Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-24 / 21. szám
4 tott. Ez a vallásos őseihez méltó, egyenes hitvallás fordította feléje a kerület legnagyobb zömében katholikus választóinak bizalmát. A fiatal gróf most az egész ország színe előtt is bevallotta, hogy amit szóval hangoztatott, azt tettel is végrehajtja. A régi szabású emberek most azt hinnék, hogy a grófot lelkesen üdvözölték választói hithii cselekedetéért. Dehogy f Ellenkezően az történt, hogy két nagy károlyi lap tajtékzik a kegyetlen méltatlankodástól : hogy’ merészelt ilyent tenni a1 gróf! Tiltakozó gyűlés összehivása után kiabál, amely gyűlésen annak kell történni: hogy rójják meg a grófot vakmerő cselekedetéért ! — És ezt Nagykárolyban, az egyházmegye legkatholikussbb városában, a vármegye legkatholikusabb kerületében meri kö vetülni az elbizakodott zsidó-szellem. Ha nem botránkozik meg azon, hogy például Kelemen Samu zsidóul gondolkozik és cselekszik, miért ne volna szabad Károlyi József grófnak keresztény módon érezni? Hisz’ Kelemen Samutól csak zsidó tettet lehet várni, ez nagyon természetes — és egy Károlyi gróftól ? Nagyon várjuk a kerületben azt a gyűlést! Persze, nem a tiltakozót, hanem az — ünneplőt! Rágalom a szatmári antimodernista esküről. Vannak Magyarországon kérdések, a melyekhez politikusnak hozzányúlni az ön- gyilkossággal határos. Polónyi még nem is nyúlt hozzá, csak akart, a sajtó és a börze megrendszabályozásához, és meg kellett buknia, mert mind a kettő teljesen elzsidósodott. Zichy János — az ő politikai múltját, néppárti vezérségét tekintve — igazán bátortalanul és gyenge kézzel kezeli a katholikusok ügyeit, amitől csak vérszemet kapnak politikai ellenfelei, akik, miután népszerűségével, összeköttetéseivel, tekintélyével, jellemével és tudásával megszerezte nekik a többséget, most már fejét szeretnék venni. Mit tudnának egyebet előhozni Barkóczynál, a kongre- gáczióknál, és más valótlan és ezerszer elcsépelt rosszakaratú vádaknál. így Várady Zsig- mond azzal a nevetséges és képtelen váddal lepte meg a világot, hogy Szatmáron a kon- gregánistákkal antimodernista esküt tétettek. Az ahhoz értő az első pillanatra látja a hazug rágalom czélját és képtelenségét, hiszen antimodernista esküt csak a felszentelt papokkal tétetnek le. A szatmári kongregáczió nem is mulasztotta el a mindenünnen érkező express levelekre adott nyilvános válaszában Váradynak czélzatos ferdítéseit a kellő értékükre leszállítani. Mert a kongregáczió tagjai egyszerűen fogadalmat tettek arra, hogy az egyháztól kárhoztatott titkos társulatnak tagjai nem lesznek, és nem párbajoznak. Tud- tunkkal Várady sem párbajozik elvből. Különben is az antimodernista eskü a romboló, hitet, erkölcsöt tönkretevő destructiv irányzat ellen szól; ezt az irányt elitélni és ellene küzdeni minden komoly és az emberiség értékeit féltő gondolkozónak kötelessége. — Csak sok ilyen támadás és Várady ur győzni fog. Dr. Beer, Brünn városának tiszti főorvosa, megállapította: Nagyon előrehaladott korú egyéneknél, a kiknek szabálytalan székeléssel kell megküzdeniök, a természetes Ferencz «JózseF-keseriiviznek már 8 napon át tartó használata (naponkint 3 evőkanállal) a kivánt, maradandó könnyehbülést előidézi. — Kapható gyógytárakhan és fii- szerkereskedésekben. A Szétküldési- Igazgatóság Budapesten. „HETI SZEMLE“ IPPPi = NAPI TÉMÁK, = PH ÖRÖK PROBLÉMÁK ül írja : HARSÁNYI KÁLMÁN. A TÖRTÉNELMI MŰVÉSZETRŐL. H. _ a TÖRTÉNELMI LEVEGŐ. — A történelmi levegő közvetlenebb és mégis egyetemesebb fogalom a korszellemnél. Minden korban egyaránt lerakja a maga más és más patináját az elmékre, szavakra, tettekre, alkotásokra; mindenre, a mi emberi tulajdon, vagy azok folyománya. Ez a patina: oxidáció. Az örök emberinek oxidációja a mindig más és más történelmi levegővel. Minden örök emberi vonásnak más és más patinája lesz, a mint más és más korszak levegője csapja meg. Rendkívül bonyolult dolog ez a folyamat, éppen azért kísérlem meg előbb szándékosan a lehető legegyszerűbbé stilizált jellemzéssel megvilágítani az útját. Lássunk valamely örök emberi vonást. Mondjuk a hiúságot, mely kétségtelenül öröktől fogva való. Ez is, mint minden örök emberi, a különböző korszakok más és más levegőjében más és más patinává oxidálódik, mivel minden kor ízlésbeli felfogása más. Mivé tették a különböző korszakok a hiú átlag-embert? A romantika különcködővé ; a renaissance műbaráttá; a scholasz- tika tudákossá; a forradalom politikussá ; a vakbuzgóság kora flagellánssá; a rokokó kecses, finom, de csupán erotikus rúgókra járó babává; a szalonok kora szellemeskedővé; a lovagkor rettenthetetlenné stb. stb. Mindez természetesen igen általános kijelentés. Hogy a történelmi megjelenítés szempontjából mennyit ér, alább kísértjük meg eldönteni. Szükségesnek látszik azonban, hogy megmaradva egyelőre ez általánosságok mellett, ha nem is vehetünk rendre-sorra minden örök emberi vonást, még vagy kettőt képzeljünk el a fönt említett korszakokban. Mondjuk: a mulatni vágyást, meg a szerelmet. A romantika a lágy álomlátásokban és a szertelennek hajszolásában lelte mulatságát; a renaissance a pompában, a fényűzésben; a scho- lasztika a vitatkozásban, hajszálhasogatásban ; a forradalom a rombolásban, építésben és ujra- rombolásban; a vakbuzgóság kora az eretnekhajszában és az aszkézisben; a rokokó a cere- móniás illemben és a művészi malackodásban; a szalonok kora a társalgásban, emberszólásban ; a lovagkor a kalandozásban stb, stb. A szerelem ? A romantika elérhetetlenné tette ; a renaissance szenvedéllyé; a scholasztika megbélyegezte ; a forradalom szabaddá tette; a vakbuzgóság lemondott róla; a rokokó játszott vele; a szalonok kora pletyka-anyagnak tekintette; a lovagkor fölmagasztosította. Ha rendre fölsorolnám az összes, történelmileg elkülöníthető korszakokat és sorra vizsgálnám, hogyan hatnak az örök emberi tulajdonságok mindenikére: — e roppant táblázatból szinte matematice állapíthatnám meg az összes történelmi típusokat. E típusoknak természetesen, igazi művész szemében csupán útmutató értékük van, a mennyiben a történelmi megjelenítés módját — nagy vonásokban — megsejtetik vele. Már e három fölsorolt példa eseteinek kombinálása is földeríti egyes típusok körvonalait. Hogy a szalonok kora a társalgásban, emberszólásban lelte kedvét, hogy a szerelmet pletyka-anyagnak tekintette és hogy a hiú embert szellemeskedővé tette: — megadja annak az embernek a típusát, a ki hiúságból, csakhogy mennél szellemesebbnek lássék, egyéb tárgy híj- ján még a maga szerelmének tárgyát is- odaveti koncul a falánk pletykának. És nem következtethető-e abból, ha a renaissance szenvedélylyé tette a szerelmet és műbaráttá a hiú embert, a kinek pompa és fényűzés volt a legfőbb mulatsága : hogy azt a renaissance-típust csak szép Szatmár, 1911. május 24. arc, gyönyörű termet, szóval csupán a műértő szemet gyönyörködtető női szépség ejthette meg, a kit azután kincset érő öltözetekben, pazarul fölékesítve, minden lehető alkalommal készségesen mutogatott a többi müértőnek. * A helyesen elgondolt vagy megteremtett történelmi levegőben bármily esemény vagy kigondolt történet feloldható, mihelyt emberileg igaz. Azért bárminő meséje legyen is a művészi, tehát eo ipso költői becsű alkotásnak, ha em- rileg igaz és alkotója föloldotta a kiválasztott és jóLűttgáiett történelmi levegőben: egy darab elmúlt életet jelenített meg. 111. — A TÍPUSOK A TÖRTÉNELEM PERSPEKTÍVÁJÁBAN ÉS AZ EGYÉNISÉG. - A típusok úgy helyezkednek el a történelem perspektívájában, mint a ködbevesző országút jegenyéi. Az országúton haladó középszerűség is megközelítheti azt a kiszemelt fát, mely kiinduló pontjáról szemlélve csak ködfátyolon keresztül tetszett a szemébe, de nem lát mögé és nem látja azt, a mit az országútról régen letért, s erdőn-mezőn csatangoló művész lát csapon- gásaiban. Az a jegenye-fasor mesterséges valami. Hogyan érdekelhetné a művészt 1 A közép- szerűség annál jobban gyönyörködik benne. Eszébe sem jut, hogy nem jó növény-fiziológus, a ki ápolt földbe dugott, emberkéz-íiltette, gondozta, nyesegette nyílegyenes fasorban keresi- kutatja a fák életjelenségeit. A művész nekivág a rengetegnek, mert tudja, hogy az ő feladata csak az országúton túl kezdődhetik Túlnan túl onnan, a hol a középszerűség élvezve, gyönyörködve, okoskodva és kicsinyes ismereteit jó- akaratú buzgalommal, de fonák módon gyarapítva egész életén keresztül föl és alá sétál. A művésznek, a történelmi megjelenítés föladatát a maga egész gyönyörűen komoly nagyságában fölfogó művésznek ösztönszerüen éreznie kell, hogy a típus fogalma, bármiként is értelmezve, mindenkor középszerűséget jelent. Az a művész, a ki típust teremtett, középszerű művész volt, s még az elképzelhető legjobb esetben is, a mennyiben újat alkotott volna, csak kaptafát csinált. A nagy, az igazi művész előtt csupán egyetlen cél lebeghet az ember-ábrázolásban: egyéniséget teremteni. Mokány Berci típus, művész értéke nincsen. Falstaff egyéniség, művészi becse megmérhetetlen. Don Quijote még itt is tragikomikus hős; közepes olvasói s közepes magyarázói típussá silányították a köztudatban, pedig tökéletes művészi példája a patinás, történelmileg igaz, bár sohasem élt egyéniségnek. Az egyéniség a típus mögött van. És minden típus mögött millió meg millió változatban. A történelmi típusok mögött nyüzsgő egyéniségek változatai is rnegszámlálhatatlanok. És valamennyinek más-más patinát rak' lelkére egyéni küzdelme a történelmi levegő oxidáló hatalmával szemben. * Az életnek örök, megdönthetetlen tgazságá, hogy az egyéniség szót betűszerinti érteimében veszi és két egyforma embert sohasem teremt. Mert még ha lerombolná is a szabálytalanságnak e szabályát, csak egy pillanatra rombolhatná le, állandóvá nem tehetné két egyéniség tökéletes egyformaságát. Mert az egyéniség, — bármily erős és hatalmas is legyen egyébiránt, — sohasem merev geométriai forma, hanem csupán időleges formát öltött valami, a mit a körülmények folytonos változása szüntelenül formál és alakít. A. kin a körülmények mitsem alakíthatnak többé, halott. Szabályosság csak a típusban van. Mert a típus nem ember, hanem jegec, mely tetszésünk vagy természete szerint oktaéderben, vagy dodekaéderben kristályosodik ki. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai Ipar pártolása. KEPESSÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedelekct, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. 17 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.
