Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-18 / 3. szám

XX. évfolyam

Szatmáp, 1911. januárius 18

3. szám

HETI SZEMLE

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — 6 K — f. I Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — , Egyes szám ára 10 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár.

Felelős szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

Laptulajdonos:

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajtó ozimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A l»p megjelenik minden szerdán.

Katholikus palotát Szatmárra,

Ungvárra!

Szatmár, 1911. jan. 17.

II.

(+) Életkérdése ma a katholi- cismusnak, hogy szervezetten, erejét tudva és összegyűjtve álljon csatarendbe a mind óriásibb arányokban föllépő ellenség dübörögve fölvonuló hadsoraival szemben.

Ne feledjük, hogy szinte minden vonalon irányitó hatalom már. Nemcsak a pénzvilág zsidóságát, de középosztályunkat, az iparosságot, a munkássor rendéit, a falu lakóit elvonta már tőlünk. Fanatikus apostolai vannak mindenütt. A mi sorainkban pedig alig van egy- egy tetőtől-talpig megbizható világi katholikus. Az ellenség sajtója félelmetes hatalommá nőtt. A kultúra egyéb eszközeit is kezében tartja. A színpadról az ellenség beszél és nevel. Megszámlálhatatlan egyesületeibe gyűjti az ifjúságtól kezdve minden rétegét társadalmunknak. A szabadiskolák az ő szócsövei. A tudomány fegyvereit lelkiismeretlenül ellenünk használja. És hatalma szembeszökő. Az ellenség jelszavai zsongnak faluban, városban. És e jelszavak mögé imponáló tömegeket tud állítani.

Mi tehetetlenek vagyunk. A keresztény szellemet, a mi morálisunkat hol tudjuk érvényesiteni ?

Csak itt, az egyházmegye székhelyén, a hol erőink java van, miben, hol tudjuk keresztülvinni, érvényesiteni, diadalra juttatni a keresztényi gondolkozást ? Ezer szál 1 al, anyagi érdekkel a városhoz, a vidékhez kötve itt élünk egy jó század óta. Ügyészei, orvo./ii, tisztviselői vannak a helyi katholicisinusnak, kereskedőket, iparosokat gazdagítunk szükségleteink beszerzésével. Hol van ennek nyoma ?

Uj lapok, uj nyomdák keletkeztek. Fel is lendültek. S a húsz éves „Heti Szemle“ ma is heti lap. A Pázmány-sajtó a régi keretekben

mozog. Az anyagi érdekeikkel hozzánk fűzött iparos és kereskedő világ még annyit sem tart kötelességének, hogy a nn lapunkat pártolja, a mi Pázmány-sajtónknál dolgoztasson.

És a keresztény szellem ? Hallunk-e a világi intelligentia ilynemű szerepléséről a városi közgyűléseken, társadalmi életünkben? Legutóbb egyik legtekintélyesebb egyházi férfiunkat buktatták ki a városi képviselőtestületből. Keresztény szellemet lehel-e Szatmár? Keresztény szellem zászlóvivője-e a város képviselője ?

Pedig ez a város föllendülését a katholikus intézményeknek köszönheti. Iparának, kereskedelmének mi vagyunk intézeteinkkel legnagyobb fogyasztói. Jótékonyságunk csak itt helyben ezrekre rúg éven- kint. Hatalmas épületeket emeltünk.

És tanítunk már évszázadok óta. Iskolákban, szószéken. A legjobb erők, a legkiválóbb szónokok dolgoztak és dolgoznak tűzzel, hittel, lélekkel' Congregatióink vannak. Katholikus egyesületeket szerveztünk.

Lépések.

— NIL. —

Jjépések . . . Jsassan, ütemesen kongva.

Ajtóm előtt megállnak tétovázva, jj kilincset valaki kalkan rázza.

Sn kallgatok, mereven, mozdulatlan.

Jjeserü gőggel vonaglik a lelkem :

Jda eddig nem jött, most már menjen, menjen1.

§ mig a lépések, ütemesen kongva,

Ajtóm előtt sekesen elkopognak,

Azon tűnődöm : visszajön-e kolnap ? . . .

áj kalvány arczomka kajnallik a vérem Ss koltra dermed szivem lüktetése:

Jda nem ő volt, —jaj, ka nem ő volt mégse?

A hit szárnyain.

Irta: KASZÁS ETELKA.

(Folytatás.)

Lassankint kitavaszodott. Zöldeltek a fák, bimbókat hozott a bazsarózsa és liliom. A melegebb napokon újra kimehettünk a kertbe s elfoglalhattuk helyünket a padkán, ott a kert elején szűz Mária szobra alatt. Riza és Jolán ismét emLegetni kezdték a

nyári vakácziót Itt lesz már nemsokára. Ri- zának feltűnt, hogy én hallgatok róla.

— Te miért nem örülsz annak, hogy hazamehetsz? kérdezte tőlem.

— Azért, mert a mi házunkban nincs se kereszt, se oltár, mégcsak egy szentkép sincsen válaszoltam.

Jolán csodálkozva tekintett reám.

— Hát a te mamád nem szereti szűz Máriát?

— Mi nem vagyunk katholikusok, feleltem félénken.

Ijedten csapták össze mindketten a kezüket.

Szent Isten! el fogsz kárhozni — szólt

Riza

Légy katholikus — mondta Jolán — az én mamám is református volt, de már nem az, most már szereti a jó Istent.

— Talán ha remete lennék, megbocsátana a jó Istenke, — szóltam bizonytalan hangon — jöjjetek el velem ti is, legyünk hárman remeték.

Most kezdtek el csak igazán csodálkozni. Nem tudtam elgondolni, mi bámulni való van azon, hogy remete akarok lenni.

Én sohasem találtam különösnek, pedig hány délután gondolkoztam rajta, mikor kézimunkánk mellett ülve, meg volt tiltva a

beszélgetés. Lassankint azonban kezdett tetszeni az eszme.

— Csakugyan jó lenne — szólt Riza — gyökeret ennénk mi is?

— És barlangban laknánk? — folytatta a kérdést Jolán.

— Epen úgy — mondom — mint ebéd alatt olvastuk a szentek életéből. Tövis koszorút fonnánk és ostoroznánk magunkat mi is. Akkor szűz Mária is megjelennék biztosan előttünk.

Elhatároztuk hát, hogy remeték leszünk, csak Riza ingadozott még kissé, sajnálta, hogy a szép ruháit mind a hugocskája hordaná el.

— Ne sajnáld Riza — kértem — kapsz helyette a menyországban sokkal szebbet, csupa csillagból lesz összerakva.

Alig várhattuk ezután a regrácziókat, hogy folytathassuk tervezgetésiinket. Egyikünk sem állt el szándékától, Jolán csak egy Ízben fakadt sírva, mikor levelet kapott mamájától. Őt sajnálta. Milyen egyedül marad szegény, ha ő elmegy remetének.

Kifőztük a szökés módját is. Együtt vagyunk hárman hetesek, nemsokára ránk is kerül a sor. Majd mikor Klotild testvér az első este le küld bennünket teríteni a vacsorához, a kerten át kiosanunk az utczára.