Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-05 / 27. szám
HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. julius 5. PBT Slngoi és franczia uridivat üülönieg ességeit, Tfc® fehérneműk méret szerint is készülnek. Nyakkendők, panama-, japán-, rizs és tolikön nyíl nyúlszőr kalapok, selyem zsebkendők, selyem és ezérna harisnyák, keztyük, séta- J?nnríl»liTinv Sst-yn f l 1 ii'll1 T}f>fíT?t.PrV* & Telefon botok és eyyéb újdonságok naponként érkeznek — -LlUyWtyUlUtC Viliit/ , ISVttrt t t i o. .......... A legújabb női kézi táskák és illatszer újdonságok. 2(H). sz. A világ szabadkőműveseinek statisztikája 1910. november hóban. Nagypáholy Ország Székhely Páholy Tagok United G. L. of Engl. Anglia London 2.908 152.000 G. . of Ireland Irland Dublin 370 18 000 G. F. of Scotland Skóezia Edinburg 757 50.000 Grosso National Mutterloge an den 3 Weltkugeln Németorsz. Berlin 144 14.754 Grosse Landesloge der Freimaurer von Deutschland Németorsz. Berlin 138 14.504 Grosse Mutterloge des eklektischen Freimaurerbun.les Németorsz. Frankfurt 21 3.289 G. L. von Preus- sen Royal York zurFreundschaft Németorsz. Berlin 74 7.386 G. L.'zur Sonne Németorsz. Boyreuth 3t 3.167 G.L. von Hamburg Németorsz. Hamburg 55 4.700 G. L. von Sachsen Németorsz. Drezda 26 4.581 Grosse Freimaurerloge zur Eintracht Német o. Darmstadt 8 727 Freie Vereinigung der unabhängigen Logen Németorsz. Lipcse 5 1.413 Inp. Cons. mac. chef de ordre du Luxemburg Németorsz.Luxemburg 1 89 Svéd nagypáholy Svédorsz. Stockholm 43 13.558 Norvég nagypáluly Norvégia Krisztiánja 15 4.029 Dán nagy páholy Dánia Koppenhága 12 4.735 Probrathn (testvériség) Szerbia Belgrad 1 55 Franczia nagy oriens Franczia o. Paris 443 30 000 Franczia nagypáholy Franczia o. Paris 129 7.300 Belga nagy oriens Belgium Brüsszel 22 2.000 Holland nagy oriens Hollandia Hága 102 4.600- AÍpina nagypáholy Svájcz Zürich 34 4.000 Olasz nagy oriens Olaszország Iíéma 345 15.000 Spanyol nagy oriens Spanyolorsz. Madrid 87 4.241 Lusetaina nagy oriens Portugália Lissabon 148 2.887 Görög nagy oriens Görögország Athée> 17 950 'Román nagypáholy Románia Bukarest 9 250 Magyar o. Symbolikus nagypáholy B.-pest 72 5.177 Európában 1910 nov.volt- 6.020nagyp.és 374.372 szkves. Északamerikában „ „ 14.530 „ 1.420.432 Középamerik„ban „ „ 229 „ 10.056 Délamerikában „ „ 816 „ 30.224 Ausztráliában „ „ 816 , 47.477 Más országok „ „ 100 „ 10.000 Az egész világon 1910 uov. 22.511 nagyp. 1.897.561 szabadkőműves volt. Tiltakozó gyűlésünk után. Múlt vasárnapi gyűlésünk nemcsak városunkban ébresztette öntudatra a haldoklani kezdő kath. öntudatot, de országszerte komoly méltatásban részesült. A fővárosi tekintélyes lapokon kívül főként a nagykárolyi „Északkeleti Újság“ és az ungvári „Gör. Kath. Szemle“ méltatják a lap élén hosszú és több czikken át gyűlésünk nagy jelentőségét. A minek azonban leginkább örvendünk, az, hogy a hitünket, világnézetünket sárba rántó szemérmetlen támadások ellen való ünnepélyes tiltakozást Szatmár után szükségesnek tartják egyházmegyénk minden jelentő sebb helyén. Főként az ungvái " 1 V,th. Szemle határozott, komoly •J L ! O Av I í\ kéből olvassuk ki a tervvé érlelt gondolatot: hogy az ország több jelentős városának tilakozása után most Ungváré fog következni. — ürömmel üdvözöljük Ungvári e lelkes elhatározása miatt és hiszszük, hogy Északkelet minden városa követni fogja az Ungváriéi adott példát, a mely összehozza, táborba tömöríti, megébreszti, közömbösségéből fölrázza és lelkessé teszi Északkeletnek magáról életjelt alig adó katholicismusát. így a beálló ősz e tervezett mozgalmakkal valójában tavasz lesz : a megéledő katholikusság frissen zsendiilő, tettre kész tavasza ! Kelemen Samu Nagyváradon. Azon a napon, a mikor Szatmár katholikussága tiltakozó gyűlést tartott a hitét támadó romboló irányzat ellen, . Kelemen Samu édes szülőföldjét, Nagyváradot boldogította, szavalván az általános, titkos, egyenlő mellett. Hogy milyen sikerrel, ideiktatjuk egy nagyváradi lap híradását: „ Relemen u oAtmári képviselő mint Nagyvárad szülöttét mutatta be magát, de bizony ezzel nem érte el a várt hatást. Majd Biharmegye elmaradottságát fejtegette. A megye keleti szélén, mikor a marhát őrző embert látta, az a gondolata támadt, hogy vájjon az ember őrzi-e az állatot, vagy az állat az embert. Es ezen mindjárt segítene — az általános választójog. ilyen és ehhez hasonlókkal mulattatta városunk szülötte a hallgatóságot. Valószínű, hogy a szónokra az óriási hőség volt nagy hatással.“ Az a bizonyos módszer. Rágalmazz vakmerőén, valami mindig ragad a megtámadottra ! Ez az elv vezethette Schlezinger- Sándor Pált is, mikor a képviselőházban oly vakmerő s a jó erkölcsökbe ütköző vádat dobott a kath. papság arczába És mivel még csak elnöki megrovást sem kapott, bizonyára nagy diadalérzet kelt szivében. De mikor másnap bebizonyították, hogy amit mond, nem igaz —• akkor nagy ártatlanul jóhiszeműséggel védte magát s egy, állítólag rendezett vallásu képviselőtársára hivatkozott; de ha itt is tovább kutatnánk, vájjon mit tudna mondani. Az immunitást némelyik képviselő, úgy látszik, úgy értelmezi, hogy magokat védeni nem tudó egyéneket vakmerőén rágalmazhat. A ki ilyeneket mer tenni, annak nemcsak a vallása, hanem be- csüielludása és igazságérzete is rendezetlen. A zsidónép történetéről. Irta: id. EGAN LAJOS. I. A Magyarországban működő szabadkőműves páholyok és azok oldalhajtásai a szabadongondolkozók, a Gallilei-kör, a rosszaságok úttörői már helyet szerzettek maguknak Magyarország fő és székvárosa székházénak dísztermében is, mely helyeken a lármás és elvetemült csapatok, érettnek tartják az időt arra, hogy állást foglaljanak, ő szerintük a haladásért, szembe helyezkedvén vallás, állami rend és mindazon törvényekkel, melyekből az igazi haladás fakad és a melyek során az biztosítva van és emelkedésének is alapját képezi. A túloldalon, ahol a zsidó elem túlnyomóan helyet foglalt és immár elég erősnek érzi magát a jogrend és főleg a keresztény vallás ellen nyíltan szembe szállani, elfeledik önnön begyökerezett hibáikkal azt, hogy a keresztény vallásokban rejlik a szaMi tarka kép! Az élet. Az élet össz- vegyüléke. Az élet tükrének egy tarka képe. De még milyen tarka képe. És mikor megjő az ünnep, ki emlékszik meg az öreg püspökről ? Ki örül igazán, tisz tán az ő nagylelkűségének ? A szegény hamar felejt. A könnyelmű hálátlan. A világ félremagyaráz. Övéi szeszélynek, ötletszerű gondolatnak nevezik. Ki érti meg őt? Ki nyugtatja megszerető lelkét? Ki fogja feljegyezni...? Mindezekre senki, de senki nem felelhet őszintén, igazán. Csak egyetlen egy valaki ... A jó Isten. És egy másik valaki. A tiszta, az igaz öntudatunk. E két birát . . . e két tanút, e két itélőt nem vesztegetheti meg senki. És semmi sem. * * * Jött pedig a másik esztendőnek ünnepe. A szeretetnek, a békességnek ünnepe. És a nagy ház ... a zálogház újra és újra megtelt. De még mennyire megtelt. Ünnep előtt megmozdul — a város szegénysége. Azok mind ... de mindnyájan, a kik már a zálogházat ismerik. De azok is, a kik még nem ismerték. Vitte a zálogot az is, a ki eddig sose vitte. Tszen a püspök majd kicseréli, majd kiváltja A kapitány ur most már éldeletes derültséggel megy az öreg püspökhöz . — A kapitány mondja, hogy lehetetlen. — Mi lehetetlen, fiam ? — A zálogokat kiváltani. — Miér’ ? — Megtelt! A zálogos maga függesztette ki, hogy — Megtelt! — Nem tér több ! — Nem veszek fel többet! Az öreg püspök jóságosán mosolyog. — A mit a múltkor adtam, most is adom.. És adta. Leikéből adott. Olyan könnyen adja . . . Olyan könnyen adta ! A kapitány ur vakarja a fejét. Mi lesz most? Ki bir igazságot osztani itt? A tömegekben. Az erőszakos tömegekben. Hát csak valahogyan most is elkészül a liszta. A legigazságosabban. A leglehe- tősebben. A tömeg ostrom alá fogja a nagy házat. A zálogezédulákat lobogtatja egyik-másik a kezében. Majd mikor látják, hogy sikertelenül : ökölbe szorított kezükkel fenyegetőznek, szitkozódnak. De nem a zálogházat szidják. A kapitányt se’ merik bántani. Az öreg püspöknek esnek. Őt szidják. Hogy hát milyen zsugori. Fösvény. Hogy nem esik meg a szive — a szegényeken. ... Az öreg püspöknek besúgják, hogy milyen háládatlan ez a nép. A szentséges, az óh nép! Fenyegették. Szidták. Fösvénynek nek nevezték. Még azt is mondották, hogy zsugori . . . Az öreg olyan édeseu, olyan jóságosán mosolygott. . . — Mindig azt hittem, hogy rám fogják : pazarló vagyok. Adósságom van. Úgy féltem, hogy rajtam szárad. Ez a változás nagyon megnyugtat .... Hanem, tudjátok mit ? Néma hallgatás ... a környezetben. — Találjatok ki valami másat, más formáját a jótékonyságnak. Miér, mér’ azér, hogy a jótékonyságnak titka : a leleményesség Néma csend . . . hallgatás a környezetben. Tszen, a jó öreg püspöknek méltósággal teljes, hatalmas alakja összeesett már. Szemei nem csillognak, nem ragyognak már olyan tüzesen, szépen, mint a folyton égő csillagok. Hangjából eltűnt az ezüst csengése. Meglágyult a parancsolás ércze. Ott ül karos székében. Tagjai gyengülnek. Csak lelkét, szivét mozgatják nagy tervei . . . Még mindig mozgatják. A leleményes jótékonyság szelleme most is körüllengi. Most is el-elbeczézgeti . . . ... De jő, érkezik a legleleményesebb szellem. A halál ... A vég. A temetés. A sírbolt. És a jótékonyság, a könyörület, az irgalmasság angyala oda száll sírjára. És mentői jobban telik-mulik az idő . . . annál inkább kiemeli az ő szellemét,, emlékezetét az elmúlás, az elfeledés karjaiból. És magasan tartja. Mert az igazi jótékonyság magva olyan, mint a szegények fája. Az akácz. Mentői jobban vágják, nyesik, pusztítják, annál erősebb gyökeret ver. És messze terjeszkedik a földben, hogy ott is kiszökjék, sarjadzék . . . ahol nem is gondoljuk.
