Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-18 / 42. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1911. október 18. 8 Tanári kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Szeleczky Mihály oki. tanárt a helybeli kir. kath. főgimnáziumhoz helyettes tanárrá nevezte ki. Kitüntetett tanítók. A vallás és közoktatási minister Oóczy István kökényesdi és Onczay Sándor tibai rom. kath. tanítóknak a nevelés és oktatás terén szerzett kiváló érdemeik jutalmazására fizetés természetével biró 200—200 korona személyi pótlékot engedélyezett. Szabadságolt tanitó. Csepreghy Alajos mezőkaszonyi oki. tanitó tanulmányainak folytatása czéljából egy évi szabadságot nyert. Szatmármegye iskolái szeptemberben. A f. hó 13-iki közigazgatási bizottsági ülésen Bodnár György tanfelügyelő megtette havi jelentését, a mely szerint az összes iskolákban a tanítások megkezdettek. Ott, ahol a tankötelesek beírva nem lettek, intézkedett a kényszerösszeirás iránt, sőt ahol szükség volt, bírságolás iránt is. Az egyes iskoláknál mutatkozó hiányok pótlására az iskolaszékeknek 1912. szept. 1-ig adott haladékot. Jelenti tanfelügyelő, hogy az egyes egyházak 3 év alatt a következő összegeket fordították iskolaépítés czéljaira: R. kath. 189,935. Gör. kath. 398,105. Gör. kel. 140. Ref. 409,785. Ág. ev. 3350. Izr. 27,5000, végül az uradalmak 6548 koronát. Összesen: 1.066,065 koronát. Egyházmegyei tanítóegyesület. Régen kisért az eszme, hogy a szatmári egyházmegye összes róm. kath. tanítói egy egyesületbe tömörüljenek. így nem lennének szétforgácsolva az erők, az együttműködés impo- zánsabb, az állásfoglalás súlya bármi kérdésben is hatalmasabb lesz. E terv keresztülvitele végett az Ung-Beregmegyei Egyesület megkereste a Szatmár-Ugocsa megyeit, ahol nemcsak rokonszenvesen, de nagy örömmel fogadják a társegyesülettel való összeolvadást egy közös „Szatmáregyházme- gyei Egyesületbe“. Az alakuló közgyűlés már a közel jövőben várható. Iskolahiány. Szomorú állapotokra vet világosságot a kultuszminisztériumtól kiadott hivatalos statisztika. E szerint 1908. végén, amikorról szól az utolsó statisztika, Magyar- országon 427.155 tanköteles gyermeket nem Írtak be az iskolába. Tizenöt olyan vármegyénk van, melyekben az iskolázatlan tankötelesek száma tízezernél több. És húszezernél is több a legnagyobb magyar megyében : Pestmegyében (24.216), továbbá Biharban (24.178) és Hunyadban (20.856), Máramaros- ban pedig nem kevesebb, mint 34.890. Más oldalról fogva a dolgot: Máramarosban a tankötelesek negyvenhét százaléka nem jár iskolába, Torda-Aranyosban negyvenhárom százalék, Arad-, Szolnok-Doboka- és Hu- nyadmegyében harminckilencz százalék és még Csikvármegyében is, ahol a lakosság 86.4 százaléka magyar, a tanköteleseknek negyvenöt százaléka nem lát iskolát. Még szomorúbb, hogy az iskolába nem járó tankötelesek között éppen a magyar gyerekek vannak többségben (37.2%), akiknél jobb sorsban vannak e tekintetben még az oláhok is, kiknek iskolázatlan gyermekei az összes ilyen gyermekeknek 35.4 százalékát teszik. Viszont a német anyanyelvű tankötelesek közül csak 4.4 százalék nem jár iskolába s a tótok közül is csak 8.4 százalék. Tehát jár iskolába, aki jár. Azaz, hogy nem jár. A beirt gyermekek „csekély“ harminczkilencz millió félnapot s hozzá negyedfélmillió órát mulasztottak. Majd tizenhárommillió az igazolatlan félnapi mulasztások száma. Hitványul kevés vigasztaló van abban, hogy a mulasztók szülein behajtottak százharminczezer korona bírságot, ellenben nem tudtak behajtani, csak kivetettek: hétszázegyezer koronát. Látván ezt a szomorú statisztikát, szinte kétségbe kell esnünk népünk jövője fölött. A legszo- inorubb pedig az, hogy mikor 400 ezer gyermeknek nincs iskolája, akkor százmilliók kerülnek a hadseregre és tizmilliók miniszteri nyugdijakra. Óvoda-vizsgálat. Mezőteremen okt. 15-én volt az ovodavizsgálat, a melyen a szülők és érdeklődők nagy számmal jelentek meg. Öröm volt hallgatni a többnyire sváb ajkú gyermekek szép magyar verselését és énekeiket. A jelen voltak nevében Bárt Mihály h. lelkész, elnök mondott szép szavakban köszönetét Vörös Mariska ovonőnek sok fáradozásáért. Szenvedély. Csak a határig jó minden. Azon túl már elfajulás. Nemcsak a rosszban, de még a jóban is. A legnemesebb vágyak, mihelyt szenvedélylyé válnak — Shakespeare tollára valók. Mert tragédiák születnek azokból. Egy ilyen tragédia készülődik mostanában Szatmáron is. Valami túlhajtott jó fajult szenvedélylyé. Mert nagyon jó az utczaburkolás. A legsötétebb-Németi álmodozik erről hosszú téli és rövid nyári éjszakákon, csak egy kis gyalogjáróért esengve. Ez rengeti — Homcros-szal szólva — a sziveket a szőrös mellekben itt a város kellő közepén is, ahol az araszszal kimért kocsiutak miatt fehérre pingált oszlopokkal dolgozik az emberiség, hogy a gyalogjárók mentén félkilométernyire kövezetlenül hagyott úttesten ne idézzék föl a délibábos Szahara poétikus számumját a vágtató kocsik. Tehát nagyon jó az utczaburkolás. De hát: Jöjjön a város! apraja, nagyja . . . Jöjjön csak Szatmár, a falu, mind ! és mondja meg a legöregebb ember, hogy látott-e már széles e városban máshol utczabur- kolást végezni, mint az Attila-utczában. Itt asphaltozás járja télen nyáron, éjjel, nappal. Ez az utcza ezzel ébred és ezzel nyugszik. Nincs olyan év-, idő- és napszak, mikor kátrányos füstjét ne gomolyogtatná az Attila- utczában az aszfaltot főző spórherd. No, de kérem ez már szenvedély. És semmiféle szenvedély nem visz jóra. Mögen Bowed. Igazán több iroda-lom pártolás volna kötelessége a helybeli zsidóságnak. íme, van itt egy lapocska, majdnem a mesebeli béka sorsára jut az erőlködéstől, és mégsem veszi észre még a zsidóság sem. Pedig napkeleti eredetű s akkorákat tud köpni, hogy becsületére válnék bármelyik hitsorsosnak, a melyik a Pannóniában űzi ezt az ősi foglalkozást. Nem a „Szamosáról, de a „Szatmár-Né- meti“-ről beszélünk. Ez a jeruzsálemi harczos annyi kirohanást intéz ellenünk, hogy megérdemelné a támogatást. És hogy védi a zsidóságot! Most is egy világfölforditó sérelmen kesereg. Hogy a Katholikus Legényegyesület szüreti mulatságot rendezett. Hogy erre nem hivott meg egy zsidót sem. Hogy azért ismert faji tulajdonsággal mégis elment arra a mulatságra hat zsidó. Hogy aztán ott, mikor tánczra kértek föl egy tűzről pattant leányt, ez is meg a többi is azt mondta nekik: — B . . . zs . . . val nem tánczolunk. Aj. waj, ezt csak nem veheti be Dávid gyomra. Tessék hát pártolni, vagy legalább olvasni ezt a hősi „fajmagyar“ újságot. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Ter m é nyára k. Termény neme K f K f Tiszta búza .... 24 80 22 60 Kétszeres..................... 21 00 00 00 Rozs .......................... 18 80 1 7 60 Uj árpa ..................... 17 4 0 16 16 Zab............................... 16 60 16 00 I-ső rendű tengeri 16 40 15 80 Kása.......................... 00 0 0 00 00 Paszuly fehér . . . 28 40 00 28 Paszuly tarka . . . 27 20 00 00 Szilva.......................... 00 0 0 00 00 Krumpli..................... 4 20 3 80 S zalonna..................... 2 08 1 96 Marhahús I. r. . . . í 56 1 36 Sertéshús .... 1 68 00 00 Kiadta 1911. évi október hó 18-án. Szüret. Külön, a szüretre szerződtetett riporterünk fuldokló kaczagással s a nevetőgörcsöktől eltorzult arczczal bukik be a szerkesztőségbe. — No, talán szeszmérgezés ? — kérdezzük szigorúan. — Nem, nem 1 — hangtalanodott a válasz, amint ezt erősen tiltakozó fejrázásából kivettük. Megálltunk tanácstalanul. A riporter vonaglik és tajtékot ver a nevetés rohamaitól. — No, ez belepusztul. Hamar a kút alá ! A jeges viz aztán elkomoritotta a riportert és szóhoz jut. — Milyen eset — kezdi fogvaczogva. — A hegyen történt. (Megint vaczog.) Este volt s az egyik kis nádfödelü szőllőházból harsogó ének tört elő, (a riporterből meg a didergés). Arrafelé megyek. Hát látom ám, hogy nagyban rakétázik a zsupptető. Futok a házhoz, épen akkor van vége a nótának. Bekiáltok rémülten az ablakon: u,g a kunyhó! S ahelyett hogy rohannának oltani, fölvidámodnak az arczok és rákezdik a torkok: — Eg a kunyhó, ropog a nád . . . — Hiába toporzékoltam, addig nem jöttek oltani, mig a tető nem recsegett. Akkor kaptak csak észbe. De aztán öntözték is a musttal. Az különben nem is való másra. — Mit beszél ? — No igen. Nem inni való, mert mi hát a must? Az elrontott szőllő és félbenmaradt karczos. Karczost se iszom. Mert az meg elrontott must és félbenmaradt bor. Bort se iszom, mert az elrontott ürmös és félbemaradt konyak. A riporter filozofálni kezdett. Kénytelenek voltunk a mentőkkel elvitetni, mint egy félbenmaradt — Danvin-elméletet. Tankóczi Gyula, főkapitány. FIGYELEM! Bármilyen jellegű elemi népiskoláknál csak magyar nyelvű és olyan nyomtatványminták alkalmazhatók, amelyek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által megállapított összes rovatokat tartalmazzák. Az összes naplók magyarul vezetendők. (Ut. 42. §.) Pázmány-Sajtó villamos erőre bérén- ^ ® dezett könyvnyomda ® Szatmár, Iskola-köz 3. Készít mindennemű nyomtatványokat ízléses kivitelben és mérsékelt árak mellett. Minden megrendelést portómentesen azonnal elintézünk.
