Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-09-22 / 39. szám
„HETI SZEMLE Szatmár, 1909. szeptember 22. 9 mely huszonhat növendéket lát el, hat percznyire, s egy negyediktől, mely negyven gimnáziumi tanulót lát el, szintén hat percznyi járásra van s ezen előnyök mellett közve- tetlen szomszédságában egy, a téli időben fütött templomnak. Ezen jelentés alapján Írásbeli megbízatást kapott az igazgató a kiválasztott telek megvételére. Mikor a vétel megtörténtéről értesült a város vezetősége, feljaj- dult, feljajdult azért, hogy nélküle oldották meg a kérdést. Mozgósította a város országgyűlési képviselőjét, hogy akadályozza meg a miniszter megbízása alapján megkötött végleges szerződés jóváhagyását. Hogy mit mondott az illető képviselő a miniszternek, azt nem tudjuk. Itthon azonban a f. hó 13-án tartott városi közgyűlésen azt referálta, hogy a katholikus gimnázium uj elhelyezésének tárgyában volt alkalma a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel értekeznie, aki megígérte, hogy az eddigi eljárást .,stornirozza“ s a fontos kérdésben mindenesetre ki fogja kérni a város véleményét. Miután nincs módunkban egyoldalú informáczióval a miniszter úrhoz fordulnunk, ez utón kérjük, hogy egy századokra terjedő múlttal biró katholikus intézet elhelyezése kérdésében ne a városi képviselő testület véleményét vegye irányadónak, hanem legyen kegyes a katholikus ügyek vezetőinek, elsősorban a szatmári püspöknek, káptalannak véleményét meghallgatni. A városi képviselő testület nagy része nem katholikus. Ezeknek érdeke, hogy a város ezen vagy azon része szépüljön. Tulajdonképen, mivel a város mit sem áldoz a katholikus intézet felállítására, nincs is jogaimé a beleszólásra s talán ez a beleszólás nem is egészen illő. Nem hisszük, hogy más vallásuak intézeteinek itt vagy ott való felállítása ellen felemelte volna, vagy felemelné valaha a szavát. Ebbe a kérdésbe jogosan csak a katholikusok, a püspök, a káptalan, a katholikus iskolaszék, a főgimnázium tanári kara emelhetnek szót. Ezek hallgattak, mivel a megoldás kedvük, óhajuk szerint való. Vétek számba megy egy ilyen, a gyors megoldást égetően követelő ügy elé akadályokat gördíteni s a megoldást késleltetni. Egy szatmári kath. polgár. A katholikus tanítóság sérelmei. ii. Második sérelme a kath. tanítóságnak a kántorság kérdése. Az 1907. évi XXVII. t. ez. szerint a tanító alapfizetése 1000 K., tekintet nélkül arra, vájjon van e kántori mellékfoglalkozása, avagy nincs. Tehát a kántortanitók fizetése ugyanannyi, mint a mennyi az osztálytanítóké. Pedig óriási különbség van e kettő munkamennyisége és lekötöttsége között. Az osztálytanító reggel 8 órakor, d. u. 2 órakor hemegy iskolájába, elvégzi a tanítást, 11 órakor, illetve d. u. 4 órakor kijön, semmi egyébre gondja nincs, a nap többi részével szabadon rendelkezik. Karácsonykor, husvétkor 10—10 napja s minden ünnepnapja teljesen szabad, A nagy vakáczióban oda mehet, a hová akar; a két hónapja teljesen és tökéletesen az övé, semmi hivatalából folyó kötelessége nines, s akár mellékkereset-után is járhat. A kántortanitónak ellenben a tanítói teendőkön kívül kötelessége, hogy minden reggel 7 órakor templomban legyen, hol az orgonálás és éneklés feladata várja. Karácsonykor, de különösen husvétkor (a nagyhóten) vakáczió helyett fokozatosabb munkát végez, mint az évnek bármely más szakán. A nagy szünidővel egyáltalán nem rendelkezhetik, amennyiben minden reggel várja az orgona, s mindennap várhatja a temetés kötelessége. Hj, az iskolából 2—3 órai nehéz munka után kifáradva kijön, sokszor bizony nem az édes pihenés, hanem ismét munka, uj munka vár reá, mert-esetleg temetésre kell mennie, sőt néhol, ahol sok a fiba, sokszor a harmadik faluba is. A modern kor immár minden kántortól elvárja az énekkar szervezést, ami ismét a téli estéit köti le. S mindezt teszi a kántortanitó ugyanazért a fizetésért, mely akkor is megilletné, ha csak tisztán tanitó volna. Különösen hangsúlyozni kívánom, bogy nem a több dolog miatt panaszkodunk, mert hisz legtöbb kántortanitó a kántori mellék- foglalkozást nem tartja tehernek, hanem oly ténykedésnek, mely szépségénél, benső örömet adó voltánál fogva előtte csak kívánatos, hanem igenis panaszkodunk azért, hogy e mellékfoglalkozásért semmiféle elismerésben, sem anyagiban, sem erkölcsiben nem részesülünk senki részéről. Sőt! A kántortanitókkal szemben bizonyos hidegség, bizonyos idegenkedés tapasztalható még a hiv. köröknél is. Így pl. Szatmárvármegye alispánja, és a szatmárme- gyei közigazgatási bizottság is antipátiájának adta tanujelét a múlt évben, a mikor is egy adóügyi határozatban azt mondották ki, hogy a kántortanitó adója a községi képviselőtestület összeállításánál nem számítható kétszeresen, amennyiben „ezen kedvezményre csak a néptanítók és nem egyszersmint a kántortanitók is, tarthatnak igényt.“ (2117—1908 alispáni és 1585—1908 közigazgatási bizottsági határozat. Az igaz, hogy a közigazgatási bíróság 4835—1908 sz. határozattal eme határozatot „merőben törvényellenes“-nek deklarálta, az időjárás viszontagságainak ellenállni. Sokkal egészségesebbek a kertészek, földmivesek, pásztorok, mert ezeknek foglalkozása a szabad levegőn való sok mozgással jár. Rövid életűek a kéményseprők, akiknek nagy részét rákbetegség ragadja el, melyet állítólag a bőrükre rakódott korom idéz elő. A pékeknek negyvenegy százaléka pedig — dr. Guy angol orvos számítása szerint —tüdővészt kap, ami egészségtelen mesterségük következménye. Nevezetes, hogy az utczaseprés egészséges mesterség. Az említett orvos azt mondja róluk, hogy náluk egészségesebb embereket még nem látott. Amig száz kőini vés között csak 36 akadt olyan, aki még soha egy napig se volt kénytelen betegség miatt abban- hagyni a munkát, az utczaseprők 53 százaléka örvendett ily állandó egészségnek. Egy hires angol iró ezekben állapítja meg a hosszú életkor feltételeit: sok testgyakorlat a szabad levegőn, egészséges, mérsékelt táplálék és tartózkodás attól, hogy az ember az élete meghosszabbításának módján törje fejét. Általában a megfeszített szellemi munkát is az életet megrövidítő eszköznek szokták tekinteni. S ebben van is igazság, mert az ilyen életmód különösen az idegrendszert rontja meg s teszi gyakran tönkre. Mégis, a szellemi munkával foglalkozók közt gyakran találni bámulatos bosszú életüeket, különösen az uralkodók s a politikusok közt. Fejedelmek között az egész történelem folyamán kevés példa van olyanra, aki legalább egy félszázadnál tovább ne élt volna, hacsak erőszakos halált nem halt. így például az angol uralkodók átlagos életkora 53 év, ami elég magas szám, ha tekintetbe veszszük, hogy azok is bele vannak számítva, akik még gyermekkorukban és azok is, akik erőszakos uton-módon haltak meg. Bámulatosan magas az angol arisztokráczia átlagos életkora : 67 év. Híresek voltak hosszú életükről a régi görög bölcsészek, nyilván mert soha sem volt valami sok dolguk s amellett, mint afféle bölcsek, igen mértékletesen éltek. De az államférfiak sem panaszkodhatnak kora halálról, mint ezt a nagy kort ért politikusok sokasága tanúsítja. Csak a XIX. századból néhány példa: Kossuth Lajos, Gladstone, Bea- consfield lord, Palmerston, Brougham, Talleyrand, Metternick, Bismarck, mind messze túl haladtak az átlagos életkoron. A tudósok és Írók közül hosszú életkorról nevezetesek: Hobbes, Voltaire, Fontenelle, Goethe, Newton, Keppler, a két Humboldt, Cbevruil, nálunk pedig Brassai Sámnel, ezek mind idősebbek voltak uyolczvan évesnél, mikor meghaltak. Csakhogy még nagyobb azoknak a tudósoknak, Íróknak, költőknek a száma, a kiket fiatal korukban ragadott el a megfeszített munka. A papok közt igen sok a hosszú életű. Egy nagy életbiztosító társaság igazgatója megvallotta, hogy legszívesebben a papokat fogadják el életbiztosításra. Átlagos életkoruk mégis csak egy évvel hosszabb, mint az orvosoké, holott életük jóval nyugalmasabb. Az ügyvéd, aki e tekintetben körülbelül egy sorban áll a katonákkal és a tengerészekkel, művészekkel és kereskedőkkel. Ezeknek körülbelül 72 százaléka ér ötven évesnél magasabb kort. MŰBUTOR-ASZTALOS SZATMÁR, Jósika-utca szára. JElvállalalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
