Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-11-04 / 45. szám
f V XVIII. évfolyam. Szatmár, 1909. november 4. 45. szám. SZEMLE !'0 POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — Félévre — K - f. '•’egyedévre — 1 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő It A T H O K Y END K FI A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-PA.JTÓ* A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nylltter sora 40 fillér. A. l«i> megjelenik minden szerdán. Teljes bizonytalanság1. Rég- nem volt a magyar politikai élet oly nehéz válságban, mint most. Az elmúlt évek küzdelmei alatt két világos ut állott mindenki előtt: csatlakozni a nemzeti ügyhöz, vagy támogatni a nemzetellenes irányzatot. Ez akkortájban tiszta munka volt. Ma a helyzet jóval komplikáltabb, mert nemcsak az egyes pártok tulajdonképeni helyzete bizonytalan, de nincs meg a szükséges egység a többségi párt belső életében sem. A függetlenségi párt komoly, egyéneiben is számottevő nagy többsége, mely a koali- ción bellii a függetlenségi párt kormányképességének beigazolására törekedett, visszavonult és átengedte a párt külső életnyilvánulásainak vezetését a kisebbségnek, mely nem törődve azzal az igazsággal, hogy a gyakorlati politika csak a lehetőségek politikája lehet, a pártot a koczkázatok felé ragadja. Ezzel megindult a párt belső életében a bontó vegyfolyamat. Ez a belső versengés megköti a pártvezér kezét, aki nein lehet kevésbbé függetlenségi és 48-as, mint közkatonái, viszont hallgatásra kényszerűi a többséget, mely nem akar pártszakadást előidézni s egy kedvező fordulattól várja, hogy megszűnjék annak a csoportnak vezető szerepe, mely csak felfordulást tudott csinálni anélkül, bogy a megoldásnak akár személyi, akár elvi garancziáival rendelkeznék. A többi pártokat részben kisebbségük szoritja háttérbe, részben az a körülmény, hogy még állást nem foglaltak, részben pedig az, hogy mindaddig, inig egy többségi megoldásnak lehetőségére remény van, nem is kívánnak a megoldás útjába állani. Mikor a múlt bét folyamán a király egy rövid tanácskozás folyamán Bécsben meghallgatta minisztereit, azzal bocsátotta- el a kormány tagjait, hogy keressék a további együttműködés lehetőségét. Vagyis kívánta a koaliczió fentartását. A királynak ezt az óhajtását teljesíteni kellett s azóta tényleg történtek lépések, melyek ily irányban keresték a kibontakozást. Nevezetesen Kossuth Ferencz sorra tanácskozott pártjának előkelőbb politikusaival. Ezek a tanácskozások azonban semmi eredményre nem vezettek. Ezt jelenti be a királynak Wekerle Sándor. Ezekben foglaltuk hideg tárgyilagossággal a helyzet vázát. Minden más híresztelés, mely a napilapokban megjelent, csak kombináczió, minő tömegesen szokott megjelenni politikai válságok alkalmából. Vannak e híresztelések között azonban olyanok is, melyek nem nélkülöznek minden alapot. A helyzet mai alakulása mellett ugyanis bizonyos, bogy a függetlenségi párt belső válsága miatt egy kizárólagos, vagy 67-es elemekkel felbigitott függetlenségi kormányalakítás teljesen kizártnak tekinthető. Erre Bécsben sincs semmi hajlandóság s ezt a király tudtára is adta Kossuth Fe- rencznek is. A megoldás ezek szerint csupán kétféle módozat mellett képzelhető el: 1. A 67-es pártok tömörítése valamely oly programúi alapján, mely az 1867. évi XII. tcz.-ben leA magyar nyelv veszedelemben. Irta : Bodnár Gáspár. — Befejező közlemény. — A magyar kereskedelem nyelvezetéről is csak szomorú dolgokat tapasztalhatunk. Bár egy kis reménység, biztató javulás nem tagadható. Tessék csak jól megfigyelni kereskedéseink czimtábláit. Hirdetéseit. Előkelő czégek- től kapunk írásokat, amelyekben a magyar nyelvet valósággal kerékbe törik. Nagy, teljesen magyar üzletekben a személyzet kétségbeejtő módon gyakorolja és terjeszti a germánizmust. A kereskedelmi iskolák feladata ezen a bajon segiteni. Komolyan, lelkiismeretesen kell kezelni ott is a nemzeti nyelvet és irodalmat. Figyelmeztetni kell az ifjú nemzedéket a gyakorlati életben előforduló rengeteg magyartalanságra. A kereskedő ifjak önképző-köreinek is igen szép munka kínálkoznék e téren. Kicsiségeknek látszanak ezek a dolgok. Pedig nem azok. Főleg nem a kereskedelmi életben. A kereskedelem nemcsak árut szállít. Nemcsak pénzzel dolgozik. Szellemet is ültet, terjeszt. Nemzetit, vagy idegenit. Nem közömbös ám a nemzetre, hogy melyik kerekedik felül. Nemcsak a nemzet él a nyelvében. A nemzeti kereskedelemnek is a nyelv, a hazai nyelv emlőjéből kell táplálkoznia. A czimfeliratok jó és helyes magyarsága érdekében nemcsak az irodalmi, közművelődési egyesületek tehetnének sokat, de mi magunk egyenkint és összevéve is. Én gyakran figyelmeztettem a kereskedőt, hogy mily magyartalan és helytelen módon van megfogalmazva a legegyszerűbb czim-felirata is. Mosolyog kezdetben, azt mondja: nem lényeg. De aztán belátja, hogy bizony mégis csak igazságom van. És megjavítja. Császár Imre irt és pedig figyelemreméltó módon a színpad magyarságáról is.1) Nagyon érdemes czikk. Rövid tartalma a következő: — A legcsunyább magyar beszéd manapság jórészt a színpadról hangzik. Ezzel senki sem törődik. Hiszen magyarul beszélnek. Ámde hogyan? ... A darabok nincsenek magyarul Írva és nem magyarul mondják el. Nem szabadna megengedni, hogy germanizmusok, galiczizmusok, a faji és felekezeti jelleg, meg a némileg még megbocsátható tájszólás büntetlenül garázdálkodjanak a dráma keretében a színpad deszkáiról. Tehetség van elég. Tudnak Írni. Van meglátó, kitaláló tehetségük is, csak a magyar levegő és hang az, amely nem akar erőteljesen kiösmerszeni. Ennek oka az idegen irodalom befolyása. Teljes befolyása. Megfeledkeznek teljesen, hogy nemcsak magyarul kell írnunk, de éreznünk is. !) „A szinpad magyarsága". Irta Császár - Imre Bp. Hirlap 1909. jun. 1. a PÍZMÍNY képes naptár AZ 1910. ÉVRE. Kapható a Pázmány-sajtó könyvnyomdában Szatmáron. Ára 60 fillér. Tömeges megrendelésnél kedvezmény.