Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-23 / 12. szám
Szatmár 1910. márczius 23. HETI SZEMLE 5 alól kivétettek s közvetlen kir. hatóság alá helyeztetvén, inmunitás és önkormányzattal rqháztattak fel. így keletkeztek Magyarországon a szabad királyi városok, melyeknek önkormányzata a vármegyétől eltérőleg demokratikus alapon nyugodott. Mig előző évszázadokon keresztül a városok fejlesztése hazánkban gazdasági szempontokon kívül alig részesült más tekintetből figyelemben, ma a dolog másként áll. Ma a magyar városoknak gazdasági fejlesztésén kívül a kulturális és erősen nemzeti szellemben való fejlesztése a legelsőrangu követelmény — különösen ott, hol a kultúra még oly sok követelni valót hagy fent, mint vármegyénk keleti részében, Szatmár-Németi sz. kir. város helyrajzi fekvése, lakosságának műveltsége, vezetőségének bölcs előrelátásával mindazon kellékkel rendelkezik, mely egy város fejlesztésére, felvirágoztatására előfeltételként megkívánható. Hivatva van e város arra, hogy ne csak az általa felölelt országrész kereskedelmi és közgazdasági góczpontja legyen, de hivatva van sokkal inkább arra, hogy a falai között kifejlődött kultúrát még tovább fejlesztve, azt mint a jótékony nap sugarait úgy árassza szét, az általa utalt részekre. Tekintetes törvényhatósági bizottság! Ez a nemes város azzá, ami, saját erejéből lett. Az a fejlődési processus ami itt végbe megy, csak az egészséges szervezet automatikus működése. Ide ez ideig külső tényezők csak a legminimálisabb mértékben működtek közre, s volt idő, midőn a közreműködés negativ irányú volt. A belső erőknek növelését, s a negativ erők elhárítását tűzöm én ki feladatomul, mert e várost, mely nekem is otthonom, szeretném nagynak, virágzónak s kulturmissiója magaslatán állónak látni. Működési tervemet illetőleg ma én nagyobb szabású programmal nem állhatok elő, erre nézve előbb a város vezetésre hivatott férfiak részéről kell egy látképet szereznem. Egyet kijelentek azonban, hogy mindazon társadalmi s gazdasági követelmények, melyek a város fejlesztésére befolyással bírnak, állandó gondoskodásom tárgyát fogják képezni. Két kérdés van, melyet a közeljövő feladatai közé sorolok. Egyik a vízvezeték és csatornázás kérdése, mely a fejlődésnek a mai modern egészségügyi követelmények szempontjából conditio sine qua nonja. A másik kérdés a város technikai téren való fejlődésének alapjául szolgáló, s évtizedekkel előre szóló tervezeti programm elkészíttetése. Ezen kérdés szerintem a város modern fejlődése szempontjából nem kevésbé fontos, de amennyiben nagy mérvben bevág a magánjogi érdekekbe is, elismerem, hogy rendkívül nehézségekkel jár. De ötletszerű s alkalmi intézkedésekkel egy modern város alapját lefektetni nem lehet. S a jövő nemzedék hálájában találjuk meg jutalmát az e téren hozott áldozatoknak. Én azt hiszem, hogy erős akarat s a város jól felfogott érdeke e tekintetben sikerrel járó munkát fog végezhetni. Társadalmi politikai téren s a közig, vezetése tekintetében kénytelen vagyok ismétlésbe esni a vármegyén elmondott programommal. De hát ez a dolog természeténél^ ugyanazonosságánál fogva egészen magától érthető. Felekezeti tekintetben a felekezetek teljes és tökéletes békéjének fenntartását tűzöm ki czélul, s bármely felekezet részéről vettetnék fel oly kérdés, mely ezen béke megbontására alkalmas, egész erőmmel állok azzal szembe. Nemzetiségi kérdésben az a nézetem, hogy mindnyájan egyenjogú polgárai vagyunk e hazának ; egyikünk sem követelhet magának egyénileg több jogot, mint ami a másikat megilleti, s mindaddig mig a nemzetiségek az egységes magyar állameszme fogalmát tiszteletben tartják, faji, nemzetiségi kultúrájuk terén való működésűket én is tiszteletben tartom, egyéni érvényesülési törekvésüket jogosnak elismerem s e téren készséggel támogatom. De ha a magyar állameszme ellen irányuló és separatisztikus törekvéseket látnék egyesek működésében, e téren elnézést nem ismerek, s kérlelhetetlen szigorral fogom az ily merényletet minden törvényes és jogos eszközzel visszaszorítani. Meggyőződésem, hogy nekünk a nemzetiségekkel a kölcsönös megértés és megegyezést kell keresni, s társadalmi téren nekünk, mint erősebb félnek kell erre a kezdeményező lépést megtenni. Erre én kezemet nyújtom és kérem tőlük, hogy a nyújtott békejobbot fogadják el. Szocziális szempontból szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a kisebb emberek, a mezőgazdasági munkások, az ipari, gyári alkalmazottak bennem mindenkor hivatott védőt találnak. Sérelmeik, jogos panaszaik meghallgatására ajtóm előttük mindenkor nyitva áll. Az adminisztráczió állandó figyelmem tárgyát fogja képezni, de én meg vagyok győződve, hogy olyan tapintatos és bölcs vezetés mellett, mint a polgármester űré, olyan tisztikar, mint a városi tisztikar teljesen hivatása magaslatán áll. Végül kijelentem még, hogy e város kormányzatában mindig a legszigorúbb törvényes keretek irányítanak. Soha alkotmány- ellenes és törvénytelen dolgot elkövetni nem fogok. Amint megkövetelem, hogy az én, és velem egy politikai elvet vallók meggyőződését tiszteletben tartsák, éppen olyan mértékben tisztelem és becsülöm meg mások politikai hitvallását. Kérve azt, hogy a közügyek intézésében személyi és politikai pártoskodás e falak közül kint hagyassák, kérve támogatásukat minden olyan téren, hol a város és társadalom goknak emelője: Perikies korát. De egyetlen nép is volt, melyhez az egész világ tanulni járt: tudományt, művészetei, az élet finomságát . . . Oly nép azóta nem támadott, s nem is támad soha: — Am történjék a jövőben bármikép — nekünk a múlt keserű tanulságul beszédes tilalomfa az idegen szellem ellen, mert nemzetiségünkre szmte halálossá vált. — Költőkre hivatkozni lehet csalódás; de mikor jellemben oly kifogástalan, nemzeti érzésben oly íeddhetetlen, emberies gondolkozásban oly nemes és egyetemes két alak, milyenek Berzsenyi és Kölcsey, kétségbeesve emlékezik a nemzeti hanyatlásról; a süllyedést szomorú valóságnak kell vennünk. S óh, bárcsak a költői fantázia előtt volt volna ilyen! De művelődéstörténetünk tanúskodik róla, hogy hűtlenek voltak elődeink nemzetiségükhöz. Kedves volt az idegen előttük nyelvben, erkölcsben, szokásban, ruházatban: megvetett mindenben, valami csak nemzeti volt. — Ami miatt Berzsenyi szivét elfogta a fájdalom: Romlásnak indult a hajdan erős magyar! Ami miatt Ányos panaszkodik: levetkőztünk magunkról minden nemzetit; ami könnyeket csalt a nagy Széchenyi István fenn- költ szellemű atyjának szemébe; ami örök hálára kötelező egy társaságot (Baróti Szabót, Bucsányit, Kazinczyt) mélyen elszomorított, — hogy többet ne említsek: — csak ne kételkedjünk, az idegen szellem ránk nézve veszedelmes kórnak hordozta magvát méhében. — Nyelvünk, nemzetiségünk a sir szélére jutott. Alkotmányunk, rendi alkotmányunk szervezetét szú emésztette. Ezer baj mindenfelé! Gyönyörű zengésű nyelvünk a szegény pórnép gunyhójába szorult: nemzetiségünk bele- fult az idegen erkölcsáramlatba; a szegény jobbágy nép kirekesztve az alkotmányvédelméből igavonó módjára tengette életét, s esengett segítség után hasztalanul! Nyelvünk nyomorúságos állapotának hű képe Kazinczy erőfeszitő nyelvujjitásában tükröződik; a nemzettest nagy-nagy részének szolgai viszonyairól Fáy, báró Eötvös József, Wesselényi „Balitéletei“ rajzolnak elszomorító képeket. Nem is hinnők, mily semmibe sem vette a szívtelenség, mikor az a nyomorult jobbágy nép verítéket izzadott s izzadása fejében csak lélekzenie is nehéz volt szabadon. Csak egyet említek. Felsőbüki Nagy Pálnak, az emberi jogok lelkes védőjének, mikor 1807-ben a pozsonyi országgyűlésen felemelte szavát, hogy a jobbágyság nehéz sorsán enyhítsenek, odazörögték: Insanit, eszelősködik. Anyagilag idegen államnak voltunk gyarmatos országa, politikailag absolut kormány nehezedett reánk, a szellem fejlődésének pedig gátat vetett a minden szellemi szabadságnak halálos ellensége: a cenzúra. Csak kereteiben jeleztem mindennemű bajunkat. (Folyt, és vége köv.) Pártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a kazai ipar pártolása. Első Magyar Anőesit Sirkígyáráta SZINÉRVÁRALJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Piramisokat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila - u. 4.
