Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-11-04 / 45. szám
Szatmár, 1909. november 4. „HETI SZEMLE 8 gyár Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, az Orsz. Közokt. Tanács másodelnökévé választotta. Halála nemcsak a rendnek, de a tudománynak és a magyar katholiczizmusnak is gyásza. Szabadkőműves aknamunka. A szabadkőműves páholyok és a szabadgondolkodó egyesületek nem férnek a bőrükbe. A keresztény társadalom türelme nagyon megnövelte szarvaikat. Eleinte tisztán társadalmi munkával foglalkozó, jótékonysági egyesületeknek indultak ; a felebaráti szeretet és felvilágosodás lépvesszejével fogták meg a naiv és vigyázatlan keresztényeket; minden alkalommal tiltakoztak a vallástalanságnak, a ha- zafiatlanságnak, a gyűlölködésnek, de még a politizálásnak vádja ellen is, — s ma a gyűlölködő politikának, a nemzet- és vallásellenes törekvések élesztgetésének, az osztály- harcz szitásának s minden magyar hagyomány romba döntésének legerősebben dolgozó kohói a szabadkőmifves páholyok. Ezekben toborozták Vészi József darabont gárdáját; ezekben eszelik ki a katholikus mozgalmak ellenszereit; ezektől kapnak erkölcsi és anyagi támogatást a Galilei, Darvin és a többi hasonló czélu körök ; azoknak támogatása bátorit közéleti szereplésre olyan férfiakat, kik ilyen hátvéd nélkül bajosan merészkednének a nyilvánosság elé. Jótékonykodásuk a társadalomnak szervezett félrevezetése és kihasználása. Azok az összegek, melyeket jótékony intézmények felállítására fordítanak, legnagyobbrészt nem szabadkőművesek zsebéből gyűlnek össze. A gyermekvédő liga, az ingyen tej, ingyen kenyér stb. költségeit a páholyokkal semmiféle kapcsolatban nem álló jószivü adakozók viselték. A szabadkőműves intézményeknek csak a dicsősége és az értük járó elismerés illeti a páholyokat, terhüket ügyesen áthárítják a rajtuk kiviii eső közönség vállaira. Valóságos jótékonykodásuk egymás előretolásában áll. Sok egyébként érthetetlen társadalmi jelenséget magyaráz egy-egy szabadkőműves lista. Megtaláljuk benne a magyarázatát sok talány- szerű pályafutásnak. Rájövünk a nyitjára rossz könyvek kedvező fogadtatásának, gyatra politikusok államférfiakká való felduzzasztásának, hatalmas botrányok elsimításának. Szabadkőműves támogatás nélkül, — hogy a budapesti Ferrer-ünnep egyik szónokát említsük, — Várady Antal udvari tanácsos bajosan heverte volna ki a színművészeti akadémia éléről való elcsapatásának fájdalmait, mert ha a hírlapok az elcsapatás közleményeit azok jelentőségének megfelelőleg kipiszkálják, akkor Várady Antalnak még a mi feledékeny társadalmunkban sem igen volna többé maradása. Szabadkőműves rokonszenv rakott hangfogót a Hock János viselt dolgait tárgyaló hírlapi czikkekre és szabadkőműves érdekek csitították el a darabontvilág igen sok kitüntetése miatt máskülönben okvetlenül felhangzó megbotránkozást. A szabadkőműves szolidaritás érzése bátorítja Székely Aladár királyi ügyészt arra, hogy kiálljon a világ elé anarchiát, forradalmat és hazaárulást magasztalni s a szabadkőművesség okozza, hogy erre a katholikus hírlapokon kiviii egyetlen egy újságnak sincs elitélő szava. S ha a szabadkőművesek kölcsönös támogatását valahogyan még csak elviseli is társadalmunk,az az uj szerep, melyben most mutatkoznak, mikor egyfelől a forradalom és anarchia véresszáju apológiáját halljuk tőlük, másfelől azt látjuk, hogy kezükben futnak össze a katholikus egyház s a nemzeti eszme elleni izgatás valamennyi szálai, ez a szerep tettre kényszeríti a keresztény társadalom minden tagját. Nem lehet tétlenül tovább tűrni, hogy nyakunkba üljön s a sajtó segítségével az egész országot orránál fogva vezesse a nepo- tista egyetemi tanároktól és egyéb panamistáktól vezetett szabadkőműves páholyoknak s az osztálygyülölet hirdetéséből élő szabadgondolkodó társaságoknak öszvér szövetsége. Mindazokat az egyesületeket, amelyekben csak egy is ül ezekből az urakból, tisztességes keresztény embernek lehetetlenség támogatni. Azokat a hírlapokat, melyeknek szerkesztősége képviselve van a páholyokban, tisztességes keresztény ember házába be nem engedheti. Szabadkőművesekre, szabadgondolkodó egyesületek tagjaira semmiféle választásnál sem szavazhatunk. Arra a harczra, melyet ők a keresztény társadalomnak izentek, mi is csak elszánt és nyílt harczczal felelhetünk. Hogy talán nem minden szabadkőműves pendül egy húron a legvéresebb szájuakkal, az a dolgon mit sem változtat. Aki közibük áll, az akár félelemből, akár haszonlesésből, de velük van, terveiket, ha csak jelenlétével is támogatja: az ilyen ember pedig elégette maga megett a hozzánk visszavezető hidat. Amennyire csak tehetjük, tudatni fogjuk olvasóinkkal a magyarországi szabadkőműves páholyok vezetőinek s tevékenyebb tagjainak névsorát, s e névsorból látni fogják, hogy kiknek a szellemi vezetése mellett készülnek a szekularizácziós, vallást-támadó, Ferrert magasztaló, istentagadást és hazátlanságot hirdető mozgalmak. Körülbelül nyolczvan esztendővel ezelőtt, Hitel czimü munkájában gróf Széchenyi István a következőket irta a titkos társulatokról: Minden olyas szövetkezés s egyesület, mely homályban támad s melynek czimje titok, jobbára bűnös s az egészre nézve káros követ- kezetű. Ily alattomos társaságokban sokszor eleinte a czél igen szép, időjártával pedig köpönyeggé válik, mely »a bűnt és a rosszat fedi, mert nincs bizonyosabb, mint az, hogy akkor, midőn az első hév kigőzölgött, kire- kesztőleg csak önhaszonkeresés a társaság egyes tagjainak minden foglalatossága s hogy elvégre a kisebb, de ügyesebb rész halászsza az intézet minden hasznait s többnyire a leg- nemesbeket is fekete gálád tettekbe keveri. Ha Széchenyi előre látta volna a magyar szabadkőművesség jövőjét, akkor sem állapíthatta volna meg hüebben a titkos társaságok jellemét. A magyar szabadkőművesség, mint a szekularizáczió terve, a Ferrer dicsőítés bizonyítják, már túl van a tisztán önhaszonkeresés állapotán s a fekete gálád tetteknél tart. A katholikus intelligenczián múlik, hogy a fekete gálád tettek megvalósulhatnak-e vagy sem. Ha elég gyámoltalanok leszünk azokat meg nem akadályozni s a szabadkőműveseket minden közéleti hadállásukból ki nem verni, akkor megérdemeljük azt a sorsot, melyet ők szánnak és készítenek elő a magyar kereszténységnek. gd. Hatósági cselédközYetitő intézet. Hirt adtunk már arról, hogy nov. 1 én hatósági cselédközvetitő intézet nyílik meg városunkban, mely a rendőrfőkapitány buz- góságát és agilitását dicséri. Az uj intézményről a főkapitány a következő tájékoztatást közli: Tudatom a város közönségével, hogy 1909. évi november hó elsején a régi postaépület udvarán levő melléképületben Szatmár- Németi törv. hatósági város cselédközvetitő intézete működését megkezdi. Ez intézet a nagyközönség szolgálatának jegyében indult meg, mely mindkét részről, úgy a nagyközönség, mint az elhelyezést, támogatást találó cselédek részéről azt hiszem, meleg rokonszenvvel fog találkozni. A nagy- közönségre mindinkább nyomasztólag ható cselédmizériák megszüntetését, a szolgálat- adóknak a cselédfogadás, a cselédeknek a be- szegődés körüli segélynyújtást és a cselédviszonyok és erkölcsök megjavítását czélozza ezen intézet. Remélem, hogy a nagyközönség nem közönynyel, de méltánylással fogadja a hatóság ebbeli intézkedéseit s támogatását a saját érdekében ez intézettől megtagadni nem fogja, mert ezen intézménynek csakis úgy lehet kielégítő sikere, ha a nagyközönség hathatós támogatásban részesíti. Midőn ezen támogatásra a nagyközönséget felkérem, röviden megjelölöm azokat a szempontokat, melyekkel ezen intézetet támogathatja. Mindenekelőtt, ha kizárólag hatóságilag közvetített cselédet fogad fel, ha a nem hatósági — engedély nélküli — közvetítőt a rendőrfőkapitányi hivatalnak feljelenti, ha a szolgálaton kívüli cselédet a hatósági közvetítőhöz utasítja, ha a faczér cselédek zugtartózkodási helyét bejelenti, ha felvilágosítja a cselédjét a hatósági elhelyezés előnyéről, ha esetleges észrevételeinek a hatósággal való közlésével ezen intézményt tökéletesbiteni igyekszik. Szatmárnémeti, 1909. október 19. Tankóczi, rendőrfőkapitány. HÍREK. Az értelmiség1 és a — nép. Nagy, sorvasztó szárazság volt. A fák lombjai szomorúan hullatták leveleiket. Kevés idő s a fák lombtalanul, kopaszon maradnak. Végre hosszú, kínos várakozás után magányos felleg úszik lomhán a láthatáron.! A fák megmozdulnak. Mintha csak uj Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az forduljon bizalommal YujaJános-íü Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), ■ aki dúsan felszerelt ©zipő-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült czipö- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olosóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen ki- vitelü ozipők és csizmák is készülnek.
