Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-22 / 12. szám
6. HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. márczius 22. (mm. dr.) Színi viszonyainknak figyelmes szemlélője vagyok, aggódva látom, hallom, hogy körülöttem bomladozik, recseg, ropog minden, hogy roppant változások küszöbére értünk. Fordulóponton áll az anyagi erkölcsi és értelmi világ minden problémája. Vitatás alatt áll hitről, becsületről, tudományról alkotott minden nézetünk. Ismerjük el hát és kövessük, hogy a bölcselkedés öröménél magasztosabb kötelesség is vár reánk, egyesekre és a társadalomra: a cselekvés kötelessége. Hisz a keresztény erkölcsöknek lépten-nyomon való kipellengérezése már egészen megszokott, természetes, mindennapi. Nincs a természetellenes fajtalankodásnak olyan undok formája, melyre a sajtó, sőt a tudományos irodalom mentséget ne találjon. Alig van hírlapunk, amely bátran merne szembeszállani az erkölcstelenség kultuszával. A szellemi, erkölcsi és anyagi világ minden elképzelhető csataterén folyó harcz ez. A felvilágosodás nevében már a színpadról is támadják a kereszténységet. Nem a hitet, nem a vallást, hanem csak a kereszténységet, tanainak hirdetőit, szolgáit pisz- kolják. Ennek históriája van, Mohács a színhely. Valami Pintér Jenő társulatának egyik nagy (?) művésze azzal próbált a színpadról hatást kelteni, hogy a katholikus szertartásokat, egyházi férfiakat, a „Miatyánk“-ot gúny tárgyává tette. Nem is merészség, mondják ők, a választottak. Nem hát, hanem faji jellegzetes szemtelenség, ripőkség, amit meg kell torolni. Nem is maradt el. Talpra állott Mohács katholikus és református közönsége, a támadás visszaveréséhen egyek voltak, stante pede kivették a szinházből a 80 százalékos gyáva ellenfélt, az előadás pedig félbeszakadt. Az ilyen esetekre csakugyan igaz, hogy „das Schauspiel ist ein Sauspiel“. Itt nincs helyén a bölcselkedés, rektifikálás, ilyen körülmények között azonnal tenni kell. Félre az óvatossággal, küzdjünk. legyen talpon az egész tábor, mert a mai viszonyok közt a mohácsi eset megismétlődhetik másutt is, mert az ellenség nagyon arrogáns és merész. Az elmúlt színházi hetünk mozgalmasnak és változatosnak mondható. így hozta a körülmény, Beleesett márczius idusának megünneplése és Komlóssy Emmának három napig tartó vendégszereplése. Márczius 15-én Mátray Lajos ref. gimn. tanár „Szabadság ünnepén“ ez. prológja után délután Ocskay brigadérossal, este az Aranylakodalommal áldoztak színészeink a nagy nap emlékének. Nagyon hiszem, hogy a hazát nem lehet megmenteni szép szavakkal. A „Hej Rákóczy, hej Bercsényi!“ „Kossuth apánk“, „fajmagyarság“, „átkos Ausztria“ sokaknál, éppen a magyarság legtipikusabb képviselőinél már csak jelszavak. Nincs azonban csúnyább dolog, mintha valakiből kihal a lelkesedés. Még szomorúbb a dolog, ha egyesületből hal ki a múltak emlékének méltó megünneplése. Kérdjük, hol volt a „Kölcsey-kör“ márczius 15-én ? Igazán furcsa egy helyzet. Egy irodalmi társulat helyett színészeinknek kellett megmutatni, hogy nemzeti ünnep van. Derekasan viselkedtek s az amúgy is lelkes közönséget magukkal ragadták. Komlóssy Emma a „Bőregér“, „Tatárjárás“ és „Varázskeringő“ operettekben vendég- szerepelt. Művészi játékával és gyönyörűen csengő hangjával teljesen lebilincselte a közönséget s igazi élvezetet nyújtott. Heti műsor: Szerdán „A medikus“. Csütörtökön „A medikus“. Pénteken „Az ördög“ Hegedűs Gyula, a Vígszínház művészének vendégfelléptével. Szombaton d. u. „Luxemburg grófja“, este „Taifun“. Vasárnap d. u. „Aranylakodalom“, este „A kis ezukros“. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTATOK VÁNYOK ÉS TANSZEREK KAPOK HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ OK KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR)K NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. HÍREK Márczius 20. . . . Nemzetünk szent könyvei mondják ; mikor megvillámosodik az ég s az Ítélet förgetege akarja elsöpörni Attila unokáit — Csaba vezér fényes villanással vágtatva vezeti égi utján seregét véreinek megmentésére. Nemzeti legendáriumunk mondja: mikor üvöltő tatár hordák törtek e földre - fölpattant Várad kriptájában egy koporsófödél s az érezbe öltözött Szent László megforgatta félelmetes harczi báróját népéért. — Rólad nem szólnak szent könyveink ? Lásd, még mindig pusztában, sivatagban vándorlunk. Az Ígéret földje, a mit prófétalélekkel megmutattál, ma is messze van. , És mi már fáradtak vagyunk a százados vándorlásban. A szivek kiszáradtak, a gerin- czek meggörbedtek. — Kossuth apánk ! Gyújts megint lángot a hamvadó lelkekbe ! Az uj püspökök. A régóta üres püspöki székekbe uj egyházfejedelmek kerülnek. Két uj püspöke van a magyar katholicizmus- nak : Várady L. Árpád és Glattfelder Gyula. A volt kultuszminiszteri osztálytanácsos a győri, a Szent Imre-kollégium volt fiatal igazgatója pedig a Csanádi egyházmegye főpásztora lett. Mig Csernoch János, a volt Csanádi püspök a szentéletii Várossy Gyula kalocsai érsek utódja és a régóta árva nagyváradi egyházmegye püspöke Széchenyi Miklós gróf, a volt győri püspök lett. Kiváló, nagy buzgalma, socialis érzékű és alkotásokra hivatott, fiatal erőben levő férfiak, akik a magyar Sión őreivé lettek; mindegyikükhöz a tevékeny, munkás és buzgó élet sikeres, nagy értékű tettei fűződnek; multjokban az apostoli fáradhatatlanság, az erők javával dolgozó cselekvés van ; a katholikus restauratio kiható működésének vezérei voltak, mindegyikök az első sorban küzdött nemcsak lelkesedéssel, de nagy tudással és példaadó jámbor élettel — úgy, hogy ujjongó örömmel, nem csalódó reménynyel nézhetünk jövő működésök elé, amely bizonyára eredményes, alkotásokkal teli és a magyar katholicismuras nézve diadalmasan emlékezetes lesz. A kegyelmes, erőt adó Isten legyen uj vezéreinkkel! Márczius 15. A nagy nap ünneplése mintha hiányos volt volna. Lelkes, szép ünnepségeket rendezett a Polgári Társaskör, az intézetek ifjúsága, de sem a város, sem előkelő irodalmi egyesületünk, a Kölcsey-kör nem vett részt az ünneplésben. Az országos ünnep jelentőségét ez ugyan a legkevésbbé sem csökkentette, de mégis bántó dissonantiát vegyitett ez a tüntetés számba is vehető nemtörődés a nagy nap ünnepi hangulatába. Különben a legigazibb megemlékezés a legszebb formában a Rákóczi- utczában volt; dr. Tímár Zsígmond ünnepelt a legméltóbban: márczius 15-én este kivilágította házát. Ez a lángok meggyújtása illik a tüzekkel lobogó márczius Idusához. Az egyes ünnepségek lefolyása a következő volt: A városi függetlenségi párt lakomára gyűlt egybe az Iparos Olvasókör helyiségében, ahol Kótai Lajos mondotta az emelkedett szellemű ünnepi beszédet. A németit Polgári Társaskör sikerült ün- nepélylyel ülte meg márczius 15 ének emlékét, amelyen a németi dalárda, Bánk Jolán és Li- peczky Elek adtak elő hazafias énekeket, Rácz Lajos és Rácz Károly megkapó erővel szavaltak, alkalmi színjátékot adtak elő kiváló készültséggel és hatással Papp Margit, Csomay Győző és Szeghy Sándor, Duszik Lajos pedig nagyszabású és mély hatású emlékbeszédben méltatta nemzeti ünnepeink e legszebbjét. A papnevelő-intézet a magyar szabadság hajnalának emlékét nagy lelkesedéssel ünnepelte meg. Az ünnepély a Hymnus éneklésével kezdődött. Utána Fechtel M. I. é. h. h. szavalta el a „Talpra magyar“-t. Ezután Podaril I. II. é. h. h. tartotta meg ünnepi beszédét. Majd az énekkar jól betanult és szépen előadott darabjai következtek. Ezután Merlák F. III. é. h. h. tartotta meg felolvasását. A sajtószabadság első termékeit ismertette. A „Kik voltak a honvédek“ ez. melodrámát szavalta Szakács Gy. VII. o. t., kisérte Deák I. III. é. h. h. Majd Rácz M. Vili. o. t. szavalt, végül Gyulay M. II. é. h. h. tartotta meg szabadelőadását. Azokról a szatmári kispapokról emlékezett meg, akik a haza hivó szavát követve letették reverendájukat, hogy karddal kezükben küzdjenek hazájukért. Leírhatatlan volt a lelkesedés a nagyszerűen választott tárgy előadása után. A Szózat akkordjai zárták be a szép ünnepélyt. A Jár. Jcath. fögymnasium „Kazinczy Önképzőkörbe előkelő közönséggel ünnepelte meg a márcziusi nagy napokat. Az ünnepélyt a Szózat nyitotta meg, amelyet az ifjúsági vegyeskar adott elő. Orosz Pál Vili. o. t. a Nemzeti dalt szavalta lelkesen, erővel. Szarukán Zoltán VI. o. t. Sztojka Béla zongorakisérete mellett Dávid- Popper Magyar rapszódiájának művészi gordonka előadásával aratott megérdemelt tapsokat. Majd Kávássy Traján VIII. o. t. Körmendy Tibor zongorakisérete mellett „Rákóczi megtérésé“-t énekelte el mély érzéssel. Az ünnepi beszédet Kárpáti Győző mondotta. Hazafias érzéstől áthatott, történeti vonatkozásokban és hasonlatokban gazdag volt beszéde. Ráthonyi István VII. o. t. tartalmas felolvasást adott a szabadság eszméjéről. Az ünnepélynek azonban fényt és ragyogást Tóth Kálmán VIII. o. t. tökéletes, művészi, átértett szavalata, Gruber László Vili. o. t. „Petőfi a Hortobágyon“ ez. melodrámának kitűnő, gondos előadása és az ifjúsági vegyeskar éneke adott, amely Sándor Venczel tanár vezetésével népdalokat adott elő s egyöntetű, hatalmas szólamaival kiváló sikert aratott. A melodráma pompás, összhangzatos kísérete, Szaxun János IV. o. t. gyönyörű szólója szépen kiegészítették a gazdag műsort. Ezt a sikert a legszebb emlékei közé sorozhatja Sándor Venczel, az Önképzőkör vezető tanára, a szereplők, az intézet és a hálás közönség, amelynek igazi élvezetben volt része. A ref. fögymnasium kiválóan sikerült ünnepet rendezett, amelyen nagyszámú, lelkesedésre gyújtott közönség vett részt. Mátray Lajos tanár nyitotta meg lelkes szavakkal az ünnepélyt Bőd Károly Vili. o. t. szónoki erővel adott elő egy szép, formás emlékbeszédet: Pin- kóczy Gusztáv VIII. o. t. Petőfiről olvasott fel talpraesett, sikerült kis tanulmányt, a Nemzeti dalt ifjúi hévvel Gönczy Sándor szavalta, Pin- kóczy József Vili. o. t. költői szépségekben gazdag ünnepi ódáját Borgida József VIII. o. t. adta elő, az egyes számok közt pedig az ifjúsági ének- és zenekar adott elő kidolgozott, pompás betanulásban hazafias darabokat. A felső kereskedelmi iskola a városháza dísztermében rendezte szép műsoru ünnepségét, amelyen mindvégig hazafias lelkesedés ömlött el. A Nemzeti dalt színező hanghordozással Fényes Béla III. o. t. szavalta, kívüle még Hegyi Sándor szavalt szintén tüzes hévvel. Sikerült ünnepi beszédet mondott Pauluk István 111. o. t. és igen jó előadásban hallottunk egy melodrámát, a “Czinka Panná“-t Czeisler Kornél szavalatában Pál Ella hatásos zongorakisérete mellett. Az iskola énekkara is szerepelt, kuruez dalokat adott elő összevágó, gondos betanulásban. A nagy napot megünnepelték még a r. k. óvónő-, elemi és polg. isk. tanitónőképzők, a ref. felsőbb leányiskola és tanitónőképző, a r. k. tanitóképző. Az elemi iskolák kedden emlékeztek meg a nemzeti ünnepről.
