Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-12-22 / 52. szám
JL latlanul megcsonkított angyali éneket : Dicsőség a magasságban Istennek és békesség földön a jóakarata embereknek csituljon el minden ellenséges érzület; vigj/ük el a „szeretet királya“-mik a szeretet aranyát; legyünk a szent karácsony-estén ismét az egykori örvendező gyermekek; az éjféli szent misén megcsendülő szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek! varázsolja elénk a betlehemi bölcsőt; álljunk melléje megilletődve; kezünkben a békesség olajágával imádjuk a benne fekvő isteni kisdedet, aki szeretettel fog megáldani mindnyájunkat, mi pedig a megtalált boldogságtól örömittasan elmondhatjuk önmagunkról: „békesség a jóakaratu embereknek; boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hivatnak; boldogok a tiszta szivüek, mert ők meglátják az Istent/“ Péter József. Szatmár, 1909. deczember 22. ___________ Bi zalom Kossuthnak. A politikai események folytán megváltozott helyzetben a nagyszőllősi képviselőválasztó kerület függetlenségi pártjának választmánya is jónak látta politikai nézetét fixirozni s Kossuth Ferencz politikája mellett foglalt állást, mely alkalomból úgy Kossuth Ferenczet, mint politikájának a vármegyében hü és törhetlen exponensét, ifj. Dr. Ugrón Gábor főispánt táviratilag üdvözölte. A parlamenti válság. A hetek óta tartó bizonytalanság nem szűnt meg, sőt egyre zavarosabb a helyzet. Most arról van szó, hogy Kuehn-Héderváry és Lukács László kaptak megbízatást a királytól tárgyalások folytatására. Valószínűnek tartják egy átmeneti kormány alakítását élén Héderváryval, mely aztán a tavaszon uj választásokat rendelne el, hogy magának többséget teremtsen. Mindez természetesen kom- bináczió, mert a sötét politikai helyzetben előrelátni semmit sem lehet. — Hadd jöjjenek be szegénykék. — Mars! Indulj kifelé. Nekem nincs szükségem a Jézuskátokra. Lángvörös lettem. És kifordultam a fényes teremből. Szomorúan mondottam aztán társaimnak : — Kikergették a kis Jézuskát a kastélyból. Vigyétek a Betlehemet és induljunk innen. Itt nem kap szállást a Jézuska. * * ♦ Négy évtized telt el azóta. Én elszakadtam a szülei háztól. Csak vendégnek járok haza. Öreg, talpig gyászban élő özvegy anyám vendégéül. A város is megváltozott! A polgárságot is: mintha kicserélték volna. Ha ismerősökre akarok találni; ki kell mennem a temetőbe. Ott végig járom a sirokat. És találkozom a régi jó polgárok soraival. Az én jó apámmal is. Nyugosztalja az Isten haló porában. Bizony nagy idő ! Az én hajam közé is fehér szálakat fűznek az esztendők. A kor szelleme is megfordult néhányszor. Eszmék, eszméket temettek el. Mint a kérészek, hogy reggeltől estig élnek : az történt egyes irányelvekkel, tanokkal is. Csak a karácsony esz méje maradt. Ragyogóan, sértelenül, mint a nap. Vagy az esthajnal csillaga. A kis Jézuska is él. Nem halt meg. És hozzá járulnak a gyermekek. De ő is megérkezik. Évről évre pontosan. ... A múlt esztendőben is haza menA Megváltó. A keresztény világ évről-évre ünnepet ül annak a nagy, világra szóló eseménynek emlékezetére, hogy megszületett a kis Jézus, a világ Megváltója. Ezt az ünnepet üli a keresztény anyaszentegyház a legnagyobb fénynyel, pompával, mert hisz ekkor lett az Isten emberré, hogy nekünk a menyországot megszerezze. Krisztus szellemében ülik meg a keresztények ez ünnepet, mert a szeretet megnyilvánulásának és az ebből fakadó boldogságnak és örömnek napjai ezek. A kereszténység győzelmesen lobogtatja zászlaját évezredeken keresztül. A pokol kapui nem vettek még rajta erőt és Jézus még mindig él a szivek mélyében. Sajnos, lehetetlen észre nem vennünk a jelenben azt, hogy Jézus uralma meggyöngült a szivekben, hogy sokan száműzik a szívből, hogy azután az egész életükön keresztül az ördögöt szolgálják. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy a templomokban tolongó hívők seregét nem annyira a vallásos érzés, nem az ünnep magasztos volta, mint inkább a szokás készteti, hogy az istenitiszteleten megjelenjék. A karácsonyi ajándékok osztogatásában is kiveszett már a Krisztusi jellemvonás, az önzetlen szeretet helyébe léptek a modern kort jellemző ajándékok. Mikor az ígért Messiás megszületett, nem tudott az egész eseményről senki, nehány pásztor embert kivéve, kik szerencsések voltak Őt először imádni, Jézus, mint szt. János mondja: „Sajátjába jött és övéi be nem fogadták.“ És most, a Megváltó születésének évfordulóján, kik voltak azok, kik őszintén örültek születésének ? Kik voltak azok, kik karácsonykor elsősorban Jézus születésének örvendtek ? Úgy látszik ezelőtt, Jíétezer évvel, mikor az Ige testté lön és úgy látszik ma is, mintha „HETÍ SZEMLE“ === tern a karácsonyra. Szabad levegőt óhajtottam. Hát széjjel néztem a városban. Lassan, csendesen száll az est. A szent este. Csikorgó hideg van. Kristályos, tiszta idő. Azokból a szép fehér estékből való, mikor a fehér szémfedőn csintalankodnak, ka- czérkodnak az ezüstös csillagocskák. Az utcza távolában betlehemesek jőnek. A másik oldalon egy-egy forgó csillag fénye ragyog. Hallom a kántálók énekét: „Mennyből az angyal, lejött hozzátok!“ A régi kastélyhoz érek. Ahhoz a nagy- házhoz, ahonnan engem a kis Jézuskával, meg a Betlehemmel kiűztek. Mennyi emlék tolul lelkembe. A kapuban egy ősz ember áll. Megszólít: — Mikor érkezett? — Éppen ma, uram. Az az ősz ember a kastély ura. Akinek nem volt szüksége ami Jézuskánkra. Se’ a Betlehemünkre. — Megfázik jó uram, szólottám. — A betlehem eseket várom. Valahogy el ne kerüljék házamat. A kis unokáim úgy várják. Olyan régen, epedve várják. Szólott és a betlehemesek a kastély elé érkeztek. — No gyertek be fiaim. Várunk benneteket. Jó uram, jöjjön be ön is egy kissé. Vegyen részt az én tiszta örömömben. — Szívesen, szólottám és bementünk mindnyájan. A betlehemesek is. az emberiségnek nem is volna szüksége Megváltóra. Valóban igy van-e? A világtörténelemnek minden lapja, az ember saját lelki életének tanúsága az ellenkezőt bizonyítja. A világ még mindig esengett Megváltó után. Az emberi szív boldogság után vágyódik s hogy ezt elérje, igyekszik minden bajtól megszabadulni. Aki őt biztatja, hogy bajaitól megszabadítja, azt mint Megváltót üdvözli. Megváltók mindig akadnak, részint rajongók, részint spekulánsok, kik az emberek gyöngeségeit lépcsőül használják föl. Az emberek vakon és könnyelműen hisznek abban, aminek megvalósítását egész életükön át óhajtják. Hiszik a tulvilági életet, ha azt spiritisták hirdetik, mert ezek nem kívánnak föltétien erényes életet a tulvilági boldogság eléréséért. Hiszik a földi paradicsom közeli megvalósítását, ha azt a szoczialista forradalom lármás vezetői szóval Ígérik, mert hiszen ezek nem kívánnak önmegtagadást, hanem csak kötelesség nélküli jogokat hangoztatnak. Ha ilyeneket hirdetsz, akkor vakon bomol- nak utánad, s te vagy az ő Megváltójuk. Szolgáljon például a közel múltban lefolyt szocziálista forradalom és az a mozgalom, mely előttünk „szekulárizáczió“ néven ismeretes. Nemde úgy tekintették ennek a mozgalomnak vezetőjét, mint Megváltót, kit az Isten küldött a földi bajok megszüntetése végett. Az emberiség minden időben várt Megváltót. De milyet ? Olyan Megváltót, ki megszabadítja őket a földi bajoktól: szegénységtől, betegségtől, s különösen a haláltól. Ilyen Megváltó pedig nincs és nem is lesz \ Az elveszett paradicsomot pedig nem lehet visszaállítani és nincs a földön ember, aki ezt véghezvihetné. Az emberiségnek igenis van szüksége Megváltóra. De ez a Megváltó már eljött 3 Ugyanaz a fényes, nagy terem tárul elémbe. De most apró gyermekek ugrándoznak az asztal körül. — Itt a Betlehem, kiáltja egy kis pöszke fiú. — Jaj székeket! Itt a kis Jézuska — serénykedik egy kedves, buzavirágszemü leányka. És felhangzik az angyali ének. Beviszik a Betlehemet. És megkezdődik a szép pásztor játék. Ráismertem. Ugyanaz. A jó édes apám pásztor játéka. Hát szállt az ének szájról-szájra, szállt az ige évről-évre. Negyven évre. És látok jelenetet, aminőt ritka halandólát e bus földön. Ott térdel a Betlehem, a kis Jézuska előtt az ősz ember, unokáival együtt. Gyermekké lesz újra a gyermekekkel, hogy visszaköltözhessék a kis Jézus az ő kastélyába, az ő szivébe. Vissza is költözött! * * * Éjféli misére mentem. A hatalmas templom szinültig megtelik emberekkel. Megszólalnak a fönséges orgona hangjai. És felhangzik a karácsonyi ének utolérhetetlen melódiája. Ott látom az ősz embert, a kastély urát egy szegletben. Térdepel. Imádkozik. S mikor Urfelmutatásra az éji csönben megszólal az öreg harang, földig hajlik az ősz embernek alakja is. Ékszer-üzlet és műhely áthelyezés! Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy özv. Stenr Sámuelné utóda Grünhut Samu cég alatt eddig a Hungária-szálloda mellett volt üzletemet a Hám János-ntcába, Dr. Yajay polgármester nr házába (az uj butorszöyetkezet mellé) helyeztem át. ^ Nagy választékban raktáron tartok különféle szemüvegeket, czvikkereket, Kérve a n. é. közönség; melyek orvosi rendelvényre vagy a nélkül is kaphatók. Pecsétnyomók, gummi- szives pártfogását, mabélyegzők, czimerek vésése, himzőmunkák készitése, tüziaranyozását és ezüs- radtam teljes tiszteletté’ tözését bárminemű templomi vagy házi tárgyaknak, arany, ezüst, ékszer, óra, látszer, tajtéktárgyak javitását és minden e szakmába vágó munkák készitését saját gépekkel gyárilag felszerelt üzletemben olcsón, jól és gyorsan eszközlöm. Tört aranyat, ezüstöt, régiségeket, régipénzeket, valódi-gyöngyöket és drága- ékszerész Szatmár, Hám. köveket a legmagasabb árban vásárolok, vagy becserélek nagy mennyiségben is. János-u. Dr. Yajay-ház^ Grünhut Samu
