Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-10-06 / 41. szám
o HETI SZEMLE“ Szatmár, 1909. október 6. „világot megváltó“ missziót tulajdonítani? Állami funkoziók végzésére, a társadalom átalakítására és vezetésére jogot formálni? A rombolás már megindult — és a múlt nap sem a lázitó vezérek, hanem a tüntető munkások piros vére folyt Pest utczáin — Rettenetes valóság. Haj, pedig a félrevezetett nép valamikor sírva fogja keresni a hazafias alapot ... A sáska módra be- rajzott csavargók munkája lassan- kint megtörik a nagy történelmi és nemzeti hagyományok sziklafalán. A nagy érzelemközösség, mely a szülőföld szeretetétől kezdődőleg a honszeretet oltáráig vezet, szivünkbe égetett törvény. Ez ellen vétkezni, bünhődés nélkülnem lehet. A szivet s vele az életet széttéphetjük, de akkor is a haldokló utolsó sóhaja az édes hazai anyaföldben való pihenés vágya lesz. Független, egységes, erős és öntudatos nemzet voltunk, az is aka- rnnk maradni. Hivatásunk van kelet és nyugat között. Nemzetünk karakterét, becsületét, ha döntésre kerül a sor, meg fogjuk védelmezni, bel- és külellenséggel szemben. A történelem bizonysága szerint a népek, melyek szent István örökén osztozkodni akartak, veszendőbejutottak . . . A hit és hazafiasság alapján állva, nemzeti hagyományainkat, őseink erkölcseit ápolva hisszük, hogy a jelen szomorú, válságos napjai után megjön diadalunk ünnepe, mikor hálával kiáltunk fel a magyarok Istenéhez: „Midőn pedig a szorongattatások napján Hozzád kiután oda tenné a pontot, arra az útra kerül az uj, fiatal plébános. Szinte hangosabban dobogott tiszteletes uram becsületes, öreg szive, hogy voltaképpen mi leszen most? És éppen csak a kérdőjel hiányzott még, mikor az uj plébános előtte állott. Mélyen megemelte kalapját az öreg ember előtt és magyaros, régi módon köszöntötte : — Adjon az Isten minden jót! Egyszerre, pillanatra vidul ki az ősz tiszteletes arcza, mint fellegek közül a téli verőfény. — Adjon Isten és hozta is az Isten öcsémuramat mi hozzánk, mi közénk. Nem kell ott magyarázó beszéd, hogy miről és hogyan folyt a teksztus, ahol ilyen az „Adjon Isten“ és rája a „Hozott Isten“. És e találkozás után ott ülnek gyakorta a vén hárs alatt. A tél és a viruló nyár kezdete. Az ősz tiszteletes és a fiatal plébános. A nép pedig édes boldogsággal nézi, vigyázza, hogy ott ülnek . . . * * * Minap, nem is olyan régen, úgy napáltánk, meghallgattál bennünket“ (Zsolt. 85. 7.) „és nem fordítottad el orczádat“. (Zsolt. 101. 1.) A századok viharában kipróbált, erős karú, vitéz magyar nép előtt örökkétartó tiszteletben fog maradni a nemzeti eszmék szentsége, az aradi golgota is, melynek sötét hátterében egykor felragyog a feltámadásnak, régi dicsőségünknek és hatalmunknak napja. Ezért imádkozzunk október ha- todikán! —i —s. A válság. A parlamenti válság megoldására czélzó királyi kihallgatások folyamatban vannak. Wekerle Sándor miniszterelnök már több alkalommal járult a felség elé, ulánna a többségi párt vezérét Kossuth Fe- renczet hallgatta meg a király, kivel élénk eszmecserét folytatott a megoldás módozataira nézve. Miként sejteni lehetett, ez a kihallgatás sem hozta meg a döntést, sőt közelebb sem vitte a dolgot a megoldáshoz. Mint jelentik, még több politikust . hallgat meg a király, azután fogja elhatározását tudomására hozni az országnak. A képviselőház nem napolja el magát, hanem együtt marad és végzi a folyó ügyeket, minthogy .azonban a király tárgyalásokat folytat a helyzet megoldását illetőleg, politikai diskussiókba nem fog bocsátkozni. Rakovszky István és Návay Lajos alelnökök lemondtak, minek következtében uj alelnököket fognak választani. A függetlenségi párt el akarja törölni az alelnökök díjazását, mely a Tisza aera alatt 12 ezer ezer koronában lett megállapítva. Szentiványi Károly kitüntetése. A katholiczizmusnak egyik kiváló tehetségű és nagy ambiczióval működő vezérférfiát, Szentiványi Károlyt szép kitüntetés érte, melyet lemenőben már karonfogva ballagnak az — 01 vasó-körbe. Mert az Olvasó-kör a falu igazi fóruma. Itt gyűl össze hétköznap a község értelmisége. Vasárnapokon pedig a népe. Itt a világ közepe. Itt a műhely, ahol az első. előkészítő kalapácsütések történnek. LTgy, hogy sokszor a faluházában, a zöld asztalnál már csak a pecsét szükséges. Ebbe a körbe érkeznek mondom, a tiszteletes és a plébános urak. Hát — az Isten szerelmére — szinte hogy visszahőkölnek. A falu uj földesura Zrínyi Sámuel, éppen hogy csak duellumra nem kél az emberekkel. Csakhogy gyökeret nem ver az érkezők lába, mikor a bősz hangokat hallják: — Mire egy püspöknek annyi vagyon ? Föld, birtok, jövedelem ? És igy tovább. Az ismert szófigurák, a mint azt mostanában papayály módjára megtanulják. — A mi papjaink meg nyomorognak, koplalnak. Nincs betevő falatjuk. Zrínyi, a XX. század modern hőse ekkor megpillantja az érkező urakat és neszelve, őszinte örömmel fogad a lcath. társadalom. Gróf Esztevházy Miklós a kegyurasága alá tartozó rátóti javadalmas prépostságot adományozta neki. Szentiványi Károly az Orsz. Kath. Szövetség megteremtője egyúttal igazgatója ismeretes mindenütt az országban, mert alig van város, sőt alig van község, melyre akczióját ki nem terjesztette volna. Függetlenebb állásában ezután még intenzivebb módon lesz alkalma működni a közügy javára, melyért eddig is oly nagy lelkesedéssel küzdött. Felhívás Mikszáth Kálmán tisztelőihez. Mikszáth Kálmán ezidén tölti be Írói munkásságának negyvenedik esztendejét. Irodalmunknak ez az örömünnepe közéletünknek hányatott napjaiban virradt ránk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik legkiválóbb példája és legfényesebb képviselője Mikszáth. Költészetének szeretete, megbecsülése, elismerése tegyen bizonyságot róla, hogy a magunkénak is érezzük azt az erőt, amely e gazdag pálya sugallója, hogy mi is részesei vagyunk. Ami nemzetünk lelkében, képzeletében és érzésében meleg és derűs, igazszavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató: ott ragyog költészetében. Tréfálva ítél, évődve vigasztal, borongva gyönyörködtet, mesélve jövendői. E költészetnél mi sem tárja föl gazdagabban és elevenebben korunk magyar lelkét ; mi sem erősiti jobban idehaza önmagunkban való méltó bizalmunkat; mi sem terjeszti messzebb idegenbe jogunkat a meg- becsiiltetésre. Köszönjük meg neki; köszönje meg neki egész nemzetünk. Amint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maradjon : fejezzük ki iránta hálánkat hogy utóbbi nyilatkozatát már hallgatták is oda fordul az uj plébánoshoz: — Ugye szent atyuskám ? Nyomorognak és koplalnak . . . A fiatal plébános úgy látszik, nem akar tudomást venni róla, mi volt a beszéd teksz- tusa. De csakhamar tudomásul kell vennie, mert ömlik a szó, akár az áradat. Tiszteletes uram is szinte megdöbben. A fiatal papra veti nagy, komoly tekintetét, mintha csak félne, hogy rámondja a „bizony“-1. Hiszen régi, ismert tanács, hogy ha kínálnak, ne szaladj. Tartsd a zsákot. A popzsák meg feneketlen. Úgy tartják ám, főleg, akik abból élősködnek. Hanemhát a plébános ur imigyen kezd beszélni: — Már mint hozzám intézte volna az imént való kérdését ? Zrínyi ur lovag módjára biczczentett a fejével, hogy orráról leszaladt a csiptetője. — Csodálkozom, — szólott fenséges nyugalommal a fiatal rap. Élődöm, Istenben boldogult öreg elődöm nem halt meg éhen. Nem is koplalt negyven éven át. Sőt jutott a szegényeknek is. Több, mint a világ gonPártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR ”7tr»tT/tIÍ.Ug; Első Magyar Andesit SirMgyárfa SZINÉRVÁRALJÁN A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alaku Pyramiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedcleket, mezei kereszteket, k á- polnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FÍÓK"ÍÍZl6Í. SzSitluáiFj Attila ■ ll. 4.
