Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-29 / 13. szám

Szatmár, 1911. márczius 29. HETI SZEMLE 5 rakhatnánk meg valóban tudományos becsű, korszak-alkotó, s magától értetődik, hogy igen kevéssé népszerű munkákkal. Valamivel nagyobb helyet foglalnának el az ál-apostolok, ál-reformátorok és fiók ál­apostolok, kik jámborul mosolyogva, erkölcs- javitó hitükben bizakodva, áldást osztó kézzel hintik el a konkoly magvát szanaszét a vilá­gon. Együgyű, jó emberek, pedagógiai rögesz­mék őrültjei, világtalan fölvilágosítók, a kik száz békés kunyhót rombolnak le, hogy egy sivár puritán templomot fölépíthessenek. A többi mind, mind ravaszul számitó üz­leti érdek szülötte, tudós álarcot öltött porno­gráfia, semmi egyéb. IWAN BLOCH KÖNYVE. — Iwan Bloch egyesíti magában a sexuális íróknak mind a három fajtáját: egy neme a tudósnak, reformá­tor és finom üzleti érzékkel megáldott porno­gráfus. Eugen Dühren álnevén, különösen a hírhedt marquis De Saderól Írott könyve révén, még ismeretesebb. Tudós voltát a szó igaz ér­telmében el nem ismerhetem, csupán az erudi- ciót, a rengeteg szakirodalom és a művelődés­történelem vasszorgalmú böngészőjét becsülöm meg benne. Reformátornak igen lanyha és csöppet sem eredeti. Apostolkodik, de csak úgy immel-ámmal, kényelmesen, szabadon Fó­réi, meg az egész szabadszerelmi szövetkezet és antialkoholista misszió után. Hogy porno­gráfus, azt már könyvének hatvanezer példány­ban való kiadása is jelzi, s bőséges példáinak a legkuriózusabb eltévelyedésig való aprólékos elemzése bizonyítja. Olyan pornográfusról még nem tudok, a ki egyúttal kitűnő üzletember is ne lett volna. Ez a kettő együtt jár. De eltekintek e szemé­lyes tapasztalatomtól, s még külön is bizonyí­tani fogom, hogy Iwan Bloch, alias Eugen Dühren, egyike a legkitűnőbb üzletembereknek. Pompásan ért hozzá, hogyan lehet írásait az elkobzás ellen megvédeni, s hogyan kell közön­ségét a tiltott dugáru nyomára vezetnie. Van a könyvének egy fejezete, mely valóságos kata­lógusa az erotikumoknak. Nehogy azonban an­nak lássék, a mi valóban, az erkölcsi felhábo­rodás hangján ítéli el kiadóikat. Ilyenformán: — „Nem ítélhetjük el eléggé keményen, hogy újabban S. müveit németre fordítani nem átal­lották. Ez már valóságos pornológia! Mert mind azok, a kik az orvos, psychológus vagy müve- lődéstörténelem-kutató szempontjából foglalkoz­nak a pornográfikus irodalommal, tudják, vagy legalább is tudniok kellene az ily írók müveit eredetiben is olvasni. Azért, — s most fölsorol egy sereg hírhedt nevet, mint a hogy azt is kiirta, a mit én föntebb csak kezdőbetűjével jeleztem, — ezek és ezek ilyen meg ilyen mü­veinek, s még egy sereg pornografikus irat né­met fordításának kiadását csak rosszalhatom.“ íme Iwan Bloch, mint moralista. Az agyafúrt üzletember csak ez idézett szöveghez csillag alatt csatolt jegyzetekből tűnik ki: — „Kivétel az olasz eredetiben igen nehe­zen érthető A .........o, azért oly mesteri fordí­tását, mint a minő az Insel-féle kiadásban je­lent meg, igazoltnak tartom.“ Továbbá, ugyan­csak csillag alatt: — „A jelenkori pornográfiá­ban való tájékozódás végett legelső sorban is ennek meg ennek a szerzőnek ezt és ezt a munkáját ajánlom, megjelent itt meg itt, ekkor és ekkor.“ Ilyenek az ő csillag alatti jegyzetei, melyeknek különben tucatjaiban ajánlgatja már megjelent saját, Eugen Dühren álnév alatt ki­adott munkáit. Hogy betetőzzem az ember jel­lemzését, megemlítem még, hogy előszavában e művét nem a tudományos világnak, hanem a nagyközönségnek ajánlja. „Mind azoknak a ko­moly férfiaknak és nőknek, a kik a nemi kér­dések iránt tájékozódni akarnak.“ A könyv célja az, hogy a sexuális tudo­mányok egyetemes enciklopédiája legyen. Nagy­szerű cél, melyet készséggel elismernék, ha akár a könyv megírásának módjában, akár ki­adásának mikéntjében igazolva látnám, hogy csupán a tudományos világ számára készült. Az ember összes nemi eltévelyedéseinek, a sexuális őrület valamennyi fajtájának tudomá­nyos, kimerítő tárgyalása egy hatalmas encik­lopédiában, napjaink egyik legörvendetesebb eseménye volna. A tudományos világra nézve természetesen. Mert efféle könyv sohasem a nagyközönség kezébe való. Bizonyos, hogy ha ez az előttem fekvő munka csakugyan tudomá­nyos, akkor az a komoly testület, a melyet a szerző megajándékoz vele, semmi esetre sem engedi meg, hogy bárki hozzáférhessen; még akkor sem, ha maga a szerző követelné, a mi e kényes témák igazi tudósánál elképzelhetetlen, hiszen egytől-egyig tudja, vallja mind, épen e téren a könnyen szuggerálhatóság veszedelmét. Valóban tudományos munkát egyszerű dolog nehezen hozzáférhetővé tenni. Annyi mód van rá, hogy csak válogatni kell bennük. Megírhatók a maguk egészében, vagy legalább legkényesebb részleteikben latinul, a tudósok nyelvén; korlátozható a példányszám; csupán igazoltan tudományos célra adhatók el stb. stb. Volt már ilyesmire példa bőven, ha nem is az Iwan Bloch áltudós-iskolájából kikerült „Gesell­schaft oesterreichische Bibliophilen“ szolgáltatta, melynek állítólag korlátolt számban kiadott, s csupán kutatóknak eladható kiadványait — méregdrága pénzen — boldog-boldogtalan meg­veheti. Iwan Bloch hetedfélszáz oldalas művének megírását az erotománia, a kuriózus dolgok után való böngésző kedv sugallóba és java­részben bibliophil olló végezte. Vannak a könyvnek föltétlenül becses, kétségbevonhatat- lanul tudományos értékű részei, ezeket azon­ban már készen vette át a szerző, s csupán idézi. Mindenkiről tud, s minden írásból sze- melget, a mely csak valamennyire megközelíti a komoly számbavehetőséget. A több száz név között akad természetesen nehány valóban nagy is, s tulajdonképpen az ezekből vett idézetek adják meg művének itt-ott a mély tudományos­ság látszatát. Ploss-Bartels nagyszerű néprajz­embertani munkája a nőről, az ethnográfiai és anthropológiai kérdéseket finom lélektani elem­zéssel boncolgató Westermarck korszakalkotó műve a házasságról és a sexuális psychológia legélesebb szemű kutatójának, Havelock Ellis- nek nehány merész, de igen mélyen járó tanul­mánya azok, a melyekből csakugyan érdemes volt merítenie annak, a ki a magáéból oly ke­veset tudott e könyvbe szorítani. Jellemző bibliophil voltára, hogy min- denekfölött azzal dicsekszik, hogy ő hozza most először nyilvánosságra Schopenhauernek egy eddigelé még csak kéziratban őrzött para- lipomena-fejezet szerű jegyzetét a tetragamiáról, és hogy rábukkant a Weininger-féle teória ősére egy XVIII. századbeli harmadrendű német író regényében. Erre büszke, s ez is az ő legna­gyobb dicsősége. Ez az egyetlen mód, hogy valami „eredeti“ mégis legyen a könyvében. Mindenhez ért, de legfeljebb csak mint magya­rázó, mint tovább részletező. Anthropológus, személyes tapasztalatok nélkül. Kultúrhistórikus, lélektani élesenlátás nélkül. Csupán mint orvos jöhet mégis valamelyest számba, bár éppen orvos volta az oka szűk látókörének, melylyel az egész sexuális kérdés fő-főproblémáját a nemi betegségek kiirtásában látja. * A mi bennünket, magyarokat illet, csak egy darab német átok szakadt ránk e könyv­vel. Német átok alatt azt a bőszitő álszemér­met,, azt a kézzel-lábbal, kaputtal és katedrával tiltakozó, minden félrebillent fügefalevelén han­gosan botránkozó sóvár erotomániát, azt a pápaszemes, tudós pornográfiát értem, a mely elvitathatatlan szépséghibája a német jellemnek. Bizonyságom volt erre egyszer egy vaskos bib­liográfia, mely ezerszámra tartalmazta a Német­ország négy legnagyobb közkönyvtárában talál­ható erotikumokat. Alig volt közöttük eredeti német termék, ellenben minden hírhedt francia erotikumnak annyi fordított kiadása, a mennyit eredetije soha meg nem ért. Iwan Bloch azt állítja, hogy a pornográf irodalomban Francia- ország, Itália és Angolország vezet. A mi a termelést illeti, készséggel elismerem, de bib­liográfiai bizonyságaim vannak arra, hogy a fogyasztók legnagyobb tömegét a nyílt terme­lésre gyáva németség szolgáltatja. Ha kiválik egy-egy ilyen mániákus a névtelen fordítók homályos zugából: — a katedra mögé surran. Az megvédi őt a botránykozóktól, s megvédi nyájas olvasóit is, a kik hatvanezer-számra fo­gyasztják vaskos könyveit. Korunk nemi életére minden esetre jel­lemző lesz, hogy hány példányt fognak ebből a könyvből minálunk fogyasztani. Bár statisz­tikát vezetnének róla. A jövendő kultúrhistori- kusának szüksége lesz rá. Hadd jegyezzen majd számokat is a mellé a csodálatos furcsaság mellé, hogy volt idő, mikor kivertek ebből az országból egy Szanin nevű éretlen orosz tacs­kót, hogy meghozatván az áldozat, az igazi pornográfiának egy hasonlíthatatlanul veszedel­mesebb professzora terpeszkedhessék itt a biz­tonságos katedrában. (kp.) „Tiszt urak a zárdában“ vig Ope­rette vezette be a színházi hetet. A darab túlzásait még tulzottabb interpretálásban ad­ták H. Reviczky Etel (Opportuna nővér) és tizende Ferencz (Nárezis dö Brissák), akiben különben nem csekély humoros vénát is fe­deztünk fel. Bridén abbé szerepében kevés kivétellel jó volt Mátray. Szerdán és csütörtökön bemutató volt. Bródy Sándor életképét „A medikusát ad­ták elő. „A medikus“-t a reklám, a nagy dob, a hir szárnyaira kapta. Tagadhatatlan, hogy a tárgyválasztás irói érzékre vall, a főcselek­mény helyes mederben halad és kielégítő költői igazságszolgáltatást nyerünk. De Írója nem fog a költői Parnasszusra felemelkedni, nem fog a nemzeti Panteonban helyt foglal­hatni, ahová minden áron szeretnék feltolni. Mert most is nem örök érvényű, hanem na­gyon is múló hatású, napi efemer értékű alkotást hozott létre. Jánost, a medikust Rubin orvos nevel­teti, hogy leányának, Rizának férjet fogjon, de a medikus gyermekkori játszótársát, Pi­roskát szereti, aki a medikus atyjával Buda­pestre jön, a szerelmesek meg is esküsznek, de Riza annyira szereti a medikust, sőt en­nek családjával is annyi jót tesz, midőn a medikus tudtán kívül húgának férjhez adá­sára saját hozományából jelentékeny összeget ad, hogy a medikus jegyesének nemességétől legyőzetve szerelemre gyűl iránta. Ennek a drámai cselekvénynek kereté­ben Bródy ismét a legtendencziozusabb fele­kezeti elfogultság és faji elbizakodottság szó­szólója, mert minden zsidó jelleme: Schwarcz, Rubin és Riza nemes és elfogadható; ellen­ben minden kereszténynek jelleme, mint más darabjában is, kétes és elvetendő. A részletekre térve, Ízléstelen és szín­padra nem való jelenet, midőn a medikus Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obcliszeket, kereszteket, emléktáblákat sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolna,] kát, mauzóleumokat stb. )7 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attilá n 4..

Next

/
Thumbnails
Contents