Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-02 / 31. szám

Szatmár 1911. augusztus 2 HETI SZEMLE“ 3 io I! engedmény!! Hasznos meglepetés! io !! engedmény!! A nagyon előre haladt idény következtében, mindennemű nyári czikkeimet ÍO százalék engedménnyel árusítom. Különösen: fürdő és flotti áruk, szalma és nemezkalapok, turista és jT>,. ' li/iij /// T^p/íl? Q Telefon tennis ingek, sport övék, mellények, nyakkendők még nagyválasztékban ' f t f v9 _296— ha zár vagyonrablása a magyar történelem szellemétől, a magyar nép leikétől, hol van II. József és Mária Therézia liberalizmusától, akik az eltöriMt szerzetesrendek vagyonából a katholikus vallás és tanulmányi alapot lé­tesítették, akik tehát azt a vagyont nem vonták el egészen eredeti czéljától és rendel­tetésétől ? Mig Balthazár lelkében egyszerűn a Dózsa, a Hóra és Kloska gyűlölete ég. Különben nem hisszük, hogy felelősségteljes állásában eddig ragadtassa magát, talán csak nem tudta magát kivonni eddigi áldatlan sze­repéből. Neki is tudnia kell, hogy ez a rablás a nemzet kárára lenne, és az elkobzott vagyon idegen kezekre jutna. A börze megreformálása. Eddig csak a konzervatív és agrárius körök követelték a börze megreformálását, ma már a merkanti­listák is kezdik hangoztatni ennek szüksé­gességét. Megtörtént az a hallatlan eset, hogy egyik vidéki városban maguk a bankok meg­vonták a hitelt azoktól a czégektől, akik tőzsdejátékot folytatnak. Még négy évvel ez­előtt megbuktatták Polónyit, amiért a börzé­hez hozzá akart nyúlni, ma már a kormány szócsövei is reformot kérnek, jó, hogy a kor­mány legalább most mea culpát mond és vezekelni akar a múlt bűneiért, jó bogy végre belátják, hogy ha el lehetett törölni Bécsben, Berlinben a fedezetien határidő­üzletet, akkor nálunk is meg lehet tenni. Jó, hogy nálunk is belátják, hogy nekünk is a kulturállamok sorába kell lépnünk, ahol mindennemű szédelgésnek, szipolyozásnak végét kell vetni, családoknak és társadalmi osztályoknak züllését, romlását és pusztulását meg kell akadályozni. De ebbe is úgy kell belekényszeríteni a magyar kormányt. És még nagy kérdés, hogy lesz-e ereje és bátor­sága ezt a reformot megcsinálni. Mi a magunk részéről eddig is mindig azok táborában vol­tunk, akik hevesen döngették a börze kapuit, ezentúl is szívesen támogatunk minden, a ma­gyar hírhedtté vált börze megreformálására irányuló mozgalmat. A katholikus Egyház butit. Ez a megállapitás tudvalevőleg a Garbai—Somogyi Bokányi-féle cégé. Az állítás „igazságának“ illusztrálására leközöljük azon egyetemek jegyzékét, amelyeket a római pápák alapí­tottak. Itáliában: Róma, Perugia, Piza, Fló- rencz, Pavia, Ferarra; Francziaországban : Montpellier, Toulouse, Avignon, Gabors, Gre­noble, Perpignan; Spanyolországban és Por­tugáliában: Valladolid, Lissabon, Coimbra; Ausz tria-Magyarországban : Prága, Krakó, Becs, Pécs. Németországban: Egyetem Ki alapította? Mikor ? 1. Heidelberg VI. Orbán pápa 1386-ben 2. Köln VI. Orbán „ 1388-ban 3. Erfurt VI. Orbán „ 1389-ben 4. Lipcse V. Sándor „ 1409 „ 5. Rostock V. Márton 1419 „ 6. Trier V. Miklós „ 1450 „ 7. Freiburg III. Kallixtus „ 1455 „ 8. Greifswald 111. Kallixtus „ 1456-ban 9. Bázel II. Fiús „ 1459-ben 10. Ingolstadt II. Fiús „ 1459 „ 11. Maint IV. Szixtus ., 1476-ban 12. Tübinga IV. Szixtus „ 1476 „ i 13. Wittemberg VI. Sándor „ 1502 ben 14. Frankfurt II. Gyula 1506-ban Erre az egész európai műveltséget át­fogó működésre azt mondják Garbai—So­mogyi—Bokányiék, hogy butítás : a protes­táns történetiró Gregorovius pedig azt mondja, hogy „a nemzetek nevelésének minden intéz­ménye Rómából kerül ki; Rómából indult ki az irodalom, a számtudomány, a nyelv- tudomány, a festészet és építészet. — Hanem azért a katholikus egyház butit ? Ugy-e ? A zsidóság történetéről. Irta: Id. EGAN LAJOS. V. Uj erkölcsnevelést szeretnének kierő­szakolni a modern iskola erkölcs kerülői. Leszögezzük itt, őrületük utolsó nyil- vánulását, midőn azt óhajtják, hogy a vallás-' tanítást le kell korlátozni a népiskolára. „A középiskolában pedig külön tanszéket kellene állítani a vallásismeretek részére. Ez a tan­szék felölelné az összes kulturvallásokat tar­talmi és kritikai ismertetésben.“ Ennek a tanszéknek akkor lenne sok figyelmes látogatója, ha a Talmudot, a zsidó­vallás alapját képező tankönyvet ismertetnék. Ez kétszeresen érdekes volna és pedig azért, mert abban a huszadik század embere, pira- midális furcsaságokat találna, melyeket a más vallásokat kritizáló zsidók, mint az ő titku­kat véka alatt rejtegették. Előkerült hát véletlenül az egyenlő mérték kívánsága, melyet mi szívesen elfogadunk. Kritizáljuk hát nyíltan, ők elkezdették a keresztény bölcselet és erény Ítélkezését. A mi dolgunk sokkal könnyebb lesz ? Mi nem fogunk kritizálni, csak leközlünk sze­melvényeket a Tál muciból, vagy ha néme­lyeknek jobban esik a Szulchar Aruchból. A kritikát a szives olvasóra bizzuk. Erre az érdekes és mulatságos dologra majd rátérünk a történelmi kivonatok közlése után, melylye! még szükséges lesz tovább is foglalkozni, hogy lássa szinről-szinre az a lecsufolt történelmi osztály az ő kritikusának is történelmi múltját. Ezen ismeretek után lehet majd az ő irigységből származó fecsegésüket értékelni. Ha történelmet Írunk, vagy történelmi­leg hires emberek fölegyzett Írásait vagy szavait hozzuk olvasóink emlékezetébe, jól jegyezzék meg ádáz fegyverekkel küzdő kri­tikusaink, hogy nem mi beszélünk, hanem azok. Egy raivelt népnek nemcsak joga, ha­nem úgyszólván kötelessége is a történelmet és az elismert nagy emberek véleményét ismerni, hogy a közérdekűvé vált zsidó kér­dést is kellően méltányolhassa. Csudálatos az, hogy a tudás minden irányban milyen magasra emelkedett, a vilá­gosság fényes sugara a magaslaton oly át­látszóvá tette emberi tudásunkat, csak egy dolog sülyedt bele a sötétségbe, ez a zsidó­kérdés, a melynek leplezése, lefátyolozása, szándékos, alattomos, drága munka volt. Ki gondolna ma arra, hogy Ciceró, Tacitus, Seneca, Rutilius, Diodorius, Marcialis, régi Arabs és Perzsa költők, Mabumed, Luther, Dr. Eck János Luther ellenese, II. György Hesseni gróf, I. Frigyes Vilmos, Nagy Frigyes, Mária Theresia, II. József császár, Voltaire, Kant, Herder, Krigge, Göthe, I. Napoleon, Fichte, Arndt, Pestalozzi, Weber, Feuerbach, Rottek, Hebbel, Thide, Moltke, Bismarck, Szécsényi István, Carlyle és sok-sok más értékes, nevezetes férfiak, sokirányú elitélő kijelentése, a zsidóság terhelt erkölcséről, olyan tömeget tesz, melyet egy hirlap kere­tébe beleszoritani lehetetlenség, de a modern­ség követői úgyis lemosolyogják a régi em­berek tudását, erkölcsi véleményét, azért csak megneveztünk néhányat, hogy megmutassuk azt. hogy Cicerótól Széchényi Istvánig, sok antiszemita volt már. Helylyel-közzel kifelejtik a professiós ha­misítók azokat az elítélő nyilatkozatokat, melyek zsidóéknak kellemetlenek. De ez a strucpolitika nem basznál, mert az ő viselkedésükkel kihívják az embereket a kutatásra, ma már a Trója, Babilon,'Ninive föld alá sülyesztett történelmi bizonyítékok is napfényre kerültek. Csak az általános erkölcsi javulás, a szerény jóságos viselet, az erkölcsi magaslatra való fölemelkedés felejtetné el a múltat és tenné azt értéktelenné. Ha találkozott is imitt-amott egy tekin­télyes Virhos, vagy Momsen, kiknek dicsére­tével parádéztak zsidóók, kisült, hogy azok polgári jólétüket féltették és a zsidósajtó di­cséretét vadászva manapság gyakran látható érdekhajbászatot követtek. Ma már csak az meri ebben a kérdés­ben az igazságot kimondani, a ki le tucl mon­dani sok mindenről, mint a zsidó Marx Károly, a ki azt mondta: „Ne keressük a zsidóság titkát az ő vallásában, hanem vallásának titkát az igazi eredeti formájában megmaradt zsidóban. Azt mondja továbbá: „A zsidóság­nak vezető világalapja az önérdek, kultusszá a cserebere, Istene a pénz!“ Vagy nem érdekes-e a zsidó Lassallénak a nagy munkás apostolnak az a hires nyi­latkozata: „A munkásmozgalom ne kövesse a tőkének és a zsidónak vezetését, mert az mindenben önérdekét hajhássza.“ A zsidó Alberti Conrad 1889-ben azt Írja, hogy „a zsi­dóság különleges tulajdonsága a legbrutáli- sabb türelmetlenség és mint ellenfél a szo- cziális és szellemi kérdésekben előszeretettel basznál oly alacsony eszközöket, melyet ke­resztény ellenfele használni nem szokott és nem akar, inkább feladja az utálatossá vált küzdelmet.“ De szerintünk az is föltehető, hogy a szaporán következő támadások, fölébresztik a krisztusi szeretetben nevelkedett jámbor ke­reszténységet, melyet ha a sértett önérzete harcziassá változtatja és ez a barcz mély sebeket ejt a kihívón, azt magának tulajdo­nítsa. Akkor már késő lesz a rendesen be­következhető áj-váj kiabálás. 1891-ben a londoni „Times“ párisi tu­dósitója, a zsidó vallásu Cobu-Oppert azt irjaf: „A nantesi parancs, sok ezer franczia pro­testánst külföldre kergetett, de azok magukkal vitték művészetüket, finom Ízlésüket és pén­züket. Ok uj hazájuk fejlődésének nagy szol­gálatot tettek. Az Oroszországból kiűzött zsidók nem nyújthatnak a vendégjogot gyakorló népnek semmi ellenszolgálatot. Ézek csak fogyaszta­nak, de nem alkotnak, nem termelnek és ha ezt teszik, ez a vendéglátó terhére történik.“ Azt a véleményét nyilvánítja tehát: „hogya törvényhozás gondoskodjon arról, hogy az országba csak olyan zsidók bocsáttassanak be, akiknek módjukban van tudásuk és va­gyonuk segítségével magukat fenntartani, minden országnak védekezni kell az olyan zsidó bevándorlás ellen, mely azt mint egy pusztító sáskasereg ellepi!“ előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben fris^ pör­kölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- hatnak mindazon vevők, kik pör- i költ kávét vesznek mert annyi bepörkölődik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. * 16

Next

/
Thumbnails
Contents