Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-21 / 51. szám
6 HETI SZEMLE Szatmár, 1910. deczember 21. Csütörtökön Sardou nagyhatású drámája „A boszorkány“ került színre. Rövid egy héten belül a harmadik komoly műfajhoz tartozó darab, mit uj művésznőnknek,'Zöldi/ Elzának köszönhetünk.Meg is felelt a várakozásnak. Minden indulatot megfelelőleg adott vissza, úgy hangban, mint mimikában, modora, játékmódja a darab változatainak megfelelőleg majd si- mulékony, lágy, kedves, majd pedig haragjában, szenvedélyében égő, szikrázó. Vidor méltó partnere. — Kisebb szerepeikben jók voltak Herczegné, Zöldy Vilma, Homokayné, Herczeg, Káldor, Vájná. Dicséretet érdemelnek Czakó Miczi és Burányim, kik ügyes jelenetükért hálás tapsokat kaptak. Pénteken, deczember 9-én volt a Budapesten s az ország nagyobb városaiban már ünnepelt legújabb Lehár-operette a „Czigány- szerelem“ bemutató előadása. A darab előadását megelőzte a hire s a közönség a nézőteret az utolsó helyig megtöltötte. — Kevés operettről mondható el az, hogy nemcsak a zenéje, de a meséje is jó. Ezen kevesek közé tartozik a „Czigányszerelem“. Libbrettója változatos, szebbnél-szebb jelenetekben bővelkedik s egy perczig sem untató. Egy szenvedélyes, merész fantáziájú fiatal leány vadregényes álomba szőve kapja kemény büntetését, mivel mátkája csókját egy czigány legény miatt mellőzte. Lehár ismét kitett magáért. Mint eddigi müvei, a „Czigányszere- lern“ dalai is szívhez, lélekhez szólnak s valószínű, hogy ép úgy közszájon fognak forgni mint az előbbiek. Színészeink az idén a legjobb operette előadást produkálták. S ez a siker nem csupán a darab kitűnőségének tudható be, hanem főkép annak, hogy minden egyes játékos gonddal dolgozta ki szerepét. A legtöbb munkát fejtett ki Dénes Ella ki méltán érdemel dicséretet. A darab különös technikájú, nagyobbára a magasabb tónusba szárnyaló dalait csengő szopránja remekül adta vissza. Emellett játéka minden érzelmi változatot, az örömet, kétségbeesést, mesterien tükröztette. Partnere Józsi, a czigány fiú Káldor. Épen az ő temperamentumának, erőteljes játékmodorának illő szerepkör. Csak a hangja volna valamivel erősebb ! — A vigalmat, a pajzánságot, a humort képviselik H. Bulla Mariska és Heltai, kik közül előbbi különösen a harmadik felvonásbeli czigányzenés jelenetnél a tombolásig ragadtatta a közönséget. Igen kedvesek voltak Pongrácz és Boos a- két gyermekszerelmes szerepében. Ugyanezen darab még öt estére tűzetett ki s eddig mindig telt házat vonzott szombat, vasárnap, hétfőn, kedden és vasárnap, 18-án. Decz. 11-én, vasárnap d. u. „A két árva“ ez. színmű került színre. Véleményünk szerint vasárnap délután nem ajánlatos színmüvet adni, mert ilyenkor nagyobbára gyermekek ülnek a színházban, akik nem sírni, hanem nevetni szeretnek, a másik ok a vasárnap d. u. 2 óra rövid idő egy színmű előadására. Szerdán, deczember 14-én, háromszoros müsorváltoztatás után „A Dolovai nábob leánya“ került színre. Vilma szerepébe Czakó Miczi „ugrott be“, ki helyét ügyesen megállotta, bár ez volt első nagyobb szerepe. Csütörtökön az „Erdészleány“ ment főbb szerepeiben a tavalyi ismert szereposztásban. Pénteken Henry Bataille fraoczia drámairó müve „A balga szűz“ került bemutatásra. Eltekintve attól, hogy a darab eszméje — az ideális szerelem nevében a női érintetlenség és a házasság szentsége feláldozható — erkölcsi szempontból meg nem állhat, még a szerző álláspontjáról nézve is a jellemeit, megállapíthatjuk, hogy a szerelem és a lemondás oly szuperlativusai, amilyeneket a szerző fest, nem léteznek. A szinreállitás, az egyes szereplők szájába adott deklamácziók elég jók. A szerepek igen hálásak és épen a bennük leirt erős szenvedélyeknél fogva nehezek. Dicséret érdemli drámai szereplőinket. Zöldy Vilma Armauryné, Gtakó Miczi Dia- nette szerepében kiválók voltak, különösen Csákó Miczi, tekintve, hogy még kevés gyakorlata van, meglepte finom játékával, szerepeinek átérzésével a közönséget. Kitűnők voltak Homokai, id. Baghy, Herczeg és Vidor. Szombaton megismételték a darabot. Vasárnap d. u. „A balkáni herczegnő“, este a „Czigányszerelem“ előadását ismételték. Héttőn a „Csákó és Kalap“ 11-ik előadása voll. Kedden, 20-án Binder Károly baritonista mutatkozott be az „Obsitosában, 21-én szerdán pedig Saáry Margit lép föl a „Hivatalnok urak“-ban ugyancsak szerződtetés czél- jából. Az eredményről a jövő számunkban adunk hirt. * Sajnálattal vettük a hirt, hogy Zöldy Elza rövid, de sikeres szereplés után családi okokból megvált a szatmári színpadtól. He lyét (hősnő) nővére tölti be, mig a drámai szende szerepkörére Czakó Miczi vállalkozott. GSARRNOK. A j óakaratu emberek. Szent karácsony hete egy kedves történetet juttat eszembe, melyet nagyanyám, egy áldott jó lelkű öreg asszony mondott el nekünk, amikor a karosszékébe ülve, mi pedig a térdeire csimpaszkodva, vártuk a szót ajkáról. Szent este volt. Künn a hópelyhek hullottak, benn pedig a barátságos meleg szobában édes érzelmekkel telt meg a szivünk. A szoba félhomályára a kályhából kivillanó tűz vetett némi világosságot. Méla csendben vártuk a történetet. — Igen, édes gyermekeim, olyan telet még nem értem, mint a negyvennyolezadiki. Szigorú kemény tél volt. Úgy tizenhat éves lehettem, amikor mint árva kerültem a né- némhez, ki azelőtt három évvel vesztette el férjét. Engem mégis nagyon szívesen fogadott, mert volt egy felnőtt fia, Ferencz, ki apja helyét jól betöltötte. Erdész volt s egy regeteg erdő kellős közepében laktak. Mint mondám nagyon hideg volt. Mikor este lefeküdtünk, borzalommal halgattuk a havasokról lejövő farkasok üvöltését. A hó akkora volt, hogy a két szolgánk folyton utvágással voltak elfoglalva. De szomorúság is ütött tanyát, mert a fiatalemberek mind elmentek a háborúba ; elment a család egyetlen támasza is. Néném kapott egy öreg embert helyettesül. Ez első tekintetre nagyon ijesztőnek látszott, de utóbb megszerettük, mert jószivü és gyermekesen vidám kedélyű volt. Most ő lett vigaszunk és támaszunk. Tavasszal, amikor már a bokrok, fák zöldelni kezdtek s ezernyi ezer madár dalolt, fütyült, kacagott, akkor vitték el a huszárok a mi fiunkat. Oh, de pehéz óra is volt az. Az eddig nagyon barátságos és nyájas néném fia miatt nagyon búslakodott. — Oh csak már jönne levél, hogy megvigasztalódnék. De nem jött. Hónapokig késett. — Hiszen olyan jó dolga van, hogy egészen elfeledte az itthonmaradtakat — prói bált vigasztalni minket Berti bácsi. — Nem, nem feledett el — vetettem ellen. — A szerencse az embereket elbizako- dottakká teszi — válaszolta Berti bácsi. Szent este volt. Az előző években néném mindig állított almával, aranyos dióval megrakott és sárga viaszgyertyákkal megvilágítót karácsonyfát, de ezen az estén csak a lámpa világította meg a szobát. Néném- mel voltam a szobábap. Berti bácsi az erdőbe ment, hogy jó fajta vadat hozzon az estére. Hallgattunk. Alig váltottunk egy-két szót. Mélyen elgondolkozott, bizonyosan a messze talán veszedelemben forgó fiáról; én nem mertem az áhitatos csendet megtörni. De megzavarta ezt egy kopogtatás. — Vedd csak a lámpái, Anikó, hadd lássuk ki az? — Egy különös emberi alak állott előttünk. Kabátjának fénylő, sárga gombjai katonát sejtettek. De ez a vélemény rögtön eloszlott, mikor a kendővel befödött fejét és vászonba csavart lábát megpillantottuk. Fegyver helyett jobb kezében egy botot tartott; szemei beestek, arcza azonban nemes, előkelő vonásokat tüntetett fel. Egy kis ételért és szállásért könyörgölt. Néném méltatlankodva hátrált egy lépést és bosszúsan mondta: — Az erdészlak nem csavargók menedékhelye — s ezzel bezárta az ajtót. Azt hittük, elment. De alig léptük át a belső szoba küszöbét, lágyan, reszketve megint kopogtatott. Ingerülten fordult vissza [néném s kinyitva az ajtót, kiáltja : — Mit akar még ? — Csak egy kérésem volna — hangzott a válasz — melyik utón érhetném el a legközelebbi emberséges házat ? — Balra a szekéruton — felelte néném Különben a legközelebbi ház jó kétórányira van s az ottani családnak sincs semmiféle itala, a csavargók számára meg éppenséggel nincs. — Italt — szólott keserűen a jövevény. Az nem asszonyom, azt nem kérek, csupán éhségemet szeretném csillapítani. Én sem részeges, sem csavargó nem vagyok, csak egy szerencsétlen, aki most tért vissza a csatából. A napokban még többen jönnek. Csak egy darabka száraz kenyeret adjon és áldani fogom asszonyomat életem minden napjaiban. A szomorú hangra néném arezvonásai egy pillanatra enyhültek. De aztán mintha megbánta volna, haragosan szólott :-- A legénység most oda van. Kitudja miben sántikál ? Egy ilyennek nem adhatok, de nem is szabad adnom szállást, hogy a biztonságunkat veszélyeztessük. Különben, ha gonosz szándékkal jött ide, úgy jegyezze meg, hogy fegyver van nálunk bőven. Most pedig távozzék ! Ezt oly szigorúan és könyörtelenül mondta, hogy fájt a szivem s megjegyeztem: — Oh néni, hátha igazat mondott. A Berti bácsi tegnap délben azt mondotta, hogy rosszul áll a csapatok sorsa. xMost szent este van ; tudod, valamikor az angyalok zen- gedezték : békesség a földön a jóakaratu embereknek ! — Semmiféle utasítást nem fogadok el, Anikó. Amit mondtam, megmondtam. Csavargót nem fogadok be. Menjen! — s becsapta az ajtót. Izgalmunkban elfelejtettük becsukni. Ki Írja le meplepetésünket és félelmünket, mikor a hátulsó szoba ablaka alatt látjuk. Kitárta karjait s reszkető hangon rimánko- dott: — Asszonyom, van édes anyám. Érette szívesen megmenteném életemet. Vásárhelyt
