Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-06 / 14. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. KLÓFIZETÉSI ARAK Egy évre — ti K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY E IX D R E, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A lap íneg-jelenik minden szerdán. A Pázmány-konviktus. Szatmár, 1910. április 4. Dicsőség Istennek, hála a ke- gyesszivii jótevőknek — a inai na­pon megkoronázódott egy közintéz­mény, amely beláthatatlan időkig fogja hirdetni Szatmár város közön­ségének a kultúra iránt való fogé­konyságot és áldozatkészségét. Uj hajlékot kapott az ifjúság, hol jó nevelést nyerhet s uj szen­télyt az Isten, melyben őt buzgó hi- vek dicsőíthetik. Mert ezt jelenti a Pázmány-kon- viktus felszentelése. Kicsiny kezdetből nőtt nagygyá. Ezernyolczszázhatvanötödik évi ja­nuár 31-én vetette föl tanártársai körében egy az napi tanácskozmá- nyon a szatmári kir kath. főgim­názium akkori igazgatója, Novák Antal azt az eszmét, hogy igen üdvös dolog volna a vidékről ide özönlő tanulók részére egyelőre cse­kély díjért, később pedig teljesen ingyen nenlakást és ellátást nyújtó intézetet felállítani, hol azok ezeken­kívül még gondos nevelést is nyer­hetnek. Az indítvány jelentőségét felfogta a tanári kar, megértette a társadalom, s ime előttünk áll a lan­kadatlan munka eredménye: egy a mai kor kívánalmainak minden tekintetben megfelelő nevelőintézet. Valóban hasonló a mustármag­hoz, mely igen kicsiny ugyan, de fává nő s ágai közt az ég madarai laknak. A város legegészségesebb részé­ben, gyümölcsösök koszorújától kö­rülvéve, emelkedik ez a palotaszerü, üdetekintetíi intézet. A belőle kihal­latszó vidám gyermekzaj pezsgő életet, a homlokzatán tündöklő ke­reszt s a kápolnaablakok szenteket ábrázoló üvegfestményei magasabb rendeltetést árulnak el. A látogatót meglepi a jó beosztás, csinosság, a a villany világit V:. vízvezeték s a modern építőművészet többi vívmá­nyainak szerencsés alkalmazása. Fény és üde levegő árad itt szerte­szét. Tágas udvar s aerolith téglák­ból készült külön épület gondos­kodik arról, hogy az intézeti ifjú­ságnak úgy jó, mint zord időben ineg legyen, a szabad mozgása. A gyermekek egészséges arca hirdeti a jó konyhát, a gondos nevelést pe­dig az intézet messze szárnyaló jó hire. Megelégedéssel tekinthetnek reá úgy azok, akik filléreiket, mint azok, akik százakat és ezreket áldoztak. Mert a Pázmány-konviktus lét­rehozásában a társadalom minden rétege, szegények és gazdagok, ki­csinyek és nagyok kivették a ré­szüket. A nemes város és a főpapok ezrei mellett az adományok között láthatjuk a hálás szülők és volt ta­nítványok, a bankok, a hajdan még szűkösebb anyagi viszonyok között ólt tanárok tízeseit,, a szegények fo­rintjait s a tanuló ifjúság filléreit. A régebbi évtizedekben műkedvelők, a dalárda, sorsjátókrendezők is szí­vesen adták az akkor még Tápin­tézetnek nevezett Pázmánykonvik- tusra bevételeiket. Itt nem terjeszkedhetünk ki az egyes részletekre. Az intézet törté­nete, amely készülőben van, fog mindenről a nagyközönségnek be­Képek az életből. Lovranában való tartózkodásom alatt hosszú sétákat tettem a tengerparton. Egy szép nap reggelén kimentem Medocába, hol egy kis utmelletti kápolnára bukkantam. Minden utógondolat nélkül letérdepeltem a vasrácsos ajtó előtt és egy rövid reggeli imát végeztem. Azután szemügyre vettem — min­dent — ami előttem volt: a kedves lourdi szobor, felette a remek Jézus Szive képe stb. Eszembe jutott, hogy én már olvastam erről a kis kápolnáról, a „Mária-kert“ egyik augusz­tusi füzetében. Minden úgy volt. En azonban egy újabb felfedezést tettem! A Jézus Szive képe mellett — jó magam egy darabka rajzpapirt láttam, — amelyen jól olvasható bellikkel ez volt Írva: „Jézus Szive én bízom Benned és epedve várom a mentőkart, amely engemet szeretett hazámba vissza vezet. 1908. julius 19-én.“ Ismételten olvastam el ezt a mondatot és mélyen elgon­dolkoztam annak tartalma fölött. Es azt hi­szem, hogy az én helyzetemben más is igy tett volna. Fel is tettem magamban, hogy bármibe kerül, tudnom kell, ki az, aki azt irta, és hogy kerplt ide. Azontúl napi vendég voltam Medocában, hol rendkívül jól éreztem magamat. A csen­des táj, a szép vidék és a kis kápolna egé­szen meghódított. Néha-néha betértem a „Villa Rosenheimba“, hol szép virágot lehe­tett vásárolni, szomjúság esetén, pedig pom­pás sört, jó kávét stb. Miután a derék tulajdonossal jobban megismerkedtem, kérdést intéztem hozzá, a kis kápolnát illetőleg. Megtudtam, hogy az egy gazdag báróé az összes szomszédos eladó telkekkel együtt. Báró Settlerről megtudtam, hogy egy jószivü osztrák, aki az egyik eladó telkét egy magyar hölgynek ajándékozta, hogy azon egy gyermekszanatóriumot léte­sítsen. A báró két jóbarátja: L. K. bécsi polgármester és br. Caal, a volt kereskedelmi miniszter. Az érintett tervvel ezek is rokon­szenveztek s hogy a nevelő intézmény még eddig csak a tervrajzig haladt, annak a telep uj tulajdonosa az oka. Ugyancsak ezen a tájon, több — eddig ismeretlen — magyar csoporttal ismerkedtem meg, s igy sikerült egyszer rájönni, hogy ki a papirosszelet eredeti gazdája. Ki az, aki a menetjegyet Jézus szivétől kéri, a vezetőt Tőle várja. Hogy jól választotta meg a pártfogóját azt elhiszem. Ez nem fogja öt cserben hagyni soha. A legközelebbi vasárnap, a reggeli szent mise alatt Jézus Szive oltára előtt, csendes imába merülve térdepelt egy — idegen — nő. Mernék fogadni, gondoltam magamban, hogy ez &z! — Hátha mégsem az? tűnődtem tovább, ahelyett, hogy ájtatosabban imád­koztam volna. A mise véget ért, az orgona elhallgatott. A jámbor bennszülöttek iparkod­tak kifelé. Végül a kiszemelt hölgy is kifelé tartott S miután már kint voltunk az utczán, egy ügyes fordulattal elébe kerültem és meg­szólítottam : — Van-e itt kérem valami üzlet, ahol magyarul beszélnek! TCMDI niUlCCCTíll/ IPARMŰVÉSZETI TERVE- ✓Ik 1 tlflrLUIVIrLu 1 UH) *, festőművészek KÁDÁR AÉMETHY, Máramarosszigeten.

Next

/
Thumbnails
Contents