Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-26 / 17. szám

Szatmár. 1911. április 26. HETI SZEMLE (mm. dr.) A kritika fujhat hideget, mele­get egyaránt. De ami értéktelen, abba nem fúj­hatja bele szellemi kulturális közkincsünket. S ami értékes, azt nem fujhatja semmivé. Kétféle színdarabbal volt dolgunk mindig. Az egyik mondani akar valamit, psychológiával, logikával dolgozik, hatást gyakorol. A másik kiindul abból, hogy számos ember este hét és fiz közt szórakozni óhajt és ezért színházba megy. Az elsőnél helyén van a kritika, a má­siknál csak közrendészeti szempontok jönnek figyelembe. Nevezetesen: nem izléstelen-e a da­rab, vagy nem appellál-e a közönség alacso­nyabb ösztöneire? Ha igen, tiltakozni kell el­lene, ha nem, ám döntse el az a bizonyos kö­zönség, hogy mulat e rajta, avagy -nem ? Mi a meglevő színházi állapotokkal elége­detlenek voltunk. De megvigasztal bennünket az a tudat, hogy a meglevővel elégedetlennek lenni örök tragikuma az egyénnek, de áldás a társadalomra. S ha méltatlankodunk színházunk műso­rán, és irót, közönséget egyformán felelősségre vonunk a sokszor játszott darabok értéke, ní­vója, hangja, erkölcsi tartalma miatt, az lehet kényelmetlen azokra, akiket nemcsak illet, ha­nem személyesen is érint, de egészében véve megint csak hasznos, mert a fejlődést szolgálja. A színpadi produkcziót a legmagasabb kö­vetelések legszigorúbb szempontjai szerint nézni és bírálni lehet, sőt kötelesség. A színpad a tömeglélek kifejezésének az egyik formája, a színház a tömeglélek megnyi­latkozásának egyik legérdekesebb és legtöbb tanulsággal szolgáló területe. A színpadi siker szempontjából a kritika mai napság igazán nem számit, mert a közön­ség maga Ítél. Tehát: csak a közönség. A félelmes, az irgalmatlan, a befolyásol­hatatlan itéletti közönség. Pedig hányszor félre lehet vezetni a kö­zönséget. Fődolog volna a közönség Ízlését és morálját megváltoztatni, megjavítani, akkor a színi viszonyaink is mások volnának. Arra pedig feltétlenül ügyelni kell, hada­kozni a közönséggel, hogy ne fogadjon ujjon- gással olyan bohózatokat, a melyek egyenesen Ízléstelenek. A bohózat az ő logikátlanságával megne­vettet, erkölcsi, szocziális, vagy nem tudom, milyen okulás nélkül. Szóval ne legyen tenden­ciája. Az ízléstelenség, a szenny visszataszító a bohózatban is. A nevető ember jó, egészsé­ges, józan ember, de akiben szennyes gondo­latok vannak, az beteges és nem is józan. Beer és Guillemand „A millió“ ez. bohó­zata volt a múlt héten olyan, amelynek néhány jelenete a szennyesnek szándékos mutogatása. Egy olyan jelenet, ahol egy bohém-tanyán egy léha idegen nő hever a festő ágyában, ez épen nem mutogatni való. Szó van egy festőről, aki sorsjegyen egy milliót nyer. Sorsjegye abban a kabátban van, amely egy betörő kezébe került. A festő és a barátai öt felvonáson át futnak a kabát után. A darab nagy része sikerült bohózat s igazán sajnálatos, hogy néhány jelenete megzavarja a nevetésünket. E hétre esett Sipos Zoltán jutalomjátéka. A „Heidelbergi diákélet“et adták. A színházat megtöltő közönség lelkesen tapsolt Síposnak, a ki érdemes is rá. Az előadás maga jó volt, de annál rosszabb a kar. Csak egyet! A „Gaude­mus“ -nak a szövegét nem tudták, a dallamát hamisan. Nem ezt énekeljük „ . . . post moles- tam iuventutem, post iucundam senectutem“, haem igy: „ . . . post iucundam iuventutem, post molestam senectutem“. Ennyit színésznek latin tudomány nélkül is meg kell tanulni. Szó­val a jutalomjátékhoz a keret nem volt megfe- felelő. Tegnap kezdte meg a „Luxemburg gróf­jáéban három esti vendégszereplését Károlyi Leona, a nagyváradi „Szigligeti“-színház prima­donnája. Ezekről az előadásokról a jövő szá­munkban. 7 Heti műsor: Szerdán : „Czigányszerelem.“ Csütörtökön (a karszemélyzet jutalom- játékául): „Színházi képtelenségek.“ Pénteken : „Varázskeringő.“ Szombaton : „A millió.“ Vasárnap este: „Csárli nénje.“ HÍREK Személyi hír. Dr. Boromisza Tibor me­gyés püspök hétfőn reggel a fővárosba utazott, hogy részt vegyen az április 28-án tartandó püs­pöki konferenczián. Eljegyzések. Dr. Májerszky Jenő, nyír­egyházai ügyvéd eljegyezte Jéger Rózsikát, Jé- ger Kálmán tiszti főorvos és nejé hilibi Haller Irma leányát. Esküvő. Kálnay Gyula belügyminiszteri segédfogalmazó, főispáni titkár f. hó 2ü én tartja esküvőjét özv. Ilosvay Endréné leányával, Blan­kával. Dr. Róth Ferencz a beteg törvény- széki elnök állapota a gyógykezelő tanárok kijelentései szerint a javulás utján van, a mennyiben láza megszűnt és étvágya megjött. f Sarmaságh Géza. Lapunk zár­takor vesszük a hirt, hogy Sarmaságh Géza, nyug. főgimn. tanár 59 éves korában szülő­városában, Nagybányán elhunyt. A megbol­dogult 24 évig működött főgimnáziumunk­ban, melynek egyik legkiválóbb, köztisztelet­ben álló, tanítványaitól rajongásig szeretett tanára volt. Tiz év előtt a nyitrai püspöki főgimnáziumhoz ment, két év előtt pedig nyugalomba vonult. Irodalmi téren is szép nevet vívott ki magának. Kiváló és fáradha­tatlan munkaerő volt. Több kiváló, köztük a budapesti hittudományi kartól is megjutal­mazott müvet irt és fordított. Megalapítója és szerkesztője volt a „Szatmár és Vidéké“- nek, lapunknak pedig éveken át kiváló tollú munkatársa. Megilletődéssel tesszük le rava­talára az elismerés és kegyelet adóját. Nyu­godjék békében ! A rendőrfőkapitány figyelmébe. — Egyik előző számunkban a gombamódra el­harapódzott zsidó szövegű czégtáblákról ir­tunk, amelyek alkalmazását eltiltja nemcsak a nemzeti önérzet, de a városi szabályrende­let is. Ha e felszólalásunk talán ki is kerülte a főkapitány figyelmét, lehetetlen, hogy a héber irásu czégtáblák ne ötlöttek volna a szemébe. Hiszen ma már nincs utczája a vá­rosnak, ahol bántatlanul ne éktelenkednék nem is egy, de 10—20 zsidó hirdető tábla, megszégyenítő jeléül annak, hogy ez a be­tolakodott, nemzetközi szapora elem mennyire megfertőztette már a maga cynikus kozmo­polita elveivel azt a magyarságot, amelynek ezeresztendős léte épen erős nemzeti érzésé­ben gyökerezik. De ettől eltekintve, a rend­őrség kötelessége érvényt szerezni minden rendeletnek. Azt nem tételezzük fel, hogy a rendőrség tehetetlen volna bizonyos elemek­kel és túlkapásokkal szemben, sőt bízva fő­kapitányunk erélyességében, felhívjuk figyel­mét Izrael fiainak e rendelet-ellenes ezégtáb- láira, remélve, hogy azok egyszersminden- korra eltűnnek Szatmár utczáiról, ahol úgyis fölösleges héber betűkkel tudatni a város el- zsidósodását. Tudjuk már szomorúan! Gyermeknapok. A Gyermekvédő Liga helyi gyűjtése ma 26-án és 27-én lesz, mind­két napon délelőtt 10—12 ig és délután 4—7-ig. Felszólalások a választói névjegy­zék ellen. Szatmármegye központi választ­mánya f. hó 20-án az országgyűlési válasz­tók névjegyzékének kiigazítására vonatkozó­lag ülést tartott. A központi választmány el­rendelte, hogy a névjegyzék minden kerület­ben közszemlére kitétessék. A felszólamláso­kat május 5-től 15-ig lehet megtenni, mig az észrevételek május 16-tól 25-ig adhatók be. Halálozás. Keresztessy Gábor mészá­ros életének 67. évében városunkban elhunyt. Számonkérőszék. Vármegyénk főis­pánja a tisztviselők félévi tevékenységének megvizsgálása czéljából f. évi május hó 6-án délelőtt hivatalos helyiségében számonkérő- széket tart. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága f. évi május hó ll-én tartja rendes tavaszi közgyűlését, ezt megelőző nap délután 3 órakor állandó választmányi ülés lesz. Országos állatvásárok. Május 1-én Misztótfaluban, 2 án Avasujvároson, Szatmár- Németiben és Felsőbányán, 8-án Nagypalá­don, 9-én Szamoskrassón, ll-én Jánkon, 12-én Magyarberkeszen, 15-én Sárközön, 19-én Csengeren. Kirendelés. Az igazságügyminiszter a szatmárnémeti kir. törvényszék területére vizsgálóbíróvá Morvay Károly kir. törvény- széki birót, állandó helyettesévé pedig Knoll Béla kir. törvényszéki birót rendelte ki. Elvi kijelentés. Az igazságügyminisz­ter egyik legutóbbi körrendeletében kimon­dotta, hogy a tényleges állományú katona­tiszt közhivatalnoknak tekintendő s mint ilyen fokozott jogvédelemben részesítendő. Képkiállitás. Neogrády Antal festő­művész, az országos képzőművészeti főiskola tanára a városháza dísztermében képkiállitást rendez, amely tegnap nyílt meg és május 3-ig tart. A kiállítás megtekinthető d. e. 10—1-ig és d. u. 3—7 ig. Belépő díj 40 fillér. A belépő dijak a szatmári jótékony nőegy­letek javára fordittatnak. Építkezések. A városi tanács enge­délyt adott Gál és Klein vállalkozóknak Te- leki-utcza 43. szám alatt lakóház és vasbe­ton gyári épületek felállítására, Schwartz Dávidnénak Várdomb u. 17. sz. alatt emele­tes ház építésére, Weinberger Jakabnénak Kinizsy-u. 21. sz. alatt ugyancsak emeletes ház építésére, Nagy Lajosnak Mátyás király- utcza 54. sz. a. és Weinberger Sámuelnek a József kir. herczeg-u. 19. a. lakóház építésre, Wallon Lajosnak Kazinczy-u. 2. a. nagyobb épület átalakításra, továbbá a következő kül­telki építkezésekre: Wéber Józsefnek Ujma- jor 1. sz., Pintye Mihálynak Nagyréten, Pap Györgynek Szőkemocsárban, Ember Mihály­nak Keleti tagban, Katona Józsefnek Nagy­réten, Roskó Jánosnak Vargacserén, Wagner Józsefnek Nagyréten ház és melléképületek építésére, a Szatmári I. téglagyárnak gyár­telepén munkáslakások építésére. A szatmári állatvásár f. hó 19-én a zsidó ünnepek miatt közepes forgalommal lett lebonyolítva. Felhajtatott 250 drb ló, 500 darab szarvasmarha, 400 darab sertés, 100 drb bárány. Vasúton elszállittatott 130 sertés, 83 szarvasmarha, 18 szopósborju, a bikavá­sárról 23 tenyészbika, x-rak szarvasmarhák­ban és sertésekben tulmagasak. Fejedelmi adomány. Az egri kápta­lan, mint testület, — miként az egri lapok írják, — 400,000 koronát adományozott az egyházmegyei papi nyugdíjintézet javára. E nagylelkű fejedelmi adományával 2000 koro­nára emelte fel az egri egyházmegye papjai­nak nyugdiját. Tettenért zsebtolvaj. Veszedelmes zsebtolvajt tartóztatot le a vasúti állomáson a csendőrség. Künszler József, többször bün­tetett zsebmetsző Rózsa János batizvasvárii lakos zsebéből kiemelt egy bőrtárcát, mely­ben 65 korona volt. A közelben álló csendőr észrevette a tolvajt és letartóztatta Künsz- lert, akinek most már előbbi lopásait kutatja a csendőrség. Gyógyszertárvétel. N. Bossin József örökösei gyógyszertárát Detrich Gyula gyógy­szerész 172,000 koronáért megvásárolta. Apponyi gróf gyűjtése. Apponyi Al­bert gróf amerikai útjáról hazatérőben egy féllábu magyar munkással, Dénes László sza- mosszegi (Szatmármegye) emberrel ismer­kedett meg a hajón. A munkás elbeszélte, hogy amerikai bányában egy bányaszeren­csétlenségnél vesztette el a féllábát. A tár­saság minden kárpótlás nélkül elbocsátotta. Apponyi a hajón a munkás számára 144 ko­ronát gyűjtött, ezt a brémai banknál depo­nálta. A bank most küldte meg a pénzt Dé­nes László számára a mátészalkai főbírónak.

Next

/
Thumbnails
Contents