Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-13 / 28. szám
XIX. évfolyam. Szatmár, 1910. julius 13 28. szám POLITIKAI ÉS TÁRSAID ALMI HETILAP. X tr ELŐFIZETÉSI ARAK évre — (5 K — f. Negyedévre — I K 50 f. Félévre — 3 „ — „ E^yes szám an* 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparotoknak etry évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY ÉNÜKÉ. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány »ajtó“ czimére küldendők, (Iskolakoz 3. sz.) A A lap kiadója: „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Szépségftapasz. Az elmúlt héten a lapok köz- gazdasági rovatában az alábbi tu- dósiiás látott napvilágot. Hir: „A hegyvidéki kirendeltség előterjesztésére a földmivelés- iigyi miniszter Bereg, Máramaros, Zemplén, Ung és Ugocsa vármegyék részére 7 ezer tenyészrákot engedélyezett, hogy azok ezen vármegyek ráktenyésztésre alkalmas patakjaiba kihelyeztessenek és ezáltal a nép kereseti alkalmai növeltessenek.“ tízin te keserű nevetés vesz rajtunk erőt, mikor szemünk e közleményen keresztül siklik, mert a hegyvidéki kirendeltségnek eme kicsiszerü ráktette egész teljességében megvilágítja azt az akcziót, amelyet a kirendeltség által boldogult Egán halála óta a hegyvidéki földhözragadt, csontig, velőig kiuzsorázott és földönfutóvá tett nép felsegélyezésére indítottak és tengődve működtetnek. Azt mondják, kutyaharapást a szőrivel szokták gyógyítani. No hát ez a vénasszonyos mondás és gyakorlat nagyon is rááll a kormánynak erre a munkájára, amit jórészt a hegyvidéki kirendeltséggel végeztet. Először állapítsuk meg a diagnózist, mintegy két évtized óta egy szörnyű rákbetegség lepte meg az úgynevezett felvidéket. Ez lassan, észrevétlen terjedt, de oly rohamosan, hogy egyszerre csak az egész felvidék népe, mintegy végső kétség- ségbeesésében felorditott, mert ez a betegség egyszerre lesújtotta a földre. Nem pusztította el rögtöni halállal, hanem maga alá gyúrta. Szervezetét jó anyagnak találta az ő terjedésére, megélhetésére és jövőjének biztosítására. Talán nem is kell a felvidéki viszonyokkal ismerői közönségnek mondanom, hogy es Az ázsiai pu«^- titó kolera nem más, mint a kazár- hadjárat. Mióta ez garázdálkodik a Kárpátok alján, mióta ennek piszkos keze fojtogatja a ruthént, úgy mint a magyart, csak azóta van szükség (?) hegyvidéki akczióra, csak azóta szükséges, hogy a kormány jöjjön az ő szépségtapaszaival és az ország megtámadott testének egy részét azzal ragassza be. Pedig jól tudjuk intéző uraink, hogy a tapasz csak a seb betakarására szolgai és nem annak gyógyítására. Annak idején egy hires publi- czista, néhai Bartha Miklós fogta kezébe a vészharang kötelét és felhívta az egész ország figyelmét a keletről jövő, illetve ma már a nyakunkon ülő veszedelemre. Azóta senki sem nyúl jóformán e darázsfészekbe, mert Egán Ede sorsától mindenki irtózik. Ez a veszedelem, pusztító rákbetegség azonban a kirendeltség működése óta nemcsak nem enyhült, hanem oly nagy mértékben lépett fel, hogy az egyre szaporodó fekete had nyomán nem a fű pusztul, hanem pusztul és megsemmisül a keresztény gazda és munkásnép, és helyét elfoglalja ez a világon sehol sem kedvelt idegen náczió — ez a nem kivánt inproduktiv elem. Mert az a nemzetiség, — e hazát, A tanító otthon, az iskolában és a társadalmi életben.*) Ha az emberiség müvelődéstörténelmét olvassuk, lehetetlen, hogy figyelmünket fel ne keltsék az Ókorban levő nevelési rendszerek. Ha ezeket a nevelési rendszereket vesszük, tapasztaljuk, hogy pld. a spártaiak kizárólag a testi nevelésre fektették a fő- sulyt, holott már az athéniek a testi nevelést a szellemi neveléssel egybekötötték. Ezen nevelési rendszereknek csak egy czéljuk volt és pedig az, hogy a népet mindenkor a hazát szerető, edzett harczosokká s jó államférfiakká képezzék. Mennyire megváltozott a nevelési rendszer, mikor Jézus Krisztus a világ megváltója, a „tanítók eszményképe“ a világra jött. Jézus Krisztus tanításaival megmutatta ne*) A nagykárolyi esperesi kerület tanitóköri gyűlésén kitüntetett dolgozat. Irta: Velker Lajos, mezőpetrii tanitó. künk azon eszközöket, melyekkel a gyermekeket tökéletesítve, őket az örök üdvösség elérésére vezethetjük. „Hogy mikor fog az emberiség egészben véve tökéletesebb létre jutni: az az isteni gondviselés dolga, mely az emberiség nevelését önmagának tatotta fel.“ (m. Ludvich.) Mi tanítók az Isten kezében eszközök vagyunk; munkáljuk, neveljük a reánk bízott nemzedéket, hogy őket minél tökéletesebbekké tehessük az ember végczéljára, az örök üdvösség elérésére. Ha mi nevelni, tanítani akarunk, akkor nemcsak tettekben, hanem példákban is kell azoknak nyilvánulnak. Ha tehát hivatásunknak teljes mértékben meg akarunk felelni, akkor úgy otthon, családi körünkben, az iskolában, valamint a társadalomban, oly állást kell elfoglalnunk, mely mindenkinek mintaképül szolgálhat. Lássuk egyenkint. A társadalom egyik tényezője a család s amilyenek a családok, olyan maga a társadalom is. Minden család alapja a Krisztusi szeretet, mert e nélkül igazi családi boldogság nem képzelhető. A tanitó olyan személy, akire mindenki árgus szemekkel figyel. Ha családjában boldogság honol, azt talán nem veszi észre senki; ellenben, ha komor felhők tornyosulnak családi életének egén, azt rövid idő alatt minden ember megtudja. A tanitó házastársához és viszont a leggyöngédebb vonzalommal viseltessék egymás iránt. Ne vegyék észre egymás fogyatékosságát, hanem szeretettel iparkodjanak a hibákról egymást leszoktatni. Legyen abban a családban tiszta erkölcs, vallásosság, honoljon a béke és akkor a szeretet el nem maradhat. Gyermekei nevelésében legyen olyan, mint a Grachusuk atyja, ki gyermekeit legdrágább kincsének tartotta : „azok élete felett őrködni, szellemi és anyagi jólétéről, ideiglenes és örök üdvéről szeretettel, önfeláldozással gondoskodni tartozik s arra törekedni, hogy gyermekei képesek legyenek mindazon kötelességeknek és várakozásokMÜBUTOR - ASZTALOS SZATMÁH, Mátyás kiráSy-u. 18. sz. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyér mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
