Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-12 / 15. szám

Szatmár, 1911. április 12Sándor, midőn a „Könyves Kálmán az előítéletek legyőzéséhez“ czimzett páholyt alapította. Eleinte nem volt a páholyban nemzetközi elem, de alig alakultak meg, kopogtattak a páholyajtón a nemzetközi elemek és egyszer csak azon vették észre magukat, hogy a nemzetköziek többségben vannak.

Ebben a páholyban történt meg azután az a rendkivfil jellemző eset, hogy mikor a neophitát felvették, akkor a páholy testvérek majd széthúzták, mert az egyik ajánlotta magát, mint kitűnő szabót, a másik, mint tisztességes kereskedőt és igy tovább.

Addig tehát, mig a nemzetközi elem a magyarországi szabadkőművességben többségben van, abból a nemzetközi felfogást és az általános emberinek a hazafiságnál, sajátos nemzetinél való többrebecsülését kiirtani nem lehet.

Az osztrák politika. Az osztrák miniszterelnököknek van egy állandó módszerük, melylyel a legnagyobb válságok közepette is fentartják magukat, és ez az osztrák pártoknak fanatikus magyargyülölete. Bármily válságos ma a helyzet Ausztriában és bármily bizonytalan a jövő parlament képe, Bienerth már tudja, hogy ő ki fogja kerülni a maga válságát, sőt a magyar kormányt fogja abba belekergetni, az osztrákoknak magyargyülöletét fogja ellene kijátszani. Arra pedig még nem volt példa, hogy az osztrákok valaha engedtek volna, a magyar kormányok lemondására és elvfeladására pedig ezer és ezer példa van. Mit várhatunk Khuen megalkuvó, lemondó politikájától, ő nem is ígért, annál kevésbbé fog tenni. Ha nem volna oly nevetséges, komolyabban vehetnők a kormánypárti lapok részéről az országnak becsapását, melylyel a Yaterlanddal szemben el akarták hitetni, hogy Khuen nemzeti hős, mert Magyarországon minden ezrednél a magyar törvénykezési nyelvet akarja bevezetni. Kárbaveszett fáradság Khuenre nemzeti mázt festeni, mert a legkisebb eső lemossa azt róla. Egyet azonban mégsem tagadhatunk meg tőle. O meg akarja, meg fogja mutatni, hogy mi önállók vagyunk. Az osztrákok nélkül is letárgyalja a véderőreformot és sietve fogja megajánlani az ujonczlétszám felemelését, és a milliókat. Az osztrákok pedig irigykedhetnek, hogy nálunk előbb teljesítették a «sászár parancsát, mint náluk.

Csatornázás és vízvezeték,

(kp.) A város nagy esemény előestéjén áll. Végre valahára teljesülni fog a város közönségének régi óhajtása: 1914-re meg lesz a csatornázás és vízvezeték. Szatmár ezzel a modern városok sorába lép. A modern hygienia, közegészség, tisztaság és kényelem egy nélkülözhetetlen eszközének birtokába jut. Eddig is szégyene volt a városnak az a sok szennyvíz, sár, piszok, szemét és por, mely tűrhetetlenné tette a létet a városban. Azok az óriási előnyök, melyek a csatornázásból és vízvezetékből származnak, megérdemlik a ma még meg sem határozható nagy befektetést, a terhet és adóemelést, mely a polgárok vállaira fog nehezedni. Mivel azonban már is három milliós kölcsönről van szó, mely összeg még ki tudja, hová fog emelkedni, a sajtónak minden személyi tekintetet félre téve, még idejekorán fel kell hívnia az összes tényezők figyelmét és kettőzött ügybuzgalmát ezen korszakalkotó, monumentális és minden eddiginél nagyobb ösz- szegü építkezés lelkiismeretes ellenőrzésére. A felelősség» súlyát és terhét még növeli azon körülmény, hogy olyan építkezésről, olyan műszaki munkálatokról van szó, melyekhez a laikus közönség és a városi képviselőtestület nagy része alig ért, éppen azért kettőzött figyelemmel, fokozódó érdeklődéssel és lelkiismeretességgel kell kisérnie a városi képviselőtestületnek ezen ügyet, melynél nagyobb horderejűt hamarjában nem ismerünk, azt nem is említve, hogy milliókról van szó. Mi nem akarunk bizalmatlanságot kifejezni senki iránt, de a szomszédból vett példák után rá kell mutatnunk arra, hogy az egész mű rosszul sikerülhet és hasznavehetetlen lehet, a vállalkozó, a mérnök és magánosok százezrekig megkárosíthatják a várost és an„HETI SZEMLE“

nak adózó polgárait. Már pedig amily örömmel és szerény anyagi viszonyait meghaladóan járult hozzá a város közönsége a csatornázáshoz és vízvezetékhez, éppen olyan kiszámíthatatlan és mérhetetlen lenne az a kár és veszedelem, melybe az esetleges lelkiismeretlenség, könnyelműség, vagy éppen valami panamázás sodorhatná a várost.

Előttünk fekszik Debreczen város csatornázási panamája, mint intő példa. A deb- reczeni lapok tele vannak a legsúlyosabb vádakkal és panaszokkal a csatornázás miatt, melyeket részben a fővárosi lapok is átvettek. Ha ezen vádaknak csak a fele is igaz, már nem indokolatlan az ügygyei való foglalkozás, ha ugyan önmagában nem elég az az egy indok, hogy egy ilyen vállalatnál több milliós befektetésről és örökös megadóztatásról van szó.

A vádak szerint Debreczenben a főmérnök összejátszott a vállalkozóval és úgy szerkesztette a kiírási műveletet, hogy minden más vállalkozót lehetetlenné tett, miáltal ez ezreket vágott zsebre. A főmérnök svindlizett a szó szoros értelmében, miért a czikkező fegyelmi eljárást akar kérni, miniszteri vizsgálóbiztos kiküldését követeli. A svindli főképen a makadám burkolat felszakitási és helyreállítási költségvetésében történt volna. A többi közt a koczkakő felbontását és helyreállításnak terméskövet kitevő nagyobb részét nem is Írták ki s e czimen a vállalkozót a város kárára utólag horribilis, négyszeres árban részesítették. Kizárólag a város szükségletére forditandónak jelzett földet magánosoknak eladták és az elhordás árát a városnak mégis felszámították stb. stb.

És most jön ráadásul egy főpanasz, hogy bár óriási panamázások voltak az egyes tételeknél, és a kár az egy milliót több százezerrel fölülhaladta, mégis a teljesített munka rossz, a kutakat összekötő nagy csatornát a talajvíz elöntötte, maguk a kutak rosszak és értéktelenek. A nagy csatorna körülbelül 400,000 koronába került és egészen viz alatt van, sőt a viz még a kutak mellé ásott aknákba is feltódult 4 méter magasságig, mert a vállalkozó rossz munkát teljesített és a viz a csatorna oldalfalain betódult.

Megírtuk ezeket tisztán a köz érdekében, anélkül, hogy bármely irányban gyanút akartunk volna kelteni vagy bizalmatlanságot ébreszteni.

Ismételten felhívjuk az illetékes körök körültekintő figyelmét és lelkiismeretes gondosságát ezen végtelenül fontos és szükséges mű létesítésénél, amelynél a legkisebb gondatlanság és leíkiismeretlenség mérhetetlen károkat okozhat a városnak és közönségének.

Városi közgyűlés.

A hétfői városi közgyűlésen Csaba Adorján főispán elnökölt. A polgármester havi jelentéséből megtudtuk, hogy a csatornázás és vízvezeték ügye a teljes megvalósulás felé halad. Meg is választották a vízvezetéki igazgatót, mely állásra pályázat mellőzésével Kovács István segédmérnököt hivták meg 5000 kor. fizetéssel, 1700 kor. lakbérrel és 2400 kor. építkezési pótlékkal.

Zarka Elemér műszaki tanácsost megbízták a tervek és költségvetés átdolgozásával, és a kiírási művelet elvégzésével. Elhatározták egy ideiglenes vízvezetéki kút sürgős elkészítését.

Az állandó gőzfertőtlenitő telep költségeinek felét a minisztérium magára vállalta.

A városnál a hivatalos órák május 1-től szeptember 1-ig egyfolytában reggeli 7 órától déli 1 óráig lesznek.

A felső kereskedelmi iskolai tanárokat véglegesítették és fizetésüket megállapították.

A Weszelovszky testvérekkel a városi bérház építése tárgyában kötött szerződést, bár a fellebbezés sor a még nem dőlt el, jóváhagyták, és az építkezés megkezdésére felhatalmazást adtak.

A szatmári béke emléktáblájának felállítását a Kölcsey-körre bízták, és annak költségeire 710 kor. szavaztak meg.

A csont és szarugyárnak a méntelep mellett a mátészalkai vasút mentén három hold

ingyen területet, 14 évi községi adómentességet, és évi 2000 korona segélyt szavaztak meg.

A kir. kath. főgimnázium telkéből egy részt utczarendezésre fordítottak. Az elvágott területnek az árát a város nem akarja megfizetni, mely szükkeblüségnek és elfogultságnak az az anti- patia az oka, melylyel a főgimnázium elhelyezését fogadták. Bodnár György kir. tanfelügyelő okos és higgadt felszólalása ellenére is elvetették az e tárgyban beadott fellebbezést. Majd a perköltségekkel is meg fogja toldani a város az elvágott telekrész árát.

Az ágostai egyháznak hosszas vita után 1200 kor. segélyt, dr. Kováts István ref. prédikátornak évi 1200 kor. személyi pótlékot utaltak ki.

A nyolczadik gyógyszertár felállítását a hid körül javasolták, és pártolólag Tabajdy György kérelmét terjesztik fel.

Több más ügy elintézése után a közgyűlés véget érr.

= NAPI TÉMÁK, = ÖRÖK PROBLÉMÁK

jlll]

írja: HARSÁNYI KÁLMÁN.

HAMLET ŐSEI. — Hogy serdülő, vagy férfikorát éli-e ma az emberiség, bajos volna eldönteni. Arra azonban van bizonyság, hogy a megvénhedés távol van még tőle. John Pudding, Jean le Potage, Jan Picklhering, Hans Wurst, Giovanni Maccaroni és Paprika Jancsi élnek még. Akkor kezd majd vénülni az emberiség, a mikor Hamletnek e nagynevű őseit temeti.

De ha eltemeti valaha, úgy meg fogja siratni, hogy második gyermekkorában újra feltámasztja.

És igy esik meg majd Hamlettel az a legnagyobb csoda, hogy túlélik az ősei.

*

Az utolsó játékbábu cserepeit a kamasszá serdült utolsó gyermek fogja kiseperni a világból.

IFJÚSÁGI IRODALOM. — E látszólag oly csekély jelentőségű fogalomnál alig ismerek nagyobbat egy nemzet életében. Mivelhogy nem csupán erkölcsi cél az, a mit szolgál, hanem nemzeti is, sőt mindenekfölött nemzeti, mert hiszen a dolog erkölcsi tendenciája ebben a mindenekfölött nagy célban mindenkor benne kell, hogy foglaltassák. Nemzeti célt nem szolgálhatunk a nélkül, hogy vele egyetemben amazt is ne igyekeznénk diadalra vinni.

Az ifjúsági irodalom fogyatékossága, vagy dús volta mindenkor a legjobb mértékegység valamely nemzet műveltségi fokának és nagyságának meghatározására. Éppen fordított arányban a ponyvairodalommal, mely az elkerülhetetlen, de a nemzet erejének és műveltségének emelkedésével fokozatosan szükebb térre szorult s egyre szemérmesebben takargatott szemétdomb szerepét viszi egy-egy korszak Íróinak félig- meddig közös háztartásában. Ebben a nagy gazdaságban többé-kevésbbé megterem minden, a mire csak áhítozik az éhező emberiség. A mindennapi kenyérre való búzát-rozsot vetik, aratják, őrlik és kenyérré dagasztják az élet örökké egyforma és mégis mindenkor változatos eseményei, melyet azután, kellő szeletekre adagolva a hírszolgálat derék legényei szórnak a tömeg közé a nagy kenyérosztó boltban. A kinek egyéb, izesebb táplálékra csiklandik az ínye, a tudományok fás kalarábéjától a csípős rophatok paprikájáig, a gyakorlati ismeretek burgonyájától a pillanatnyi mámort szerző béthelig megtalál ebben a kertben mindent. Még virágot is az, a ki a költészet barátjává szegődött. A gyümölcsös kert pedig a gyermekeké. Ide csak a gondos kertésznek van belépése és talán az a legderekabb ember az egész gazdaságban, a ki itt olt és nyeseget, — s résen áll, hogy szemétre kerüljön a férgese és az iskolás gyermekek kosarába csak a hamvas, üde termés jusson. Csupa nemes, zamatos gyümölcs és pedig mennél nagyobb tömegben olyan fáról, a mely ebben a földben csírázott és nem idegen ország idekunyorált oltoványa.

Mily végtelen közel van valamennyiünkhöz annak a bizonysága, hogy mily nagy az ifjúsági irodalom fontossága! Hiszen csak a magunk gyermekkori olvasmányaira kell vissza-