Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-18 / 20. szám
o HETI SZEMLE“ Szatmár, 1910. május 18. kodó ember elítéli ezt a liarczmo- dort, amely csak arra jó, hogy még jobban el mérgesítse a helyzetet s a durvább elemeket féktelen szenvedélyekre ragadtassa. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága f. hó 12-én tartotta évi rendes közgyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt, melyen — választásokról lévén szó — a tagok szokatlan nagy számban vettek részt, valamint a karzat is tele volt szebbnél szebb, bájosabbnál bájosabb hölgyekkel. Csaba Adorjánt beléptekor lelkesen megéljenezték, melynek lecsillapodtával gyönyörű beszédben fejtegette a mostani politikai helyzetet, majd éljenzésekkel gyakran megszakítva arra kérte a tagokat, hogy a jelen közgyűlésből zárják ki a politikát és egyedül a vármegye és a haza javát tartsák szem előtt. Lelkes, szívből jövő éljenzés kisérte a főispán beszédét,' amely után a közgyűlést meg- nyitottnak jelentette ki. Napirend előtt Luby Géza interpellált az angyalosi biró ügyében, kit mint politikai üldözöttet tüntetett lel. Csaba Adorján az interpellációra kijelentette, hogy installálásakor kifejtett programmjához hiven, az ügyet pártatlanul fogja vizsgálat tárgyává tenni. Ezután a főispán részvéttel emlékezett meg az angol király, valamint Szuhányi Lajos, Szerdahelyi Gusztáv, Szeőke Barna, Kölcsey Zoltán bizottsági tagok elhalálozásáról, majd az ököritói rettenetes tűzvészről, amelyeknél indítványozta a részvét kifejezését, utóbbinál azt, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy mély részvétének kifejezése mellett, a szerencsétlenség helyét emléktáblával örökíti meg, a melyre gyűjtést indit, amelyet a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadott el. Ezután hitelesítőkul Debreczeni István és Madarassy Gyula megválasziatván, megkezdődött a napirend tárgyalása. Az alispáni jelentést felolvasottnak jelentette ki a közgyűlés. A szatmári főszolgabírói állás, betöltésével a jelölő-bizottságba Kende Zsigmond, Luby Géza és Madarassy választattak meg, a főispán a maga részéről gr. Teleky Lászlót, Kölcsey Antalt és N. Szabó Antalt nevezte ki. A szavazatszedő küldöttség., tagjaivá: elnökökké : Szintay Kálmán és Papolczy Béla, tagokká: Adler Adolf, Madarassy Gyula, Nonn Gyula, Luby Béla,jegyzőkké : dr. Luby László, Szintay Gábor, dr. Németh Béla és dr. Gyene Pál lettek megválasztva, illetve kijelölve. A jelölő-bizottság az állásra elsősorban Kovács Sándor erdődi főszolgabírót, másodsorban Oalgóczy Árpád csengeri szolga- birót jelölte. A szavazás elrendeltetvén, annak megejtése után elnök bejelentette, hogy Kovács Sándorra 122, Oalgóczy Árpádra 247 szavazat esett s igy Galgóczy 125 szavazattal a szatmári főszolgabírói állásba meg lett választva, mely eredményt a Galgóczy-pártiak lelkes éljenzéssel vettek tudomásul. A választás folytán megüresedett I. oszt. szolgabirói állásra Jé/cey Istvánt, II. oszt. szolgabiróvá Ináncsy Józsefet választották meg. A választások befejezése után elnöklő főispán a gyűlést délután négy óráig felfüggesztette. Igen csekély érdeklődés mellett nyitotta meg a főispán délután a közgyűlést és az előadók háromnegyed óra alatt elreferáltak 362 tárgyat, melyet a közgyűlés az előadói javaslat alapján fogadott el. A közgyűlés befejezése előtt a főispán dr. Oózner Elek nagykárolyi és dr. Simon Miksa nagysomkuti ügyvédeket tb. főügyészekké, Kállay Szabolcs szolgabirót tb. főszolgabíróvá nevezte ki. HÍREK. Bérmálás Ungban. Ungvármegye területén megtartandó bérmálás sorrendje következő. Junius 4-én indulás Szatmárról, 5-én bérmálás Ungráron, 6-án Nagybereznán, 7-én Turjaremetén és Perecsenyben, 8-án Felső- domonyán, 9-én Szerednyén, 11-én Csász- lóczon, 12-én Ordarmán, 13-án Jenkén, 14-én Tibán, 16-án Remetevasgyáron, 17-én Ubre- zsen 18-án Nagyzalacskán, 19-én Yinnán, 21-én Szennán, 22-én Pálóczon, 23-án Nagy- kaposon, 25-én Csicserben, 26-án Dobórusz- kán, 27-én Kisráton, 28-án Csapon, honnan visszaindulás Szatmárra. Nemeslelkü alapítvány. Pemp Antal prelátus-kanonok 2000 (kettőezer) koronát tett le örök alapítványul, hogy annak kamatai a szerednyei irgalmas nénék által lakott ház, a hozzácsatolt iskola és ovoda, továbbá a haszon- élvezetükben levő egyéb épületek fentartására szolgáljanak. Ezen alapítvány által az áldozatkész főpap nagy jóltevője lett a szerednyei irgalmas nénék vezetése alatt álló intézetnek, mely szűkös anyagi viszonyainál'fogva egy részt épen most azon a ponton állott, hogy kertjéből kénytelen volt volna eladni épületeinek rendbehozása czéljából. Nemeslelkii- ségével tehát megmentette az intézet számára a kertet, melyre úgy a nővéreknek mint a növendékeknek feltétlenül egyaránt szükségük van. Hogy ilyen terv soha keresztülvihető ne legyen, kikötötte az alapítólevélben, hogyha az intézet valaha megszűnnék, vagy a kertből bármily csekély rész eladatnék, az alapítványi tőke az egyházmegyei pénztárra száll. A jótékony főpapot méltán illeti hála az intézet részéről és elismerése mindnyájunknak, mert áldozatot hozott a nevelés ügyének oltárára, ami úgy az egyháznak, mint a hazának úgyszólván princzipális érdeke. lőek vagyunk mindnyájan a Krisztusban. És ime, az Assisi szent Ferenczek, magyarországi szent Erzsébetek egész légiója támad, a kik önként leszabnak a szegények városába, az elhagyottaknak élnek, mindenük lettek. És mi, kik együtt térdelünk az oltár zsámolyánál, tudjuk nagyon jól, hogy Krisztus meghagyása szerint az a legnagyobb, aki minél többnek tud szolgálni. Ezek a mennyből hozott elvek tudják az emberi társadalmat nagygyá, hatalmassá, boldoggá tenni. Ám az őskigyó előjő megint, az újabb kor bölcselőinek ajkán ott sziszeg az ördögi dacz szava: „Non szerviam!“ Az emberi társadalmat Isten nélkül, önmagában kell boldoggá tenni. Az újabb szocziológusok módjaikban eszközeikbon ezer felé szétágaznak, de vezető gondolatuk szerint mégis két csoportra oszthatók. Az egyik irányzat abban látja a társadalom boldogulásának útját, hogy az egyént felszabadítja a társadalom bilincseitől. Az emberi erők, szenvedélyek akadálytalan játéka harmóniát teremt s ez a harmónia meghozza a szocziális forradalom teljes diadalát. A létező dologi javak kisajátítása egész simán fog megtörténni s a közvagyonnak mindenki egyformán lesz tulajdonosa. Ám, ha föltételezzük is, hogy az anarchista eszmék diadalra jutása megteremti az emberiség teljes erkölcsi újjászületését, könnyű mégis elgondolni, hogy mindenki csak a legtermékenyebb szántóföldekre, legjobban berendezett szántóföldekre, legegészségesebb lakásokra veti szemét. De eltekintve ettől, ennek az irányzatnak ideálja a Nietzsche féle „Lebermensch“, kinek se Istene, se hazája, ki túl az erkölcs határán, lábbal tiporhat mindent. Ám, ha van aki letipor, letiprottnak is kell lenni: az Ubermenschnek csordára van szüksége, melynek testén, lelkén keresztül gázolhat. Godwin, Proudhon, Bakunin és Most anarchizmusát már a józanabb szoczialista irók is mosolylyal tárgyalják, mert belátják, hogy az Ubermenschek az őrültek házát töltik meg. Nagyobb azoknak tábora, kiknek szeme előtt a világköztársaság ideálja lebeg. Ezek a társadalmat akarják isteníteni, autonom erejénél fogva a társadalom szabja [meg, mi legyen az erkölcs, a törvény, mi legyen az igazság. A háború réme, a vele járó tenger vér, egy világköztársaság gondolatával barátkoz- tat meg. Saint Simon és Thierry már 1814-ben egy közös európai parlament tervét vetik fel, gondolatukat tovább fejleszti Iskolájuk. Ba- zard és Enfantin már azt sürgetik, hogy az egész emberiség egy nép legyen s a patriotizmusnak helyét, melyet ők csak nemzeti önzésnek tartanak, foglalja el az egész emberiség szeretete. A világköztársaság ezen általánosságban mozgó gondolatát Fourier és iskolája konkré- tebb alakba hozza. A földet szoczialista községekre, falanszterekre osztják, minden község élén álljon egy unarch vagy báró, két- három községet egy duarch vagy vicomte kormányozzon, tizenkettőnek feje a triarch vagy gróf legyen és igy haladva előre lejutunk az omniarchiáig, aki a föld összes községei fölött uralkodik és aki Konstantinápolyban székel. A szoczialista irók, talán csak Lasallet véve ki, valamennyien a nemzetköziség alapján állanak és a világköztársaság után való sóvárgásuk leghüebben Marx és Engel feb- ruáriusi kiáltványában talál hangot. „Minden országok proletárjai egyesüljetek.“ Menger ugyan a világköztársaság alapítását kivihetetlennek tartja, de azért az ő „népies munka Pártoljuk a hazai ipart I Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR A legkifogástaianabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Piramisokat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Andesit Sirkősjáráta SZINÉRYÁRALJÁN mmzésü gépterek a csiszolás esszére. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FÍŐMzIGÍSzatluáiP, Attílíl - II. 4.
