Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-03-03 / 10. szám
Szatmár, 1909. márczius 3. a bajok forrását, a két várost teljesen egyesítette s minden rendszabályokat, melyek leg- kevésbbé is okai voltak az elkülönítés szelleme fennmaradásának, végleg eltörölte.“ A közigazgatási egységességet azonban még a helyi egységesülés mindaddig nem követte, mig a Szamos a két városrész között folyt. De tényleg is egygyé vált a két rész, mióta a folyót a jelenlegi mederbe terelték, amely esemény szintén a régmúlt időé. Hova akarja lehát a czikkiró az ő ösz- szeolvasztási törekvését irányítani? Hiszen a közigazgatási, helyi és forgalmi egyesülés már számos évtized ó a fennáll. A zárda a maga anyaházával, templomával, udvarával és kertjével nemcsak nem gát Szatmár és Németi közt, hanem még azt a mély medret is, mely a Szamos elvezetése után a két városrész közt megmaradt s mely a kettőt helyileg elkülönítette, nagyrészt éppen a xáida töltötte és tölti ki. Mit hogy jobban megértsünk, idézem Irsik müvéből, hogy a város Hám püspöknek a zárda tervezésekor felajánlott „egy, a testvér- város között a központban s utczarendben fekvő és 45 öl hosszú, 3965 négyszögöl terjedelmű telket va holt Szamos medrében.“ A város monográfiájában pedig szószerint ezt olvassuk: „A két várost hid kötötte össze, melynek helyéül az irgalmas nénék templomának homlokterét jelölhetjük meg.“ — E . helyekből következik, hogy a folyó levezetése után a Szatmár és Németi közt fennmaradt mélységet éppen a zárda töltötte föl annyira, amennyire az időbeli szükség követelte és az anyagi eszközök engedték. Tehát a czikkiró arczulcsapja az igazságot, mikor a zárdakertet akadálynak mondja Szatmár és Németi közt, holott éppen az egy, egykor akadályul szolgált űrt tölti ki 'Németinek ezen részén és igy a két városrész helyi egyesité- tését is önnön létének egész terjedelmével előmozdította és ma is föntartja. Ha a czikkiró a zárdakert egészségügyi helyzetéről általam megirtakat „legenyhébben szólva, megmosolyogni való“ dolognak Ítél, ezzel csak azt bizonyija, hogy sem a helyi viszonyokat nem ismeri, sem a memorandum gondolatmenetét nem képes a maga egészében követni. Igenis a kertnek a zárda felőli része a leghitványabb, de ezen át csakhamar eljutnak a nővérek is, a növendékek is azon egészségesebb részhez, melyet a város éppen kivágandónak tervez ; majd pedig ezen utóbbi részen át eljutnak végül a legegészségesebb részhez, melyet daczára, hogy kertnek egyenesen legalkalmasabb, átvágás esetére gazdasági udvarnak kelléne odavesztegetni. A czikkiró észjárása a maga végső reális elemzésében tehát ez: el kell venni egy közérdeknek kikiáltott ürességért a zárdától kertje egészséges részét, meg kell hagyni kertül a hitvány részt, de ezt is oly rászoritással, hogy az elvágandó utczarész árából a zárda köteleztes- sék a hitvány rész megjavítására. Nos, kérem, ennél az észjárásnál a hottentoták jogérzéke alighanem tisztességesebb. Lehetetlen dolgot és mások kedvéért való önmegkárositást a hottentoták joga sem követelhet. A zárdakert nyugati végét pedig lehetetlen az udvari, konyhai, eső- és más vizektől megszabaii 4 ________. ta ni és tavát levezetni, mig nincs a. közelben mélyebb hely, tehát csatorna. Az a pénz meg, ami az elvágandó részért kártéritéské- pen adatnék, nem kiadni való; ezt meg kell hagyni tőkének, mely évről-évre meghozza ama a kamatot, amelyet haszonban meghozna az örökre eleső kertrész, mert különben a zárda megkárositná önmagát. Tehát nem úgy czikkiró ur! Tollával először is dolgozzék az irgalmas nővérek kertjének épsége mellett, hiszen, amint látszik, az ő működésűkről tárgyilagos e’ismeréssel nyilatkozik. Az ő érdekük és összes nevelő meg tanintézeteik érdeke pedig a kert épsége. A gazdasági udvarnak a kert keleti végébe áttelepítése, a kert csatornázása és feltöltése megtörténhetik, ha a kertet épen, egészben hagyják is. Ha' pedig a czikkiró ur minden ráczió ellenére is a kert átvágásán akar dolgozni, irja meg, hogy mig a kert vizének levezetésére a közelben csatorna nincs, az átvágásnak nem szabad megtörténni, mert addig a megmaradó hitvány részt nem lehet a higiénikus jogos modern követelmények szerint megjavítani, berendezni. írja meg, hogy alapelv legyen átvágás esetére a zárda elkerülhetetlen összes költségeinek az utolsó fillérig való megtérítése. Ez pedig nagy ösz- szeg lesz. Az átvágással ugyanis a zárdát belekényszeritik a következőkbe: 'körülbelül 100 folyóméternyi csatorna építésébe, ami 840 koronát tesz ki; 7600 négyzetméter mély területnek az utczaszimg való föltöltésébe, ami 13504 koronába kerül ; a jelenlegi istálló lerombolásába, az egész gazdasági készlet átköltöztetésébe, a megmaradó udvarrész nivel- lálásába, uj vgazdasági épület és istálló építésébe, az uj gazdasági udvarnak a mai követelmények szerint való-berendezésébe, a, cselédszemélyzet többletének évi kiadásába, amik együttesen körülbelül 80000 koronára rúgnak. írja meg tehát, hogy a kisajátítandó kertrész árán kívül 100000 koronányi kártérítésről kell a városnak gondolkoznia. Ezt ne is az egész város fizesse, hanem azok fizessék, akik a kertátvágást február 28-án a németi gyűlésen szorgalmazták, mert a kertátvágás csak az ő érdekük, illetve agitátoraik érdeke. Kováts Gyula ár., igazgató. A zárdákért iig'ye. A zárdakert átvágásának ügyében a következő sorokat vettük : Kedves Fötisztelendö Ur! Bizonyára hallottál a „Németiek“ mozgalmáról, melyről az idecsatolt pár sort légy szives leközölni b. lapodban ! Csendes türelmünk és békés hallgatásunk megtört a közelben történtek folytán és nem hallgathatunk tovább már azért sem, nehogy „nemszólás helybehagyásnak minősíttessék.“ így van az életben minden téren, akczió reak- cziót szül, tehát ne hibáztassatok, ha közérdekű cselekedetünk nem kedves nektek. Kérésemet ismételve, ennek teljesítése reményével vagyok Szatmár, 1909. márczius 1. „HETI SZEMLE“ A közlemény pedig szól a -következőleg: „ A németiek mozgalma. Városunk IV-ik kerülete bizottsági tagjainak felhívására, a németi polgárok f. évi február 28-án a református egyház tanácstermében népes értekezletet tartottak és egyhangú határozatban kimondották, hogy az 52/1897. sz. közgyűlési határozatnak megfelelően, a Verbőczy-utczá- nak végleges rendezését szorgalmazni fogják a városi közgyűlés előtt és ezirányban képviselőiket közbenjárni kérték, nem hagyhatván szó nélkül a zárda igazgatója által a „Heti Szemlében“ közölt és a ' bizottsági tagoknak megküldött memorandumot.“ A fenti sorokra bátrak vagyunk megjegyezni, hogy az inicziativa, nem a képezdei igazgatótól, hanem épen a városi bizottsági tagoktól eredt. Ok indították meg az akcziót, dr. Kováts Gyula csak védelmébe vette a megtámadott zárdakert ügyét. Hogy ez igy van, miből sem tűnik ki jobban, mint a „Szatmár és Vidéké“ nek múlt heti számában tett eme kijelentésből : „Azt jól hallotta az igazgató ur, hogy a tanácsnak is, a közgyűlés tagjai nagyobb részének is olyan irányú nézete alakult ki, amely szerint a zárda kertjét múlhatatlanul átvágandónak ítélik. Ez tényleg igy van stb.“ No lám, ez ellen a „kialakult“ nézet ellgn emelte ő fel szavát, nem engedhetjük tehát, hogy reá hárítsák a felelősség ódiumát, holott ez teljes súlyával a várost, illetve a bizottsági tagok -ama többségét terheli, melynél ez a nézet kialakult. Hogy ez az akczió' nem közérdekű, csak a közérdek szép színébe van öltöztetve, azt Kováts Gyula érintett memorandumában elég világosan kimutatta. Magam is azon nézetben vagyok, hogy a ti ügyetek lehet sokaknak, többeknek — mondjuk -— talán Németinek ügye, de ez még nem közérdek, hogy azonban a zárdái intézetek fenállása ne veszélyeztessék, ez érdeke Szatmárinak is, Németinek is, a nagy vidéknek is, ez tehát már eminenter közérdek. Nem tudom helyeselni, mert bizonyos felekezeti színe van a dolognak, hogy tanácskozásotokat épen a ref. egyház tanácstermében tartottátok. Ez azt a feltevést ébresztheti, mintha a reformátusok akcziójáról volna szó a katholikusok ellen, annyival inkább, mert a jelenlevők mindannyian reformátusok voltak. Nem tudom helyeselni, hogy ilyen kérdésekben a város békés polgárai közt tömegek állíttassanak tömegek ellen, mert a németiek eme mozgalma kath. részről könnyen ellenmozgalmat szülhetne és ime készen van az ellenségeskedő hangulat, a felekezeti gyűlölködés, ami pedig nem kívánatos sem a polgárság, sem a közügyek érdekéből. Reméljük azonban, hogy nyugodt és párratlan megfontolás után az a kialakultnak képzelt nézet változni fog és nem fog a bizottsági tagok többsége arra az álláspontra helyezkedni, hogy fenillásában veszélyeztessenek egy olyan intézményt, melynek működése valóságos áldás nemcsak erre a városra, hanem nagy vidékére is, amelyhez hasonló nagy Magyarországon alig egy pár található, melynek áttelepítéséért más városok versenyezve áldoznának százezreket, csakhogy sikerüljön megszerezniük. régi tisztelő hived Pethő Gj/örfj)/. UjtT Áq? QäNDinR úri és női czipász SZVTIÍR, IlÄjüÄuZi UÄIvl/l/H OEÁK TÉR 7. sz. (HALMI HÁZ.) Ajánlja a mélyen tisztelt közönségnek egészen újonnan és n mai kor igényeinek megfelelően iiáű7„ IT# Tif1 Ifi irzffc 4" ’s a legelegán-ahli kiberendezett ipe&Z- m KMeiy öl, Vitelben készülnek minden ....................... féle, schevraulakk, box, zerge és strapa-czípök. Vidéki megrendelésekre és hibás lábakra különös gond fordíttatik.
