Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-10-27 / 44. szám
44. szám XVIII. évfolyam. Szaímár, 1909. október 27. ——————— ''•-.I.. HETI SZEMLE POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. fi.'iH ELŐFIZETÉSI AKAR : í£gy évre — 6 K — f. v egyesé vre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Eyyes szám ára 20 fillér, tanítóknak és kézniűiparosoknak egy évre -t korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHOKY END1Í K. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. 4 Ferrer-ügy tanulságai. Hírlapjainknak két hét óta Spanyolország s az ottani zavargások, főképpen pedig a zavargások egyiií értelmi szerzőjének : Ferrernek kivégzése okoz legnagyobb gondot. Két héttel ezelőtt még a nevét sem tudták Ferrernek, ma pedig bőbeszédű csikkekben magasztalják önzetlenségét s a felvilágosodás érdekében végzett munkáját. .Fanatikus védőbeszédet mondanak mellette. A föld utolsó teremtményeinek kiáltják ki a halálos Ítéletet kimondó katonai törvényszéket s az ítéletet szentesitő spanyol királyt. Halált kivannak a gyilkosok fejére és minden ország klerikálisainak lejáratásával, tönkretevésével akarják megbosz- szulni ezt az egykettőre világeseménynyé vált halálos ítéletet. Budapesten népgyülés foglalkozott e kérdéssel s azon a szabadkőművesek és szabadgondolkodók vezérei toporzékolva és dühösen ismertették azokat az ostoba és gonosz kifakadásokat, melyeknek továbbadása, s terjesztése két hét óta minden egyebet háttérbe szorító gondja a magyar hírlapirodalomnak. Az emberi közösségnek ez a fokozott érzése, mely a közlekedési és érintkezési eszközök tökéletesedése következtében ma erősebb bennünk, mint volt bármikor a korábbi évszázadokban, talán legszebb eredménye rohanva haladó műveltségünknek, viszont ezen Csak egy „Miatyánk“-ot I Irta; Bodnár Gáspár. A „Mester‘*-utczában, a régi negyedben, hol ezelőtt harminczöt esztendővel alacsony, fehérre meszelt házakban megelégedettebb emberek laktak, állott egy kis tűzhely. Az idő nagyon megviselte. Még alacsonyabbá tette, mint volt. Hja, a gazdája már tiz esztendeje, hogy a halottak csöndes városában porladozik. Az özvegyasszonynak meg keserves az élete, kenyere, sora — mi csodálatos van benne, ha a kis tűzhely is mindig tisztafebérre volt meszelve, de külső ruhája viseltes, ütött-kopott vala. Itt éldegélt a jó Julis néni. Mosott, foltozott, meg aztán a fia is küldött néhány garast. Áldja meg a jó Isten érte — pedig bizony neki is kevés a keresete. Mert bajos lett a világ sora, bizony nagyon bajos. ... A lélekharang szólott ... A kis ház magasztos érzésnek olyan gálád kihasználása, minőt a Ferrer-ügy rosszhiszemű lázitás eszközéül való felhasználásában látunk, a kultúra eszközeinek régebben elképzelhetetlen elaljasi- tását jelenti. Mert nézzük csak, mi történt Spanyol- országban ? Hogyan folyt le igazában az az esemény, amely miatt ma Magyarország minden szabadkőművese s a határozottan keresztény hírlapokon kívül minden újságja ujult dühvei trombitálja össze a kátoliczizmus elleni harczra az elbolonditható embereket. Spanyolország külháborút viselt. Hadseregének nagyobb részét mozgósította, lerongyolódott gazdasági állapotának javítására, mert hiszen a gyarmatokban való terjeszkedéstől elsősorban anyagi talpra állását remélték ál- lamférfiai s amikor a harczi események váratlan fordulatai következtében az eddig elért eredmények biztosifására újabb és újabb csapatokat kellett mozgósítani, a mozgósítás támasztotta ingerültséget forradalom keltésére használták fel a belső rend ellenségei. Olyan kritikus időben, amilyenekben rendszerint a legádázabb politikai harczok is elcsitulnak s a legelkeseredettebb ellenfelek sem merik nemzetük veszedelmét még a maguk apró-cseprő bajaival is súlyosítani, a Ferrer szavára hallgató spanyol forradalmi párt nem törődött a hazával, nem törődött a kiilháboruval, sőt előtt emberek ácsorogtak, a bizalmasabbak be is mentek. Ott feküdt a jó Julis néni az ágyon, megmeredve, lélek nélkül, éppen most szakadt ki szegényből. A szomszédok aztán kiterítették, a jó emberek koporsót is vettek neki. Aztán tudatták a fiúval, hogy jöjjön haza és végezze utolsó, szomorú kötelességét. Másnap a fiú meg is érkezett. Ott állott a ravatal előtt, mint a márványszobor. Mert szobor volt ő, mikor el elállóit szive dobogása, olyan mélységes volt a fájdalma. Aztán mégis, hogy erejét visszakapta, ráborult jó anyjára. Megáztatta a viaszos ar- ezot könyeivel, melengette égő csókjaival a hideg kezeket . Melengette, melengette, hogy ajka is reszketett, de a halott csak halott maradt mindegyre. Temetés után jöttek a törvény emberei. Mit keresnek? Vagyont? Adósok küldötték őket? Vagy testamentumot kutatnak? Sem vagyona, sem adóssága nem volt. éppen a haza szorult helyzetét akarta a maga anarchista elveinek érvényesítésére felhasználni. Kitört a forradalom. Az istentagadó, hazafiatlan és anarchista izgatok a király, a katonaság, a templomok és kolostorok ellen vadították a tömeget. Raboltak, fosztogattak, folyt a vér, végighurczolták az utczákon a a kolostorok kriptáiból kirángatott holttesteket, megismételték a franczia forradalom legembertelenebb jeleneteit. S e lázongások szálai Ferrer kezében futottak össze. Lehet, hogy nem mindenütt ő dirigált, de az első csóvát ő vetette a köny- nyen fellázitbató nép leikébe, sőt a könnyen fellázithatóság is az ő esztendők óta folyó izgatásának, az ő tanainak eredménye. Nem ő adta ki minden gaztett elkövetésére a parancsokat, de a gaztettek elkövetőinek lelkét, hajlandóságát a tanítása preparálta. Hirdette az állami és társadalmi rend felforgatását, gyalázta a kereszténységét, izgatott a jobb módúak ellen, szóval végezte ugyanazt a munkát, melyet nálunk Pikier Gyula és táborkara végez, a különbség közte és a mieink közt csak annyi, hogy a magyarországi szabadgondolkodó vezérek gyávák és valahányszor összeütközésre kerül a sor, ahol az ősz szeütközők bőre is veszedelemben forog, ők mindig csak a biztos háttérből rendelkeznek, Ferrer azonban elég vigyázatlan volt s bele egyeDe testamentumot hagyott. Oda tette le jó ideje a városhoz. A testamentum igy szólott: — A láda fiókjában van egy pár forintom. Szegény jó fiam küldözgette. Én meg eltettem neki, hogy temessen el. A ládafiók megnyílt. Ott voltak a fiú levelei és forintjai. Mindegyik a maga helyén úgy, amint kapta. A levélben, a pecsétes Írásban .. . A fiú el is temettette . . . Aztán még egyszer kiment a hanthoz. Nem a hanthoz, de a hantokhoz. Mert ott porladott édesatyja is, akit alig ismert, alig szerethetett.] Aztán megfogadta, hogy minden halottak estéjén eljön ide, akárhol lesz a világon. * * * És azoknál a hantoknál minden halottak estéjén ott látták térdelni a fiút. Hogy megnőtt 1 Milyen szál ember lett 1 Hogy renPártoljuk a hazai ipart! minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR A lcgkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar intent Mópáőai SZINÉRVÁRALJÁN BfMMZÉSÜ GÉP™ A CSIS.Z01ÍS Ríszte csakis hazai termékeket dolgoznak fel. EÍÓÍ’IzIGÍ . Szfttlfflíír, iLtltllSI» • W. 4.
