Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-07 / 49. szám
Szatmár, 1910. deczember 7. 5 san a csomaghoz kell kötni és erősíteni. A papírlapokra irt czimeket mindig egész terjedelmében kell a burkolatra felragasztani. Az azonban felette kívánatos, hogy a feladó nevét és lakását, továbbá a ezimirat összes adatait feltüntető papírlap legyen magában a csomagban is elhelyezve arra az esetre, ha a burkolaton levő ezimirat leesnék, elveszne, vagy pedig olvashatatlanná válnék, a kiilde- biJottsági felbontása utján a jelzett papírlapról leolvasható czim alapján a csomagot mégis kézbesíteni lehessen. Kívánatos továbbá, hogy a feladó saját nevét és lakását a csomagon levő ezimirat felső részén is kitüntesse. 5. A személyszállító vonatok rendes közlekedésé- biztositása czéljából f. évi deczember 19-től 24-ig a postai csomagok nagyobb részét a vasúti fővonalakon nem a rendes mozgópostákkal, hanem gyorstehervonatokon rendszeresített külön csomagszállító menetekkel szállítjuk. Ezen körülmény a csomagok szállításában késleltetést idéz elő. Hogy a rendszerint alkalmi ajándéktárgyakat tartalmazó postai csomagok mégis idejében rendeltetési helyökre szállíthatók legyenek, kívánatos, hogy a közönség a csomagokat ne az utolsó napon, hanem egy-két, nappal előbb adja fel. 6. A csomagok tartalmát úgy a czimiraton, minta szállitélevelen szabatosan és részletesen kell jelezni. Budapestre és Wienbe szóló élelmiszereket, illetve fogyasztási adó alá eső tárgyakat [husnemü, szeszes italok, stb. ] tartalmazó csomagok czimirataira, nemkülönben az ilyen csomagokhoz tartozó szállítóleveleken a tartalom, minőség és mennyiség szerint kiírandó. A tartalom ily részletes megjelölése a fogyasztási adó kivetése szempontjából szükséges és a gyors kézbesítést lényegesen előmozdítja. Országos vásárok vármegyénkben. Dec. 8-án Erdődön ; 12-én Nagykárolyban ; 19- én Hagymásláposon és Fehérgyarmaton ; 20- án Aranyosmegyesen és Krasznabélteken ; 22-én Királydarócon ; 23-án Csengeren. A ragadós száj- és körömfájás folytonosan terjed, a november hó 27-én megjelent földmivelésiigyi értesítőben közölt adatok szerint Magyarország területén 4386 község 35118 udvarában uralkodik a ragadós száj- és körömfájás. Szatmármegyében ezen értesítő szerint 100 község. 2 rendezett tanácsú város van ragadós száj- és körömfájással fertőzve, úgy, hogy mintegy 130 községre tehető a szatmármegyei fertőzött községeknek száma. Magában Szatmárnémeti városában is több udvarban van száj fájás. A szatmárnémetivel szomszédos községek közül Vetés, Pusztadarócz, Lázári, Batiz, Mikola, Nagygécz, Réztelek van száj- és körömfájással fertőzve, a folyton terjedő száj- és köiömfájás folytán hasított körinü állatok vására belátható időn belül nem lesz. Hallomás szerint a földmive- lésiigyi minisztériumban megbeszélések folynak az iránt, hogy a városok élelmezésének megkönnyítése czéljából helybeli állatoknak a helybeli vészmentes udvarokból a helybeli vásárokra felhajtása és vidékről, nem fertőzött helyekről hasitottt körmü vágó állatoknak behozatala inegengedtessék úgy, hogy a városból a talvakba visszavihető ne legyen. Ez azonban még teljesen bizonytalan, még el nem határozott dolog. Hirdetmény. Tudatom a város közönségével, valamint a szatmárhegyi lakosokkal, hogy az 1911 évre eszközölt ebadó összeírás a rendőrkapitányi hivatalban 8 napra körszemlére kitétetett, mely idő alatt az a hivatalos órák alatt megtekinthető. Szatmár- Németi, 1910. novembet 29-én Tankóczy r. főkapitány. A közönség1 köréből. Hozzászólás „Hermán József kitüntetése“ czimii czikhez. A „Mátészalka“ 1910. évi nov. 18. számában a következőket írja : „Hermán József kitüntetése.“ Hermán Józsefet a helybeli izr. elemi iskola igazgató tanítóját, kit lapunk olvasó- közönsége, mint volt munkatársunkat is jól ismer, magas helyről jött az a nagyon kiérdemelt kitüntetés érte, hogy részére — Szatmár vármegye érdemes tanfelügyelőjének ajánlatára — a közoktatásügyi miniszter „mint Szatmár megye legjobb tanítójának“ évi 200 korona jutalmat engedélyezett.“ Erre nézve a következő megjegyzésem van. Az 1907. évi XXYIÍ. t.-cz. 4. §-a értelmében a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a népnevelés terén kiváló érdemeket szerzett néptanítók részére adandó évi 200 koronás személyi pótlék engedélyezésénél a következő eljárás tartandó meg. A kir. tanfelügyelő a közig, bizottság utján minden év április havában javaslatot tesz a kitünteiendő, illetőleg megjutalmazandó tanítókra nézve. Javaslatba, mint azt a törvény világosan meghatározza, csak olyan tanító hozható, aki egy és ugyanazon helyen huzamosabb ideig és pedig 12 évnél nem kevesebb ideig működött. Ettől eltérő javaslat fel nem terjeszthető. A javaslathoz csatolandó: a tanitó oklevele, összes tanítói szolgálatáról szóló bizonyítványai, családi állapotát feltüntető helyhatósági bizonyítvány. Figyelni kell arra, hogy első sorban a a legrégibb, főleg az 1893. év előtt már működött tanítók vétessenek tekintetbe. Tehát amint e törvény 4. § át czikkiró elolvassa, rögtön tisztában van azzal, hogy itt nem évi 200 kor. olyan jutalomról van szó, mellyel Herman József kollegánkét a miniszter ur azért tüntette ki, mert ő Szatmár megye legjobb tanítója, hanom olyan 200 kor, évi személyi pótlékról, melyet már Herman előtt és után is mind megkaptak azok, kik arra a törvény értelmében legjobban megértek. Szatmár megyében már többen élvezik a 200 kor. személyi pótlékot. (Titokban legyen mondva ehhez csakugyan még protekezió sem kell). Ennyit a kitüntetésről, mit ugyan ezek után józan ésszel nem nevezhet senki kitüntetésnek, hanem igenis a törvényben biztosított oly fizfetésnek, melyet mindazok megkapnak, kik a törvény szerint hogy úgy mondjam, erre eléggé megvénülnek. Van azonban „Hermán József kitüntetése“ czimő czikkben a szatmármegyei tanítóságra nézve sé-tő idézet, ez pedig igy szól: a közoktatásügyi miniszter „mint Szatmár megye legjobb tanítójának“ évi 200 kor. jutalmat engedélyezett. Ezt hisszük, én pedig tudom, hogy Herman ur, az én Józsi barátom nem hiszi el maga magáról, hogy ő a megye legjobb tanítója, hiszen mi sem hinnők el, ha rólunk egy falusi lap mindjárt macskakörmök között is állítaná azt. De másrészt meg, én tartom magamat szatmármegyei kollegáimmal együtt oly jó tanítónak, mint a milyen Herman Kollegánk (sértés nélkül) akkor pedig nem egyedül ő a legjobb. Nem irigylem én Herman barátomtól a dicséretet, mert bizony ő azt megérdemli már „HETI SZEMLE“ csak zaért is, mert három évtizede működik e pályán, csak arra kérem X. urat, hogy egy egész vármegye összes tanítóinak megsértése nélkül dicsérje Józsi barátomat. Most jön a java. Kedves Józsi barátom tőletek ('értem izraelita kollegáimtól) jó előre bocsánatot kérve merek csak hozzáfogni. Kérlek benneteket tekintsétek azt, hogy a legtöbb szülő nem ért a tanításhoz, no meg azt, hogy a „Mátészalka“ a helybeli keresztény iskolák tekintélyét többször igyekezett már csorbítani s végül pedig én nem titeket akarlak sérteni, hanem a „Mátészalkáit akarom egy kicsit felvilágositani, illetve meg akarom adni a szája izét, hogy t. i. hagyjon minket már egyszer békességben élni, mikor mi sohasem bántjuk őt és jó előre ajánljuk, hogy a jövőben olyasmiről Írjon a mihez ért. Veletek tehát igy kibékülve kimondom az igazat, mert a „Mátészalkádtól nem féltem a fejem. A „Mátészalkáiban a helybeli elemi iskolákról már annyit olvastam, hogy undor fog el, mikor ismét és ismét ugyanazt kell elolvasnom. Arról van ugyanis szó, hogy a „Mátészalka“ keresztül megy a kath. és ref. iskolán s igy szeretné az izr. iskolát a kettő fölé helyezni. Plánne a már jelzett czikk közepe felé ezeket Írja : „Mátészalkán minden polgár, ki gyerekeit a népiskolán túl is óhajtotta taníttatni — bár mindegyik feleke- zetnek van iskolája — a Herman igazgatása alatt álló izr. iskolába járatta azokat“. Ha azt irta volna X ur, hogy majdnem minden polgár oda járatta úgy elhittük volna, de igy ahogy meghatott, hazugság. (A gondolatjel közé foglalt rész pedig ki is maradhatott volna.) Elvitázhatalan, hogy voltak bizony keresztény szülők a legjavából, kik gyermekeiket a zsidó iskolába járatták. De ennek egyedüli oka az lehetett, hogy nem volt a zsidó iskola oly túlzsúfolt, mint a mi iskolánk. így gondolkodhatott az ilyen szülő : A zsidó iskolában mégis csak többet foglalkozhatnak gyermekemmel, hiszen az ő iskolájukban 100 növendék van s ezeket három tanitó tanítja, mi jut egyre-egyre? Mig a kath. és ref. iskolákban egy-egy tanítóra 60—120 növendék jut. Igen helyesen gondolkodott az ilyen szülő, de ha csak igy felületesen hasonlította össze az iskolákat. Ámde eddig a „Mátészalka“ is ellát, ne álljunk itt még meg, ne elégedjünk meg a létszám összehasonlításával, hanem engedjék meg, hogy egy kicsit a „Mátészalkádnak az elevenjére tapintsak. Egy szülő a helybeli rk. iskolában beíratta gyermekeit. Az egyik I. a másik II. osztályba volt. A gyermekak igen jó nevelésű szerény és jó igyekvő fiiuk voltak. Mint ilyen jó viseletű és jó közepes tanulókkal igen meg voltam elégedve, és szerettem is őket. Atyjuk azonban, mikor III. és IV. osztályúak lettek, beiratta őket a helybeli izr. iskolába. Miért Íratta oda ? Bizonyosan azért, mert a „Mátészalka“ már akkor is a keresztény iskolák tekintélyének csorbításával igyekezett az izr. iskolát fölemelni. A következő tanév első napján megjelen a szülő gyermekével (igen gyermekével, mert a nagyobbik a IV. osztályt elvégezvén a polgáriba ment. A „Mátészalka“ tehát igy Írná: „Mielőtt a polgáriba ment, szükségesnek tartotta a szülő egy évig a helybeli izr. iskolába járatni.“ Én azonban megmondom az igazat) kér a szülő, hogy vegyem föl a gyermekét és egyúttal bocsássák meg neki, hogy a múlt évben a zsidó iskolába járatta,
