Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-25 / 4. szám
4 ..HETI SZEMLE” az egyházi kézből való kivételét és e felett a vagyon felett az állami és községi közii- letek közvetítése mellett a szabadkőművesség rendelkezésének elérését. A szabadkőművesek czélja az, bogy az egyházi vagyon szálljon vissza az államra és községre részint azért, mert hangoztatja a szabadkőművesség, ezt a vagyont az egyház úgyis az államtól és községektől kapta, részint pedig azért, mert a magánosoktól kapott vagyon a tulvilági üdvösségen való ámításon, tehát csaláson alapszik és igy az egyháznak ily vagyon megtartásához joga nincs. Azt tartják, hogy a papi vagyon erőszakon, politikán, inig az állami, városi vagyon az ipari termelésen alapszik. Ez a szabadkőművesek ide vonatkozó okoskodásának lényege. Az általános, egyenlő, titkos községenként való választói jogot sem az emberi jogok kiterjesztése és a haladás szempontjából sürgetik, hanem ezáltal csak az a ezéljuk, hogy a parlamentbe nemcsak 32 képviselőt vélnek bejuttatni, mint amennyi a jelenlegi parlamentben helyet foglal, hanem azt remélik, hogy igy a parlament többsége szabadkőműves lesz, vagy legalább is olyanok teszik a többséget, akik szabadkőműves eszmékkel vannak telítve és a szabadkőműves törekvések megvalósításáért kelnek síkra, akik ott is úgy teljesitik kötelességüket, ahova és ahogyan őket a vezérkar állítja. Természetes, hogy ily összetételű parlamentben az egyházi vagyont is szabadkőmüvesi czélokra, szabadkőmüvesi szellemben használnák fel. Az egyenlő általános és titkos választójog tehát nem önczól, hanem csak eszköz arra, hogy annak segítségével a szabadkőművesek az egyházi javakat állítólag az állam és községek részére megkaparintsák és ezáltal rendelkezési sphárájukba kerítsék. Általában a szabadkőmüvesi jelszavak sohasem arra valók, hogy azok segítségével a nép üdve mozdittassék elő, hanem csupán eszközök a nép félrevezetésére és a szabadkőmüvesi czélok elérésére. A szekulárizáczió kérdésénél és azoknál az eszközöknél, amelyekkel a szabadkőművesség a szekulárizácziót elérni törekszik, magában a szabadkőművesség kebelében meghasonlás állott elő. meg ezeren bámulták — és egy felmagasztalt pillanatban rnegirta, hogy : „Hazádnak rendületlenül Légy hive, óh magyar!“ Mikor irta ? Mikor égető szükség volt reá. Mikor nagy lelkének e felmagasztaltságát a kávé- * házakban és a New-York fülkéiben nem suttogta el még senkinek. Irta, mikor lángelméje egy ezredév har- czait látta, mikor nemes szive egy ezredév bűneit siratta, mikor azt hitte, hogy egyes- egyedül csak a magyarok Istene és a magyar nemzetnek végképen soha ki nem múló lángja, lelkesedése menthet meg bennünket a végbukástól. Ha sirt: nem azért, hogy ezt lefotog- rafálják, vagy a telefonba nagy női közönség előtt — tapsoló kezek előtt belenyögjék, zokogják. Az imádkozót és a sirót ne lássa más : csak az Isten. (mm. dr.) A Budapesten levő „Hungária“, „Nemzeti“ páholyok és a pozsonyi „Testvériség“ páholy a mai állapot megváltoztatását még korainak tartják. A szekulárizáczió és általában az ami- klerikális mozgalom irányitója a „Ooménius“ páholy és az e körül csoportosuló „Petőfi“, „Martinovics“, „Prometheus“ stb. páholyok, amelyek az úgynevezett radikális páholyok szövetségét alkotják és a szekulárizáczió eszméjének hathatós terjesztését Írták zászlójukra és igyekeznek a szekulárizáczió (holtkéz) kérdését állandóan napi renden tartani és a közvéleménybe beleplántálni. E czélra a sajtót, a törvényhatósági közgyűléseket, népgyűléseket, szóval az élő és nyomtatott szó hatalmát és a törvényes közületeket használják fel. A két irány követői véleményüknek múlt évi jelentéseikben kifejezést is adtak. A szabadkőmüvesi folyóiratokban pedig a radikális páholytestvérek a nemzeti czélokért is küzdő többi páholyokat sötét zugoknak nevezik. A harcz kitört, a forrongás tart. Mi lesz a kialakulás, ma még bizonytalan. A radikális páholyok nyíltan hirdetik, hogy a dogma és nemzeti érdek csak profán kicsinységek a szabadkőmüvesi czélokhoz képest. Ily czélokat, elveket és törekvéseket egyes páholyok tagjai sem hallgathattak visszatetszés nélkül úgy, hogy ezek a szabadkőmüvesi főkérdések feltétlenül szakadásra fognak vezetni. Az állam és egyház elválasztása, az állami, ingyenes, felekezetmentes népoktatás megvalósítása kérdésében a szabadkőművesek a f'ranczia példa után haladnak. Ezeket a feladatokat a szabadkőművesek könnyen valósíthatják meg, ha az általános, egyenlő titkos, községenként való választói jogot és a szekulárizácziót keresztülviszik. A vallásoktatásról azt tartják, hogy ez mindenkinek saját ügye, amelyhez sem az államnak, sem senkinek semmi köze. A vallást mindenki saját szivében, lelkében gyakorolja, amihez se pap, se templom, se iskola nem szükséges. Magyarországon — igy okoskodnak a szabadkőművesek — előbb az uralkodó vallás volt érvényben. Ezt követte a bevett vallások rendszere, amelyben ma élünk és el kell jönni a vallástalan- ság korszakának, mint a szabadkőmüvesi törekvések végczéljának. Ezek azok az eszmék, amelyek ma a szabadkőművesek keblét hevítik: ezek azok az eszmék, amelyek még a szabadkőmüvesi páholyokban is visszatetszést szültek. Ezek azok az eszmék, amelyek még a páholyokban is szakadást idéznek elő. Ezek azok az eszmék, amelyek még azokat is antiszemitákká teszik, akiktől az anfiszemitaság eredetileg távol állott. A mai szabadkőművesség az antiszemitaság legjobb iskolája, nevelője és terjesztője. Nem kell azt gondolni, hogy a szabadkőművesség csak a katholiczizmust támadja és csak a katholikus egyházi vagyont óhajtja szekulárizálni. A szabadkőművesség valamennyi keresztény felekezetet vagyonától megfosztani és a felekezetek vagyonát állami községi és ezáltal kőmüvesi kezelés és rendelkezés alá vonni ákarja. Ez a szabadkőmüvesi irány kétségtelenül legérzékenyebben a katholikus egyházat érdekli és érinti, de a többi keresztény felekezetet is sújtani akarja. Ezért nem szabad nekünk keresztényeknek magunkat szabadkőmüvesi jelszavaktól félrevezettetni engedni, hanem a szabadkőmüvesi előretolt sánczok- kal szemben a mi sánczainkat is meg kell Szál már, 1»11. januárius 25. erősíteni, az ostrommüveket előre kell tolni és a titokban fegyverkező, litokban támadó harczosok ellen nyíltan fel kell lépni. Ismertetnünk kell ellenségeink taktikáját, czélját, harczmodorát, le kell rántani a sisakot az álarezos lovagokról, hogy lássa a nép, mily sötétek azok a világos zugok. Nagy Elek dr. budapesti ügyvéd. Oroszlánszívű Mór de Huszt, Ki ő és merre van hazája? kérdi a nyájas olvasó. Hát kérem szépen, ez a Mór már Magyarországon lakik, sőt már Fényesnek hívják. Az „Oroszlánszívű“ epitetont pedig — illeték- és díjmentesen — mi adjuk neki abból az alkalomból, hogy ő Fényessége igazán meglepő bátorsággal vállalkozik a „kazármorál“ védelmére olyan időben, amikor a kazár „erénygyakorlatok“ akkora tömege került és kerül, nyilvánosságra, hogy Sándor Pál az országgyűlésen versenyt szidja őket Huszár Károlyijai, a faj- és névrokon Fénj’es László pedig hosszú czikksorozatban méltatja honüritő tevékenységüket. Ehhez bizony bátorság kell, vagy még annál is több. Igaz, hogy a mi Mórunk olyan vidéken megjelenő lapocskában élt vissza a sajtószabadsággal, amely vidéknek keresztény lakosságát már szolgasorsra jutatta a „kazár-morál,“ ahol tehát a Mór- szabásu uraságoknak könnyű vitézkedni. De azért mégis oroszlánszívű a derék Mór, mert amit levon bátorságának érdeméből az említett földrajzi körülmény, azt pótolja ő más téren. Nekimegy t. i. olyan sziklaszilárd igazságoknak, amelyeket egészen f. é. január 17-éig (akkor követte el dr. Fényes Mór a czikkét) higgadt gondolkodású ember kétségbevonni nem mert. M is szóval, nekimegy a falnak, nagyot koppan, de — a faját jellemző szívósságnál fogva — nem hallgat. Ugyanazért, minden zavaró körülménytől eltekintve, elismeréssel adózunk Oroszlánszívű Mór bá- torságánsk és elismerésünket azzal is kifejezésre juttatjuk, hogy „logikai falsumait,“ ó- és újszövetségi szentirás-ficzamitásait eltakarjuk a jóindulatú hallgatás palástjával. Mindössze néhány tény konstatálására szorítkozunk. Dr. Fényes Mór nem tudja, hogy az ó-szövetségnek erkölcsi törvényeit az egyház teljes egészükben átvette és ma is vallja. Tehát az egyházat az ó-szövetség moráljával agyonütni nem lehet. Nem látszik tudni Fényes ur azt, hogy az olyatf sokszor és olj'an jogosan támadt „kazár-morál“-n&k forrása nem az ószövetségi szentirás, hanem a Talmud. Elkerülte Fényes ur figyelmét az az igazság, hogy gyümölcséről ismerjük meg a fát. Mert ha elmélkedéseit erre az igazságra is kiterjesztette volna, akkor kétségtelenül más következtetésre vezette volna őt az a beszédes tény, hogy az uzsorások, a csalárdul bukók, kivándorlási ügynökök, leánykereskedők, orgazdák, pornograf-irók és revolver- zsurnalisztáu 95 perczentje a „kazár-morál“ - ból táplálkozik. Végül nem tudja dr. Fényes Mór, hogy a zsidóságnál általában, a „kazároknál pedig különösen érvényesülő káros és felette veszedelmes tulajdonságok nem kizárólag a „kazár-mo'-ál“ -ra vezetendők vissza. Nem kisebb része van azoknak előidézésében a zsidóság faji jellegének. Mert fiogy az egész világon elszórtan élő zsidóságot — minden tagadás ellenére — nem csupán, sőt nem is elsősorban a felekezeti összetartozandóság egyesíti és egységesíti, hanem sokkal inkább a faji azonosság, azt, hogy egyebet ne említsünk, eléggé igazolja a testalkatnak (a merész ivezetü orr s a mértani idomú lábak), szapo- raságuk, szervezetük szívóssága, s a tény, hogy a vallásváltoztatás rendszerint csak a Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú piramisokat, obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Andesit Sirkőojáráta SZINÉRVÁRALJÁN M0DEH BER8"DEZÉSti ‘ «mis részére. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FÍÍlí-ÍÍZlEt! Szatmár, Attíla-U. 4..
