Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)

1909-12-01 / 49. szám

6 Szatmár, 1909. deczember 1, egy és ugyanazon pap imádkozott mindig buzgón, lelke mélyéből az ő szeretett híveiért s most hosszú ötven év után hűséges munka után megülheti aranymenyegzőjét a félszá­zados templommal. Ha már egy közönséges, egyszerű szolga is, aki hosszú időn át szolgál egy urnái dicséretet és elismerést érdemel, mennyivel inkább méltó a dicséretre, az elis­merésre Cziereizer plébános szolgálata, aki félszázadon át szolgált egy helyen egy és ugyanazon hűséggel, odaadással és buzgó- sóggal szintén egy urnák, az urak Urának. Hűséges sáfárja volt ő mindig Urának, leg; főbb gondját az ő hívei, azoknak lelkiüdvös­sége képezte. Maga az Isten tesz erről tanú­ságot, mikor oly sokáig hagyja őt mezőteremi híveinek élén, mintha ezzel is azt akarná bizonyítani a legfőbb Pásztor, hogy mező­teremi hivek jó kezekben vannak, hűségesebb gondosabb lelkipásztort nem kapnának már. Igen jó kezekben vannak s mezöteremi hivek, érezték ők ezt ötven éven keresztül számta­lanszor, de érezték különösen most, mikor lelkiatyjok e községnek e jubiláns évében Missiót tartatott, ugyancsak híveinek lelki üdvösségére. Hálát kell adni Istennek, mondta az ősz plébános, azért a sok jóért amit tőle 50 éven keresztül nyertünk ; meg kell kér­lelni Jézusunkat azért a sok megbántásért, amelyeket tőlünk 50 év alatt elezenvedett s e kettős czél elérésére nem ismert jobb ész- közt a missiónál. Epedve várták a hivek a missió kezdetét, Végre nov. 21-én fölvirradt a boldog nap s a jó Isten elvezérelte hozzánk P. Pécsy Arnold S. J. atyát a missió meg­tartására. A missió rendes lefolyása és örven­detes eredménye a missiót vezető pátert dicséri. Zsuffolásig telt meg a különben eléggé tágas templom minden alkalommmal s köny- nyes szemmel, igazi bűnbánó lélekkel hallgat­ták ahivek a jó páter szivet-lelket megren- ditő szavait. A szent gyónáshoz és áldozáshoz ezer ember járult. A missió végén a képvi­selőtestület s az iskolaszék hálás köszönetét mondott P. Pócsynek fáradozáért, nemkülön­ben megköszönte a plébánosnak atyai jóságát s hogy igazi becsülésöknek adjanak kifejezést a hivek, lovas bandériummal kisérték ki a missiós pátert az állomáshoz s meghatva búcsúztak el tőle. A jó Isten áldása kisérje életének minden utain a jó Pécsyt, adjon szavainak oly hatást máshol is, mint amilyent elértek azok közöttünk s legyen végül sok fáradságáért az Ur az ő igen nagy jutalma. Népszövetségi értekezlet Jánkon. A katli. Népszövetség helyi szervezete igen sikerült értekezletet tartott múlt hó 28-án vasárnap délután a rk. iskola termében. lr- sik Lajos lelkész, helyiigazgató az ilyen ösz- szejövetelek czélját, szükségességét fejtegette megnyitó beszédében, majd a szeletet és ra­gaszkodás hangján emlékezett meg a magyar katholikusok ősz vezéréről, gróf Zichy Nán­dorról méltatva az ő hervadhatlan érdemeit. Thegze György gk. lelkész vallásunk ama két ellenségére mutatott rá t. i. a szabadkő- mivességre és a szocziáldemokráeziára, me­lyekkel szemben okvetlenül szövetkeznünk kell. Duchnovszky Károly kántor-tanitó az analfabéták oktatásáról beszélt, buzditva az illetőket az általa rendezendő ilyen tanfo­lyamban való részvételre. Végül a helyi igaz­gató a Népszövetség mellett való kitartásra buzdított. Polgári iskola. A vallás s közoktatás- ügyi miniszter értesítette Dr. Vajay polgár- mestert, hogy az 1910. évben szervezendő polgári iskolák közzé a szatmárit is fölvette. Pártgyülés. Luhy Géza orsz. gyűl. kép­viselő a vármegyei függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottságának tagjait e hó 8-án d. e. 10 órakor a szatmári iparos körben tar­tandó gyűlésre ez utón is meghívja. Tanitók helyettesítése. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek rende­leté alapján felhívom a vármegye területén lakó mindazon okleveles-tanítókat és tanító­nőket, akik az 1910. évben alkalomadtával állami elemi iskoláknál helyettesítést elvál­lalni hajlandók, hogy erre nézve legkésőbb folyő évi deczember hó 10-ig e kir. tanfel­ügyelőségnél levélben nyilai kozzanak, csatql- ván tanképesilő oklevelüknek, valamint egyéb krpzettségüket igazoló igazoló odmányaiknak és netalán a tanítói pályán már folytatott működésűket igazoló bizonyítványaik erede­tiét vagy kir. közjegyző által hitelesített má­solatát és közölvén állandó lakhelyüket (az utcza és házszám megjelölésével) ahol az esetleges megbízás őket megtalálhatja. Ter­jeszkedjenek ki családi állapotukra és említ­sék fel a netalán méltányolást érdemlő egyéb körülményeiket, hogy ezen adatok alapján pontos nyilvántartásuk eszközölhető legyen. Az okmányok nyilvántartásba vétel után kinek-kinek vissza fognak küldetni. A lakásczim (utcza, házszám) pontos közlése már ezért is szükséges. Megjegyzem, hogy azoknak, akik nyilvántartásba vétel czéljából már a múlt alkalommal bemutatták okmá­nyaikat, csupán jelentkezniük kell levélileg, hogy a helyettesítés iránti hajlandóságukat az 1910. évre is fentartjuk; okmányok azon­ban ezektől ezúttal nem kivántatnak, illetve ezek csupán az 1908—909. tanév folyamán netalán teljesített helyettesítésről kapott bi­zonyítványukat küldjék be. Aki jelentkezését a jövő évre megujiUni elmulasztja, olybá fog tekintetni, mint aki helyettesíteni nem hajlandó s igy a nyilvántartásból egyszerűen kihagyatik. Szatmár-Németi, 1909. november hó 10-én. Bodnár György, kir. tanfelügyelő, Nagy Gábor szőlőnagybirtokos Kóly (Biharmegye) annyi köszönő és elismerő le­velet kapott az utóbbi időben a világhírű Delaware szőlőjét és borát illetőleg, hogy egész bizonyos miszerint szőlőgazdáink rö­vid időn belül mindent el fognak követéi, hogy a „Delaware“ szőlőikben ne hiányozzék. Oly sok előnye van e kitűnő szőlőnek és bornak, hogy kötelességet vélünk teljesíteni, midőn t. olvasóinknak ajánljuk, liogy hozas­sák meg Nagy Gábor, Kóly (Biharmegye) képes árjegyzékét, mely különben is minden kit érdeklő, igen hasznos tartalmú könyv és ingyen küldi mindenkinek. CSALÁDI KÖR. Egy anyának könnyei. Irta : Bodnár Gáspár. I.- Valahol olvastam, hogy a jó Isten a te­remtés után, mielőtt e földről visszaszállott volna égi trónjára, még három vizcseppel ajándékozta volna meg az embert. Azóta: e vizcseppek egyikéből hull a földre a harmat, az áldó eső. A másikából bugyog elő az iiditő és gyógyító forrás és a harmadik ? Meg-megjelenik a szenvedő, bubánatba merült, a bánkódó ember szemeiben a köny alakjában ............ Oh a köny ... a köny! — mondja szépen egyik hires iró — valóban csakis Is­ten adománya lehet! ..HETI SZEMLE“ De különösen az anya könyei, melyek a szülei kebeltől leszakadt, s tűzhelyétől messze távozott gyermekért hullanak . . . ezeknek oly bámulatos erejük van, hogy le­győzik a távolságot, tiszteletet és félelmet keltenek - még a gonoszok megkérgesedett szivében is, és vizszahozzák az eltévedettet abban az utolsó pillanatban is, mikor a tör­vények ereje a rablánczok kényszere sem tud hatni a megvakult lélekre. Ismeritek e szives olvasók sz. Monika könyeit ? Ugy-e"? hányán vagytok, a kik nem is­meritek ? No, üljetek a kandallóhoz szépen, csön­desen és hallgassátok ezen könyeknek tör­ténetét. Egy anyát fogok nektek bemutatni, a kit ma már ismer az egész világ. Egy anyá­nak történetét beszélem el, a kinek élete, szivének minden dobbanása össze van forrva fiával. Avval a fiúval, aki rossz volt, aki eltévedett . . . aki messze messze távozott a jó Istentől és a kit édes anyja könye, könye közt rebegett imája nemcsak vissza­hozott szerető meleg kebelére, de szent val­lásunk legszebb csillagává tette, hogy életé­nek és müvének fényét hosszú századok óta bámulja a világ, Igen, olvassátok ez anyának történetét hétről-hétre, napról-napra, mikor úgy össze­gyűltök téli estéken a jó meleg szobában. A mai korban úgy is oly sok könyv, újság ke­rül kezetekbe, melyeknek lapjairól semmi vigasztalást, semmi reményt nem nyerhettek. A sötét bűnök, gyilkosságok, reménytelen szerelmi kalandok világába vezetnek Íróink benneteket, gyermekeiteket, serdülő leányai­tokat. íme, én egy anyának egyszerű történetét beszélem el nektek, kinek életében oly sok­szor ismertek majd magatokra keresztény anyák, megtévedett gyermekek olvassátok! II. A gyermekkor. Krisztus születése után 332. esztendő­ben született az az anya, a kinek történetét elbeszélem. Szülei elég vagyonosok valának és buzgó keresztények. Édes anyja a lehető leg­nagyobb szeretettel és gondossággal csiiggött a kis leányka nevelésén, és szerencséje volt a családnak, hogy volt egy öreg cselédjük . . . a dada ... aki egykor a leányka édes apját is karjain hordozta. Ez hü cseléd odaadó önfeláldozással szolgálta a családot. Megbízható és okos te­remtés lévén, nem kevés befolyással volt a fejledező gyermek egész jövőjére. A kis Monika kedves virága lett a háznak, a kit mindenki szeretett, mert na­gyon szeretetre méltó is vala. Alig serdült még és már is kimondha­tatlanul szeretett a templomba járni. Sokszor észrevétlenül osont ki. Sietett a közeli temp­lomba s ott egy magányos szögletben kezeit összetéve, szemeit szerényen lesütve — imád­kozott. Bizony ezért Monika nem egyszer dor­gálást, sőt verést is kapott . . . Aztán csak kérlelte szüleit, meg az öreg dadát is és inkább otthon imádkozott. Mikor az ebéd ideje elérkezett és a csa­lád asztalánál ült, nem egyszer észrevették, a szülei, hogy Monika kenyerének vagy ételének egy részét kötényébe rejti. Aztán kiment a ház elé és sokáig ott őgyelgett... Erre is csakhamar rájöttek. Monika az ő koldusait várta, kiknek aztán elosztogatta a magától elvont ételeket.

Next

/
Thumbnails
Contents