Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-04 / 1. szám
XX. évfolyam Szatmár, 1911. január 4 1. szám HETI SZEMLE iJ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. Félévre — 3 „ — „ Negyedévre — 1 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VAHJA8 ENDRE. Laptulajdonos : A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a PAzmány-sajtó czimőre (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------V lap megjelenik minden szerdán. Mélyen tisztelt közönség. Hosszú, 15 éves szerkesztői pályám után leteszem a tollat, átadom azt fiatalabb erőknek, kikről meg vagyok győződve, hogy nem kisebb munkakedvvel és ambiczióval veszik fel, mint én egykoron. Ezen elhatározásomra ama körülmény indított, hogy az élet folyton fokozódó igényeivel szemben, azon terhes hivatali munkálkodás közt, amelyből mindennap egyformán kijut, már előhaladottabb koromban nem vagyok képes azzal az energiával megállani ezen az exponált helyen, amelyet ezen munkakör megkíván. Nem való már nekem a zaklatott élet, csendesebb, zavartalanabb napok után vágyom. Köszönettel és hálával vagyok eltelve a mélyen tisztelt közönség iránt azért a figyelemért és érdeklődésért, amelylyel támogatni szívesek voltak. Kérem ezt utódaim számára is, mert a sajtó csak akkor képes megfelelni hivatásának, ha tömör, harczra és áldozatra kész csapat áll oldala mellett, amely neki erőt kölcsönöz, amelynek kitartásából lelkesedést merit, amely a munkát örömteljessé, a sikert fényessé varázsolja. Személyes differencziákért soha sem szabad áldozatul dobni azt a magasztos czélt, melynek a sajtó szolgálatában áll. Félre kell itt tenni minden mellékérdeket, minden egyéni tekintetet, azok a nagy alkotások lebegjenek szemeink előtt, melyeket a világnak ma már ez a legelső nagyhatalma hivatva van megteremteni. A széthúzás rést üt a sorokon, a folytonos rágódás lohasztja a munkakedvet, problematikussá tesz minden eredményt. Nem a kritika fulánkjaival, nem a szőrszálhasogató kicsinyeskedés macskakörmeivel kell a sajtót oldalba támadni épen azokból a körökből, a honnan támogatást vár, hanem segítségére sietni, önzetlenül, minden utógondolat nélkül, ama nagy érdekeket tartva szem előtt, amelyek legtöbbet fognak szenvedni azoktól a kigyómarásoktól, anojiyek a. sajtó sok fáradsággal dolgozó munkásainak vannak szánva, akik bármily körülmények között köszönetét s jóindulatot érdemelnek. Isten áldását kívánom a összetartásra, az uj szerkesztJség munkásságára, engem pedig tartsanak meg szives emlékükben. Akiknek talán vétettem akaratlanul is, bocsássák meg a távozónak. Engem személyeskedés sohasem vezetett, mindenben és mindenütt a közügyet tekintettem. Isten velünk. Szatmár, 1911. január 2. Báthory Endre. Beköszöntő. Másfél évtizedes, becsületesen nemes munka után adja át érdemes helyét az uj szerkesztőségnek Báthory Endre. Mi, az utódok, a kik az Egyházmegyei Irodalmi Kör megbízásából veszszük át a szerkesztést, akarunk az elsők lenni, a kik önzetlenül nemes munkájáért, a közömbösség és fásultság korában tanúsított erős akaratú kitartásáért, őrtüzeket majdnem magára hagya- tottan gyújtogató, lelkes küzdelméért munkában omló verejtékezéséért kifejezzük hódolatunkat és megil- letődött tiszteletünket. ff Ortálló volt a legszomorubb esztendőkben, amikor halálos zsibbadás bénította meg a keresztény öntudatot. Egyedülálló harczos, aki sereg nélkül vívott. Zászlót lobogtatott, kiáltozott a pusztában — csüggedetlenül. Kincses éjszakák, i. Soká maradtam ébren az éjjel : Amíg fölégett millió olajcsepp, Amig a sápadt szikrák mind elizztak, Kihalt a fény és — mint a késő bánat -— Száraz, kimáilott, porhanyó kanóczból Hullott a korom.... Öcsém 1 úgy gondolom : Amig a lázak nappal is gyötörnek És itt az ágyon, itt a forró ágyon Szükség maradnom estétől az estig: Az éjszakákat jobb, ha át időzöm. Mikor szedem fel terhes álmaimnak Fonnyadt virágit? — mindegy az magamnak, De nem tinéktek... Mert mikor beléptek És úgy találja egyik, hogy nyugodtan Pihegve alszom : lábujjhegyre állok És felvidulnak arczok és a lelkek, És néma csönd lesz, pillátok se’ rebben ... -Csak hadd pihenjen, óh csak hadd pihenjen 1“ És könnyű, édes, nyári-felhő csókkal Lecsókoljátok lázas homlokom’... Ezért a kincses szókért — gondolom 1— Az éjszakákat jobb ha átidőzöm . . . II. Vau még egy okom, Hogy őskereszlény-virrasztással éljek : A csend, a némaság, az éji álmok Mind ismerősöm, jóbarát, rokon . . . S a lámpafénynól izzó eszmelángok, Amik felettem ellebegve szállnak : Zeném, a toliam, muzsikám, a versem . . . Van ezer okom, Hogy őskeresztény virrasztással éljek : Az éji munka : a több, itt a verseny. Nappal ki nem tesz ? Nappal ki nem fárad ? ... Ki többre vágyik : gyújtson izzó lámpát, Űzzön éjszakákat! ... Ha már az ablak, vén bútor, az ágy is Az éj porával elborítva állnak Pihennek durva portól ittasodva (Portól : sok régi-régi gondolattól) Mig éjszakája van a nagy világnak : Előttem tiszta lámpa fénye játszik. (De hányszor már csak rőt kanócza pislog!) Akárha elsőt lobban kékes Ívvel, Akárha végsőt serczen sírva . . . sírva : Belémelegszem tűzbe, elmúlásba, — Az életczélba és a meghalásba — Az életczélba : hittel, lángolással, Az elmúlásba : bizó megadással . . . Mig éjszakája van a nagy vi'ágnak; Én igy kisérem az éjét a naphoz, És mind a hány perez : más, uj eszme gyullad. A fényből jönnek, elmálásból lesznek Uj eszmék és uj, örök ideálok, — Okos szüzek, nagy, erős szivü lányok... A vőlegények boldog, szép reménye íves alakban testesülten, élve Éji homlokon . .. III. De volt egy este: mindhiába vártam. Kimúlt a lámpa : fény, olaj, reménység, Hullott a korom. Mig megtörültem nedves keszkenőmmel Izzó homlokom : Egy régi-régi dal fakadt szivembe’: „Tizen siettek vőlegény elébe De ötnek — óh jaj— olajuk kevés volt. Fehér kezükre, hófehér kezükre Halotti fátyolt szőtt a nagy sötétség; Fehér szivükre, hótehér szivükre Hullott a korom ... • Öten siettek boldog esküvőre, Más ötnek — óh jaj — nem lesz fia, férje...] Olajuk kevés volt“ .... E régi-régi dal fakadt szivembe’, Hol épen nőni kezdett egy sötét folt.. . S ón megtöröltem nedves keszkenőmmel Izzó homlokom . .. „Uram, nagy Isten, óh ne hagyj elengem!“ S azóta én már nem szoktam botolni, Azóta újra van mécsolajom ... IV. Szinültig töltsd meg jó öcsém a lámpát. Töröld meg tiszta, tiszta hófehérré. Izzók, lobogjon, égjen, lángadozzon : A nagy fehér folt szép az éjszakában.
