Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-21 / 25. szám
2 HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. június 21. PBT fingot és francziauridivat , fehérneműk méret szerint is készülnek. Nyakkendők, panamajap ín-, rizs és toll künn yii nyúlszőr kalapok, selyem zsebkendők, selyem és czérna harisnyák, keztyük, séta / §/i/i lullt /»r Sl.'yt! Ill i ! )/>// tí')‘ S\ Telefon botok és egyéb újdonságok naponként érkeznek — AKtIJIft ij ( f f 1 k_7.~( tr üríti , 1 / ( f t fi f ( / C7. 2(H).sz. A legújabb női kézi táskák és illatszer újdonságok. A mint megmozdult Budapest, Pozsony, Székesfehérvár, Szeged — mozduljon meg Szatmár kereszténysége is ! Nekünk többszörösen kötelességünk csatavonalba állnunk. Az országgyűlésben elhangzott támadások egy része olyan képviselő ajkáról hangzott el, a kinek Szatmár adott megbízó levelet. Arra, hogy gunynjal, sárral bennünket dobáljon meg? Az Index, Tragikus szinben látják a tájékozatlan katholikusok, és a sötétség, a bókó, az elnyomatás rettentő korlátoltságának hirdeti Prohászka ügyét az avatatlan sajtó, a mely legnagyobbrészt olyanok kezében van, a kik maguk is alapos kitanit ísra szorulnak nemcsak a katholikus dolgokban, de saját vallásukban is. Holott az egész esetben — mint „Az Újság“ vezércikke mondja — a megbotránkozás helyett az Egyháznak imponáló, páratlan igazságosságát lehet látni. Es épen ezért tiltakoznia kell minden önérzetes és öntudatos katho- likusnak, hogy a Congregatio Ítéletét az arra illetéktelen közönség elbírálására bízzák akár Budapesten, akár Szatmáron. Prohászka ügye belső egyházi ügy. Azt ő fogja elintézni úgy, a hogy elintéznie kell. Es ha van valakinek köze hozzá, az egyedül a katholikus Egyház keretében történhetik. Teljesen valljuk egy katholikus laptársunkkal : Mi nem engedjük Prohászka püspököt az Egyház ellen és az Egyházat Prohászka püspök ellen kijátszani. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy az Egyházat bűnbakul állítsák előtérbe. Kiki végezze dolgát a maga portáján. A zsidók a zsinagógában, a kálvinisták a kálvinista templomban, a szabadkőművesek a magük vakoló műhelyében. Ennyivel minden vallásfelekezet tartozik egymásnak. Se más, se mi, de még Prohászka püspök maga sem tudja, hogy az index-congregatio a püspök mily kifejezéseit helytelenítette. Tehát ebben Ítéletet mondani senki nincs jogosítva. — Különben érdekes a sajtó ! Azelőtt izetler;- kedett Prohászkával, most meg azonosítja a „szabad gondolat mártyrját“ saját liberalis- musával, sőt még — Hockkal is. Fanatismus, sötét butaság, szellemi análphabelaság, stb. stb. hangzik a jerichói lármában. A tenden- tia persze nyilvánvaló: szeretnék, ha Prohászka megharagudnék a Congregatióra, az egész egyházra s beállana a progressio és a gondolatszabadság cégére alatt kalózkodó rombolók közé; meg szeretnék, ha a fél agygyal gondolkodó katholikusok megutálnák ostoba rágalmakkal befeketített egyházukat. Látszik, hogy ez a sajtó nem ismeri, vagy talán nagyon jól ismeri Pro- hászkát. Ez az ütóbbi a valószínű. A sajtó megsejtette Prohászkában is a szentéletü s világhírű cambray-i érseknek, Feneionnak, nagy hitét, tüzes egyházias érzületét, a ki, midőn XII. Ince pápa egyik könyve 23 tételéi kifogásolta, felment a szószékre, felolvasta a római okiratot és hatalmas szónoklatot tartott, a melyet igy végzett: — Száradjon el jobbom, nyelvein ragadjon szájam padlásához, ha valaha el feledkezném rólad, katholikus Anyaszent- egyház! A sajtó érzi, hogy Székesfehérvár püspökét csak emelni fogja a meghódolás, hát rémlátásokat rajzol, s ezzel próbálja elhessegetni az egész katholikus Magyarország rokonszenvét Prohászka rpellől. De hiába! Prohászka továbbra is vezető apostola lesz a magyar katholikusoknak. — Kettőt azonban megtanulhatunk az ő esetéből : a mai szabadkőműves zsidó sajtó az egyházat még saját püspökével is kész^ ütni, ha ebből a saját világnézete számára'Tiasznot remél; és hogy még mindig temérdek azon emberek száma, a kik Apponyi szerint két percig sem tudnak gondolkozni a fölött, a mit olvasnak. Ez pedig nagy hiba, mert az emberiség történetében rendesen az ilyen nem gondolkozók csinálták a legnagyobb bolondokat. A választói jog reformálása. Irta: id. EGAN LAJOS. Ha igazat jelentenek a hírlapok, a kormány a választási jog megígért reformálásának tárgyalását jó távoli időre elhalasztotta, állítólag azért, hogy a legutolsó népszámlálás befejezése után annak adatait is felhasználhassa: A népszámlálás munkálatának befejezésére talán egy évig is kell várni, a törvény- javaslat elkészítése is sok időt fog igénybe venni, még sem akar a kialakult idegesség lecsillapulni, amit nem is lehet csodálni, mert a politikusok és a néprétegnek egy része, ezt a kérdést zászlajára tűzve, annak bizonyos irányban való megoldásának révén keresi hatalomra vágyó érvényesülését. Felmerült már sokféle terv, félős, hogy azok között lehet, sőt van is olyan, mely a nemzetnek nem válnék hasznára, de felős az is, hogy bizonyos alapelvek különbözőségének makacs védelme a nemzetben káros szakadást idézne elő, azért helyes ennek a kérdésnek minden oldalról való megvilágítása, hogy az eszmék tisztulása után kiváljon az, ami a nemzet jelenlegi állapotában legtidvösebbnek mutatkozik. Ismételjük e szavakat: jelenlegi állapot, mert tudjuk azt, hogy örökös értékű törvényeket, bizonyos kérdések igazítására alkotni nem lehet. Mérlegeljünk tehát tárgyilagosan, minden ellenszenv és rokonérzés mellőzésével és ha akárkinek véleményében találunk olyan igazságot, mely kizárólagosan a nemzet érdekét szolgálja, szögezzük azt le, minden mellék- érdekek félretolásával, a nemzet jövőjének biztosítására. Ezen eszményi tétel megérzését kövesse a gond, a töprengés, a mérlegelés és ez ösztönözzön a kérdés mélyébe való behatolásra. Feltámadt egy jelszó : általános, titkos és községenként legyen a választás. Politikai pártemberek, nemzetközi szocziáldemokraták szerény, igénytelen lem aki épen olyan volt, mint Laci bácsi. Ők ketten dolgoztak otthon sokat, igen sokat, hogy a másik kettőnek legyen, ne nélkülözzenek azok az idegenben. A hatvan felé járó Laczi bácsi épen olyan fáradhatatlan volt a munkában, mint a leánya. Meg volt a kettőnek mindene, megvolt a harmadiknak is, amit ő elfogadott tőlük, a sok-sok virág. És Laczi bácsi olyan leikéből mondta Mari néninek, amikor ez azt beszélte, hogy nem olyan élet kellene már az ilyen korú embernek. — Megverne az Isten, mutter, ha panaszkodnám ; amikor hány más korombeli sínylődik betegen, nem tud zavartalanul örülni sem a gyermekeinek — én meg még dolgozni is tudok értök! Hogy a kertjük most is csak olyan csodaszép lehessen, mint volt a jobb időkben, amikor sok költséggel tárttatta azt rendben, nem igen aludta meg Laczi bácsi kora tavasztól kezdve a hajnali négy órát. Mire Icu fölkelt, már jó sort dolgozott, mégis mindig azzal fogadta ezt, hogy: — Oh, te kis buksim, nayyon korán van még! Aztán együtt dolgozgattak addig, amig Laczi bácsinak a konyérkereső munkára nem kellett indulnia. — Nehezen lennék el már a kis lányom nélkül — mondta. Mégis amikor úgy fordult a dolog, hogy a hazakerült Décsi Pista a régi szerelmük jussán el akarta vinni most már leüt a háztól, még a városból is, egy szóval sem ellenkezett ebben Laci bácsi. — Tudom én azt, öcsém, hogg ez a dolog rendje. Majd csak megleszek én is valahogy, nem hagy el az Isten. Meg aztán majd haza jön már Maca is. Hátha Béei is itt telepszik meg? Mert már én, csak itt halok meg; nem hagyhatom itt szegény jó anyátok sírját. — Úgy megérett mostanában ez az Ecsedi Laczi is a halálra, vén legény már őkelme is — mondta ebben az időben, a nyolcvan esztendős Mari néni. Mintha csakugyan lassabb, nehezebb is lett volna egy idő óta Laczi bácsi járása. A szép piros arcszine is odalett, a termete meghajlott. De azért egész nap talpon volt, dolgozott most is. — Még nem jött el az ideje az én pihenésemnek, — mondta Icunak, ha ez aggódott az édesapja miatt. A múlt szeptember egyik estéjén azzal jött haza Laczi bácsi a temetőből, hogy: — Vesd meg Tcukám az ágyat, most már le kell pihennem. Lefeküdt Laczi bácsi és egy pár perc múlva már haldoklóit. Még volt annyi ereje, hogy a kétségbeesett leüt megvigasztalja. — Ne sírj, kis leányom, semmim sem fáj 1 De mire orvos, pap érkezett, már nem tudott szólni Laczi bácsi. A szeme is csukva volt már, amikor magához vette a nagy útra erőt adó isteni eledelt. A boldog nyugalom megtestülésekép feküdt ott ágyán. — Soha ilyen szép halált. Boldog ember akinek ilyet ad az Isten, — mondta Mari néni. Ezt az egy dolgát Mari néni szerint is jól csinálta Laczi bácsi. A halált. És elköltözött egy a sok-sok kicsiny ember közül. Milyen jelentéktelen dolog a nagyvilág folyásában ! Hanem nekem igen sokszor eszembe jut a megboldogult Éaczi bácsi. Olyankor van ez, amikor nem látok elég derül, nem érzek elég melegséget, elég szivet ebben a mi földi emberi életünkben. Mintha Laczi bácsival is eltávozott volna valami ebből a derűből, melegségből, — ennek a világnak a szivéből. Pedig Laczi bácsi, csak egy egészen kicsiny ember volt. Semmi más krónika nem szól persze az ő életéről. Csak a 'Mari nénik, a sokat zúgolódó panaszkodó Mari nénik emlékeznek néha igy róla: — Szegény, jó, bolond Ecsedi Laczi! előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pörkölést vehet. ia Mindamellett 25%-ot megtakarít- W hatnak mindazon vevők, kik por- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölődik a házi pörkölésnél. Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. *
