Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-03 / 31. szám

XIX. évfolyam Szatmár, 1910. augusztus 3 31. szám POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. I Vegyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ •imin A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ö| küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Páznmmy sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nylltter sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. Nem keresztény, de magyar politika, Egy bihari kövei, névszerint dr. Váradi Zsigmond a minap azt kiabálta oda a szónoknak a kép­viselőházban, hogy neki „magyar politika kell, nem keresztény poli­tika.“ Zsidó-e, vagy nem Bihar vár­megye keresztény népének követe, felekezetnélküli, vag}^ istentagadó, az e pillanatban minket nem érde­kel, hanem érdekel az, hogy e ki­jelentés megtörtént és a magyar képviselőházban történt megtorlat- lanul. A magyar képviselőház te­kintélyét nem volna szabad olyan alacsony nivóra sülyeszteni a tör­ténelemmel, a magyar nemzet fej­lődésének egész szellemével hadi­lábon álló ilyenféle alakoknak, mint a bihari követ. Hol volt a képvi­selőház elnöke, aki kioktatta volna ezt a nagyfülii követet, hogy a magyar és keresztény jelző egy­mástól elválaszthatatlan nemzetünk mivelődés történetében. Pogány kard szerezte meg szá­munkra ezt a hazát, de a keresz­ténység, a kereszt konsolidálta, ez fektette évezredekre kiható biztos fundamentumra és ez tartja fenn immár több mint egy évezreden át-. Magyarországon tehát sem zsidó, sem szabadkőmives, sem semmiféle más politikát folytatni nem lehet, csakis keresztény politikát. Ha megdöntjük azt a funda­mentumot, amelyre építve van, összedől maga az ország, mert az az elem, amely borsózik a keresz­tény politikától, távolról sem alkal­mas arra, hogy ennek az országnak fentartója lehessen. Amely pillanat­ban ütött az az óra, mikor bármi­nemű más politika fog érvényesülni e haza határai közt, akkor már nem lesz ez az ország magyar. Tudjuk, ezt tudja mindenki, hogy épen erre törekszenek azon a túlsó oldalon, akiket csiklandoztat a keresztény szó, de azt is tudjuk és ők magok még jobbzn tudják, hogy nemcsak a keresztény, de a magyar politika megdöntésére spekulálnak, csak nem merik nyíltan kimondani, de megvannak róla győződve, hogyha a keresztény bázist sikerült ledön- teniök, vége a magyar hegemóni­ának is. Azonban hála az idők jelenlegi folyásának, ezt a czélt elérniük nem sikerül, legalább ebben a szá­zadban nem. Rohamosan nyomult előtérbe a keresztény szellem tér­hódítása, meggyőződött a nép, meg­győződtek ennek a hazának igaz fiai, és ami fő, meg van győződve az ifjúság, hogy ezt a szellemet ápolni, tovább fejleszteni, uralko­dóvá kell tenni, ha azt akarjuk, hogy hazánk fejlődése ezredéves nyomdokain haladva, vihartól té- petten bár, de meg nem törve ér­hessen el a második évezred határ­kövéhez. Az ilyen Váradi - féle alakok kiszólásai csak használnak ennek az ügynek, mert annál inkább meg­győződik ennek a keresztény or­szágnak keresztény népe, hogy na­gyon is szükséges • résen lennie, mert az ellenség nem alszik, csak ereje gyengeségének érzetében nem mer még nyíltan ökölre menni, de annál serényebben folytatja az ak­namunkát, bogy czélját elérje. Legyünk ott mi is és tanítsuk ki a vakondok firmákat, hogy Ma­gyarországon nem lehet más, csakis keresztény politika. Öcsém! Megsúgjam azt neked, hogy : parányi léted Szerető dajkája, mint kicsiny nővéred, Sokszor elmerengtem álmaid felett . . . Szőttem a jövendőt ágyacskád mellett . . . Imádság közepeit"? ! Amikor az élet titőletek messze Engem elszakasztott, el az idegenbe, Sóvár gondolatim kisérő árnya, Lettél te énnekem szivem bálványa, Lelkem imádsága. Ha az élet bajok vérző tövisei Át meg átverének, — alig birtam állni, — Ha reád gondoltam, elfeledtem én Gyötrő fájdalmimat, édes kis öcsém, Aranyos geliczém. És most, amikor te a közel jövőbe’ Mondsz „Isten hozzád“-ot s kilépsz az életbe : Jön a régi dajka és forró csókot nyom A még felhőtlen tiszta homlokon. Igen ! elbúcsúzom ! . . . Legyen rózsás, magasztos a pálya, Ez szivemnek leghőbb óhajtása? . . . Mint a sas oly bátran, biztosan szállj ! . . . Vész, vihar felett te uralkodjál! És ha egykor nyugalomra vágyói ? ! Jöjj dajkádhoz ! — legyen bármily távol. De hogyha már csak a nevem élne : Jöjj ki hozzám ! ? jöjj a temetőbe ! ? . . . Igen, ott, a rideg sirhant felett: Korhadozó keresztem megleled ! E néma jelvény tárt karokkal áll : És . . . pihenőre vissza — vissza vár ! — Dickné Horváth Laura. Petény. Kimerithetetlen szép hazánk a termé­szet szépségeiben. Mármaros alpesi vidéke, Nagybánya vadregényes környéke, Erdély klaszikus földje, a Tátra fenséges kupolái, a kies Balaton, a Vágvölgyének sziklás bér­czei. Emlékeim ezen albuma egy újabb ked­ves képpel szaporodott. Jul. 4-én a közellevő nógrádmegyei Alsó-Petényhe rándultam. Szép volt az ut. Magasra érve, gyönyörű és messze terjedő körkép tárult élénkbe változatos domborula­taival ; messze távolban kékeitek a honti hegyek. A Naszály, mely magas méltóság­gal néz le Vácz*l ősi városára, itten csú­csával közel ér a látóhatárhoz. Nógrádmegye mindjárt határánál feltűnt krétafehérségü utaival, ellentétben az eddigi barnaszinü út­tal. Még egy szép tölgyerdővel borított hegy és elértük utunk czélját, a lábánál közel emelkedő kastélyt. Előtte félköralakban nagy szabad pázsitos tér fákkal és bokrokkal sze­gélyezve. Szépen fest a fehér virágú klema- lis, a mina lobata és a ginko, a melléképü­let déli oldalán mutatja a fügefa jó nagy gyümölcseit. Százados fák mellett visz el a sétány. LTgyesen van utánozva egy szikla­részlet páfrányokkal. ") Sz. István már 1008-ban emelt itt püspökséget. Kávét legjobbat és T| 1 r/ ru r 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. legolcsóbban Kßjll/'Ä \ÁTlf|f)P „MOKKA keverék czégem különlegessége, beszerezhetünk Dv/lIIVl/ UlillU.l/1 i klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve

Next

/
Thumbnails
Contents