Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-14 / 24. szám
Szatmár 1911. junius 14. 3 „HETI SZEMLE“ Utazási különlegességek bőröndök casettákból. Halászati czikkek : valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok javítása és teljes hurozása, labdák, prések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekjátékok, kerti bútor, hinták, függő ágyak. Vívó felszerelések, stb. stb. Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-liáz). Telefon-sz. 296. de önmaguk ellen is illetlen vétséget követnének el, ha bevetődnének. Azért a mi művészünknek ezúttal nem is nyílhatik alkalma arra, hogy a rengeteg pulykaorrú piros cipőket és aranyos általkötővel testhez szorított bársony- dolmánykákat, kócsagtollas csaimákat, nyuszt- prémes mentéket, drágaköves díszkardokat és beágyazott zománcú arany tőröcskéket, nagytarajú ezüstsarkantyúkat elibénk varázsolja. De még csak annak a kornak oly nagyszerű kifejezőjét, a Corvina-kötetek valamelyikét sem mutathatja be nekünk, mert nincs helye ott, a hová bennünket vezetni szándékozik. És mégis megoldja föladatát, a színpad tarka-barka valószínűtlenségei, olcsó, rikító kellékei nélkül is. Kik hát ezek a törzsvendégek ? Budai polgárok, mesterek, diákok, katonák, mesterlegények és a müvésznépség alja. Egyikük sem visel olyan köntöst, hogy hevenyén lemásolva adalékul szolgálhatna a magyar viseletek történetéhez, de abban a sok kopott, szutykos, vásott, foltos, zsinóros, pitykés, ócska és új felemás összevisszaságban mégis benne van a Mátyás-korabeli viselet. Művészünk óvakodni fog a tökéletes típust egy alakban elibénk állítani, de fegyelmezett képzeletével minden megláthatót szemügyre véve: jobbat, igazabbat nyújt a viseletek legjobb történeténél ; annak a képét, hogy miként viselték az életben a mindennapi rend ruhát, a mi gúnya volt csupán, nem jelmez. Ha megszólaltatja alakjait : csúfondáros, csipkedő, dévajkodó megjegyzések röpködnek az asztalok fölött s megértetik velünk a megérteni valót. Az ingerkedőbb kedvű diáknépség incselkedik az egykori katonával, a ki valaha még a nagy Hunyadi alatt szolgált, hogy egész sasszárnyat tűz a süvege mellé, mintha nem is volna barett, meg tollatlan süveg a világon; az öregebbeket bosszantja, hogy az ifjak dolmányán szűk az ujj, s csak azért is a paszomány-gombra járó hasítékos ujj előnyeit és csinosságát vitatják, a milyent eddig viseltek, s fognak viselni holtig; a katonák meg- botránkoznak azon, hogy a képíró, betűvető legénykék palástban járnak, holott az csak nagyúrnak való és ki is sütik menten, ha nem éppen valami dib-dáb silányság az a palást, hogy ócskán vették a zsidótól, de még így sem illenék viselniük, ha csak szerényen kurtábbra szabottan nem. És nagy az általános álmélko- dás a sarus, cipős, kurtacsizmás sokadalomban, mikor a helyrébb fajtából betoppan egy legényke türött szárú magas szekernyében, mert az a legújabb s egyre terjedő divat stb. stb. így bontakozik ki szemünk láttára a holt környezet és a testek patinája. Ezt természetesen nem kell mind megfestenie, leírnia, de elgondolnia annál szükségesebb. Most már csak a lelkeké van hátra, a még finomabb elemzést, még mélyebb elgondolást követelő. Hogyan társalognak ezek az emberek és miről ? Mindenről, a miről csak az örök átlag-ember társaloghat: az időről, önmagukról, feleségükről, gyermekeikről, mesterségükről, virtuskodásaikról. A valót mondják, vagy hazudoznak, teljességgel egyre megy. A maguk apró-cseprő dolgait beszélik. Azonkívül pedig olyan dolgokat, a melyek egyenesen az ő koruk sajátja. Ez az azonkívül a patina! A művész ezt is módjával adja, nehogy típust teremtsen egyéniségek helyett és alakjai a jónapkívánás- tól még nem csöppennek bele egyenesen a „korfestő“ nyilatkozatok áradatába. A csoportokban koccintgatók kettesével-hármasával iddo- gálók, vagy magukban gunnyasztók, a duhaj és nagyképű, szájaskodó és zsémbes kocsmai alakok itt-ott felhangzó, majd általános vitáiban magától, természetes közvetlenséggel térül-fordul a társalgás erről arra, s ha netalán rátérnének a királyra: éppen oly kevéssé fognak az ellentétes, túlzott és együgyű nyilatkozatok azzal a jellemrajzzal összevágni, a melyet kézikönyveinkben találhatunk Mátyás királyról, mint a hogy öltözetük sem vág egybe a Mátyás korabeli viselet ismert típusaival. De ugyanúgy ki- érezzük óvatosan, vagy hetvenkedve tett nyilatkozataikból, túlzott dicsőítéseikből, alacsonyságra valló vádjaikból, szóval véleményüknek eszük- járása szerint való különféleségéből Mátyást, mint a köntösük tarkabarka összevisszaságából a viseletét. Beszélhetnek ilyenformán bármiről és bármily ostobán, ha igaz művészettel, vagyis patinás egyéniségekként elevenednek meg előttünk : kiérezzük együgyű szavaikból, a mi a szavaik mögött van: a kort. így megjelenítve, ők a felhő és a napsugár; ha beszélőgépekké tennénk őket, melyek megállapított történelmi anyagot recitálnak : csak azt jeleznék, hogy ekkor meg ekkor ennyi meg ennyi volt a csapadék. Hivatalos jelentésnek ennyi is elég, de felhő és napsugár több annak, a ki látni akar. A tudós megállapítja, hooy ekkor meg ekkor X milliméteres volt a csapadék, a művész pedig azt mondja: ekkor meg ekkor ilyen meg ilyen párákkal volt tele a levegő és azt szívta be mindenki, az harmatozott be mindent. Űrnapján. Hintsétek, szórjátok be a kis utczákat Dús illatot hozó, fehértó virággal; A szürke házakat, hol gondok tanyáztak, Vidítsa örömre a szent eszme, vágy, dal . . . Dicsérő szavunkat dalos kis pacsirta, Az Isten madara, vegye szárnyaira. Rezgő tömjénfüst közt szálljon égbe imánk, Jusson el szivünkből az Ur zsámolyához. Dallal köszöntsük ma az égi nagy királyt, Ki még a bűnösnek is vigasztalást hoz. A mennyi a virág, a mennyi a rózsa, Kössétek azt mind, mind fehér koszoi uha A kinek a szivét a bűn rongygyá tépte: Kövesse csak ezt az ünneplő tömeget... A földi bu terhét enyhíti a béke, Kitárják ma néki kapuit az egek ... S zughat már körötte tengernyi gúny, szitok, Az Ur nagy hatalma szent, örök ... győzni fog. . .. Minden kicsi ablak legyen ma virágos, Az utcza rózsával telis-tele szórva ; Térjen össze kunyhók és arany sugáros, Selyemben tündöklő paloták lakója, Ünneplő mezébe öltözzön föl szivünk, Hogy tanúság legyen : nem csüggedünk, hiszünk ! Űrnap. Űrnapját városunk hagyományos fénnyel és ünnepélyességgel fogja megünnepelni. A 8 órakor kezdődő sz. ünnepélyes nagy misét főpásztorunk fogja pontifikálni és ő fogja a körmenetet az ünnepi sátrakba vezetni. A körmenet befejeztével Hehélein Károly praelatus kanonok mond sz. beszédet. Űrnap nyolczada alatt a székesegyházban minden nap 9 órakor ünnepélyes nagymise és körmenet, d. u. 3 órakor vecsernye, 5 órakor pedig litánia lesz. A zárdatemplomban vasárnap lesz az ünnepi körmenet megtartva, melyet Pemp Antal praelatus kanonok, superior fog vezetni. Plébánosi kinevezések. Püspökünk a m. kir. földművelésügyi miniszter bemutatása alapján Tahy Ábrahám dobóruszkai plébánost ungvári plébánosnak kinevezte. Tahy Abrahám 1860. aug. 15-én született az ungmegyei Homokon. Pappá szenteltetett 1883. okt. 18-án. Segédlelkész volt Uugváron, Vinnán, Nagy- bereznán és ismét Ungváron, 1892-ben plébános lett Nagyzalaeskán, 1902-ben Dobórusz- kán, 1804-ben sz.-széki tanácsos. — Felsővisói plébánosnak Komka Vilmos eddigi aknaszlatinai plébános neveztetett ki. Ezen változásokkal egyidejűleg Szvoboda Ferenez segédlelkész az ungvári plébánia ideiglenes vezetésétől felmentetett. — Láng Pál felsővisói s.-lelkész pedig a javadalom szabályszerű betöltéséig az aknaszlatinai plébánia ideiglenes vezetésével megbizatott. Segédlelkészek változása. K irchmájer Ferenez erdődi s.-lelkész Nagybányára, Ember Péter Kálmándról Erdődre helyeztetett át. Évzáró ünnep a zárdában. A zárdái polgári leányiskola záróünnepsége f. hó 21-én d. u. 3 órakor lesz a zárda nagytermében a következő műsorral: 1. A magyarok Nagyasszonyához. Kardal. 2. Páli szent Vincze. Szavalat. 3. Zenepróba. Tréfás jelenet. 4. Der Apfelstrudel Humoristische Scene. 5. Les füles joyeuses avec des parapluies. 6. A vízesésnél. Zongoraszám. 7. Villásyné villájában. Bohózat. 8. Tréfás tánczdal. Karének. 9. Záróbeszéd. A szatmári m. kir. adóhivatali kerületre alakított adókivető bizottság e hó 10-én kezdte meg működését. Tárgyalási helyiség Szatmár-Németiben István tér 5. (Sepsy-féle ház.) A bizottság tagjai: Domahidy István elnök, Szeőke Sándor, Szombathy Ödön, Buttkay Samu, Madarassy Zoltán biz. tagok. Kincstári előadó Schnébli Károly m. kir. pénzügyi titkár. Föl Jézus Szive búcsújára! Mintha az Isten büntetése nehezednék Szatmár vármegyére. Tavaly ősszel a vetésekben óriási kárt okoztak az egerek, úgy hogy az elkésett tavaszkor másodszor kellett vetni. Alig rügyezett a szőllő, jött egy-két hideg éjszaka és részben tönkretette a szőllőmiives reményeit. A szárazság mely heteken át tartott, kislelkiiséggel töltötte el a gazdák szivét. Szomorú a jövő képe! — Hogy állunk a lelkiekben ? Mintha Isten büntetése nehezednék az emberek szivére. Az emberek az Istentől mindjobban elpártolnak, a családban az imádság helyett a káromkodás folyik, a békesség helyébe a perpatvar, örökös czivó- dás lépett, az imakönyv helyét a rósz hitetlen újság foglalja el, az Isten félelme sok helyen kiveszett a gyermekekből, ifjakból, felnőttekből. Szomorú a jelen képe! Van-e segítség ! Van-e menekülés! Midőn az emberiség az erkölcstelenség posványába sülyedt, Isten a zsidó népre a vizözönt küldte, egyedül Noé menekült meg a bárkán családjával. Meg akarsz menekülni, jó magyar népem, az Isten büntetésétől, mely má^-már reád nehezedik ? Föl Jézus Szivéhez! Ez a mentő lelki bárka A veszélyes ár felett, Mely a bűnöst várva várja Itt talál majd menhelyet. Azért föl Szatrnárra Jézus Szive búcsújára ! A Kálvárián a hivek Jézus szentséges Szive ünnepére kilencz napi ájtatossággal készülnek. Az ájtatosság péntek este fél 7 órakor veszi kezdetét. Az utolsó három napnak ájtatossági sorrendje pedig a következő: IT* __ >• legjobbat és TV 1 fi r 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. fi fü B legolcsóbban Kpill/'A SíjílflAP „MOKKA“ keverék ezégem különlegessége. ™ beszerezhetünk vilii.v/ KJltlllvll/1 i klgr. 4*40 korona. Villany erővel pörkölve. HÍREK
