Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-20 / 29. szám
Szatmár, 1910. julius 20. HETI SZEMLE 3 Harcz a foszforgyufa ellen. Irta: Skrabotovics Endre. Sok szép eszme, lángoló idea született s születik a humanismus fehér lobogója alatt azzal a kifejezetten világos, félremagyaráz- hatatlan éllel, hogy az: az egyetemes emberiség, vagy egyes társadalmi osztályok vajúdó boldogulását, ha nem is paradicsomi, de a tökély elérhető magaslatára emelje. Élni, minél könnyebben élni! ez századunk általános szocziális jelszava. S különösen actuális e jelszó a munkás osztály egyes fraktiójában, mert a megélhetési gazdasági viszonyok züllöttsége s az egyes kereseti ágakkal járó küzdelmek sőt életveszélyes esélyek aggasztó hatásai zsibbasztó- an sújtják megélhetésének napjait. A szemes társadalom s a hatalom intéző birtokosai valahányszor módjukban volt az élet s a munkásosztály közt tátongó ellentétet sietett minden rendelkezésére álló eszközzel kiegyenlíteni, hogy ez által őket a haza hasznos polgáraivá, produktiv erőforrásává tegye. Ilyen nemes, czéljában humánus volt az a mozgalom is, mely az 1908. év folyamán a munkásosztály érdekében hadjáratot indított a fehér foszfornak iparezikként való feldolgozása ellen. Látva azt az óriási pusztítást, mit munkás emberanyagban ez üzem megkövetel, felébredt egyesekben az a mentő gondolat, hogy miként lehetne a kultúrának emez, a társadalomra inficziáló hatású iparcikk életveszélyességeit számba jöhető mértékben mérsékelni. Minden jóravaló eszme, közegészség- ügyi intézkedés a felügyelet hiányossága és a munkások könnyelmű eljárása folytán elégtelennek bizonyult, mert a foszfor-uekro- sis nem hogy csökkent volna, de a gyárak számbeli növekedési arányában fokozódott. Statisztikai igazság, hogy, nálunk, Magyar- országon foszforüszkösödésben évenkint 250 jobb sorsra érdemes munkás ember betegszik meg, s jut időelőtt korai sírba. Nem csoda tehát, ha ez évről-évre megismétlődő horribilis szám a társadalom vezető férfiaiban oly intézkedések megtételének sürgősségét érlelte meg, mely a bajt alapjában s egy csapásra oldaná meg. Az 1908. évi mozgalom élén álló budapesti kir. „Orvos egyesület“ egy felterjesztést intézett a kormányhoz, melyben felhívta a kormány ügyeimét a foszforgyártás nagymérvű elterjedésére, s egyben kérte, hogy országos törvénnyel vessen véget a foszforgyufa gyártásának s az egész vonalon a közhasználatnak örvendő svéd gyufa gyártás lépjen érvénybe, melynek előállítása egészségi szempontból káros kihatással a munkás életére nincsen. A kormány a felterjesztést szimpátikus melegséggel fogadta s ez irányban a gyárosok bevonásával élénk tárgyalást folytatott, de a vélemények erősen különböztek, úgy hogy definitiv intézkedés semmiféle irányban nem jöhetett létre. Abban azonban a vélemények teljesen egybehangzóak voltak, hogy az égetően fontos kérdés a gyufamonopolium kapcsán oldandó meg. Minthogy pedig a gyufa monopólium kérdése a jelen kormány actuális programmpontját képezi: igy remélhetőleg rövid időn belül hazánk munkásosztálya, de az egész ország is abba a szerencsés és megnyugtató helyzetbe jut, hogy törvényhozási utón a kormány a foszforgyufának előállítását megtiltja. De a társadalom ezen jogának mielőbbi orvoslására a kereskedelmi miniszternek egy interpelláczió keretében adott válasza megnyugtató zálogul szolgál. A miniszter megígérte, hogy es irányban az őszi országgyűlés folyamán törvényjavaslattal lép a t. Ház elé. Valóban nem is nézhető, hogy ezrek önérdekének, a kapitalizmus korlátlan szomjának százak és százak essenek évenkint áldozatul. S ha öko- nómiailag is vizsgáljuk a törvényt az a 200,000 millió korona, amit exportálás czimén a foszforgyufa után kapunk, nem oly összeg, mely káros hatását az ország pénzügyi állapotán éreztesse, de meg ez összeg a megmentett, munkás ember anyagban százszorta vissza van fizetve. E szellemben haladva, leszünk mindenben hamisítatlan kultur és modern állam s igy emelkedünk arra az igazi kulturális színvonalra, melynek fokára a müveit nyugat kitűzne a haladás zászlóját. Józan egyenes magyar eszünk nem tétováz hat, mikor látja; hogy a kultúra ölelve mint fojtja halomra az ország véreit. HÍREK. A király 80-ik születésnapja. Az ország minden részében a szokottnál nagyobb fénnyel készülnek megünnepelni augusztus 18-át, a király születése napját. Az agg uralkodónak 80-ik születés napja ez, ami a lojális nemzetet jubilálásra indítja. Törvényhatóságunk szintén kiveszi részét az ünneplésből. Dr. Yajay Károly polgármester a múlt nap értekezletet hivott egybe, amelyen a következőleg állapították meg az ünnepély sorrendjét: augusztus 17-én este általános kivilágítás, aug. 18-án reggel istenitisztelet valamennyi felekezet templomában, délután díszközgyűlés, melynek tárgya hódoló felirat felterjesztése és a király nevére 25.000 koronás alapítvány tétele, amelynek kamatai szatmári illetőségű ifjak, egyetemi, felső- ipari, vagy művészeti tanulmányainak folytatásához adandó ösztöndíjra fordítandók. Uj gróf. Őfelsége a király Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Albert btt. altábornagy s főpálcásmesternek, valamint törvényes utódainak a magyar grófi méltóságot díjmentesen adományozta. A kitüntetett 1850-ben született és fia Lónyai Menyhért testvéröcscsének Lónyay Albertnek, aki Ugo- cíavármegye főispánja volt és megírta családjának történetét. Évekig volt a király szárnysegéde, majd a 9. huszárezrednek parancsnoka. Lelkészi kinevezés. A püspök ur Ő Méltósága Koller Béla beregszászi segédlelkészt Mátászalxára lelkésznek nevezte ki. Kinevezés, áthelyezés. Serly Antal tasnádi járásbirósági jegyző, az erdődi járásbírósághoz albiróvá kineveztetett. Lanka József dr. nagysomkuti járásbiró törvényszéki bírói minőségben és Koós Gyógy nagysomkuti járásbiró azonos minőségben Szatmárra helyeztetett át. Kinevezések. Vármegyénk főispánja Dr. Helmeczy Pál szatmári ügy védjejöltet tiszteletbeli szolgabiróvá, Hajdú Károly rendőr- kapitányt tiszteletbeli fő-, Makay Sándor rendőrbiztost tiszteletbeli alkapitánynyá nevezte ki városunk törvényhatóságához. Elhalt lelkész. Rácz István, a szatmári ref. egyház egyik lelkésze vasárnap este hosszas betegség után meghalt. Évek óta sínylődik hátgerinezsorvadásban a még javakorbeli férfiú, s betegségétől nem volt mód megszabadulni. A halál váltotta meg. Ráczot, mint lelkészt szerették hívei, de úgy is mint társadalmi ember kedvelt egyén volt a közönség körében. Szép vonása volt jellemének, hogy nem kereste a felekezeti békétlenséget és soha olyat nem cselekedett, ami alkalmas lett volna arra, hogy a nyugalmat a különböző vallásfelekezetek közt felzavarja. Temetése, melyen óriási közönség vett részt, tegnap délután volt. A család által kibocsátott gyászjelentés következőleg szól: Jel. XIV. 13. Boldogok a halottak, kik az LTban halnak meg. Alulírottak a fájdalomtól lesújtva, de Isten akaratában való megnyugvással tudatjuk a szeretett férj, apa, vő, testvér, sógor és rokonnak Rácz István szafi- mári református lelkésznek f. hó 17-én este 7 órakor életének 48-ik, boldog házasságának 21-ik, lelkipásztorkodásának 24-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos el- hunytát. Kedves halottunk liült teteme folyó hó 19-én d. u. 4 órakor fog a szatmári ref. templomban tartandó gyászszertartás után a helybeli sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1910. julius 17. Özv. Rácz Istvánná szül. Szívós Irma neje. Margit, Pista, Ilona, Iboly,; László gyermekei. Szívós Mihály nyug. fögimn. tanár, apósa. Rácz Emília férj. Ko-, vács Dánielné testvére. Szívós Irén, Szívós Gizella, Szívós Boriska férj. Nagy Károlyné, Szívós Géza sógornői, illetve sógora. Első mise. Román József aradi gör. kath. gimn. tanár vasárnap tartotta első miséjét Nagypeleskén a gör. kath. templomban. Manuduktora az ottani lelkész Matyaczkó György volt, az alkalmi szent beszédet pedig Gönczy Antal kerületi esperes, szatmári plébános tartotta. Itt említjük meg azt a nagy szerencsétlenséget, ami a fiatal ujmisést érte, csak pár hónappal ezelőtt nősült meg és ifjú neje nemsokkal utóbb elhalt. Elhalt irgalmas nővér. Fellermayer M. Bonifáczia irgalmas nővér életének 88-ik, fogadalmának 15-ik évébpn e hó 16-án éjjeli 12 órakor visszaadta szép lelkét Teremtőjének. Hétfőn délután 3 órakor helyezték nyugalomra földi részeit. Áthelyezett- segédlelkészek, A püspök ur Ő Méltósága Rokk István segédlelkészt Ungvárról Beregszászba, Kompasz Antalt Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Piramisokat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. EM Map Andesit Sirlőgyárában SZINÉRVÁRAIJÁN M0D™ berendezésű gépterem a csiszolás részére. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FÍÓI'ÍÍZl6t. Szíl/tjlHSÍ»r, Attila • U. 4.
