Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-13 / 15. szám
Szatmár, 1910. április 13. HETI SZEMLE“ 3 szét húrjainak zengése elől bedugja fülét. Az ilyen emberről mondja Goethe, hogy „akárki és mi legyen, barbár az.“ * * * Ami generácziónk a papnevelőben egységes, harmonikus generáczió volt, Pedig nem éppen egy társadalmi gyökérről fakadtunk. Voltak közöttünk zsentrik. Voltak polgári családból valók. Voltak svábok és voltak szép számmal románok. De mondhatom, hogy azért egybe olvadtunk, lelkünk tartalma oly harmonikus volt, hogy bizony példát vehetett volna tőlünk a legideálisabb szociális vagy demokratikus társadalom. Vadász Guszti képviselte a legnépiesebb elemet. Magas, sugár alakja, nagy kiálló fülével, páratlan Adám-csudkájával, magyaros makra-pipájával a népszerűség tipikus alakját mutatta. Neki mindenki bácsi volt, akit a városban ismert. És sokakat ismert, mert itt diákoskodott. A cselédséget ujjain forgatta, mert tudott a nyelvükön beszélni és a gyomrukon keresztül lelkűkbe nézni. Heves volt, de nem türelmetlen, takarékos, de nem zsugori. A nép gyermeke, telve a falusi élet sajátos vonásaival. Árva, kinek szülei korán elhaltak, de aki nem volt szegény, mert apai örökség maradt reá. Nem sok. De köztünk azért elég jó módú. Annyira, hogy tőzsdét nyitott. Ez any- nyit jelentett a mi nyelvünkön, hogy trafikus. Azaz szivart tartott raktáron. Hitelt is nyújtott bizonyos határig. De egyszer-egyszer, a mikor nagyon betelt a kontós-könyv : kiirta a trafikra : „A hitel megszűnt /“ Nantje még egy kelletlen kézcsókot intett hozzá s aztán végleg eltűnt. Zsán, midőn nem látta többé a szerel- metes arcot, leült a fövenyre és szomorúan utána gondolt. Legyőzhetetlen bánat vett rajta erőt. Ott csengett füleiben még most is szerelmessének gúnyos kaczaja és végtelen fájdalmat okozott neki. ügy tetszett, mintha most is hallaná, tisztán, érthetően e szavakat: „Esküszöm neked üdvösségemre Zsán!“ Leverten vánszorgott vissza a tengerpartra. A hullámok, zúgva, bőszülten csapkodták a sziklákat. Énekelték neki újra — tán ezredszer — a megszokott napi dalát. Meglehet; e melódiák teljesen a régiek voltak, neki mégis másként tűntek fel. Zsán hallgatta, de nem értette többé e zenét. Most nem ringatták el e bűvös akkordok az ébren álmodásba, hanem a habok zúgása még inkább fokozta kétségbeesését és árvaságát juttatta eszébe. Viskójába menekült a tenger elől. Itt sem talált nyugtot. Itt még borzasztóbbnak tűnt fel előtte az egyedüllét. Most már leláncolhatatlan szenvedéllyel vágyakozott a szerető szív melegére. * * * Folytatása következik. Szegény jó Guszti ezért a trafikért sokat szenvedett. A „Fülűnk,“ a mi kis élet- lakunk ugyancsak csipdeste. A tőzsde rovata állandó és népszerű rovattá vált. Estenden, ha felolvasták — Guszti egy ideig méltatlankodott, tiltakozott. Aztán beletörődve jegyezte meg: — Bizony, háládatlan a világ. Persze a világ mi voltunk. Akik hitelt kaptunk. És a darázs fulánkjával fizettünk — kamatot. Popovies Jóska csöndes, de egészséges humoru ifjú — Guszti egész egyéniségének kiegészítője volt. Kopott, ütött ruhában járt otthon, úgy nézett ki, mint Poe Edgárt hollója. De a czipőjére rendkívül gondot fordított. Az mindig olyan volt, mint a tükör. És e tükörben nagy gyönyörűségét lelte. Nemzetiségi kérdésekben mindig szelíd, békítő és conczilians volt. Mi köztünk soha semmiféle összeütközés nem történt. De nem is történhetett. Mi lelkűnkhöz kapcsoltuk a románokat és nem engedtük onnan elszakadni. Jóska később újságokba is irt a nemzetiségi kérdésekben. Olvastam és mindig elégedetten tettem le. * * * így röpült el ifjúságunkból hat esztendő a papnevelőben. Talán életünk májusának legszebb reggelei. Aztán kirepültünk — a fészekből. Szárnyra keltünk. Ki ide, ki oda. Vadász Gusztávot 1882. jun. 22-én szentelték fel. Káplánkodott Tisza-Ujlakon, Pá- lóczon, Munkácson, Csanáloson, Szaniszlón. Aztán Mátészalkát adta neki a Gondviselés. Tehát a magyarság fészkében lelte meg otthonát. A magyar nép közt, ősi zengésű beszéd, megőrzött sajátosság, hagyományoknak közepette működött, teljesítette missi-. óját. Mondják, hogy ott is nagy népszerűségnek örvendett. Megválasztották városatyának és a társadalmi mozgalmakból is kivette aztán részét. Sírja felett úgy szól a közvélemény ítélete: „Jótékony ember volt“ a takarékos, fösvény Guszti! A papnevelőből való távozása után bizony én csak egyszer-kétszer láttam. Akkor még egészen Guszti volt. Régi alakjával, eredeti egyéniségével, élénk, heves temperamentumával. Legutóbb, pár hónapja találkoztam vele. Megdöbbentem. Magas, sugár alakja megtört. Szemeiben a hanyatló lélek bágyadtsága borongott. Beszédét erőltette, de nem bírta beleönteni szokott élénkségét és temperamentumának iideségét. Aztán ágynak esett. Lassan, de biztosan közeledett — sírjához. Áldás és békesség lengjen porain, örök világosság fényeskedjék neki! Bodnár Gáspár. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága Csaba Adorján főispán elnöklete alatt folyó hó 11-én d. u. 3 órai Kezdettel tartotta meg rendes havi közgyűlését. Á polgármester havi jelentésében felemlítette, hogy a Szatmár—erdődi, Szatmár— bikszádi és Nagykároly—somkuti helyi érdekű vasutak legutóbbi rendkívüli közgyűlésükön a régen tervezett egyesülést elhatározták. Beszámol a jelentés a csererdőben támadt tűzről, amely 160 hold facsemetét pusztított el. Az ököritói tüzkárosultaknak a tanács 500 koronát adományozott, — amit a jelentés indítványára a közgyűlés helyeslőén vett tudomásul s részvétét fejezte ki Ököritó község képviselőtestületének. — Az elhunyt Pap Endre bizottsági tagot meleg szavakkal pa- rentálta el a polgármester jelentésében s indítványára a bizottság a gyászoló családnak részvétét j egyzőköny vi ki von atban adj a tudtára. A megüresedett II. oszt. irnoki állásra a 13 pályázó közül szavazattöbbséggel Oláh Miklóst választották meg. A közgyűlés legfontosabb tárgya a tisztviselők fizetésrendezése volt. E kérdésnél a szakbizottságokban letárgyalt javaslat előterjesztése kapcsán élénk vita fejlődött ki, végeredményében azonban elfogadta a közgyűlés úgy általánosabban, mint részleteiben is az előterjesztett javaslatot, amely szerint a tisztviselők, az állami és vármegyei tisztviselők illetményeit tárgyaló 1904. évi I. és X. törvényezikkekben megállapított VII—XI. fizetési osztályokba lettek sorozva. — Az illetmények rendezéséhez 58,000 korona szükséges, amelyből 40,000 korona állami segélyből, 18,000 korona pedig a közpénztári készletből fedeztetik. Színház. Folyó hó 5-én kedden Dénes Ella jutalomjátékául a „Szultán“ került színre s ez alkalomból a színházi idény egyik legmelegebb estéjében gyönyörködhettünk. Virágkosarakban, tapsokban nem volt hiány, sőt szép ezüstkoszoruval is meglepték tisztelői Dénes Ellát, aki különben a lelkes ünneplésre teljes mértékben rászolgált. Már kellemes megjelenése és szép toalettjei is általánost tetszést keltettek, amit természetesen csak fokozott kifejező játéka és brilliáns, a legnagyobb nehézségeket játszva leküzdő énekművészte. Az est sikerében osztoztak H. Bállá Mariska, akinél bájosabb Roxelánt képzelni is alig lehet; továbbá a rettenetes Herczeg basa és a kellemetes Rónai basa. Szerdán az ököritói tüzkárosultak javára játszották a „Taifunté Ez este az igazgató jóvoltából megnézésre igazán érdemes darab szolgálván valóban nemes célt, közönség természetesen kevés volt. Csütörtökön a színtársulat tehetséges komikusa Rónai Imre vette ki jutalom játékát a „Hajdúk hadnagyában“. Rónai Szép Iczig szerepét kitűnő humorral, ötletesen játszotta Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. r A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Andesit Sirtógyárfa SZINÉRVÁRALJÁN mm berendezésű gépterem a csiszolás részére. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FlÓHÍZlGt. SzaitmáiF, AttílS» • U. 4.
