Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-16 / 11. szám

o „HETI SZEMLE lesztett, akkor itt nem maga a nem­zői, hanem a kinevezett kormány csinálja az egész politikát, még pedig úgy, amint az a kormány hatalmi törekvéseinek megfelel. Ez tényleg igy van, de ennek az állapotnak az oka nem a tiszt­viselők lelkületében rejlik, hanem a tisztviselők helyzetében. Nálunk a tisztviselők érdekeit a kormányhatalommal szemben vagy egyáltalában nem védik törvények, vagy olyan törvények védik, melyek a gyakorlatban teljesen hatástalanok. Minden felettes hatóság agyonzak­lathatja, mellőzheti, kiüldözheti az ő alantas közegét. A vagyonos tiszt­viselő fittyet hányhat a hatalom dölyfének, de hányán vannak kö­zöttük vagyonosak, hogy rá nem szorulnának arra a tisztviselői fize­tésre? Be kell látnunk, hogy azt a tisztviselőt főkép, ha családos ember, helyzetének a ridegsége kényszerűi annak a latin közmondásos óletelv- nek a követésére: Prius vivere, dein filosofari. Először élni kell, azután filozofálni és politizálni. Az ország közérdeke szempont­jából megdöbbentő állapot ez, de igazságtalanságot követ el, aki kü- lömböző kormánypárti alakulások alkalmával pálczát tör a tisztviselői kar felett, mintha ennek a karnak politikai elvtelensége, önzése volna az oka annak, hogy nálunk a legnépszerül- lenebb, legkárosabb törekvésű kor­mányok is tekintélyes és mindenre kész többség felett rendelkeznek. Azoknak tehát, akik gyökeres gazdasági, socziális és polikai rend­szerváltozást akarnak az országban előidézni, legfőbb gondjuk az legyen, hogy a tömegeket a kormányhata­lom befolyásától függetlenné tegyék. A tisztviselők fiiggetlenitése nálunk nehezen fog sikerülni, de a választó közönség nagy tömegének fiigget- lenitése igenis sikerülhet, ha min­den eszközzel emeljük, fejlesztjük a nép anyagi jólétét, ha folytonos ta­nítással, felvilágosítással politikai érettségre neveljük a népet, ha min­denütt jogvédő szervezetekkel bás­tyázzuk körül. Az örökös kormánypárttal szem­ben igy lehetne megalkotni a vá­lasztóknak állandóan független tá­borát. Zichy János hivatalában. Zieht/ Já­nos gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter átvette minisztériuma vezetését. Az uj minisz­ter üdvözlésére a nagyteremben egybegyült a minisztérium egész tisztviselői kara, mely­nek élén Molnár Viktor államtitkár köszön­tötte a minisztert. Az éljenzéssel kisért beszédre Zichy János gróf igy válaszolt: „Méltóságos államtitkár ur, mélyen tisz­telt uraim! Mindenekelőtt is nagy örömömnek adok kifejezést afelett, bogy a mai napon, midőn hivatalomat elfoglalom, a tisztviselői karral személyesen találkozhatom és megismerked- hetem mindenkivel. Az életből vett tapaszta­latok tanítottak meg arra, hogy tulajdonkép­pen sikert és eredményt ott, ahol sokan dol­goznak együtt, csakis harmonikus együttmű­ködéssel lehet elérni. (Tetszés.) Ennek a har­monikus együttműködésnek alapja pedig a kölcsönös bizalom. Én a magam részéről a legnagyobb bi­zalmat előlegezem az-«raknak és kérem, mél- tóztassanak velem szemben is a legnagyobb bizalommal lenni, viszont a legnagyobb biza­lommal kölcsönösen egymás iránt, mert ez fogja aztán megteremteni azt az alapot, me­lyen állva sikeresen és eredményesen fogunk dolgozhatni és működhetni. (Élénk éljenzés.) És hogy ez kialakulhasson, határozottan ki­jelentem azt, hogy igenis szigorú leszek a kötelességteljesitésnek az ellenőrzésében, de viszont szeretetteljesen méltányos minden vonatkozásban. (Lelkes éljenzés.) Mélyen tisztelt uraim! Erős meggyő­ződésem az, hogy a nemzetnek az értéke a kultúrájának mélységétől és nagyságától függ, (Tetszés) tovább megyek: hogy egy nemzet anyagi erejének fejlődése, egy nemzet anyagi önállósága és hatalma az ö kultúrájának inten- zivitásától függ. Azért, mert a kultúrának hó­ditó tulajdonságai vannak. (Elénk tetszés.) És éppen, mert meg vagyok győződve erről, érzem a felelősség nagyságát, amely az én lelkemre száll ebben a pillanatban. Érzem és tudom, hogy sokat várnak tőlem és hogy erőim gyöngék. Ámde, tisztelt uraim, bele akarom vinni ebbe a minisztériumba és e minisztérium munkakörébe az én egész ambicziómat, egész tetterőmet, minden energiámat, minden lelke­sedésemet és akarok dolgozni sokat, állandóan, szünet nélkül, építeni a magyar kultúrának templomát, ha lehetne, föl egészen a csilla­gokig. (Lelkes éljenzés.) Arra kérem önöket, tisztelt uraim, haza­szeretetemnek egész melegségével, hogy tá­mogassanak engem önzetlenül, szeretettel, bi­zalommal és legyenek meggyőződve arról, én ennek a minisztériumnak egyik legszor­galmasabb munkása leszek. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) Fogadják köszönetemet szives megjele­nésükért és a méltóságos államtitkár ur azért a szép beszédért, amelylyel engem üdvözölni szives volt. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) A miniszternek ezután Molnár Viktor államtitkár bemutatta az egyes osztályok ve­zetőit, akikkel a miniszter egy ideig elbeszél­getett. Szekularizácziós sikkasztások. Nagy megbotránkozást keltett nemcsak Franezia- országban, de mindenfelé egy Duez nevű _________ Szatniár, 1910, márczius 16. Megm ozdul minden. Megmozdul a mindenségnek összes tár­gya, minden ami része a mindenségnek. Nem­csak a bokroknak rügybe szökkenő ágacskái vagy a tél hidege elől a föld kebelében elrej­tőzve volt mindenféle kis élőlények, hanem igazán a porszemtől az égbolt kékjében úszó fehér felhőkig minden : mozgásba jönnek s a nagy nyugvás után életet kezdenek. Ez a nagy megmozdulás igy tavasszal a természet életműködésének a kezdete, mely végiglüktet a világon. Felharsant a mindenségben az életnek, a. természet életének zenéje, a munka vig dala. És ez a nagy zene mostantól kezdve mindenütt hallható. Ha nem hallgatózom, akkor is hallom. Ha kimegyek a halárba s megállók a rónaság közepén és csendesség vészén körül, hallom akkor is. Csak nagyon halk ez a zene, az élő világ zenéje, hasonlít a csöndességhez és mégis oly erős! Mert ez a nagy zene a mindenségnek lélekzetvétele, az élő nagy mindenségnek halk szive dobbanása. Hatalmas, mert ez a nagy, ez a halk zene végigzsong az egész világon. Erősebb mint az elemek csatája, erősebb a vihar tombolá- sánál, orkánnak és fergetegnek bömbölésénél, tengernek háborgásánál s csak olyan, mint hogyha mennykövek csapása kősziklákat dönt hegyóriások ormáról. Az a halk muzsika mégis hatalmasabb, mert folytonos, állandó és általános, hatalmasabb, mert abban részt vesz minden. Benne van abban nemcsak a vizek moraja, nemcsak fájdalmas és ábrándos er- dőzugás, nemcsak a rengetegek éhező vad- állatjainak kétségbeesett ordítása, a gyepet i tépdeső őznek, a nyargaló szarvasnak zaja, az odúból óvatosan előlépő rókának nesze, hanem benne e nagy zenében a réten végig­röpködő pillangó szárnyának rezdülése is, a kis fűszálnak zizzenése is, mikor szellőtől I érintve szinte nesztelenül szomszédjához haj­lik, a tó vizének loccsanása, hogyha a nádas mellől egy-egy vizimadár hirtelen fölrebben, a fejünk felett szálló madárnak kurrogása, az erdő mélyén a kakukszó meg a vadga­lamb nyögése, a bólintgató lombok suttogása, az alkonyi szellő suhogása, a hazatérő nyáj kolompja, a falu alatt felhangzó bus furu­lyaszó, a kis templom tornyának ablakából reszketve szerte áradó esti harangszó, a pász- tortiiz lángjának pattogása, egy-egy a távolban elvesző kiáltás, a faluból kihallatszó kutya­ugatás és még mindnyájunk szivének dobo­gása is: az emberek sóhajtásai. — — — Lemegyek a kertbe, megállók egy utón s észreveszek egy megvetett kis állatot, egy szegény pókocskát, a természet társánák egy szerény kis részesét, amint két szomszédos köszméte-bokor között szálát szövi. Lám, csakugyan kezdetét vette hát a munka. Tovább megyek, a kert aljára s meg- állak egy bodzafa mellett. Nem messze tőlem az ér. Partjára érkezik egy mezitlábos paraszt- i leány. Szétnéz, keresi libáit. Kolotnpolást hal­lok a túlsó oldalon, oda nézek : vagy tiz tehén ereszkedik le a vízbe. A legény engedi, meg sem mozdul ülőhelyéből, hol egy fatörzsnek támasztja hátát, hanem tovább tanulmányozza furulyájának titkait s Kati, bár kiáltására a hu alig válaszol, a keskeny szál pallón nagy vigyázva mégis által megy, hiszen — a szom­szédék Janija csak egy évvel fiatalabb nála, 'aztán olyan szépen is szól a furulyája, főké­Tisztelettel hozom a n. érd. közön­ség szives tudomására, hogy a volt SCHWARTZ TESTVÉREK------------- úri- és női- ------------­di vatáru - üzletét teljesen újonnan beren­dezve, a következő czég alatt, ismert szolid alapon megnyitottam és tovább fogom vezetni. Kész szolgálattal

Next

/
Thumbnails
Contents