommal Yuja János*» Szatmár, Deák-tér sí (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt czipö-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is vi­lághírű hazai gyárakban készült ozipő- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbbrendü készít­ményt, a szokásos bőr- és talputánzato­kat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen ki­vitelű czlpök és csizmák is készülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents