Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-30 / 35. szám
Szatmár 1911. augusztus 30. ..HETI SZEMLE“ ffiÄ“ Vadászati és sport Valódi angol és belga fegyverek, Mauser, Bayard czéllövő golyós és serétes madárfegyverek. Vadász-székek, táskák, tölténytasak, övék, mindenféle töltények és kellékek. Browning, Clema önműködő pisztolyok. Teljes vívó felszerelések, kardpengék. Gyermekjátékok, ajándéktárgyak. Gummi kerekű gyermekkocsik, gyerméklönlegességek. Fehérnemüek méret szerint Ragályinál Szatmár, Deáktér 8. Telefon 296. szám. legföljebb alig valamit. Mit teszünk ezután ? Talán azt fogjuk mondani, hogy a bajon úgy sem segíthetünk. Talán siránkozunk?! Ne feledjük, hogy Jézus csak azután köny- nyezett Jeruzsálem felett, amikor már mindent elkövetett megmentéséért és amikor ez már mindhiába volt 1 — Mi még nem próbáltunk meg minden segítséget, mi eddig úgyszólván még semmit sem tettünk! Föl a tettre, kath. lapjaink támogatására. Különösen háromra hívom fel a figyelmet. Az Alkotmányra, legnagyobb politikai napdapunkra, az Ujlapra, melyet mindnyájan ismernek és a szatmári Heti Szemlére, mely manapság egyike a legjobb vidéki heti lapoknak és amely azért áll közel mihozzánk, mert a miénk. Pártoljuk ezt a mi szegény kis árvánkat, melynek nap-nap után nemcsak a zsidó lapokkal, hanem az élettel is küzdenie kell. Igen örülnék, ha azzal a hirrel, amit ma esti ünnepélyünkről fogok a Heti Szemlének beküldeni, egy kis összeget is beküld- hetnék neki ajándékul. Ahhoz, amit a magam erejéből óhajtottam adni, remélem, hall gátóim is hozzájárulnak egynéhány fillérrel. Ez volna a jele annak, hogy amit mondtam, helyeselik, és amit kívánok, a katholikus sajtó életét, önök is kívánják. Egyúttal mi volnánk az elsők, akik az országban arra a gondolatra jöttek, hogy nemcsak a nagy pesti lapok, hanem a vidékiek is támogatásra szorulnak, talán még inkább, mint az előbbiek. És ha ezt megmutatnók, akkor ki- tanitanók a lelkesedőket, hogy mikép lehet a kérdést a leghamarabb és a legsajátságosabb utón megoldani. Mert azt tartom, ha erős a vidék, jobban fogja bírni a központ, mint ahogy ép testben lakik a nagy lélek. Buzdításul még csak ezt a két sort; egyiket XIII. Leo pápa mondotta: „A kat- holikusok soha sem tehetnek annyit sajtójukért, hogy annál többet tenniök ne kel— Ég ... a villany a toronyban . . . Mintha tűz támadt volna abban atoronyban... olyan lelkesedve szaladt a harangozóhoz. Reggel meg úgy panaszkodott, mintha az egész káptalan vagyona — elégett volna. . . . Aztán ő maga csendesített. A’ van benne, hogy emberrel törvénykezik. * * * Családja, gyermekeinek nagyszáma iránt végtelen szeretettel volt eltelve. Érette, érettük dolgozott — könyvkötő műhelyében is. Csak igy magyarázható meg, hogy háza mindig a tisztes polgárházak sorába tartozott. Igaz, magyaros vendégszeretete, szives látása, kis, de tekintélyes körben ismeretes. Neki büszkeségei közé tartozott, hogy családját, gyermekeit tisztessegesen ellássa. Jó szive tele volt gyermekdedséggel, naivsággal, naiv- ságokkal és szerető jósággal. Egyik fia kereskedésben volt. Budapesten. A párizsi áruház égésekor — sürgönyt kap fiától: .— Apám, bajban vagyok, kérek egy néhány forintot sürgősen. Égyik jó barátja mondja Palinak . . . — Tökéletlenkedik a fiú. Küldtél már neki eleget. — Oh dehogy 1 Hát nem látod az Írásán, milyen reszketve, félve, megijedve Írhatta. Már t. i. a sürgönyt, amelyet a szatmári hivatalban kopogtattak le a kisasszonyok. * * * Az életre sohasem panaszkodott. Sőt csendesitett minden haragos, panaszos embert. Panaszkodni — panaszkodott ő is. De ez a panasz tele volt természetes humorral, életkedvvel, bizalommal ... megnyugvással... — Rettenetes világ van most, mondják egyszer neki. — Más világ. A’ van benne, hogy minden változik. Mindenütt összehúzzák a takarót. lénél“ ... A másikat egy nagy emberünk: „Ébredj katholiczizmus! Ha megérted hivatásodat, csodálkozni fogsz hatalmadon !“ Oh bárcsak úgy lenne ! I! Merénylet a magyar katholikusok ellen. Aradon megbüntették a kath. kört, mert Szent István napján a tricolor mellé kitűzte az arany-ezüst pápai zászlót. A hatóság idegen állam zászlajának minősiti Szent István országában a római pápa lobogóját s mint ilyent elkobozza és kitűzőjét megbünteti. — Ismerjük mi ezt a törekvést. Ez a szabadkőművesség aknamunkája a kilencz- százados magyar katholicismus ellen. Ha egészben és egyszerre nem tudja tönkretenni a katholicismust, legalább apró tüszurásokkal akarja gyöngíteni és részletekben kivégezni. A pápaságnak ma már nincs külön állama. 1870. szept. 20-án bevonultak az olasz rablócsapatok Rómába és az erőszak és gonoszság megszüntette a szentséges atya világi uralmát s csupán egyik palotáját, a Vatikánt hagyta meg neki. A római pápaság hatalma lelki hatalom és a katholikus magyar embernek ép oly drága és szivéhez ép oly közel álló, mint a hazai föld. A pápaság nemzetközi hatalom, de nem úgy, mintha ellentétben állna nemzeti érzésünkkel, a mely épen a pápasághoz, mint hitünk legfőbb őréhez és hordozójához való ragaszkodásból meríti erejét és tisztaságát. Olyan nekünk a pápaság, mint a nap az égboltozaton, a mely nemzetközi ugyan, sem nem franczia, sem nem német, sem nem magyar és mégis nemzeti, mert belőle és általa van minden élet és növekedés a hazai földön. Reméljük, hogy minden katholikus intézményünk a pápai zászlóval és az egész magyar katholikusság püspökeivel élén, mint egy ember, fog tiltakozni e szabadkőmives vágányokon járó hatósági intézkedés ellen. — ’Iszen neked csak kijárja . . . — Kijárni — kijárt. De én is érzem . . . hogy más világ van. — Például . . . — Hát a püspöki mise is más most. — Hogy hogy . . . ? — Hát régen . . . nem is olyan régen... kijárt, ha a püspök misézett, egy ótott üveg borom. Most már ez is befagyott . . . ... És nevetett. És másik pillanatban nagy komolysággal, fiatalos sietséggel futott... kötelességét végezni. * * * Mert csontját, lelkét, vérét átjárta a kötelesség tudata és cselekvése. . . . Kecskeméten rettenetes hajnalra virradnak. Megremegett a föld. Megrázta a virágzó szép várost. A városban a „hirös“ öreg templom tornyát is. És a rémes tömeg közt egy lihegő ember fut. . . Fut, fut az hirös torony felé. Szólítják jobbról-balról: — Hova rohan ? — Harangozni ... hajnalt harangozni! — Ne menj szerencsétlen. Megreped, összedől az öreg templom tornya. — Agyonver, a megingott hirös harang. De az a harangozó csak rohan, lihegve fut. . . és mormolja : — Nekem senki se mondja, hogy nem ismerőm kötelességemet. És pár perc múlva zug-bug a hirös nagy harang : — Bimbalom . . . Bimbalom !! * * * Az Isten óvott minket. De ha,itt nálunk történik, hogy a föld megremeg. És a székesegyház összerepedez. Pali bácsi . . . lihegve futott volna . . . hogy neki senki ne vesse szemére: mi a kötelessége . . . (Folyt, köv.) Az Erake negyedszázados működése. Jubileumi megemlékezés. (Folytatás és vége.) Az egyesület közgazdasági vállalkozásaiból külön elbírálás alá esik az Emke ipari és hitelügyi kettős akciója, melyek közül az elsőnél jelszava, hogy az erdélyi felvidék mind nemzeti, mind pedig közgazdasági tekintetből a mezőgazda Alfölddel szemben iparos országrésszé alakittassék át, a másodiknál pedig, hogy a politikai unió közgazdaságilag is Budapest és az anyaállam pénzügyi köreinek hitelerejével támogattassék, mert a külföldre támaszkodó nemzetiségi pénzintézetekkel s a Romániával közgazda- sági uniót kereső memorandistákkal szemben egyedül csak ez lehet a helyes és sikeres megoldás. Ennek megfelelőleg az Emke, melynek létrejötte egybeesett a romániai vám- háboru kitörésével és igy az évszázados erdélyi piac elvesztésével, igyekezett országos felhívásokkal, Kolozsvárt, Budapesten és Szep- siszentgyörgyön nagyszabású erdélyi ipar- kiállitások rendezésével, megrendelések közvetítésével s katonai, kincstári szállítások elvállalásával pártatlanul az erdélyi magyar, székely, szász és román iparon segíteni, minek eredménye a már jeleztük 1,245.557 K 83 f összegből 952.503 K 28 f nek az erdélyi részbe alkalmi behozatala a mellett, hogy elvitte az erdélyi ipart a pécsi orsz. és a brüsz- szeli nemzetközi kiállításra és oly medret ásott neki, mely kivált a legfontosabb szövőipar terén a gyárvállalatok bővítésére és uj üzemek beállítására vezetett. Azután az ipar- fejlesztés és iparpártolás állandó módjaival igyekezett hatni, 70.656 K 70 f-rel mozdítva elő 52 ipari és keresk. szakiskolánál a szakoktatást s a Kovács Sándor nagyenyedi mérnök alapítványával együtt egy 261.638 K 24 f es állandó iparpártolási alapot teremtve meg, mely a mondott célra mint cselekvő vagyon működik örök időkön át, sőt ki van mondva ez alapok megtelő továbbnövelése. Az ipari propaganda állandósítására hozta létre az Émke 1900. jun. 17-én az Erdélyi iparpártoló szövetséget, melynek külön működése 1906 márc. 11-én a Magyar Védő-Egyesület—Tulipán szövetség erdélyrészi osztálya és kolozsvári fiókja létrejövetele által fölöslegessé vált, miután ennek elnökségében úgyis részt vett az Emke elnöksége is. Az iparpártolás egyik konkrét pé'dájaaz Emke-gyújtó s ennek nyomán a többi Emke- és más iparcikk ama felkarolása, melynek célja szigorú ellenőrzés mellett a fogyasztó közönségre nézve a honi ipari védőjegy megnyugtató biztosítékát adni s minek eredménye, hogy csupán az Emke által felkarolt 12 iparcikk után 4 millió K behozatal szorittatott ki amellett, hogy az Emke a maga jutalékát egyes gyárvállalatokra szubvencióul nagyrészt vissza is adta. — A hitelügyet illetőleg tudni kell, amit már legelején is érintettünk, hogy az erdélyi szász nagy pénzintézetek, valamint a legnagyobb román pénzintézetek, a nagyszebeni Albina már 48, illetve 15 évvel alakult az Emke előtt, s ezért az egyesület már az 1885. aug. 31-iki első rendes tisztválasztó közgyűlésből egy Erdélyi földhitelintézet alakítása eszméjével kezdi az életét. Azonban bár az összes erdélyi magyar orsz. képviselők, főispánok stb. állanak az ügy élén, illetékes pénzügyi köröknek az ily nagyszabású alapításhoz feltétlenül szükséges hozzájárulása hiányán és ennek következtében a kir. kormány kényszerű elzárkózásán, bár tekintélyes külföldi pénzcsoport jött a kezdemény istápolására, az ügy természeténél fogva megbukott. Azért az Emke, különösen az Albina s annak politizáló leány intézményei ellenében önzetlenül, saját tagjai társadalmi erejével és a maga segítségével önálló alakulatokat is hoz létre, de főleg a budapesti nagy jelzálog intézeteket
