Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-30 / 48. szám
Szatmár, 1910. november 30. HETI SZEMLE 3 egész tanácsról, mikor tudományos érvek és és útmutatás helyett felcsapnak szabadkőműves szocziologusoknak és ilyen feleleteket adnak, „hogy három gyermek többet eszik mint egy gyermek, hogy akiknek 4 gyermeke van, több gyermek betegszik meg, mint akinek egy van“. — Remek igazságok. Bárcsak a hitsorsosok követnék ezt. No meg ha sok a gyermek, akkor nagyobb a gyermekhalandóság stb. A közegészség őrei kirúgják maguk alól az erkölcsi alapot és hirdetnek olyan elveket és meggyőződések, amelyek megvalósulása nyomán hanyatlás és pusztulás fog bekövetkezni. A bölcsészeti karon már ritkább sorokban állunk. — Hjah ! Itt sokat kell tanulni. Ki van zárva a meggazdagodás is. Ez ideális pálya, ide önmegtagadás, lelkesedés, nemzeti érzés és tudományszeretet kell. — No meg fix fizetés van. Ez meg nem tetszik a kalmár szellemnek: Itt 18‘7 százalékra nyomódunk le. No még itt is többen vannak, mint a többi keresztények. Ha tudományos pályára lépnek, nem sok köszönet van bennük. Mint a nemzeti tudományok művelői: hütelenek. A zsidó nemzetközi szellemet soha sem tagadják meg. De még a faji gyűlöletet sem. — így ir Marczali magyar históriát. Hol a tárgyilagosság szemüvegét sokszor sutra vágja. — A zsidó mindenütt megérzik rajta. A gyógyszerész hallgatók 40 százalék róm. kath. 39 százalék zsidó. — Nagyszerű patikusok ezek. — A múlt héten rólunk zengett a sajtó. A reczept csalások a pesti zsidó orvosok és gyógyszerészek működését világítják meg. Ha nincs elegendő beteg: akkor csaljunk. Arravalók a szegény munkásnép fillérei. A gazdasági életben a zsidó világnézet szabad kezet enged. Lehetetlen, hogy eme ránk, keresztényekre nézve szomorú statisztika gondolkoRajtok borong homályos-szomorún Az 5szi köd és az emlékezet.“ (Petőfid A múltkor aztán egy reggelen léptem ki a szép szabad természetbe, hogy végigjár- tassam szememet a zöld tájakon és Ízleljem újra azt az éltető szabad levegőt, mely any- nyira különbözik a bezárt szobai levegőtől. Bárha a fák és bokrok kopaszok is már, azért a tájék zöld most is: a szine kinn a világnak kékes és zöldes s hiába barnállik egy-egy hegyoldal szónfekete erdőivel, tar kitva a fák sárgás barna lombjaival, diadalmaskodik a pázsit és gyep s az összbenyomás mégis az, hogy egészében zöld ez a föld. Kedves borongós, novemberi reggel volt, úgy kicsivel 8 óra után. Napsugár nem volt, s hűvös szél is fújt s azt azért még sem lehetett mondani, hogy barátságtalan az idő, mert ha néha borulat van, ez is természetes és a természet sohasem rut, mindig szép. E komoly novemberi reggelen is oly sok mindent lehetett látni a szabad természet világában ami bájos, festői és kedves. Jó távol tőlem olyan szépen húzódtak végig sorjában egymás mellett egy lejtős hadóba ne ejtsen bennünket. Itt egy hatalmas zsidó intelligenczia van kifejlődésben, mely helyet követel magának a magyar társadalomban. Ha nincs, úgy a kereteket bővíti. Vagy pedig, ami még szomorúbb visszaszorítja minden vonalon a keresztényeket. A zsidó, még a legutolsó falusi grajlo- ros is, taníttatja gyermekét. De mind, mind kivétel nélkül törtetnek előre. íme, még csak egy pár évtizede, hogy befészkelődtek a magyar keresztény társadalomba — még egy pár évtized, a keresztény intelligencziát teljesen kiszoritják onnan. Gondoljuk még csak ehhez, hogy nemcsak a tudományos pályákon törnek két ököllel utat maguknak, hanem a magyarföld egyharmada már zsidókézen van. A pénz, a a tőkének 50 százalékánál több az övék. A magyar ? kereskedelmet monopolizálják, a korcsmák legnagyobbrósze szinte a zsidóké. Mi marad nekünk keresztény magyaroknak ? 4 Turjuk orrunkkal;a földet, halmozzuk rakásra a gazdasági javakat, hogy a külföldről kikergetett söpredéknek itt egy kanaánt teremtsünk. — Mi meg kifosztva mindenünkből nézzük, hogy a mi fáradságunkkal megszerzett, fönntartott országban, lakmároz- nak azok, akik éles csápj okkal nemcsak a fölösleges vérbőséget, hanem a keresztény nemzet életerejét is elszívják. Jó volna a térfoglalás ellen tenni is már valamit, mert maholnap mi már csak béresek, napszámosok, igahuzók, robotosok leszünk ami saját hazánkban. Ébredjünk már. Álmélkodó szemünket dörzsöljük csak meg. Higyjünk a fenti kimutatásnak. Úgy van. Az a valóság. Az vágja szemünkbe ami élhetetlen gyámoltalanságunkat. Maholnap beteljesedik rajtunk, hogy : szolga népnek nincs hazája. Kocsán Károly lom oldalán azok a zöld, sárga, barna és fekete csikók aszerint, amint egyik helyen szántás van, a másik helyen már ki is van kelve a vetés. Mikor egy tócsához értem, a bokor mellől ijjedt visongással röppent fel egy sármány egészen közelemből és rémült szárnycsapkodással menekült a sárgatollu nagy madár. Talán szunnyadóit szegény a száraz bokor ágai közt s én álmában leptem meg halk lépéseimmel a puha gyepen. Fejem felett pedig időnkint néhány élelmet kereső varjú száll el lármás károgással, sőt láttam egy derék sast is haladni az erdő felé. Egy lapályon előttem tehéncsorda legelészik. Lassankint egyre-egyre nagyobbá válik a terület, amelyen a legelésző nyáj művészi utánozhatatlan szétszórtságban és összevisszaságban el van oszolva. A területet alig győzi végigjárni két derék bika, melyek át- átballagnak a békés állatok csoportjai között. Egy-kettőnek a tehenek közül kolomp is van a nyakában, mely azonban csak ritkán szólal meg egyhangú kongással s melyet annyiszor neveztek már a költők mélának. Most egyHIREK. Advent. Vasárnap beáll ott az Advent,, a Krisztusvárás időszaka. Négy hétig tart ez az idő karácsony előtt és emléke azon bibliai négyezer évnek, mely alatt az Ádám bűne által elbukott emberiség a Megváltót várta. Mikor az egész világ pogányságban, lelki vakságban senyvedt. Az emberiség é nagy lelki setétségének jelképezésére az adventi 4 hét alatt napfelkelte előtt, hajnalban megyünk templomba szentmisét hallgatni. Várjuk a világ világosságát, a keletről, felkelő Napot: Krisztust. Advent nekünk katholikus keresztényeknek a Krisztusra-váró bűn bánat ideje, amikor tartózkodunk minden nyilvános mulatságtól, zajtól és vigalmi össszejöve- telektől. Olyan az Advent, mint a Nagyböjt: szent idő. Az első hajnali ünnepélyes szentmise, mely a mise kezdő szavától : Rorate coeli desuper (Harmatozzatok, égi magasok) közönségesen Róráténak szokott neveztetni, folyó hó 28-án hétfőn reggel 6 órakor volt a székesegyházban. A vasárnap és ünnepnapok kivételével mindennap lesz Róráté reggeli 6 órakor. Az Egyházmegyei Oltár egyesület deczemberi áj tatosságának sorrendje: 3-ikán szombaton d. u. 3 órakor szent gyónás, 4-én vasárnap reggel 8 órakor szent mise alatt szent áldozás és egész nap szentségimádás. D. u. 5 órakor szent beszéd, utána litána. Kedden, deczember 6-án d. u. 4 órakor évzáró választmányi közgyűlés, melyre ezúton hívja fel az Egyesület vezetősége a tisztelt hölgyek figyelmét. Főigazgatói látogatás. Mázy Engelbert tankerületi főigazgató befejezte látogatását a szatmárnémeti gimnáziumokban. A látottakkal és hallottakkal igen meg volt elégedve. Itt említjük fel, hogy mielőtt még az a támadás, ami a B. H. vasárnapi számában jelent meg, megtörtént volna, ő már a kath. szerre futni látom a szétszórt nyáj egyik végét. Igen, a pásztor megsokallta a kalandozást s a nagy ostorral most a központ felé tereli őket. S mikor egy kis idő múlva megint odanézek, már nincs ott a csorda, hanem jó távol egy más területen tömött csoportban szakgatja nagy buzgón a gyepet, s hová pásztora elhajtotta, ellenben más helyen, a várhegy oldalában tűnik fel egy uj csorda. Mindenfelé szántanak az emberek, valamerre csak nézek. Nem messze tőlem a vár alatt szintén szánt egy földműves két ökrével. Elgondolkozva nézem egy darabig a szántóvetőnek fáradságos munkáját, amint két kezével erősen szorítja az eke szarvát, mig a kis fiú elől az ostort kezeli. Itt a szemem előtt, ez hát ime az örök embernek a munkája, az embernek az a nevezetes verejték- hullatása, mely sok ezer év óta szünet nélkül folyik és folyton ismétlődik, amikor az ember, ez a természetrajzi lény, a földnek hátát túrja, mely eltart bennünket. Amit ez a vinnai gazda itt csinál, ugyanezt csinálta az ókori asszyr ember, az etruszk, az egip- tomi gazda, a Borneo szigetbeli őslakó s csiPár toljuk a hazai ipart! Hlinden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramisokat, Obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attilá n. 4..
