Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-09-15 / 38. szám
XVIII. évfolyam. Szatmár, 1909. szeptember 15. 38. szám. HETI SZEMLE* POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. a í í rV> * c l. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő lí A. X H ORV END lí E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmán sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lí*i> megjeleuik minden szerilan. A szekularizáczios közgyűlés. Tegnapelőtt került szőnyegre városunk törvényhatósági bizottságában Hajdumegye átirata, mely a kath. egyházi javak elvételét indítványozta. A legtöbb törvényhatóság határozott már ebben a kérdésben, a bátrabbak egyenesen visszautasították a tervbevett törekvést, igen sok azonban, természetesen híjával a szükséges előkészítésnek és tanulmánynak, aminek meg kell előznie az ilyen nagy horderejű kérdéseket, elutasító határozatot hozott ugyan, illetve ad acta rendelte tenni a hírhedt átiratot, de se hideg, se meleg indokolással, hogy amint szokták mondani, a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Ezt az utóbbi sistémát látta jónak követni Szatmár város törvény- hatósága is, kimondotta az irattárba helyezést, de hangsúlyozta, hogy a szekularizáczió kérdésének megoldását szükségesnek tartja és fenntartja magának a jogot, hogy e tárgyban valamikor felterjesztéssel éljen az országgyűléshez. Szükségesnek látta ennek a kérdésnek a megoldását már 1873-ban boldogemlékü Tisza Kálmán, akkori miniszterelnökünk és meg is oldotta volna — kétségtelenül az ő szája ize szerint, csakhogy nem lehetett ám. A „hithű“ katholikus Ghiczy Kálmánnal kisütötte, hogy joga van hozzá az államnak, mert ő ,adta és pedig haszonélvezeti joggal. És mégis „ad acta“ kellett tenni ezt a kalá- szatot, melyet a jogirodalomból sehogy sem tudtak alátámogatni. Sőt a közalapitványi Ugyigazgatóság véleménye alapján el kellett ismerni, hogy a hath, alapokat és alapítványokat még csak parlamenti ellenőrzés alá sem lehet vonni, de hogy mégis hagyjon a két Kálmán valami emléket, kifun- dálták a királyi ellenőrző bizottságot, mely a felség főkegyúri jogából meríti működésének forrását. A főpapi és káptalani javakról, a szerzetesrendek birtokairól pedig kiderült, hogy azok sohasem képeztek állami tulajdont és nem is haszonélvezeti joggal adattak a királyok magánvagyonától, igy azokhoz nyúlni nem lehet, hacsak törvénytelen térre nem akarja ragadtatni magát az állam. Befejezett dolgok ezek, hiábavaló tehát újból kezdeni, mert megint csak ahhoz az eredményhez fognak jutni, amihez Tisza Kálmán jutott 73-ban. Épen ezért nagyon okosan teszik a törvényhatóságok, ha hozzá sem szólanak a kérdéshez, mert ezzel több eredményt úgy sem volnának képesek elérni, mint hogy felzaklatják a szenvedélyeket, felekezeti harczokat provokálnak, ami pedig ez ország jói felfogott érdekében nem kívánatos. így tehát nálunk is irattárba került a hajdúi szekularizáczios javaslat. Sorsát megérdemli. Ez az egyedüli jó hely számára, ahonnan ne is legyen neki visszatérése, mert a magyar alkotmány az ilyen törekvést úgysem veszi be. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: Városunk törvényhatósági bizottsága f. hó 13-án, hétfőn d. u. 3 órai kezdettel tartotta meg a városháza nagytermében dr. Fa- lussy Árpád főispán elnöklete alatt szeptember havi rendes közgyűlését. A polgármester havi jelentésében a következőkről számol be: A megüresedett közkórházi gondnoki A falu szája. — A „Heti Szemle“ ereded tározója. — Irta : Bodnár Gáspár. — Mához egy hétre, — sóhajtott a leány és szép barna arezán lelkének napja ragyogott. — Örülsz neki, hogy ez is eljött, megérkezett, kérdezte az anya, majdnem remegő, aggodalmas szívvel. — Nagyon örülök, édes! — Boldog vagy leányom ? — kérdezte újra, mintha le akarná győzni utolsó aggodalmát is, ami még szivében szántott. Ki akarná huzni az utolsó tövist is, amit leikébe szúrtak . . . — Amilyen boldog leány a földön lehet, édes anyám! És a leány odaomlott édes anyja keblére, átkarolta leirhatlan gyöngéden, melegen . . . Aztán megcsókolta az édes arczát. Egyszer, kétszer, tízszer. Majd ölébe ült, mint egykor, nem is olyan régen. Hiszen csak .imént még gyermek volt. És beszélt neki, az édesnek azon a nyelven, amit csak az anyák értenek meg e földön. Más senki sem. — Ugye édes, még most is tövis van a szivedben ? — Bizony lányom. Gondoskodtak, hogy szúrós tövis teremjen benne. — Hát még ha mindent megmondottam volna neked. — Még több is van ? Még tovább is van ? — De még milyen bőven. — És te hallgaUál? — Hallgatni arany, édes anyám. Te tanítottál reá. — De hallgatni sokszor bűn is. Veszedelmes dolog is. Az édes anya előtt semmit se szabad elhallgatni. — Azért beszélek most. — Talán késő? — Nem anyám. Éppen idejében. — Janiról akarsz beszélni ? — Igen anyám, leendő férjemuramról. — Talán már nincs is uj dolog a földön, amit ne hallottam volna róla. — Hátha mégis van! — Hallgatlak jányom. — Tudom jól,'“ hogy feketére van már festve az a íiczkó. Nincs, nem maradt rajta tenyérnyi fehérség sem. Minden rosszat elmondottak róla. Hogy korcsmás. Hogy még akkor is ott volt, amikor éppeg la nálunk volt és velünk dolgozott. Hogy adóssága van, mikor a postatakarékba vitte keresményét. Hogy szeretője van. Az, akit nem is látott soha életében. Hogy falánk, mikor épen az a baj, hogy keveset eszik. Hogy rest, mikor minden gazdája azt mondja, hogy ég a munka a kezei közt. — Ez mind úgy van, ahogyan mondod, Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR Első Magyar Aniesit Sirtóprian SMRTÁBALJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Piramisokat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedelcket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. M-iizlet: Szatmár, Attilán. 4’
