Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-26 / 17. szám
Szatmár. 1911. április 26. HETI SZEMLE 9 Államsegély a nagykárolyi kon- viktusnak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a nagykárolyi Szent László konvik- tusnak, a törvényhozás jóváhagyásától feltételezetten, 65,000 korona államsegélyt engedélyezett. A kultuszminiszter a tandíjmentesség kiterjesztéséért. Gróf Zichy János m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter fontos rendeletet adott ki a tandíjmentesség ki- terjesztése dolgában. A miniszter az állami jellegű középiskolákba, felsőbb leányiskolákba és felsőbb kereskedelmi iskolákba járó tanulók tandijmentességi kérvényeinek elbírálásánál a tanférfiak és általában a tanítók gyermekei részére már eddig is biztositott kedvezményeket kiterjesztette a villás- és közoktatásügyi kormányzat alá tartozó összes állami közalapítványi kinevezett tisztviselők, altisztek és. szolgák, valamint az ilyen minőségben nyugdíjazottak gyermekeire is. Egyidejűleg elrendelte a miniszter, hogy amennyiben a tanulók a szabályszerű előmeneteli követelményeknek egyébként megfelelnének, az illető iskolákra megállapított tandijmentességi százalékon felül is tandíjmentességben részesitendők. Mikor a kövek beszélnek. (Színhely : egy nagy halom kő, természetesen nem a város végén, hanem a legforgaimasabb utczán. Kajánul és leskelödve, hogy megkapjon egy-egy szoknyát, vagy nadrágszárat, ágaskodik ki a kőrakásból egy csipkézett szélű asp/tatt-darab, rajta ruha- foszlányok, dicső harczok emlékei; azután gránitkő, a mely valamikor koczka volt, most minden oldala dárdának is használható, egypár czipőtalp megkese- rülte már harczvágyát; majd különböző keramit-da- rabok, maskafejükövek, kavics, tégla és cserei-darabok, mind okleveles tyúkszem-képző művészek, költői ren- lenségben.) Az asphalt: (lágyan, mint nyári napokon, mikor csizmák, czipők csak a beléragadt sarok nélkül tudnak tovább menekülni): Uraságod műkő? A koczka-. (mogorván) - Semmi fajtámnak nem volt köze ilyen csalókhoz. A kér amit: (hevesen): Sértés akar ez lenni ? A macskafejek, kavicsok : (sápitozva:) Jaj, csak semmi botrány! hiszen rokonok vagyunk. A koczka-. Rokonok? Az ilyen üstben főtt kotyvasztékkal ? Hisz nem is kövek ezek, mondtam már, hogy csalók. A tégla (indignálódva): Kérem, a gyártott kő nemesebb faj. A koczka: Mit akar az a vályog ? Tisztulj innen, ha jót akarsz. Az asphalt: Micsoda társaságba keveredtem. Jó, hogy nem sokáig maradok itt. Hisz’ ez egy szeméttelep ! De én újból ut leszek. A keramit (asphalt-ellenes lesz egyszerre).’ Hallja, ne szemtelenkedjék, nem is kő, csak kátrány, sűrített olaj, meg petróleum. Közönséges koesikenőcs ! Az asphalt: Kérem, én vagyok az igazi kő; önök csak utczafeltöltésre valók. Gödörtöltelék ! A keramit: Ne büzölögjön, hé, kis pet róleum, nyomorult földgáz! Az asphalt (hegyesen): Beszélhet, én vagyok az utezák Napóleonja. Az előkelő városok megvetik az ilyen faluravaló, parasztköveket. A koczka : Csöndesebben, te csaló. Az igazi utakon ón vagyok az ur, meg (engedékenyen) a keramit, az is kemény legény. De rajtad még egy gyerekkocsi sem mehet végig. Az asphalt (kivágja legnagyobb ütőkártyáját).- Hát a vasút felé miféle ut van ? Az összes közlekedés az én hátamon történik ebben a városban. A koczka: (megvetően): Egy hétig se bírod ki. Hisz Ott mindig rajtunk zörögnek a kocsik, az ut közepén gödrök vannak. A keramit: Hisz’ a vasút felé mindig asphaltoznak, télen-nyáron, éjjel-nappal, reggel-este. Az asphalt (lesújtva hallgat egy darabig. A z- tán élénken): Ez ráfogás! A városi tanács csak okosabb, mint holmi tégla, keramit, vagy koczka. Egyik sem kell a legforgalmasabb utczájára, csak én ! A kövek együtt: A városi tanács ? . . . (A többit elnyeli a kocsidübörgés.) Jutalomjátékok. (Egy színházi rajongó a szezon végén mono- logizál .j — Még egy hét, csak ezt ússzam keresztül. Soha se lát engem többet a színház. Kibírtam ezt az őrületes műsort, ezer trágárságot, de az utolsó hetek ! Nem volt elég elszenvednem azokat a lehetetlen darabokat — most jönnek a , jutalomjátékok. Hát ki akar jutalmazni? Én nem, ő sem, mi sem. Közönség nincs is már a színházban ; több ember van a színpadon, mint a nézőtéren, és most jutalmaznak. — nekem kell jutalmaznom. És még kiírják az újságok, hogy a — közönség jutalmaz. Hát én közönség vagyok ? Egymagám és közönség ? És miért kell nekem jutalmaznom ? Éngem kellene, hogy megjutalmazzon a szintársulat — és én jutalmazok. Itt van Bölönyi számlája : virsli, kolbász, hurka — ez az egyik julalom. Szép kis drága jutalom ! Fógel számlája: babér. Akár 50 évig lehet vele lencsét főzni. De hát miért jutalmazok én hurkával, babérral, czukorral, pénzzel, szivarszopókával, toronyórával ? . . . . Tudom már! Mert most vannak a — jutalomjátékok. És én vagyok a hálás közönség. Belső munkatársak: HARASZTHY BÉLA dr, KERTÉSZ PÁL, és MERKER MÁRTON dr. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3 zs. m ® ® ® ® ® ® fi fi fi i fi fi B B B B B B ® mm a NAGY REKLÁM VÁSÁR a KARDOS-féle DITiTCDTiBBil SZATMÁR, KAZINCZY-UTCA 9. Fegyházban kötött férfi, női és gyermek harisnyák még eddig nem létezett olcsó árban. OZagy nyaMendő occasio az előcsarnokban. Ezen reklám vásár csak folyó hó 13-ig tart, miért ajánlom a n. é. vevőközönségnek ezen ritka alkalmat kihasználni. KARDOS GYŐZŐ. Kiváló tisztelettel B' ® B ® ® ® ® ® ® fi ® ® ® «Sä» E o
