Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-12-01 / 49. szám
6 Szatmár, 1909. deczember 1, egy és ugyanazon pap imádkozott mindig buzgón, lelke mélyéből az ő szeretett híveiért s most hosszú ötven év után hűséges munka után megülheti aranymenyegzőjét a félszázados templommal. Ha már egy közönséges, egyszerű szolga is, aki hosszú időn át szolgál egy urnái dicséretet és elismerést érdemel, mennyivel inkább méltó a dicséretre, az elismerésre Cziereizer plébános szolgálata, aki félszázadon át szolgált egy helyen egy és ugyanazon hűséggel, odaadással és buzgó- sóggal szintén egy urnák, az urak Urának. Hűséges sáfárja volt ő mindig Urának, leg; főbb gondját az ő hívei, azoknak lelkiüdvössége képezte. Maga az Isten tesz erről tanúságot, mikor oly sokáig hagyja őt mezőteremi híveinek élén, mintha ezzel is azt akarná bizonyítani a legfőbb Pásztor, hogy mezőteremi hivek jó kezekben vannak, hűségesebb gondosabb lelkipásztort nem kapnának már. Igen jó kezekben vannak s mezöteremi hivek, érezték ők ezt ötven éven keresztül számtalanszor, de érezték különösen most, mikor lelkiatyjok e községnek e jubiláns évében Missiót tartatott, ugyancsak híveinek lelki üdvösségére. Hálát kell adni Istennek, mondta az ősz plébános, azért a sok jóért amit tőle 50 éven keresztül nyertünk ; meg kell kérlelni Jézusunkat azért a sok megbántásért, amelyeket tőlünk 50 év alatt elezenvedett s e kettős czél elérésére nem ismert jobb ész- közt a missiónál. Epedve várták a hivek a missió kezdetét, Végre nov. 21-én fölvirradt a boldog nap s a jó Isten elvezérelte hozzánk P. Pécsy Arnold S. J. atyát a missió megtartására. A missió rendes lefolyása és örvendetes eredménye a missiót vezető pátert dicséri. Zsuffolásig telt meg a különben eléggé tágas templom minden alkalommmal s köny- nyes szemmel, igazi bűnbánó lélekkel hallgatták ahivek a jó páter szivet-lelket megren- ditő szavait. A szent gyónáshoz és áldozáshoz ezer ember járult. A missió végén a képviselőtestület s az iskolaszék hálás köszönetét mondott P. Pócsynek fáradozáért, nemkülönben megköszönte a plébánosnak atyai jóságát s hogy igazi becsülésöknek adjanak kifejezést a hivek, lovas bandériummal kisérték ki a missiós pátert az állomáshoz s meghatva búcsúztak el tőle. A jó Isten áldása kisérje életének minden utain a jó Pécsyt, adjon szavainak oly hatást máshol is, mint amilyent elértek azok közöttünk s legyen végül sok fáradságáért az Ur az ő igen nagy jutalma. Népszövetségi értekezlet Jánkon. A katli. Népszövetség helyi szervezete igen sikerült értekezletet tartott múlt hó 28-án vasárnap délután a rk. iskola termében. lr- sik Lajos lelkész, helyiigazgató az ilyen ösz- szejövetelek czélját, szükségességét fejtegette megnyitó beszédében, majd a szeletet és ragaszkodás hangján emlékezett meg a magyar katholikusok ősz vezéréről, gróf Zichy Nándorról méltatva az ő hervadhatlan érdemeit. Thegze György gk. lelkész vallásunk ama két ellenségére mutatott rá t. i. a szabadkő- mivességre és a szocziáldemokráeziára, melyekkel szemben okvetlenül szövetkeznünk kell. Duchnovszky Károly kántor-tanitó az analfabéták oktatásáról beszélt, buzditva az illetőket az általa rendezendő ilyen tanfolyamban való részvételre. Végül a helyi igazgató a Népszövetség mellett való kitartásra buzdított. Polgári iskola. A vallás s közoktatás- ügyi miniszter értesítette Dr. Vajay polgár- mestert, hogy az 1910. évben szervezendő polgári iskolák közzé a szatmárit is fölvette. Pártgyülés. Luhy Géza orsz. gyűl. képviselő a vármegyei függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottságának tagjait e hó 8-án d. e. 10 órakor a szatmári iparos körben tartandó gyűlésre ez utón is meghívja. Tanitók helyettesítése. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek rendeleté alapján felhívom a vármegye területén lakó mindazon okleveles-tanítókat és tanítónőket, akik az 1910. évben alkalomadtával állami elemi iskoláknál helyettesítést elvállalni hajlandók, hogy erre nézve legkésőbb folyő évi deczember hó 10-ig e kir. tanfelügyelőségnél levélben nyilai kozzanak, csatql- ván tanképesilő oklevelüknek, valamint egyéb krpzettségüket igazoló igazoló odmányaiknak és netalán a tanítói pályán már folytatott működésűket igazoló bizonyítványaik eredetiét vagy kir. közjegyző által hitelesített másolatát és közölvén állandó lakhelyüket (az utcza és házszám megjelölésével) ahol az esetleges megbízás őket megtalálhatja. Terjeszkedjenek ki családi állapotukra és említsék fel a netalán méltányolást érdemlő egyéb körülményeiket, hogy ezen adatok alapján pontos nyilvántartásuk eszközölhető legyen. Az okmányok nyilvántartásba vétel után kinek-kinek vissza fognak küldetni. A lakásczim (utcza, házszám) pontos közlése már ezért is szükséges. Megjegyzem, hogy azoknak, akik nyilvántartásba vétel czéljából már a múlt alkalommal bemutatták okmányaikat, csupán jelentkezniük kell levélileg, hogy a helyettesítés iránti hajlandóságukat az 1910. évre is fentartjuk; okmányok azonban ezektől ezúttal nem kivántatnak, illetve ezek csupán az 1908—909. tanév folyamán netalán teljesített helyettesítésről kapott bizonyítványukat küldjék be. Aki jelentkezését a jövő évre megujiUni elmulasztja, olybá fog tekintetni, mint aki helyettesíteni nem hajlandó s igy a nyilvántartásból egyszerűen kihagyatik. Szatmár-Németi, 1909. november hó 10-én. Bodnár György, kir. tanfelügyelő, Nagy Gábor szőlőnagybirtokos Kóly (Biharmegye) annyi köszönő és elismerő levelet kapott az utóbbi időben a világhírű Delaware szőlőjét és borát illetőleg, hogy egész bizonyos miszerint szőlőgazdáink rövid időn belül mindent el fognak követéi, hogy a „Delaware“ szőlőikben ne hiányozzék. Oly sok előnye van e kitűnő szőlőnek és bornak, hogy kötelességet vélünk teljesíteni, midőn t. olvasóinknak ajánljuk, liogy hozassák meg Nagy Gábor, Kóly (Biharmegye) képes árjegyzékét, mely különben is minden kit érdeklő, igen hasznos tartalmú könyv és ingyen küldi mindenkinek. CSALÁDI KÖR. Egy anyának könnyei. Irta : Bodnár Gáspár. I.- Valahol olvastam, hogy a jó Isten a teremtés után, mielőtt e földről visszaszállott volna égi trónjára, még három vizcseppel ajándékozta volna meg az embert. Azóta: e vizcseppek egyikéből hull a földre a harmat, az áldó eső. A másikából bugyog elő az iiditő és gyógyító forrás és a harmadik ? Meg-megjelenik a szenvedő, bubánatba merült, a bánkódó ember szemeiben a köny alakjában ............ Oh a köny ... a köny! — mondja szépen egyik hires iró — valóban csakis Isten adománya lehet! ..HETI SZEMLE“ De különösen az anya könyei, melyek a szülei kebeltől leszakadt, s tűzhelyétől messze távozott gyermekért hullanak . . . ezeknek oly bámulatos erejük van, hogy legyőzik a távolságot, tiszteletet és félelmet keltenek - még a gonoszok megkérgesedett szivében is, és vizszahozzák az eltévedettet abban az utolsó pillanatban is, mikor a törvények ereje a rablánczok kényszere sem tud hatni a megvakult lélekre. Ismeritek e szives olvasók sz. Monika könyeit ? Ugy-e"? hányán vagytok, a kik nem ismeritek ? No, üljetek a kandallóhoz szépen, csöndesen és hallgassátok ezen könyeknek történetét. Egy anyát fogok nektek bemutatni, a kit ma már ismer az egész világ. Egy anyának történetét beszélem el, a kinek élete, szivének minden dobbanása össze van forrva fiával. Avval a fiúval, aki rossz volt, aki eltévedett . . . aki messze messze távozott a jó Istentől és a kit édes anyja könye, könye közt rebegett imája nemcsak visszahozott szerető meleg kebelére, de szent vallásunk legszebb csillagává tette, hogy életének és müvének fényét hosszú századok óta bámulja a világ, Igen, olvassátok ez anyának történetét hétről-hétre, napról-napra, mikor úgy összegyűltök téli estéken a jó meleg szobában. A mai korban úgy is oly sok könyv, újság kerül kezetekbe, melyeknek lapjairól semmi vigasztalást, semmi reményt nem nyerhettek. A sötét bűnök, gyilkosságok, reménytelen szerelmi kalandok világába vezetnek Íróink benneteket, gyermekeiteket, serdülő leányaitokat. íme, én egy anyának egyszerű történetét beszélem el nektek, kinek életében oly sokszor ismertek majd magatokra keresztény anyák, megtévedett gyermekek olvassátok! II. A gyermekkor. Krisztus születése után 332. esztendőben született az az anya, a kinek történetét elbeszélem. Szülei elég vagyonosok valának és buzgó keresztények. Édes anyja a lehető legnagyobb szeretettel és gondossággal csiiggött a kis leányka nevelésén, és szerencséje volt a családnak, hogy volt egy öreg cselédjük . . . a dada ... aki egykor a leányka édes apját is karjain hordozta. Ez hü cseléd odaadó önfeláldozással szolgálta a családot. Megbízható és okos teremtés lévén, nem kevés befolyással volt a fejledező gyermek egész jövőjére. A kis Monika kedves virága lett a háznak, a kit mindenki szeretett, mert nagyon szeretetre méltó is vala. Alig serdült még és már is kimondhatatlanul szeretett a templomba járni. Sokszor észrevétlenül osont ki. Sietett a közeli templomba s ott egy magányos szögletben kezeit összetéve, szemeit szerényen lesütve — imádkozott. Bizony ezért Monika nem egyszer dorgálást, sőt verést is kapott . . . Aztán csak kérlelte szüleit, meg az öreg dadát is és inkább otthon imádkozott. Mikor az ebéd ideje elérkezett és a család asztalánál ült, nem egyszer észrevették, a szülei, hogy Monika kenyerének vagy ételének egy részét kötényébe rejti. Aztán kiment a ház elé és sokáig ott őgyelgett... Erre is csakhamar rájöttek. Monika az ő koldusait várta, kiknek aztán elosztogatta a magától elvont ételeket.
