Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-17 / 20. szám
Szatmár 1911. május 17. „HETI SZEMLE 3 Utazási különlegességek bőröndök casettákból. Halászati ezikkek : valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok javítása és teljes hurozása, labdák, prések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekjátékok, kerti bútor, hinták, függő ágyak. Vivő felszerelések, stb. stb. Ragályinál, Szatmár, Deák-tél* 8, (Gillyén-ház). Telefon-sz. 296. Könnyelmű városi gazdálkodás. 70.000 kor. kidobott pénz. 3 NAPI TÉMÁK, = ÖRÖK PROBLÉMÁK Ily czimü czikkiinkkel foglalkozik a Szamos. „Nem akarja ezikkünket jelentőssé tenni azáltal (minő elbizakodottság!), hogy nála is viszhangra talál az“, és mégis csodálatos logikával több hasábos vezérezikk- ben (!) ir róla. Mi czikkünkben nem is említettük „a kis kazár újságot“, mint a „Szamos“ magát nevezi, ha azonban még ezt az alkalmat is felhasználja arra, hogy a kazárok kegyeit keresse és velük szeretkezzék, mi nem akarjuk megzavarni idylli boldogságukat. Legyenek egymásé. Válaszképen csak ennyit. Egyedül a „Szamos“ hiszi magáról, hogy nem egyéni érdekből hordozza körül a Litteczky-telek megvétele mellett a véres kardot. Hogy ezzel bennünket mégis meggyanúsít, a leghatározottabban visszautasítjuk. Se személyi kultusz, se anyagi érdek nem látja toliunkat alacsony szolgálatában. Ez ügyben pedig hogy tisztán a város érdeke vezetett, minden kicsit is gondolkozó látja. Mert a Halmi-ház udvarából éppen olyan könnyű hozzájutni a különböző közintézményekhez (posta, törvényszék, templomok), mint a Pannónia szálló udvarából. AFógel-féle ajánlatnak előnye az, hogy ehhez, a Szamos szerint annyira szükséges közlekedési úthoz teljesen ingyen jut a város. Ez pedig nagyon is megszívlelendő akkor, mikor nyomorúságos, szűk tűzveszélyes kórházunk helyébe óriási áldozattal újat kellene építeni, mikor a Fehórház helyén épülő bérpalotára egy millió, a Klein Vilmos féle földek megvásárlására a másik millió, a csatornázás és vízvezeték létesítésére újabb három millió kölcsönt vesz fel a város, mikor a Verbőczy-utcza meghosszabbítása, és a zárdakert átvágása 100.000 korona, a Kisfaludy-uteza tervbe vett meghosszabbítása közel fél millió költségbe fog kerülni (miért engedték meg ezelőtt három hónappal ezen rendezés irányában a Wéber- féle uj ház felépitését ?) A Litteczky-ház megvétele meg szintén uj építkezésre kényszerítené a várost, holott a Halmi-ház helyén a bazárt a tulajdonos építtetné. Azt mondja a Szamos, hogy mindössze 150 koronába kerül a Litteczky-féle telek négyszögöle. De mikor a másik közlekedési úthoz ugyanott ingyen jut a város! A Princz testvérek az Attila-utczán, a vasút közvetlen szomszédságában megvásárolt telkükért pre- tium affectionist fizettek. Ezzel szemben az István-téren, a polgári iskola telkéért ugy-e csak 65 koronát fizetett négyszögölenkint a város ? A zárdakert átvágásáért pedig sokalják a 100—110 koronát, holott négyszögöle a Zárdának 300—400 koronát is megér. Hogy a városnak és közönségének micsoda érdekében áll a Litteczky-féle telek megvétele, azt józan észszel megérteni nem lehet. Talán a „lólábot“ mégse minálunk, hanem a saját körében keresse a Szzmos. Ügyvédi irodámat--- és lakásomat ~~iz Rákóezi-utcza 34. szám alá, saját házamba helyeztem át. Dr. Südy Tibor, ügyvéd. írja: HARSÁNYI KÁLMÁN. A TÖRTÉNELMI MŰVÉSZETRŐL. ,1. A TÖRTÉNELMI ÉRZÉK — MŰVÉSZI ÉRZÉK. — A történelmi ismeretek bármekkora halmaza sem jelent még föltétlenül történelmi érzéket. Ugyanúgy, mint a hogy a zenetudomány minden részletének megértése, még az akusztika törvényeinek tökéletes ismeretével sem jelent föltétlenül muzikalitást. A történelmi érzék, akár csak a vele olyannyira ellentétesnek látszó muzikalitás, nem olyasvalami, a mit pusztán az értelem erejével meg lehetne szerezni. Mind- kettejükhöz egyaránt művészi hajlandóság kell. A történelmi érzéket tekintve, ez a művészi hajlandóság nem egyéb, mint valamely töredékvalóságnak teljes kiegészítésére képes, vagy a valóság valamely részletekkel túltömött képéből a lényeges, a jellemző vonások fölismerésére törekvő fegyelmezett képzelet. Passzíve csupán arra jó, hogy a kutató értelem munkáját megkönnyítse, útjára világosságot vessen, aktíve pedig arra, hogy a történelmet, vagy a történelemnek egy-egy részletét ecsettel, vésővel, tollal, vagy a színpadon megjelenítse. * A történelmi megjelenítés dolgában — mely már fogalmát tekintve is nyilvánvaló művészi képesség, — a művészet fölibe kerül a tudománynak. Szoros kapcsolatban van ugyan vele, de dominálja. A nagy történetírónak is művésznek kell lennie. Thukydidesben a tudós eltörpül a művész mellett, Macaulayben, Taine- ben csak a laikust ragadja meg. * Az értelem egymagában, művészi érzék nélkül, pusztán a tudomány eszközeivel sohasem volna képes a romokban heverő Forum Romanumot szétszórt köveinek és a bármily sokaságban összeböngészett adatoknak segedelmével rekonstruálni, mig a művészet játszva megbirkózik e föladattal és megalkotja a rajta nyüzsgő élettel egyetemben. Tollal, ecsettel, vagy bármivel, nem változtat a dolgon. Megalkotja. A tiszta tudomány csak megszerkeszthetné. Azt is csupán abban az esetben, ha minden köve és minden adata megvolna hozzá. Mert a tudomány szkeptikus; csupán a kézzelfoghatóan bizonyost meri pótolni a magáéból és megszűnik tudomány lenni, mihelyt csak valószínűt pótol. Ez már a művészet dolga. A lehetséges annál inkább. A Forum Romanumon nyüzsgő élet megelevenítése ebben vagy abban a korban: csupán a művészet föladata lehet. A művészeté, a melyet nem tesz tehetetlenné a szőrszálhasogató okoskodás és a mely nehány adatból is meg meri alkotni az ismeretlen egészet. Zsenialitás dolga, hogy jól-e vagy nem. A nagy elmék, ha megjelenítő erejűket hatalmas, fegyelmezett képzelet vezeti: munkájuk közben villámszerűén gyors, s csupán rátermettségükkel megoldható számításokat végeznek. A sinus meg a cosinus elég nekik arra, hogy szögestül-oldalastul tüstént fölismerjék valamely háromszög minden tulajdonságát, a melyet másvalakinek előbb le kellett volna rajzolnia. És roppant területeket mérnek föl így ezek a hatalmas háromszögelők, a lángész ösztönének rögtönös számításaival. Fölismerik azt, a mit a történelem ledöntött; újra megépítik, a mit elsöpört és megírják, a mit föl sem jegyzett. A matematikusnak elég három adat, hogy ötve- net határozzon meg belőle. Nekik is elég, azzal a külömbséggel, hogy az ő logarithmus-könyvűk nem közkézen forgó tudományos segédeszköz, hanem a ritka lángelme föl-fölvillanó világa, mely a romokból és foszlányokból, csorba pengékből és megtöppedt múmiákból az életet, a mozgó valót számítja ki. Ha ez a három adat Castor és Pollux templomának még megmaradt három oszlopa: fölépítik belőle az egészet, s oltára elé állítják a papját, köré az áj- tatosokat, a bámészkodókat és a hitetlen csúfolódókat. Ha két adat Green korából és a strat- fordi háznak egy fametszetű képe: megszólaltatják a gyermek Shakespearet. Ha előttük van egy közepes, meg egy remekmívű Corvina-kötet, meg a firenzei Naldus Naldius verses könyvkatalógusa : megértik, maguk előtt látják és képesek megeleveníteni Ragusai Felix budavári miniature-képíró és betüvető iskoláját, húszharminc kezdő, haladó, vetélkedő, szolgamódra másoló és a maga lábán járó tanítványával egyetemben, a mint fitymáló csúfondároskodás- sal nevetgélnek egy-egy esetlen és az ő szemükben sivár, müvészietlen nyomtatványon, vagy a mint egymás ékesen vetett betűit és cikornyáit bírálgatják és rajonganak Marco Attavanteért, a kinél nagyobb művészt még csak elgondolni sem tudnak. * A történelem megjelenítése művészet és éppen abban kerekedik magasan a tudomány fölibe, hogy a történelmi levegőnek az örök emberivel való kellő elegyítése megadja neki a módot arra, hogy egy-egy darab elmúlt életet újra megelevenítsen. A tudomány nagyjából kifürkészett, vagy elszórt adatokból úgy a hogy összetákolható hírességekre van utalva és a népről, a tömegről, a szürke senkik millióiról csak széles vonásokban vázolhat valamelyes képet. * A történelmi hírességek legjobban megírt arcképéből sem bontakozik ki az igazi ember- Mihelyt fölismerték, hogy drágakő — s csupán így válhatott történelmi hírességgé! — menten csiszolni kezdték addig csiszolhatták, míg ki nem forgatták a maga alakjából, s hasonlatossá nem tették a már múzeumban őrzött régebbi drágakövekhez. Az útszéli kőből pedig nem került múzeumba semmi. A szürke senkikről semmit sem jegyzett föl a história. Semmit, vagy csak alig-alig valamit, nagy általánosságban, az anonimuszok nagy tömegéről odavetett megjegyzéseiben. Pedig mily érdekes lehetett az élete egynek-egynek ama elkallódott milliók közül, a kik komolyan lépkedve, vagy vidáman ugrálva, vánszorogva, vagy ficánkolva, hason csúszva, vagy másokon tapodva, vagy talán hóbortos egyvelegben mindezt végigcsinálva jutottak el az élet utolsó lépcsőfokáig, a honnan azután észrevétlenül léptek be a nagy sötét semmiségbe. Olyan észrevétlenül, mint a minő észrevétlenül odáig jutottak, vagyis sok száz ember szemeláttára, de senkinek sem keltve fel a figyelmét annyira, hogy észrevétesse az utókorral is. Millió meg millió érdekes életnek kallódott el így minden nyoma a közönyös, bölcsen hallgató, vagy szóra renyhe kortársak hasonlóképp észrevétlen elvesztével. Az apró ember csak akkor buzdult krónikássá, mikor a hozzá hasonlóknak már egész tömege kísérte figyelemmel a parádés kiválasztottat. A sokszor igen olcsó, de mindenkor káprázatos hatások érlelték meg benne a hitet, hogy ez a mindenektől észrevett nagy ember, mint kiváló érdekesség, a megörökítésre legméltóbb kortárs. És a kis krónikás fakó sorai közül kisugárzik az ő nagy gyönyörűsége, hogy éppen neki jutott a mindeneket bámulatba ejtő — tehát rikító és otromba — tettek följegyzése. ' BT legjobbat és T\ 1 fi * 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. Bilik Iliit HÉ/’ (H ^ jj" legolcsóbban HŰTlj/A TI fi (IP „MOKKA“ keverék czégem különlegessége. W beszerezhetünk Uvllllv UlillUvl i klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.
