Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-05 / 14. szám
8. HETI SZEMLE Szatmár, 1911. április 5. Tanítói gyűlés. A beregi esperesi tanítói kör folyó évi márczius hó 30-án Felső- kerepeczen tartotta meg tavaszi gyűlését, melyen két tag kivételével mindenki megjelent. A szentmise után az iskolában gyakorlati tanítást tartott Ritli Mihály felső- kerepeczi tanító a beszéd- és értelemgyakorlatból. Öröm volt hallgatni a német anyanyelvű gyermekek szép magyar feleletét, mely tanúságot tesz arról, hogy a magyarosítás terén is élénk tevékenységet fejt ki a nevezett kartárs. A sikerültnek nyilvánított tanítás után Plank Antal beregszászi tanító, az esperesi tanítói kör v. elnöke, a kör nevében üdvözölte Szalag Sándor egyh. elnököt beregi főesperessó történt kineveztetése alkalmából, majd ismertette az egyházmegyei tan- felügyelőség által javaslatba hozott tételeket, melyek közül „A nemzetnek és a társadalomnak őszinte, igazmondó és igazságszerető emberekre van szüksége“ ezimü tételt a kör pályázatra bocsátja. Mig „Az élet a szív és az ész folytonos küzdelme. Hogyan kell a gyermekeket nevelnünk, hogy e küzdelemből mindig az erény és az erkölcs kerüljön ki győzedelmesen ?“ ezimü tételt Dorner Lajos, ujtövisfalvai tanító fogja kidolgozni, illetőleg a jövő köri gyűlésen felolvasni. A kör tagjai mindnyájan beléptek az „Országos Kath. Tanügyi Tanács“ szocziális szakosztályának tagjai sorába. Végre elhatározta a kör, hogy a tartandó IV. egyetemes kath. tanítói gyűlésen két taggal, névszerint Plank Antal beregszászi és Makhult Mihály mároki tanítóval fogja képviseltetni magát. A gödöllői állami méhészeti gazdaságban az 1911. év folyamán hat időszaki tanfolyam fog tartatni, a következő beosztás mellett: Május 1 — 18-ig földmives gazdák; május 24-től junius 10-ig vasúti alkalmazottak; junius 14-től 27-ig lelkészek ; julius 1-től 18-ig és julius 26-tól augusztus 12-ig néptanítók; végre aug. 15-től 28-ig nők számára. Minden egyes tanfolyamra 20—20 hallgató vétetik fel. Kinevezés áthelyezés. A vall. és közokt. miniszter Szabó Irént Nagybányára óvónővé nevezte ki. — Papp Mária nagydob- ronyi óvónő a mezőkaszonyi áll. kisdedovódá- hoz helyeztetett át; a nagydobronyi áll. kis- dedóvódához pedig Török Ilona oki. kisdedóvónő neveztetett ki. Nyugdíjazás. Kerekesné Odor Erzsébet mezőkaszonyi áll. kisdedóvónő 25 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Tanárok gyűlése. Az „Ung-Beregvár- megyei Tanári Kör“ e hó 1-én a beregszászi áll. főgimnáziumban rendes közgyűlést tartott a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Pénztári jelentés. 4. A számvizsgáló bizottság jelentése. 5. A kettős órák, Előadó : Román József munkácsi áll. főgímn. tanár. 6. A tanári körök feladata. Előadó : Schor Ernő beregszászi áll. főgimn. tanár. 7. Indítványok. 8. Tisztujitás. IRODALOM Napoleon. A Napoleon-kultusz még egyre emelkedőben van az egész világlitera- turában. Conan Doyle sem tudott elzárkózni a Napoleon-láz elől és ő, mint vérbeli regényíró, természetesen nem életrajzi stúdiumot irt Napóleonról, hanem regényt. Ez a regén-y közelebb visz bennünket Napoleon lelkének megértéséhez, mert az akczióban különösen gazdag regénynek minden szálát a tüneményes pályafutásu korzikai kis tüzérhadnagy, a későbbi világhódító császár tartja kezében. Az érdekes regény az Egyetemes Regénytár gyűjteményében jelent meg és ára 1 korona 20 fillér. Az „Elet“ 14. száma gazdag és változatos tartalommal jelent meg. Kiemeljük belőle a poétikus „ Vasárnapi Levelet“ Magyar Gáborról, továbbá Havacli Barnabás eredeti elbeszélését és Vincert Harper a „Kínai kerékpár“ ezimü fordított novelláját, továbbá Szalad Mátyás és Gyökössy Endre költeményeit, Sárándy István czikkét a sajtóról, Krúdy Gyula regényfolytatását Lányi Viktor- nak Bethovenről irt czikkét. A többi rovat is gazdag, eleven. Pártoljuk az Aquinói- Sz.-Tamás- Társaságot! Ez a társaság a keresztény szellemű bölcselet-tudomány művelésére létesült 1893-ban. Védője dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. Ez a társaság szorosan bölcselettudományi, társadalom- és nevelés- tudományi, valamint esztétikai kérdésekről havonkint felolvasásokat tart, rendesen a központi papnevelőintézet dísztermében. Az előadásokat eszmecsere szokta követni. Az ülések egészen nyilvánosak, bárkit szívesen lát a vezetőség. Tagul is bárki beiratkozhatik; az alapitótag egyszersmindenkorra 100 koronát, a pártolótag évenkint 4 koronát fizet. A rendes tagokat a közgyűlés választja. Alapitó vagy pártoló tagul mindenki, aki csak teheti, iratkozzék be dr. Hanauer Á. István pápai kamarás, főtitkárnál, Budapest, IV., Papnövelde-utca 7. szám. Kultúra. Ennek a meglepően szép és tartalmas havi folyóiratnak a harmadik száma bizonyítja, hogy nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is lehet igazán művészi magaslaton álló folyóiratot szerkeszteni. Ez az elegáns, albumalaku kötet a tisztult művészi ízlés bélyegét viseli és tartalma is olyan magas nívón áll, hogy bátran felveheti a versenyt a külföldi folyóiratok bármelyikével. A 3. számba írtak : Szávay Gyula, Köveskuti Jenő, Szabolcska Mihály, Móricz Pál, Rexa Dezső, Ámon Vilmos, Juhász Árpád, Fáik Richárd, Lőrinczy György Relle Pál. A minden hónap- 25.-én megjelenő vaskos kötetnek, amelyet sok művészi reprodukció diszit, előfizetési ára egy negyedévre 5 korona, amely a mű kiadójának, Rőttig Gusztáv és Fia cégnek Sopron, küldendő. Jovenianus históriája. Szerkesztőségünkbe egy toprongyos, szánandó alak biczegett be. Megszántuk s már alamizsnát nyújtunk neki, mikor indig- nálódva nyögi, vagy inkább krákogja; — Hát nem ismernek ? Itt sem ismernek. — Közben pedig hullottak könnyei. — Már voltam otthon és — kikergettek. Csavargónak mondott a saját feleségem; a kutyám a földre tepert s a kocsisom az ostor- boldogabbik végével látott el. Csak nézzük a mi emberünket, hogy ki lehet. Czipő csak féllábán, ruhája foszlá- nyos rongy, arczán malternyomok, kalapjának nincs karimája, szóval a koldusok királya sem járhatna különben, mint szánalmas felebarátunk. Végre kikotorász zsebéből egy arczké- pes igazolványt, odatartja elénk s azt mondja : — Ez vagyok! Hitetlenkedésünket mikor látja, nevét is lekanyaritja. Az írást ismertük, de az alak volna — lapunk barátja ? Pedig csakugyan ő volt. Szépen megesett vele, a mit Jovenianus császárról mond el a Gesta Romanorum, azaz minden iskolai olvasókönyv, a mely szomoruságos történetet ismerjük : hogy egy angyal mint foglalta el a gőgös Jovenianus császár helyét és ezt hogy kergették ki palotájából, stb. Lapunk barátja — leszámítva a palotát, angyalt, meg a gőgöt — szakasztott igy járt. Egész tisztességesen kiöltözve sétára indult. De alig tett pár lépést (10 órakor délelőtt), az utak aesthetikusa, a kit prózai néven utczaseprőnek hívnak, egy átjárónál nyakig beborította porral, szeméttel. Szeme- szája- füle egyszerre teli lett. Vakon, süketen megy tovább, megszánta az ég s a magasból ömlött rá a — malter. Az épülő házaknál t. i. oly kaján ravaszsággal vannak fölállítva az állványok, hogy azok alatt csak dús malter-emlékkel gazdagabban lehet elvonulni. Már most kalapja is odalett. Még egy pár lépés és belézuhan egy lebontott ház pinezéjébe. Ruhája rongy. Megrémülve hazafelé készül, az utcza közepén a gondosan összegyűjtött szeméthalomban hempereg meg; a játékos szél aztán szembe fuj vele. Most már a tüdeje is oda. Mig ezeket mesélte a tüszkölés és krá- kogás összevágó zenekisérete mellett, adta ki magából a bevett jókat. — De alapítson inkább téglagyárat — szakítottuk félbe. Hiszen két körkemenezét is elláthat, olyan kimeríthetetlen vályograktár vau bensejében — czéloztunk az alapos krákogásra, a melynek nyomaitól már a padló sem látszott. És azóta Jovenianus, azaz lapunk barátja — téglagyáros. Mindennap félórát sétál. És a porból annyit bevesz, hogy két körkemenezét állandó üzemben tart. Illusiók. A baczillusok korszakában illusiók nélkül igazán elpusztulnánk. Egyszerűen lehetetlen volna élnünk. Hiszen hozzá sem tudnánk nyúlni a reggeli kiflihez, ha Gorkij pékjei volnának eszünkben. Hát még a piacz, mészárszék, konyha sötét rejtelmei! — Jobb ezekre fátyolt vetni és nem idézni azt az ezer — bájos kacsónak alig nevezhető — kezet, a melyeken a gastronomikus remekek az asztalfa kerülés előtt keresztül mennek. Bizony semmi különbség nem volna köztünk s a besavanyított ugorka közt, ha illusióink nem volnának. így aztán elhinnők a közélet nagy férfiáról, hogy — a hazáért él (egy „s“ betűvel másként hangzanék); az ifjúságról, hogy — lelkesedik (persze, jó nem gondolni a szabadkai diákokra); Íróinkról, hogy — geniek; és ehhez hasonló jókat. Mi is volna például, ha a korzó bájos alakjait mo- sónéjok, cselédjük, boltosuk, vagy a masa- módjuk szemével néznők ? — Apage, apage! Csupa gyönyörűség minden, a mig illu- siónk füstté nem válik. Csak nézni kellett volna a napokban a szatmári emberiséget. Még a kamattudósok, az alkohol-liferánsok, a dézsák tündérei is mind Dai Nippon rajongói lettek. — Oh rizs, oh thea, oh kimonó, oh tájfun, oh chrysanthemum, oh lakk, oh bambusz, oh gésa, oh cseresznyevirág, oh mi- kádó, oh Jokohama, oh Hanako ! Csillogó szemek, ragyogó arezok, lelkesedő szavak áradata, tüzes túlzások zengték a csodás művészetet, a mely a japán színészek játékából kiáradt. Az ügyetlen pinezér helyett a sejtelmes Kelet minden bübája öntötte végig az embert. Fógelnél bál-számra rendelték a rizst, meg a theát. A szoknyanadrág egyszerre elvesztette varázsát. A mübirálók lecsepülték Zacconit, mert hát Hanakót kell megnézni: hogy hal meg. Japán-selyemmé neveződött ki az üzletekben minden kimustrált áru. Lakk-tálezák, lakk-czipők jöttek egyszerre divatba. A nyelvészek japán-rokonságot hangoztattak, magyarázva, hogy mennyire japánul liagzik ez: — Kint-sincs-senki —bent-sincs- senki! Szóval teljes volt a boldogság, mert dühöngött az illusió. Most aztán kisült,ahogy a japánok — nem is japánok. Keletiek ugyan, de mégsem japánok. Japánban egyáltalán nincsenek is nőszinészek. Az úgynevezett japán-színtársulatnak csak egy tagja japán, de az sem a „világot“ jelentő deszkákon játszott, hanem csak „félvilági“ deszkákon. — Hát ha Hevesben lett volna egy kis szellemesség, mindezeket április elsején cse- lekszi vala. Belső munkatársak: HARASZTHY BÉLA dr., KERTÉSZ PÁL, és MERKER MÁRTON dr Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Előfizetőinket, különösen a papságot és tanítóságot kérjük, hogy az esetleges magán-, iskolai- vagy községi hirdetésekkel alkalomadtán lápunkat szíveskedjenek felkeresni.
