Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-18 / 3. szám

Szatmár, 1911. januárius 18. ___________ SZÍN HÁZ. (ve). Az élet bizony szeszélyes volt min­dig. Kiszívja a leltekből a nagyratörést, meg- tépdesi a benső, emelkedni akaró ember szárnyait. Az álmokat álmodókat, jó, ha csak prózai Sancho Panzák-ká teszi és nem sü- lyeszti lejebb, ahol már a posvány kezdődik. És besározódunk. Hát ez régi dal. Bus meséket tud erről minden kor. Mutatja a meglánczolt Prome- heusok ezreit, kik ott vívódnak a szivök szent mélységeiben váj káló sassal.. A szent Grál lovag­jainak utján oly kevesen tudnak járni. Annyi a szikla oly nehezek a bilincsek, mik megkötöz­nek, amik nem engednek el a földtől.S aztán jön a köd, a téli borulat, az éjszaka sötétje, ami­kor már nem látszanak a lánczok, sem a si­várság, üresség, nincs már szép, vagy rut, erény vagy bűn, csak az érzékek élnek. Ha­lál az, amikor az ember nemesebb fele el­vesztett : vágyat, törekvést, akaratot, szentül nagy ezélokat. Lehet ez sorsa százezreknek, vagy mil­lióknak, az emberiség értékes része azonban soha nem adta föl a küzdelmet. Vívott a megüresitő, hétköznapi, szennyes élettel. Har czolt, vérét ontva, Musset pelikánjának mód­jára, de a szent Grál tisztaságos edényét meg akarta találni. A szent Grál! Ez a nemesen szépséges keresztény legenda! Ez beszél ám a szép életről, az igazi életről! Artus király asztal körének kiválasztott lovagjává lenni! — örökké élő vágy a job­baknak. a többeknek szivében. És oda jutnak. Mert van a kicsinyes, hitvány, alacsony élet­nek ellenszere: a művészet. Amit a legna­gyobbak, a legtisztábbak teremtenek. Ez az élet tisztétalanságaitól megmentő szent Grál! Akik reátalának, azok élik a fönsőséges életet. A művészet nyújtja nekünk a szent Grál megtisztító italát. A legelevenebbül ható művészet a szín­padé, amely legérzékeltetőbb, mindennél job­ban jelenítő és legközetlenebb. A má-nak üres, tomboló, nyomorúságo­sán alsórendü élete legjobban rá van szorulva. A színpad művészete emelhetné föl, adhatna vigasztalást, fejthetné meg a nagy mysteri- umokat, önthetne mindnagyobb szomjúságot az örök értékek után. — Szomorúan kell a rideg igazságot megállapítani, hogy a mi színházunkban nem őrzik a szent Grál edényét. Ott művészetre senki nem talál. Megnemesedve senki nem jön el onnan. Destruktiv munkát végez ez a jelentős városi szubvenczióval istápolt, úgynevezett kultúrintézmény. ízléstelenség, durvaság, ala- csonyság, erkölcstelenség és féktelen érzéki­ség, amire ez a színház nevel. Lehet, hogy megromlott, beszennyezett gondolkozásu, ér­téktelenül üres lelkeknek tetszhetik a szín­ház mai iránya, de ilyen romboló nihilizmus­nak nem szabad odakölesönözni a „városi“ tízégért, nem szabad közpénzen terjeszteni a mételyt. Ez az Írás pedig nem szól a színigaz­gatónak. Mert mi Hevest egy pillanatig sem vádoljuk. Ő azzal kereskedik, ami ke­lendő. De igenis vádoljuk a szinügyi bizottsá­got, amelynek ellenőrzés, hatalom, irányítás van a kezében. A szinügyi bizottság minden tagja kivétel nélkül a legsúlyosabban felelős azért, hogy a színházban nincs művészet. Nem is lehet. A holtra fárasztott szi­_____ „HETI SZEMLE“____________ nésze k a műsor folyton sülyedtebb, sokszor trágár levegőjében elvesztették talán fogékony­ságukat is az igazi művészet iránt. Lehetet­len, hogy lelkűk szent tüze, nemes ambi- cziójuk ki ne hamvadt volna. Hiszen még a társulat jelentős erői is, mint H. Bállá Ma­riska, oly ízléstelenségeket, illetlen durvasá­gokat, szellemtelen kiszólásokat engednek meg maguknak, oly bántó mozdulatokkal dolgoznak, hogy a művészeten túl már a jó ízlés elemeit is elfeledték. Sajnáljuk a társulat tagadhatatlanul sok értékes tagját, mert ilyen műsor mellett a legsivárabb jövő vár reájuk. Elvesztegetik talentumaikat, kiábrándulnak minden nemes ambiczióból és kenyérkereső napszámosokká lesznek, holott művészekké válhattak volna. Nemcsak közönségünk, de e művészem­berek érdekében is kötelességünk figyelmez­tetni a szinügyi bizottságot, hogy teljesítse komoly, lelkiismeretbeli kötelességét és tegye lehetővé, hogy hetenként legalább kétszer a művészet templomának lássuk a színházat, hol megmutatkozik előttünk a szent Grál tisztaságos edénye. Kedden különben a „Czigánybáró“, szer­dán a „Csákó és Kalap“, csütörtökön a bá­josan szép „Hoffmann meséi“ (aminek min­den báját és szépségét tönkretette a pár szál emberből álló, úgynevezett kar), pénteken, szombaton és vasárnap az értéktelen, üres szójátékokkal megtömött, érzékies „A testőr“ mig hétfőn a „Czigányszerelem“ került színre. A heti műsor a következő: Szerdán : „Botrány“. Csütörtökön: Casanova. Pénteken és szombaton : Sziklay Ferencz dr. főgimnáziumi tanár dicséretet nyert szín­müve „Az uj Isten“. Vasárnap d. u. „Czigánybáró“, este „A piros bugyelláris“. ISKOLA. Emlékkönyv. A szatmári tanítók háza iinepélyeiről díszes kiállítású emlékkönyv je­lent meg 52 nyomtatott nagy lapon, képekkel díszítve, Kótay Lajos és Marosán János szerkesztésében. A mü Kótay előszava után hozza a fölavatási ünnepély és gyűlés rész­letes leírását, valamint összes adakozások sorozatát, a tanfelügyelő beszédét Halász Ferencz felett, az egyes lapok véleményét az uj intézményről, az internátus szervezeté­nek ismertetését. Az illusztrált, Ízléses kiállí­tású emlékönyv ára nincs jelezve. Pályázatok. A nagybányai újonnan szervezett két állami óvónői állásra pályáza­tot hirdet a ni. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az illetmények 800 K fizetés, 100 K személyi pótlék, 240 K dajkatartás, szabad lakás, vagy megfelelő lakáspénz. A pályáza­tok a szatmármegyei tanfelügyelőséghez nyúj­tandók be, jan. 31-iki batáridőig. Áthelyezés és kinevezés. Lipcsey Ilona beregszászi áll. el. isk. tanitónő saját kérel­mére a kispesti állami iskolához helyeztetett át. Helyére a beregszászi áll. iskolához a kul­tuszminiszter Lawitska Gizella oki. tanítónőt nevezte ki. A IV. egyetemes kath. tanitógyülés előkészítő bizottsága erősen dolgozik, hogy a kongresszus eredményt érjen el. Régi, fájó sebe a katholikus tanítóságnak, hogy nemes, buzgó munkája az értékelésnél mindig keve­sebbet nyom, mint az állami tanítóké. A fize­tésben mutatkozik ez meg. Az Orsz. Kath Tanügyi tanács, amely már eddig is sokat ért el e tekintetben, most két előterjesztést intézett a püspöki karhoz, amelyek egyikében a püspöki kar támogatását kéri a VKM-nál, hogy az 1897. XXVII. tcz. 2. és 3. §-ainak a községi és hitvallásos tanítókra vonatkozó __ _ _________ 7 inté zkedéseit, amelyek nekik kevesebb járu­lékot állapítanak meg, mint az állami taní­tóknak, törvényes intézkedéssel odamódositsa a VKM., hogy a hitvallásos tanítók illetmé­nyei egyformák legyenek az állami tanítóké­val. A második azt kérelmezi a püspöki kar­tól, hogy azok a hitvallásos tanítók, akik az ! államtól évi 200 korona fizetés természetével biró személyi pótlékot kapnak, az állami ta­nítókhoz hasonlatosan az egyházi főhatóság­tól kitüntetésképen megnyerjék az igazgató- tanító czimet. A jogos kívánságok elől bizo­nyára nem zárkózik el a püspöki kar, hisz ezek kieszközlésével buzgóbb, odaadóbb, lel- kesedőbb lesz a hitvallásos tanítóknak nemes munkája. Szatmármegye iskolaügye. A január 13-iki közigazgatási bizottsági gyűlésen elő­terjesztette Bodnár György kir. tanfelügyelő havi jelentését, amely szerint sok iskola lá­togatásában és megvizsgálásában meggátol­ták a rossz utak és a rendelkezésére álló kevés útiköltség. Jelenti továbbá, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szinérváraljai 8 tan­termes és a szamosborhidi 2 tantermes iskola és a 2. tanítói lakás építését engedélyezte. Előterjesztést tett Berend, Nagypeleske köz­ségekben állami kisdedóvoda engedélyezésére. Jelentette, hogy Mikolában az állami iskolát az alispán tűrhetetlen életveszélyes helyisé­gei miatt bezáratta. A helyzet úgy állott elő, hogy a község az iskola felépítése iránti kö­telezettségének nem tett eleget és ezt halo­gatja, miért is az alispán erélyes intézkedé­sét kéri. IRODALOM. Élet. Ez a legelőkelőbb szépirodalmi folyóiratunk, amely egyben az egyetlen ka­tholikus illusztrált hetilapunk, minden szá­mával magasabb színvonalra emelkedik és tartalomban, felfogásban, irányzatában messze túlszárnyalja a többi hasonló irányú heti­lapunkat. Vasárnapi száma a szokott, elő­kelő tartalommal és Ízléssel jelent meg Pro- hászka Ottokár nagy értékű czikkével s Krúdy Gyula regényével. A legnagyobb elismeréssel ajánljuk olvasóinknak az Elet-et. Előfizetési ára 20 K. Kiadóhivatala: Budapest, Damjanich- utcza 50. sz. Religio. A 70. évfolyamába lépő tudo­mányos, társadalmi és katholikus heti folyó­irat Dudek János eleven szerkesztésében ki­válóan érdekes czikkeket ad vasárnapi szá­mával Hadzsega Gyula, Kemény Kolumbán, Breznay Béla és Cserenyey Béla tollából Pompás egyházi szemle és kritikai rovat fe­jezik be a tartalmas számot. A Religio évi előfizetése 12 K. Kiadóhivatala: Budapest, Ferencz körút 27. sz. A vörös Jázon. Az Egyetemes Regény­tár vörös vászonkötéses gyűjteményében most Hall Caine, a világhírű angol iró, egyik leg­vonzóbb regénye : A vörös Jázon jelent meg. Hall Caine nagy sikereinek — könyvei száz és százezer példányban forognak közkézen — az a titka, hogy az ő műveiben egyesül az a ritka tulajdonság, hogy bár mindig mű­vészi és értékes, amellett egyúttal lebilincselő- en érdekes is. A háromkötetes regény, mely Singer és Wolfner kiadásában jelent meg, ára 3 korona G0 fillér. TOLLHEGYGYEL. Jelentéstan. A nyelv szókincse — (csak a szaktudó­sok előtt ismeretes ez a tulajdonsága) — az idők múltán jelentésében megváltozik. Azelőtt a fővezért hívták hadnagynak, — ma megelég­szik ez a nagyur évi 2000 koronával; a trá­gyát finom tésztához használták, édes pépet jelentvén ez a szó — ma istállóban a helye. Hát igy durvulnak a régi, szép jelentésű szavak 1 Most nagyjelentőségű akcziót indított meg a szinügyi bizottság egyik agilis tagja,

Next

/
Thumbnails
Contents