Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-29 / 26. szám

HETI SZEMLE Szatmár, 1910. junius 29. íme például a fővárosi napi la­pok egyikében egy iskola igazga­tója az Esti levelek Írójához fordul kétségbeesve, hogy nem lehetne-e tenni valamit a keresztény templo­mok harangozása ellen. Azt mondja, hogy a XX. szá­zadban élünk. Ugyan, miért kell tönkre harangozni a hívek idegét. Szegén}^ igazgató ur? Szegény modern, huszadik századbeli szív! /r 0 azt hiszi, hogy saját becses idegeit a harangok harangozzák tönkre. Meg a hozzá hasonló idegii emberekéit. Pedig dehogy a harangszó, de még mennyire nem a harangszó oka az ő idegességének, nyugtalan­ságának ! Saját modern, huszadik század­beli szivében keresse az ő ideges­ségének, az ő boldogtalan felfogá­sának szálait. Az a modern szív üres, fogé- konytalan. A koponyájában nem a harangszó zughat. Hanem a képze­tek, az ismeretek zűrzavara. Ez a zűrzavar, ez a diszszonanczia lehat a szívbe. Abba a szívbe, amely bizo­nyos érzelmeket nem tud társítani már. Sőt viharos tenger módjára hánykolódik. A. harangszót az egészséges, a rendben levő szivek megértik, A harang a hit legékesebb szónoka. Amely a harmonikus lelkeket, szi­veket megállítja az élet utjain. A szunnyadó embert felkelti, hogy megértse haragos, bánatos, feddő, vigasztaló szavait. Oh, mily erélyes Nos — mit nézel ugy, minta kis bornyu az. .. stb. Négyszemközt nem igen volt vá­logatós a kifejezéseiben Lueza asszony. — De ugyan mama hát hova gondolsz? — Hisz ahhoz pénz kell! Más tónusból a mama. — O te aranyos tökfiikóm! Hát miért van neked irigyelt jó mamád ! ? — Bizd csak rám ! — Az én fejem egy fiók káptalan. Olyan pénzügyi kapaczitás, mint a te anyád! — Unicum ! Ah te gyermek ! — Mit értesz te ahhoz ! — Az anya szive találékony és önfeláldozó. — Bébé megadással sóhajtott. Ismerte ő már jól a pénzforrás szomorú tendeneziáját. Oh azok a családi drágaságok, ott valahol a zálogházak poros raktáriban; — de sokat mesélhetnének erről. Mit volt, mit tenni. A jövő, a párti megérdemli. A mama mondja lépten-nyomon. Hát el kell hinni. A szép lány jövője minden áldozatot megérdemel. Bébé akarva — nem akarva, megnyu­godott anyja elhatározásában. De meg nem álhatia, hogy még egy utolsó ellenvetést szép, felemelő a zugó harang méltósággal teljes beszéde. A modern sziveket nem csen­desítené, nem nyugtatná meg a ha­rangok elnémulása sem. A beteg szivek mindig tovább és tovább mennek az ő határtalanul szeszélves kívánságukban. Ha a harangok ugyanis elné­mulnának, az Esti Levelek ben már a másik este bizonyosan azt a kí­vánságát fejezné ki: hogy vájjon nem lehetne-e valamit tenni a meny- dörgés, villámlás, a zugó vihar ellenében. Oh, beteg, modern szivek, de sajnállak benneteket! És sajnálom különösen azt a modern szivet, melynek hivatása, hogy az ifjúságot keblében hor­dozza. Mert a harmonikcus nevelő szive — igen nemzedéket hordoz szivében — és azt a boldogító ösz- hangot mintegy átönti az ifjúság szivébe is. Milyen sziveket fog képezni az a nevelő, aki maga sem élvezi az egészséges lelkek harmóniáját. A korcsmák vasárnapi bezárása. *) Végre megjött az első fecske! Mennyi kérvényezés, mennyi beszéd, mennyi deputációzás volt, már avégből, hogy a kormány rendelje el a korcsmák és pálinka­mérések vasárnapi munkaszünetét. A tör­vényhatóságok szabályrendeleteket hoztak, saját hatáskörükben akarták megcsinálni *) Ezt a helyesen megirt aktuális czikket a Gazdák Lapjából vettük. koczkáztasson. — S aztán — ha fucscs a dolog és se pénz se párti! — Édes kanári madaram! Ne légy olyan banális! Nézz a tükörbe! — Ilyen alak! — Ilyen szemek! — Hátha az ördög apja volna az a micsoda! Megbiivölhetnéd te, még a hétfejü sárkányt is ; nem pedig egy fránya — no igen — milliomost. — Bébé hangosan elkaczagta magát anyja bókjaira. —- Ugyan mama ne bókolj annyira; mert még a fejembe veszem a teóriád és nem adom alább a milliomosnál. Természetes! — Tudod szivem a siker biztos. Csak adott jelre légy kedves és enyelgő. A többit bizd rám. Lueza mama. ha a helyzet ugy alakult, remekül nagyzott és füllentett, akárcsak egy diák. — Hát még a Nina néni! — Pesten urimódon élt, a nemes őseiből. Hála az ősök­nek ; még inkább az ősök nélkül szűkölködő famíliáknak. Szép kis egzisztencziát, valósá­gos tőkét csinált a Nina néni ebből. Jó tár­saságban élt a neve miatt. Ahová ősi név kellett a fehér asztal fényéhez, hát ott volt a azt, amit a kormány nem akart általánossá tenni az országban. Sajnos, sem a kérvénye- zésnek, sem a deputácziózásnak nem volt semmi eredménye. A törvényhatóságok sza­bályrendeleteit pedig nem hagyta jóvá a kormány. Hiszen, csak hogy egyebet ne említ­sünk, a Hangya legutóbbi kongresszusa szintén kérelmezte a korcsmák vasárnapi munkaszünetének elrendelését, ámde kérel­mét érdemlegesen nem intézték el. Hogy miért, miért nem, arra elfogadó magyaráza­tot adni nem tud senki. A mindenkori kor­mányok hivatkoztak az állam pénzügyi ér­dekeire s abban a véleményben voltak, hogy a korcsmák vasárnapi bezárása a bor és szeszadó csökkenését vonja maga után. Pedig ebben a dologban valamennyi pénz­ügyminiszter, valamennyi belügyminiszter tévedett. A korcsmák és pálinkamérések va­sárnapi bezáratásának nem az a főczélja, hogy a nép kevesebbet igyék, mert elvégre inni való szükségletét vasár- és ünnepnap előtt is beszerezheti, ha éppen inni akar. A korcsmák vasárnapi munkaszüneté­nek legfőbb célja az, hogy különösen a fa­lusi népet megóvjuk a korcsmázással járó nagy anyagi és erkölcsi veszedelmektől, a mértéktelen dőzsöléstől, az ezzel járó eladó­sodástól, duhajkodástól, verekedéstől, sbt. mint legutóbb az Országos Magyar Gazda­sági Egyesület szocziális szakosztálya helye­sen rámutatott: a nemzetközi szocziálista mételytől. A legfőbb indoka tehát a korcs­mák vasárnapi bezáratásának az erkölcsi pusztulás megakadályozása. A vasárnap mun­kaszüneti nap, tehát több alkalom van az erkölcsi züllés minden fajtájára. Maga a tétlen­ség is, amelyet nem hiába neveznek az ör­dög nyugvó párnájának, ösztönszerüleg kész­teti az embereket a korcsmák, a korcsmában található könnyebb fajta szórakozások kere­nemes nemzetes itsei és vinkei Élesdi Nina nagyasszony. Hogy Pesten pompásan élt — mondanom sem kell. A fórjszerzés körül kitűnő taktikai te­hetséggel birt. A nagyzolási képességeivel pedig még Lueza asszonyt is túlszárnyalta, ha a helyzet ugy kívánta. — Mikor Bébét a pesti bálon meglátták: az udvarlók légiója vette körül. Uj csillag volt. Valóságos tünemény! Lueza mama meg értett a hangulat- keltéshez. — Bébé ragyogó szépsége volt a va­rázsháló. A mama és Nina néni meséi sok ezer holdakról — meg a csalétek. A haditerv ez volt: csak legyen alkalmas médium. Ha a Bébé babonás szépsége megfogta; majd ki­ábrándul az ipse az ezerholdakból. — Hála a Nina néni grációzus maga­tartásainak, Bébé bájainak és a mama szel­lemes manőverezéseinek, a sugeriálás sikerült. Hogy ebben nem kis része volt az ezer- hold meséjének, az nyilvánvaló. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR .4 legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú Pyramiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáb­lákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, ká­polnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Andesit Sirkögyárában SZINÉRVÁRALJÁN M0D£RN berendezésű gépterem a csiszolás részére, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FiÓI'ÜZlfil! SZíltlllád’, Attila - U. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents