Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-11 / 41. szám
Szatmár 1911. október 11. HETI SZEMLE 3 Röppentyűk, görög és római tüzek, durranó bomba és békák, jux apróságok. Szőllő mosó, szőllő szedő ollók, kések. Gillett borotválkozó készülékek, lehúzó szíj, szappan. Valódi solingeni és angol borotvák, hajnyiró gépek, zsebkések, ollók, manicür ollók, csipeszek, manicür teljes készletek, illatszerek, toilett különlegességek. Ragályinál Szatmár, Deáktér 8. szám, Gillyén-ház. Telefon 296. az olyan fajrokonokat, akik a gyermekek megrontásától sem tartózkodnak, maga lökje ki köréből. Ha nem akarja már Mózes tiz parancsolatát követni, legyen a jókban annyi erkölcsi erő, mely ezen rothasztó elemmel megtagadja a közösséget, mert ha ezt nem teszi, ők is a megvetést aratják és ha antiszemitizmus lesz, ők is okai és ha az nekik kellemetlenséget okoz, számoljanak magukkal, mert bizonyos, hogy a sok kihivás után fölébred és megmozdul a nép, hogy rendet lásson. Azok, akik nem abban látják jó barátjukat, aki őszintén feltárja a helyzetet és igyekszik bennük felébreszteni az önérzet nemesebb részét, sajnálalra méltó elvakult csintevők, akik nem érdemesek az eddigi toleránciára, mert be kell következni a józanodásnak, a midőn jelszavakkal, bazu- dozásokkal, nem lehet elvakitani a tömeget. Lejárja magát az ő mesterségük úgy, mint az általuk mindig és mindenütt használt liberalizmus elve. Hiszen az ő liberalizmusuk megengedte, hogy a kivülök álló vallásfelekezetek belső dolgaiba avatkozzanak : a felekezetek vagyonára áhítozván felforgassanak mindent, hogy a köztársaság ossza ki a szabadkőművesek érdekszövetségének azt, amihez egy jogállamban senkinek hozzányúlnia nem szabad. Az a szépirodalom, melyet ők miveinek, a színházak meztelenségét, a regények pornográfiáját termeli és milyen az irodalom és művészet, melyet ők a főváros zsidó- negyedében müveinek és szívvel lélekkel élveznek, ez túlhalad minden képzeletet. De ezt megtűrni éppen olyan élhetetlenség, mint a milyen a kolerabacillus szabad tenyésztése lenne, mert az erkölcsrontó bacillus is romlást okoz. Mit szóljunk színdarabjaikról? Hasznos az a színdarab, mely a nép romlását kifigurázza, ostorozza, ha a romlás csakugyan létezik. — De ha a romlás, csak egy erkölcsi zavarban sinlődő elme lelkében motoszkál, ha az nem tömeges és a zsidóelme vad fantáziája azt az ő romlott ízlésével fölcifrázva színre hozza és azzal egy országot kompromittál, annak a főváros színháza helyet ad, a zsidókkal telt ház azt meg is tapsolja, csak azért, mert a darabot zsidó irta. A külföld másként járt el. Egy hírhedt darabot németre fordítottak, zsidóék összeköttetése révén Berlinben elő is adták, mire az ottani lapok jól elverték rajtok a port, azt Írván; „hogy ilyen nemzetkompromittáló hazugságon nyugvó darabot német ember meg nem ima, német közönség kifütyülne, de német színház nem is merné előadni!“ A művészet szecessziója az erkölcs lejtőjén lefelé csúszó félmüveit zsidóság kezében a túlzásba menő divatőrületté vált. Szárnypróbálgatásaikból valami uj őrületes hóbort keletkezett, a melynek magyarázata is hóbort, mert ők a színekkel hangokat, egész zenét, a zene hangokkal pedig képeket festenek ! Keresik, mert szeretik a szenzációt, azt mohón gyakorolják és élvezik, ha elég nyers, elég korlátlanul belemarkol az erkölcsrontó irányzatba. Hiába minden okoskodás, az irodalom és művészet keresztény szellemben emelkedett, ez a szellem meg is óvta a magaslat színvonalán. Fenn kell abban a magaslatban tartani a hazafias és keresztény szellemet, ez fogja a rombolást megakadályozni, az igazi, nemes haladást elősegíteni és csak ez válik a nemzeti állam erőforrásává. Előfizetőinket, különösen a papságot és tanítóságot kérjük, hogy az esetleges magán-, iskolai- vagy községi hirdetésekkel alkalomadtán lapunkat szíveskedjenek felkeresni. Magyarországon 13 millió katholikus él. S ez a 13 millió mindössze hat katholikus napilapot tart fönn. Es ez a hat napilap együttvéve 30—35 ezer példányban jelenik meg. A protestáns Németországban pedig 20 millió katholikus 110 kath. napilapot tart fönn naponkint 700—800 ezer példányban. • rfS " <T> " rrt " fr> " “ rr» • m ’ rn rr> fTS rr> 1 <TS " Fr> 1 m " ro " ro " ‘ Egyházmegyei Kath. Sajtóalap. — Az első ezer korona együtt! — Lelkes mozgalom felel Kálmánd első lépésére. Az egyházmegye minden részéből kapjuk az értesítést, hogy az Egyházmegyei Sajtóalap megteremtése a legelső kötelesség ; az életrevaló terv minden katholikus szivében élénk visszhangot ébreszt és a sajtó vasárnapi gyűjtés szokatlan eredményű lesz. Azt hittük, a sajtóvasárnapi gyűjtés fogja nagy lökéssel előbbrevinni az eddig egybegyült sajtóalapot. Hogy az áldozatkészség e napon nyilvánul meg szokatlan méretekben. Egy megkapó gondolat azonban megnövelte az eddigi alapot. — Ezer koronára kerekítette ki egy áldozatos, buzgó pap a gyűjtés összegét. Az első ezer korona együtt van már, várja a többi ezret. Egy falu népe és négy lelkes pap hozta össze ezt az első ezer koronát ! A többi falu, város, a többi pap — egy egész tábor — még hátra van. Ha ilyen arányokban nő ez a megkapó kezdettel megindult gyűjtés, ez a sajtóalap mihamar meglesz. Nekibuzdult reménynyel nézünk a sajtóvasárnap s az ennek hatása alatt még jobban felbuzdult lelkesedés elé, a mely vissza nem riadó, szakadatlan áldozatkészséggel megteremti az Egyházmegyei Sajtóalapot. — ügy legyen. Lapzártakor kapjuk a kitartóan lelkes Kálmánd e heti adományait a sajtóalapra: Baumli Imre 3 K, Szolomájer János, Baumli Váli, Baumli Anna 2—2 korona, ifj. Schilli János, Véber József, Lee.hli István 1—1 K, Pink Antal 50 f, Rittli Ágoston 20 f, N. N. 30 f, összesen 13 K. Eddig a kálmándiak ajánlott adománya 624 K 40 f, ebből begyült 224 K 40 f. Iti említjük meg, hogy múlt számunkban — kétszer is beszámítván Magyar Bálint és Láng Vendel adományának második befizetett részletét — 13 koronával nagyobb összeget jeleztünk. E 13 K-t most pótolja a derék, példaadó kálmándiak beérkezett újabb gyűjtése. Az Egyházmegyei Sajtóalapra A. M. adományával (172 K 60 f) eddig fölajánlott összeg ........................... 1000 K Be gyült összeg...........................231 K 1. Miért gyógyulunk Mária- völgy ön ? 2. Mert Máriavölgyön a pa- rádi, bikszádi, gleichenbergi, karlsbadi, seltersi, emsi, bárt- fai gyógyvizeknek valóságos hasonmása van. 3. Máriavölgyi vizek a legkellemesebb, legüditőbb italt szolgáltatják. é. Máriavölgyi ásványvizet 7/io literig 6 fillérért tölt bérmentve érkező tiszta üvegekbe a Fürdőigazgatóság. os 1 Öeá”'Á "sí = NAPI TÉMÁK, = i&Efa W^/A ÖRÖK PROBLÉMÁK Az aggteleki barlangban. — Varjas Endrének. — Négy fürgelábú, lomha lángolású, Szűk, pisla lelkű vén túristafickó, Egy jámbor, locska vezető, s mi ketten, Öt órát jártunk lenn a föld alatt. Fölséges út, közömbös utitársak, Mély, titkos némaság, s gyarló szavak . . . Nem így gondoltam és füledbe súgtam : „Jöjjünk el egyszer ide egyedül!“ Most itt vagyunk. Jöjj. Én vezetlek végig. Hűs, csillagfényes októberi éj. Az őr már alszik, lámpafény sehol. A száztorkú Föld egyik tátott szája Ott vár bennünket lenn a sziklafalban. Kemény, hideg, de békés kő-ajak, Nem csappan össze a hátunk mögött, Rég fölpeckelte az idő, s az ember. Jöjj, surranjunk be. Burkolózz be jól, Ne lássék ki csuklyádból csak szemed, De látó lelked legyen meztelen. Ne riadj meg, a kezdet undorító, Csak sár és sár, mint minden kezdeté. Miénk is az volt, ős-szülőnk a sár, De sohse bánd, tagadd! . . . már elfeledtük, S rég megtagadtuk, hogy velünk rokon. Néhány lépést még ... S most gyújtsunk világot. Borzongsz? Az első perc borzalma ez, Mely minden nagyság látására elfog, Mely emberészszel föl nem érhető. Valami nálunk több van idelenn, De hogy mi, azt csak lelkünk sejti meg, A melyre félt, s esdett súlylyal borúi, Mint óriás szárny, hűvös sziklacsúcson A gyönge, vézna sasfiók fölébe. Félelmes; nyom ; sötéten suhanó, De véd, körülvesz, átfog, s fölemel. Valami nálunk több van idelenn, Mi térdre ejt és mégis átölel. Menjünk tovább . . . Már kőre hág a lábam. Rúgj vissza minden rádtapadt sarat Oda, ahol az a borda-csont fehérük Sáros sírjából árván fölmeredve, S mely emberé volt egykor; emberé, Ki gyáván kullogott le — sárba fúlni, Mig künn a bátrak fényes napvilágon Kacagtak szembe élettel, halállal. Azóta hány uj sarju nőtt fölöttük, S barmon, bogáron, felhőkön keresztül Hány ezer élet része lett belőlük! Harmatban oldva, párává foszolva, Csillogva szálltak föl a napsugáron És visszahulltak s újra visszaszálltak, Betölteni a legszebb hivatást: Örökké élni, mindig egynek lenni, Haláltalan, a végtelen egészszel. E gyáva csont kikapcsolá magát A körforgásból, meddőn vesztegel Tízezer éve, aszva, zsugorin. Holtabb e kőnél, mely előtte élt már És szomjan itta, s szomjan issza most is A felhők mézét, a patak tejét A szikladajkák emlőin keresztül, Míg csappá nőtt parányi kristály-teste,
