Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-13 / 37. szám

Szatmár 1911. szeptember 13. „HETI SZEMLE 3 Valódi angol vízhatlan impregnált gummi és esőköpenyek. Teveszőr és Hymalaja átme­neti felöltők, raglánok, vadász kabátok, ujjas mellények, zsebbe tehető víz­hatlan sport kalapok. Selyem pl lisch és leveszőr kocsi takarók, női és férfi --------------pleédek, rojtos vállkendők, schálok, kézi táskák-----------------­Ra gályinál Szatmár, Deáktér 8. szám, Gillyén-ház. Telefon 296. naculumában; hálákat adott, hogy az Ur ebben az anyagiak után törtető világban olyan buzgó, szépséges leikeket ad példaképül, mint volt a templomépitő Kádár Ambrus. És meg- illetődött, megkönnyeztető bensőséggel raj­zolta meg e tisztaságos lélek képét, a ki csak Isten dicsőségéért buzgott és Isten di­csőségének terjesztéséért épittette ezt a tem­plomot, hogy ebben alakuljanak, megneme­sedjenek, Istent szeretőkké váljanak, a kik fölkeresik az Urat uj hajlékában, a melyre Kádár Ambrus annyi önmegiagadás, lemon­dás közt édes örömmel gyűjtötte össze a pénzt. Vele, a ki már bizonyára az Ur látásában gyönyörködik, vele adjunk hálát — mondta megindult hangon a püspök — Istennek, hogy e helyen megkezdődhetett a templom lelkeket formáló, szent munkája, az áldást hozó ma­iasztok szüntelen áradása. A beszéd végén mély megindultsággal, könnyek közt imádkozott a püspökkel együtt a jelen volt, áhítatba merült közönség Kádár Ambrus leikéért. A Szent József pártfogása alá helyezett kis templom most már az Isten háza. Bizo­nyára a lelki megújhodás édes helyévé válik a környék lakóinak, a kik a mostai i rend szerint mindennap reggel 3A 6-kor és 1U 7 órakor hallgathatnak szentmisét a megáldott templomban. A zsidóság történetéről. Irta: Id. EGAN LAJOS. X. A zsidóság azt panaszolja, hogy a népek üldözték, mindenütt kiközösítették, azért ők saját védelmükre alkottak szövetkezeteket egymás és az összes zsidóság védelmére. Ez a védekezésük nélkülözi az igazság alapját. Más fajoknak szándékosan kárt okoztak. Ezek károsodásából élősködve könnyűszerrel gyarapodtak. Rabbiik pedig hogy a maguk befolyását fajrokonaikra biztosítsák, meg­szokott természetükké vált csalafintaságuk legyezgetésére, lelkiismeretük megnyugtatá­sára a talmudban, az ő vallásuk tankönyvé­ben nekik olyan tetszős szabályokat alkot­tak, melyek a más fajbeliek kizsákmányolását megengedik, azoknak gyűlöletét ocsmány ki­fejezésekkel tanítják. Enyhe kifejezéssel élünk, ha mind ezt csak furcsa vallástételeknek jellemezzük. Ha fennáll az, a mit a talmudban ol­vasunk és ők azt hiszik, a benne foglalt ta nokat pedig követik, akkor semmi okuk sincs a panaszra, de kiváló merészség az, ha a talmud követője a keresztényeket, ezek iskoláit birálgatja, hiszen az ő vallásuk az emberszeretetnek az ellenkezőjét hirdeti és jutalmazza. Majd talán sort kerítünk arra is, hogy a talmudból idézzük azon tételeket, melyek a íönti állításunkat igazolják. De idézhetnénk abból olyan dolgokat is, melyeket a haladott korban csak fél ne- veltséggel biró ember is furcsának tart. Vannak abban elég olyan helyek, me lyeket csak szakmabeliek közölhetnek, de nekünk óvakodnunk kell, olvasóink csiszolt érzékét tekintve, a mindennapi élet funkci­óira a zsidók beléletét szabályozó tételek közlésétől, az ilyen festékbe mártott nyomda- betűvel mi nem mázolhatjuk be tiszta­ságunkat. És ezeknek a tanoknak a követői akar­nak bennünket és gyermekeink nevelését megreformálni. Azok, akiknek egyéni, testi életük minden funkciójába a talmud sza­kaszaival a rabbinus éjjel nappal bele­avatkozik. Bárki mit mond a zsidóság életének bizonyos irányú eredményéről, mi azt soha utánozni nem fogjuk tudni. Mi egyénileg szabadok vagyunk. — A zsidó az ő köte­lékében a legleigázottabb teremtés; ő a rabbi­jának, a zsidóelv káplárjának rabszolgálja. A zsidó beléletére nehezedő természet- ellenes nyomást kárpótolja az a szabadság, melyet neki szabályai megengednek a kül­világgal, más fajokkal szomben. Más embe­rekkel szemben neki minden meg van en­gedve I Azzal a néppel szemben, mely ideális erkölcsben fejlődve az erőt és bátorságot becsülte, a hiányos természetű, félrevezetett lelkiéletü bevándorolt oly szervezetet ke­resett magának, mely az ő természetének megfelelve, anyagi nyereségei biztosítson neki. A gyávának ravasz eszközeihez nyúlt és mert a gyáva magában tehetetlen, gyenge, segítő, szimatoló társ, orgazda, jó tanú és a lelkiismeretet megnyugtató talmud kellett neki és ezzel az organiziciójával ma már körül övezi a világot. Mások erre az organizációra nem szo­rultak, azért nem is fejlődött az a keresztény népek között ki, mert köztük az egyes ember, az ő saját eszél e, tudására, munkájára becsü­letére támaszkodva, tisztességgel járta meg az élet útját. Ma azonban az élet bonyolultabb lett. A vértelen védekezés megkívánja a tömeg­erő kifejtését és ennek szabályozására bi­zonyos organizációját. A becsületeseknek önvédelemre kell tö­mörülni, hogy kellő erőt fejthessenek ki üldözőik félretolására. Ha ez megtörtént, akkor már úgy fest a helyzet, mint a bárányok után kullogó farkasé, aki hátul bujkálva csak a nyájból elmaradó gyengéket és bénákat falja fel. A farkasnak az a missziója, hogy az elgyengült, az elfajult megsemmisítésével táplálkozzék. A természet nagy mezején azt látjuk, hogy minden élőlénynek megjelenik egy élősdije, mely annak megrontását, megsemmi­sítését fordítja a maga hasznára. A jó emberfajnak is támadt ilyen élős­dije, mely a jó faj kihalásának fájdalmát igyekszik megrövidíteni. Ez a talmud által magyarázott, felebaráti szeretet. Az áldozatul esett gyengéket ne gyá­szoljuk, ha a tudás fáját meglátták anélkül, hogy annak enyhítő árnyékát épségük fenn­tartása végett igénybe vették volna. Vessük tekintetünket inkább előre és arra a magaslatra, mely felé a tiszta erkölcsű emberiség halad. Haladásnak jele az is, ha a jelen hely­zetet felismerjük, a mely tudás alapját ké­pezheti egy jobb népélet felujulásának, a jó emberek boldogulásának Ezt a célt találva, ne ijedjünk meg a nehéznek látszó felada­toktól, ne hallgassunk a kishitüekre, akik tétlenül rimánkodnak, azt hajtogatván, „már késő“. Próbáljuk csak ki bátran összetett erőn­ket és megéljük az újjászületést. De ha ezt el akarjuk érni, akkor a leg­őszintébb beismeréssel vessünk számot saját hibáinkkal. — Nézzünk csak körül kisembereink közölt. — Ott azt látjuk, hogy a pálinka­fogyasztás, mely a kiszsidó anyagi gyara­podásának alapját képezi, rettentően elterjedt és ez a szörnyű élvezet nemcsak égj es embe­reket foszt meg mindenétől, de folytonosan terjedve, egész országrészeket megmételyez és az a legszomorubb, hogy annak meg­szokása, mint az őrület megszünteti az ellen­álló képességet, vérbeli mérgezést okozva, az utódokat is nyomorékká teszi A közgazdaságnak helytelen kezelése, ha ennek a méregnek adagolását az állam elősegíti azért, hogy abból jövedelmet húz­zon. —• Ez pedig csak tőkefogyasztás, a ke­resetképes, adóképes elemek könnyelmű és embertelen fogyasztása, mert annak nyomorult utódai is csak az emberiségnek terhét képezik Igazat adunk azoknak, akik azt hirdetik, hogy a zsidóságnak'jó tulajdonságait utánoz­zuk. íme itt van annak józan élete; ő mindig józan marad, mert ha nem az, rosszul kezel­hetné a kétszer kettőt; ő ismeri a pálinka mérgező hatását, azért attól tartózkodik, hanem oda adja annak, a kinek elgyengü­léséből ő erősödik. Ismerjük be a kaputos osztálynak öreg hibáját, azt az úri kényelmet, mely rábírja, hogy a legfontosabb életbevágó dolgait nem maga végzi, hanem végezteti a lekicsinylett házi zsidajával, aki az úri vagyon jövedel­mének munkanélküli osztályosa lesz. Sajnos, olyan osztályosa, a ki aztán kiforgatja a ké­nyelem szerető urat ősi vagyonából és be­ülteti könnyű szerrel abba a szemfüles, alázatoskodó közvetítőt, aki kíméletlenül zsa­rolja a karban tartott birtokot, hogy azt mindentől megfosztva, minden lehetőt kész­pénzzé téve parcellánként két-háromszoros áron rákenje a földéhes kis emberre, akár hitelbe is, megalkotván egy uj osztályt, mely ismét csak a kivándorlás által szabadulhat meg bajától. Ezen példára támaszkodva ismét igazat adunk annak, aki a zsidőpélda követésére serkent. Igenis, szokjunk el attól az úri ké­nyelemtől, hogy az adás-vevést, életünk anyagi részének legfontosabb teendőjét, másra bízzuk, sőt rábízzuk olyanra, aki a talmud szabályai szerint lett az életre kioktatva. A becsületes kereskedő-érzék megszokása, a nevelésnek arra való irányitása, és az abban való működés sem szégyenére, sem kárára nem lesz a kaputos úri osztálynak, sőt füg getlenné teszi magát, ezzel igazán úrrá lesz, erős támaszát képezvén hazájának. rlH HÍREK Fekete rém . . . Sápadt árnyak. . . Jajgatnak, sírnak a betűk, sírnak a sza­vak. Reszket, ázsiai betegségtől reszket a papír. És vigad a riporter, aki minden hírért nagyobb öröm birtokába jut. Örül az újság (a zsidó újság), ha duplázódik a gyanúsak száma, amit őmaga talált ki. Szökken örö­mében és rekedten ordít az embereket ta­posó villanyos tájában az újságkihordó rik­kancsok szava:... „Fekete rémi Sápadt ár­nyak! Kolerahirek 1 Mindenfelől!“ Van kolerahir, mert ők akarják, hogy sirhassanak, hogy megfizessék hazug sírá­sukat ! Jajgatnak, sírnak a betűk, sírnak a Kávé legjobbat és T\ \ d r 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. legolcsóbban R Píl ft 0 KÁTlf|f)P „MOKKA“ keverék czégem különlegessége, beszerezhetünk " VllIYV KJ üli 11 Ul i klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.

Next

/
Thumbnails
Contents